Alpok

(Kertész Gábor)

Mont Blanc - Átkelés a Bossons-gleccseren 2600 méteren (Kertész Gábor)

Egyesületünk tagjainak kisebb csoportját a barlangok mellett a hegyek is vonzzák. Hosszú tervezgetések, és készülődések után június 22-én szombaton indultunk útnak. Kis csapatunk résztvevői voltak: Bóta Nándor (Nándi), Gyüre Attila (Gyufa), Kertész Gábor (én), Mihalov Csaba (Madár), Szilágyi István (Edward). Szombaton délelőtt még kinyitottam a Fehérkő mászóboltot, így zárás után végre elindulhattunk. Kisebb vita után eldöntöttük, hogy a nem túl nagy kitérő miatt benézünk a Pilisszentkereszten megrendezett barlangnapra. Mivel a barlangnapot majdhogynem elmosta az eső, úgy gondoltuk folytatjuk utunkat a havas tájak felé. Innen - váltott sofőrökkel - éjjel-nappal vezettünk, hogy minél hamarabb elérjük a Grossglockner lábát. Miután a parkolóban összepakoltuk a felszereléseinket elindultunk egy hosszabb aszfalt túrára a beszállásig. Itt sajnálatos módon kiderült, hogy valamilyen külső tényező miatt, nem tudunk a hegyre feljutni. Csapatunk úgy döntött, hogy Franciaországig meg se álljunk, és az Edward által már ismert Mont Blanc-t másszuk meg. Chamonix-ba érve délután városnézésre indultunk. Másnap reggel még másztunk egyet a Chamonix-i mászóiskola falain. Mivel csak egy rövidebb turistázás várt ránk, így még délután elindultunk a hegyre. Az 1300 m tengerszint feletti magasságról 2500 m magasan található romházig gyalogoltunk. Itt töltöttük az első éjszakánkat a hegyen. Éjszaka 15 cm hó esett le. Reggel sem volt túl jó idő, így csak később tudtunk elindulni.

A Bossons-gleccsert elhagyva meredek hólejtőn kapaszkodunk felfelé, valahol 3000 m magasságban (Kertész Gábor)

Kis csapatunk elindult a Bossons-gleccser felé. A gleccserhez érve felcsatoltuk a hágóvasainkat, kötélre vettük magunkat és elindultunk. A gleccser gyönyörű volt. Friss hó esett és minden fehér volt. Két nyomot találtunk. Kiválasztottuk az egyiket, mint kiderült a rosszabbikat, mert ez a gleccser közepén megszakadt. Valószínűleg helikopterrel mentek tovább. Lassan elértük a 3051 m-en található Grands Mulets házat. Gyufa úgy döntött, hogy inkább itt megvár minket. Így négyen folytattuk utunkat. Sátrunkat egy kb. 3500 m-en található platón vertük fel, ahol már állt egy sátor. Mint kiderült németek, s van náluk minden. Mikor odamentünk hozzájuk, az egyik kijött, s nagy meglepetésünkre egy strandpapucsot dobott ki, hogy arra álljon. Reggel, mire felkeltünk, ők már el is mentek. A Refuge Vallot házat, ami 4400 m-en van, még kora délelőtt elértük. A házban alig voltak, így jutott szabad ágy mindenkinek. Az egyik fal tele volt emblémákkal, mi is kitettünk egy Loubenseset és lefeküdtünk aludni 2-3 órát. 20.00-kor kitaláltuk, hogy még fel tudunk menni a csúcsra, mert csak 40 percre van és csak 22.00-kor lesz sötét. Tehát elindultunk. Nem vittünk semmit, csak fényképezőgépet és csúcssört (dobozos borsodi). De tévedtünk. Mire felértünk, már lement a nap. A naplemente ilyen magasságban fantasztikus.

A Bossons-gleccser letörésénél (kb. 3500 m-en) (Kertész Gábor)

A Vallot menedékház 4400 m-en (Kertész Gábor)

Minden alattunk volt. Talán az volt a legszebb az egészben, hogy csak mi voltunk a 4807 m-es csúcson. Sehol nem volt senki. Ez azért érdekes, mert napközben egész karaván kígyózott felfelé a hegyre és a csúcson is tömeg volt. Megittuk a csúcssört és fordultunk is vissza, mert már nagyon fáztunk. Alig vártuk, hogy a házba érjünk és belebújhassunk a meleg hálózsákokba. Reggel, rövid főzőcskézés után indultunk lefelé. Mondhatni, elég gyorsan leértünk, mert 6 óra alatt az autónál voltunk. Mint kiderült, Gyufa is legyalogolt egy csoporthoz csatlakozva. A parkolóban óriási mosdást csináltunk, s indultunk vissza Chamonix-ba. Ekkor már éreztük az arcunkon a jó idő jelét, ugyanis mind a négyen másodfokú égési sérüléseket szenvedtünk. Chamonix annyira szép kisváros, hogy nem indultunk tovább rögtön, hanem inkább még egy napot eltöltöttünk itt. Az arcunk már siralmasan nézett ki, így elmentünk egy gyógyszertárba. Bementünk és egyetlen szó nélkül hozták a kenőcsöt. Kétségtelenül jó volt, mert három nap alatt egészen rendbejött az arcunk. Mivel féltettük a bőrünket a friss égési sebek miatt, úgy döntöttünk, hogy elindulunk hazafelé, és talán majd legközelebb többet mászunk. Hazafelé már csak egyetlen érdekes dolog történt, amikor az olasz határon két rendőrautó szirénázva bekísért minket a legközelebbi rendőrségre, ahol teljesen átkutattak minket, majd annyit mondtak: Rutinellenőrzés. Itthon még bementünk Kareszhoz Jászdózsára, mivel hoztunk neki Marashino likőrt, amit már olyan régóta szeretett volna. Rendet raktunk a buszban, és meg sem álltunk Miskolcig. Csütörtök lévén, még pont hazaértünk gyűlésre. Így a túrát a Fáraóban fejeztük be.

Olvasd el Nándi "Napló"-ját is!