MLBE

A

Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület

Évkönyve 1994-ről

Írták:

Burdiga Zsolt, Bátori Károly, Ferenczy Gergely, F. Nagy Zsuzsanna, Horváth Zsuzsa, Kertész Gábor, Kovács Attila, Kovács Zsolt, dr. Lénárt László, Oláh Sándor, Szalai Ferenc

Emblémák, karikatúrák:

Oláh Sándor

A fényképeket készítették:

Bátori Károly, Botos Zsolt, Ferenczy Gergely, Galán Mihály, Horváth Zsuzsa, Kardos László (Pannónia Alapítvány), Kovács Attila, Kutas Tamás, F. Nagy Zsuzsanna, Riskó Ágnes, Schreithofer Nóra, Vincze Klára

Térképek:

Kovács Zsolt
Internetes változat:   Kovács Attila - 1999., 2003.

T a r t a l o m

1. Az 1994. évi terveink

(F. Nagy Zsuzsanna)

1. Feltáró és barlangvédelmi tevékenység:

2. Tudományos munkák:

3. Dokumentációs tevékenység:

4. Csoportélet:

2. Beszámoló az 1994. évi tevékenységünkről

(F. Nagy Zsuzsanna)

Az 1994-es évről is meg lehet állapítani a legfontosabbat: a tagság a nehezedő életkörülmények ellenére képessége szerint vett részt e közös társadalmi munkában, melyet részben bizonyítanak elismeréseink is. Csoportunk vehette át a legaktívabb egyesületnek évente kiosztandó Vass Imre-emléklapot (MKBT). A Cholnoky-pályázaton (KTM-MKBT) második, a Földtani örökségünk középiskolás pályázaton (KTM) harmadik helyezést szereztünk, a különböző barlangi kupákon pedig általában az első három helyen szerepeltek tagjaink csapatban vagy egyéni kategóriában. A közös, sokrétű munkát köszönjük mindenkinek.

Elsőként néhány adat:

Tagjaink száma 1994-ben
Teljes jogú:35
Ifjúsági:1
Pártoló:66
Tiszteletbeli:8
Tagjelölt:21

1994-ben hagyományainkhoz hűen, táboraink időpontjának kivételével rendszeresen találkoztunk csütörtöki gyűléseinken, melynek továbbra is kiváló otthont nyújt a Tudomány és Technika Háza. Korszerű körülmények, audiovizuális eszközök állnak igény szerint rendelkezésünkre, s itt tároljuk két-három köbmétert kitevő dokumentumainkat is. Ugyancsak rendszeresen, minden hétvégén indultak túráink a bükki, s más hazai, illetve külföldi barlangokba. Kutatási és túrajelentéseink alapján 131 tagunk közül 64 járt legalább egyszer barlangban. A tagság valamilyen munkavégzéssel kapcsolatos összes leszállása 142 alkalommal, 892,5 óra volt, míg a csupán bejáró túrák leszállása 77 alkalommal 487,5 órát tett ki, ez arányában 35 %. Vendégeinknél ez az arány 68 %. Amennyiben barlangba megyünk, igyekszünk a továbbiakban is hasznos tevékenységgel összekötni túránkat. Ez alól elsősorban az utánpótlás képzése, illetve az első bejárások a kivételek. Bár legtöbb alkalommal a Vizes-ben jártunk, a legtöbb időt a Szepesi-Láner-rendszerben (annak is az új, illetve korábban tartósan elzárt részeiben) töltöttük.

A kutatási jelentések alapján a kiértékelést Kovács Attila lelkiismeretes munkájának köszönhetjük:

Leglátogatottabb barlangjaink
    Alkalom Óra
1. Létrási-Vizes-barlang 57 203
2. Szepesi-Láner-barlangrendszer 52 288
3. Nyelesgambi-barlang 13 76,5
4. Jáspis-barlang 11 71
5. Speizi-barlang 9 43,5
6. Szárdóka K-i bontás 5 26

 

Túrák száma 1994-ben
  Leszállás Óra Létszám
MLBE tagok:      
Bejárás: 77 487,5 453
Egyéb (munkák): 142 892,5 518
Összes: 219 1380 971
Vendégek:      
Bejárás: 26 181 121
Egyéb (munkák): 12 77,5 68
Összes: 38 258,5 189
Éves összes: 257 1638,5 1160

Legaktívabb tagjaink

Az élmezőny - némi magyarázattal - az 5.6. fejezetben tanulmányozható! A három táblázat két dologban azonos: mindháromban az első helyen Ferenczy Gergely, a harmadikon Schreithofer Nóra neve áll!

FELTÁRÁSOK:

A Szepesi-Láner-barlangrendszer Láner-ágában a III-as és IV-es szifon bontása, s a kürtőmászások hoztak újabb eredményeket.

A Speizi-barlangban a szifon bontása reményteljes munka volt, azonban olyan műszaki felszerelések szükségesek a folytatásához (a víz eltávolítása miatt), melyhez az elmúlt évben nem juthattunk hozzá.

Folytatódó feltárásaink közé sorolható a Nyelesgambi-barlang további kutatása a Lusta-völgyben. Folyamatos ácsolás mellett 25 méter mély a jelenlegi bontás, melyben a légüres járatszakaszok, valamint a talált cseppkőkérgek további reményekre adnak okot.

A Szárdóka K-i bontás barlangjában a nyári tábor ideje alatt Szalai Ferenc vezetésével folyt feltárás.

Rejteken Kutas Tamás, Kozma György, Kovács Attila és társaik tágították egy kis üreg (már barlang!) bejáratát a későbbi munkák előkészítése érdekében.

A Nagy-mogyorós-barlangban a létrási-rendszert kutatva kíséreltük meg a bejárat újbóli megnyitását, azonban ismét omlásos szakaszok állították le a munkát.

BARLANGVÉDELEM:

Jelenleg egyesületünknek 23 barlangra van kutatási engedélye. Az eddigiekben négy volt közülük lezárva (Szepesi-Láner-, Vizes-, Jáspis-, Lilla-), igaz, ez hat bejárat (ajtó) rendben tartását jelenti.

A kulcsokat csakis előzetes bejelentés alapján adtuk oda vendégtúrázóknak az elmúlt évben annak figyelembevételével, hogy kutatási vagy túravezetői engedéllyel rendelkeztek-e. Ennek köszönhető valószínűleg, hogy akik ismerik ezt a követelményünket és nem rendelkeznek ilyennel, már meg sem keresnek bennünket, hanem megkísérlik feltörni a bejáratokat. A Szepesi- és a Vizes- I-es ajtaját kellett rongálások miatt két-két alkalommal rendbehoznunk, egyesületi erőből.

Egy alkalommal leszakadt a létra a Szepesi-barlangban, melyet újból rögzítettünk (de teljes rekonstrukciót igényelne). Egy létrát tudtunk saját erőből elhelyezni a Láner-ben. A Szepesi-barlang Három aranyásó-termét nagymosásban részesítettük a Föld napja alkalmából, azaz megtisztítottuk a primitív, korommal össze- és felkent feliratoktól, rajzoktól. A Létrási-Vizes-barlangból kihordtuk az összes fémtáblát.

Ezekre a munkákra támogatást ezévben nem kaptunk a Bükki Nemzeti Parktól.

A Jáspis-barlang védelme érdekében több irányba tettünk lépéseket. Például szeizmikus méréshez nyújtottunk segítséget egy robbantás alkalmával, s hivatalos levelezéssel, valamint a sajtóban igyekszünk fent tartani a Garadna-völgy, mint komplex ökológiai probléma ügyét.

TUDOMÁNYOS MUNKÁK:

Kovács Zsolt az 50 méteres hosszúságot elérő, ma ismert Bükk hegységi karsztüregek legalapvetőbb jellemzőinek megállapítása céljából összeállítást készített.

A Jáspis-barlangból kihozott minták alapján megállapítódott, hogy a Heliktites-terem fantasztikus képződményei színtiszta aragonitok.

DOKUMENTÁCIÓ:

Túráinkról és kutatásainkról továbbra is rendszeresen kitöltöttük leszállások előtt a jelentéseket (néhány kivételtől eltekintve) 257 darabot. Ezévben a vendégszobában és a Létráson tartózkodó barlangászoknál is elértük (19 regisztrált(!) csoport fordult meg nálunk), hogy dokumentálják leszállásaikat. Ez elsősorban a barlangok terheltségének nyilvántartása miatt érdekes adat.

Tovább folytattuk barlangjaink dokumentációs munkáit. A Barlangtani Intézet megbízásából Ferenczy Gergely készítette el a Jáspis-barlang állapot-felvételi törzslapját.

1994-ben geodéziai mérést a Szepesi-barlang Nyugati-ágának jelenlegi végpontján, a III-IV. homokszifonban és előterében végeztünk téli táborunk alatt. A Kovács Zsolt és Kovács Gergely által itt lemért hossz 60 méter. A jelenleg felmért összjárat hossza 1830 méter, a rendszer mélysége 158 m, s nem 164, mint ahogyan ez a szakirodalomban eddig szerepelt.

Fotódokumentációnk ismét több száz képpel gyarapodott, elsősorban Kovács Attila, Ferenczy Gergely, F. Nagy Zsuzsanna és újabban Schreithofer Nóra jóvoltából. Az Év természetfotósa kiállításon Kovács Attila képe szerepelt, a Természetvédelem '94 című KTM által kiadott országos kiadványba F. Nagy Zsuzsanna felvétele került be.

Egyre több helyszínre jutottunk el videokamerával is. Kutas Tamás saját szerelésével kísérte figyelemmel munkáinkat, s egy rövid filmet sikerült segítségével készíteni 1993-as tevékenységünkről. 1994-ről remélhetőleg Kertész Gábor görögországi filmjével kiegészítve, ismét sikerül egy rövid összefoglalót létrehozni.

Egy diákpályázat született tagjaink körében. Hojdák Péter a Földtani örökségünk országos pályázatban a Jáspis-barlangról szóló összefoglalójával III. helyezést ért el, valamint Bayer Gabriellának nyújtottunk jelentős segítséget a Szepesi-Láner összebontásának feldolgozásához.

Tagjaink több helyen is publikáltak (Lénárt L.). Szakkonferenciai kiadványokban (A Bükk-vidék vízkészlet-védelméért), és napilapokban (Heves, Borsod) egyaránt. Az MKBT műsorfüzetben hat alkalommal hírünk jelent meg. Ismét bekerültünk az országos Zöld Hálózat című információs kiadványba tevékenységünkkel. Kisiskolásokkal a Bükk-hegységben címmel népszerűsítő kiadvány jelent meg 1000 példányban, melyben a földtani értékeknek is megérdemelt szerep jut a botanikai mellett, és szerepel benne jó néhány Létrás-tetői felvétel is (F. Nagy Zs.).

CSOPORTÉLET:

Hazai túráink jó része természetesen a Létrási-kutatóházból indult. Péntek délutántól vasárnap délutánig általában megtalálhatók voltunk a háznál, melynek négy helyiségét a Bükki Nemzeti Park 1993 januárjában adott át nekünk. Ennek köszönhetően kultúráltabb körülményeket alakíthattunk ki magunk körül, s elsősorban a vendég barlangkutatók számára a vendégszobában szállást tudtunk nyújtani.

Hazai túráink nemcsak az általunk kutatott barlangokra terjedtek ki. Aggtelek környéke, az Upponyi-hegység, budai, mátrai barlangok szerepeltek még célkitűzéseinkben.

Külföldi karsztterületekre is ellátogattunk. Görögországban 13, Erdélyben 6, Olaszországban 6, Lengyelországban 2, Szlovákiában 3, Szlovéniában 1, az USA-ban 1, Montenegróban 1, Ausztriában 7 tagunk túrázott, többek között barlangos céllal.

Rendezvényeink szervezetten folytak. Alapszabályunknak megfelelően megtartottuk a közgyűlést, hét alkalommal a vezetőségi ülést, s táboraink időszakát kivéve csütörtökönkénti csoportgyűléseinket. Nyolc tagunk 23 alkalommal tartott diavetítéssel egybekötött előadást szakmai fórumon és ismeretterjesztési céllal iskolákban, gyerekek körében.

Létrás-tetőn, mint az ország egyik barlangos centrumában 19 egyesület fordult meg az elmúlt évben, s nemcsak egy alkalommal. A csoportok szervezettségi szintje meglehetősen szélsőséges, leginkább a szervezetlenség felé mutatva nagyobb arányt. Sajnos, ez utóbbiak miatt a miskolci barlangkutatókat jónéhányszor kellemetlen helyzetbe hozták bizonyos fórumokon, ezért úgy éreztük, valamit tennünk kell, hogy a hazai barlangkutatás helyzetét, szervezettsége színvonalát felismertessük, s valamit tegyünk a helyzet javítása érdekében. Ezért Jósvafőn március 18-20. között Barlangkutatók a barlangokért címmel találkozót szerveztünk. Társszervezőnk az Aggteleki Nemzeti Park volt, s az előzetes körlevélnek és vitaanyagnak köszönhetően csaknem 60 résztvevő fejtette ki véleményét a hétvégén négy témakörben a hazai barlangkutatásról. A részvétel önkéntes volt, s úgy érezzük, valamennyi jelentősebb irányzat, illetve képviselője szót kaphatott. Körvonalazódtak egyes témakörökön belül, hogy mely ügyekben lehetne hatékony előrehaladást elérni, hiszen konszenzust mutatott az eredmény, s melyek azok az ügyek, melyekben merőben ellentétes álláspontok jelennek meg, s csak további megbeszéléseken közelednének a vélemények. Az MKBT szervezeti és személyi változásaira van szükség ahhoz, hogy mindez megtörténjen - kellett megállapítanunk a találkozót követően.

Táboraink hagyománya is folytatódott. Kéthetes nyári kutatótáborunkon 87-en vettek rövidebb-hosszabb ideig részt, amikoris 194 túrázó, 43 alkalommal szállt le. Ezévben kiemelkedő egyesületbeli tevékenységéért Kovács Attilának szavaztuk meg a Láner Olivér Kupát. A téli kutatótáborunkban 50 túrázó 9 leszállást hajtott végre. Második ízben szerveztünk egyesületi keretek között nyáron természetismereti gyerektábort. Kétszer egy hét alatt 42 általános iskolást táboroztattunk. Néhányan utánpótlást jelentenek az egyesületnek.

Résztvettünk a Hágó Kupán ahol női egyéniben Horváth Zsuzsa első lett, s férfi csapatunk V. helyezést ért el. A Marcel Kupán V. és IX., a Lakatos Kupán II., a Pireneusi Kalandos Játékok hazai barlangos selejtezőjén szintén II. helyezést értünk el. Ez utóbbi versenyeken Veres Imre, Burdiga Zsolt és Bátori Károly hozott sikereket egyesületünknek.

Tagjaink továbbképzését továbbra is segítjük. Tavaszi Barlangjáró I. tanfolyamunkon 11 résztvevőből 9-en sikeres vizsgát tettek az MTSZ és az MKBT vizsgáztatói előtt.

A Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesületében továbbra is tagjaink a legaktívabbak, tagságának hetven százaléka (27 tag) Marcel-es.

Eredményeinket többek között pályázatok formájában igyekszünk kamatoztatni. A Cholnoky-pályázaton az 1993-ban végzett tevékenységünkért, s az arról készített összefoglaló évkönyvünkért megkaptuk a második díjat. Táborainkra pályázva anyagi támogatást nyertünk a Természetvédők Szövetségétől, az Életfa Szövetség pedig működési költségeinkhez nyújtott segítséget.

Szervezeti kapcsolataink tartósak a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulattal, a Magyar Természetvédők Szövetségével, az Életfa Környezetvédő Szövetség regionális szerveződésével. Külföldi csoportokkal is folytatódott levelezésünk (szlovák, ukrán, erdélyi, szlovén, spanyol). A Bükki Barlangkutatásért Alapítvány segítséget nyújt szükség esetén a kutatói munkákhoz, rendezvényekhez, a Barlangi Mentők Észak-magyarországi Mentőszolgálatának Alapítványában alapító egyesületként veszünk részt.

Propaganda anyagainkról: A Barlangjáró I. tanfolyamra, a Természetismereti gyermektáborra, s a kutatóház népszerűsítésére plakátokat készíttettünk.

Erőnkhöz mérten bővítettük felszereléseinket. Vásároltunk egy motorosfűrészt, az újoncoknak 20 db elemes fejlámpát, hatvan méter kötelet, s 2 mázsa karbidot.

Utoljára, de nem utolsó sorban meg kell említenünk, hogy egykori tagjainktól számos esetben kaptunk támogatást. Dr. Gyurkó Péter mint önkormányzati képviselő anyagilag, Csorba János és sokan mások gyakorlati segítséget nyújtanak mindennapi munkánkhoz. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani ezért.

3. Feltáró és barlangvédelmi tevékenység

3.1. Feltárásainkról

3.1.1. Szepesi-Láner-barlangrendszer

(Ferenczy Gergely)

Az 1993 decemberi barlangösszeköttetés megteremtése után 1994-ben több szálon folytattuk a kutatást, kihasználva a szifonon túli szakasz hozzáférhetőségét. Elsőként a Fofó-ág geodéziai mérését végeztük el (lásd: tavalyi évkönyv), mely célja az 1986-ban készített vázlat pontosítása volt. Ezt követően a nagyméretű kürtők bejárása történt meg: Bélcsatorna- (első bejárói Vadász István, Ferenczy Gergely), Hasadék- (Ferenczy Gergely), Füstös- (File Ferenc, Veres Imre, Burdiga Zsolt), Dagonyás-kürtő (Veres Imre, File Ferenc, Burdiga Zsolt) kötéltechnikai segédeszközökkel. Ennek során közel 200 méter járatot fedeztünk fel. Geodéziai felvételük folyamatban van.

A III. és IV. szifon kutatása az év kezdetétől folyt. '94-ben eleinte a IV-es szifon alját bontottuk. Méréseink alapján jelenlegi mélypontja 2,5 m-el a III-as szifon alatt van, szintben. A végpont egyre kisebb lejtésű, végén kis gömbüst(?) található. A szifonban a júniusi esőzést követően érdekes megfigyelést tettünk. A III-as szifonból víz folyt! A nyomokból arra következtettünk, hogy a víz a IV-es szifonból került a III-asba; ekkor a víz mindkét szifont kitöltötte. A kifolyó víz kis vízmosást hagyott maga után, majd az ún. Lépcsőn lebukva (kb. 3,5 m-es vízesés!) a II. szifonba folyt.

Ide kívánkozik, hogy a Szepesi-barlang Ny-i ága felől is megszemléltük a szifonok (I.-II.) túlsó oldalát, és a nyomok (vízmosta vályú a homokban) alapján ez, az egyébként száraz szifon is vízzel volt telve. (Ilyen eseményt az elmúlt 11 év alatt még nem tapasztaltunk!) Ez alapján nyilvánvaló, hogy egy kisebb karsztárvíz nyomait figyelhettük meg.

A kora nyári, júniusi esőzések következtében a Speizi-barlang patakja a felszínen 1000 l/min körülbelüli hozammal rendelkezett. Ha feltételezzük, hogy a Speizi patakja - amit korábban a Láner, és a Motopilpo nyelt - összefügg a Szepesi-barlang szintes ágával, akkor könnyen magyarázható a szifonok víz alá kerülése azzal, hogy a Speizi megáradt patakját a jelenlegi Szepesi-barlang alsó, jelenleg aktív ága nem volt képes teljes mértékben elnyelni, így - valószínűleg a Speizi-szifonban, de lehet hogy a szifonon túli szakaszban - a megemelkedett vízszint az inaktivizálódott járaton, azaz a Szepesi IV-es szifonon keresztül csapolódott le. Az összefüggés igazolására további adatokra van szükség.

A téli tábort megelőzően a Fofó-ág alján levő kürtőbe Szalai Ferenc és bányavállalata által szponzorált, 8 m hosszú létrát helyeztünk el a munkahely megközelítésének megkönnyítése érdekében. A téli táborunkon a IV. szifon mélyítését folytattuk, azonban levegőhiány következtében felhagytunk vele (25 vödör után nem láttuk a kezünket a pára miatt, és a levegőben érezhetően feldúsult a széndioxid). Ezt követően a III. szifon mélypontján folytattuk a munkát, melynek során az előrehaladás folyamán a kitöltés mérete nagyobbá vált (öklömnyi kvarckavicsok), ezért valószínűleg a mélypont felé közelítünk. Sajnos emberhiány miatt a további ásást fel kellett hagyni, a nagyobb reményt nyújtó Speizi-barlang szifonjának kutatása érdekében.

A térképezést File Ferenc, Ferenczy Gergely, Kovács Zsolt irányítása mellett, a kürtőmászásokat Veres Imre vezetésével, a csoport lelkes, tenniakaró tagjai végezték.

3.1.2. Nyelesgambi-barlang

(Ferenczy Gergely)

Az idei munkát nyári táborunkon kezdtük, melyet néhány kisebb ácsolatjavítási akció előzött meg. A táborra ácsolatanyag, kötőelemek álltak rendelkezésre. A répáshutai Erdészettől 1 mł lábon álló fenyőszáradékot vásároltunk, mely a nyári munka során felhasznált dúcanyagot bőven fedezte. (A tábor végén megmaradt mennyiséget az erdőben, ill. a töbör alján deponáltuk lezsírozva). A kitermelt faanyagból fűrészbakot ill. egy 8 m hosszú létrát szerkesztettünk.

Emberhiány miatt érdemi munkát csak a tábor második felében végeztünk. Emiatt csak mintegy 5 m új járatszakaszt sikerült feltárni, ill. egy másik 3 m-est, melyet be kellett tömedékelnünk. Ez utóbbi az alsó rézsútos akna aljában létesült, mert ellehetetlenülése után (vizes agyagos) ez látszott célravezetőnek.

A feltárt járattal elértük a plafont, azaz a rétegdőlésnek (palássági felület) megfelelő főtét. Egy kisebb légteres fülkét találtunk, mely egy felülről érkező repedésből szélesedett. A falain sárga bevonat, tehát nem az aktívan oldódó csipkézett felületek láthatóak. A járat ezen a szakaszon 50 fokban lejt, É-ÉNy irányban dől, majd ismét függőleges irányt vesz fel. A kitöltés félnedves, agyagos kötőanyaggal nagy gambik, melyek közt légrés van és erős huzat tör fel. A téli időszakban a huzat iránya megváltozik, és lefelé irányul.

A járat biztosításához egy érdekes, csigalépcsőhöz hasonló főteácsolatot alkalmaztunk, mellyel a fal mentén sikerült a már látható, de nem elérhető plafonhoz jutnunk. A termelés során számos csontlelet került elő, melyet a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályára juttattunk el.

További kutatást a biztató eredmények miatt folytatni kívánjuk.

A munkában résztvettek: Bátori Károly, Ferenczy Gergely, Jáborcsik László, Szabó Gábor és barátja, Vadász István, Bogsán Ákos és barátja, Dajka Zoltán és még néhányan, s szót érdemel az ellenlábasok népes táborának kiemelkedő munkája is.

3.1.3. Szárdóka K-i bontás

(Szalai Ferenc)

A nyári tábor ideje alatt Botos Zsolt és Lipták Roland kezdte el ásni a már a régiek által is bontott lyukat. 3 m³ anyagot termeltek ki függőlegesen, így 3 méter mélységbe jutottak, elérve a tovább (lefelé) vezető szűk szálkő hasadékot. A tábor utolsó napjaiban a munkagödröt Szalai Ferenc vezetésével 1,5 méterig ácsolták ki.

3.1.4. Speizi-barlang

(Ferenczy Gergely)

Az 1992-ben megkezdett munka folytatására a Szepesi-Láner-barlangrendszer összeköttetése miatt került sor.

A gát javítása után a szifon K felé irányuló részét mélyítettük. Ennek során 60 cm ásás után 1,5 m-t haladtunk a járatban. Ekkor a szifonban álló víz szintjét megközelítettük, a víz alulról szivárogni kezdett, azonban a továbbhaladáshoz még mélyítésre lett volna szükség. Ezért elkezdtük a Ny-i járat vizét a K-i járatba emelni a vödör segítségével próbaszivattyúzás gyanánt. 100 vödör után 1 m-t meghaladta a vízszint csökkenése (10-12 l/vödör). A K-i ág kezdetben szépen nyelte a vizet, azonban idővel eltömődött. Miután teljesen átáztunk, felszínre kellett jönnünk.

Másnap két turnust bonyolítottunk le a szifonban. Előző nap a gát mögött felgyűlt víz eleresztése során sok híg iszap került bele. Ezt és a visszatöltődött szifont az első partinak sikerült eltávolítani. A K-i járat teljesen elvesztette nyelőképességét a parti végére, így a vizet is a gát mögé kellett emelni vödörrel.

A 2. partinak műszak végén sikerült a mélypontot elérni, ahol a kitöltés eltávolítása nagy megpróbáltatást okozott mindannyiunknak. A kitöltés 30 cm vastagságban tiszta, rothadó, szapropél iszap volt, melyet megbontva igen átható rothadásszag vált érzékelhetővé, de ennél is nagyobb gondot okozott az agyagréteg alól - mely vízzáró rétegként működött - forrásként előtörő tiszta víz.

Ezek után főleg a víz vödrözésével voltunk elfoglalva a törmelék eltávolítása helyett. Azonban mégis sikerült a felfelé ívelő plafont elérve a továbbvezető járatba bejutni 1,5 m hosszúságban. A járattalpat tisztára mosott 2-3 cm méret alatti sóder képezi. Kb. 10 cm légrés látható. A szifonban lévő kitöltés elhelyezkedése alapján a víz a feltárt járat irányában folyt el! A szifon innenső oldala tágas, ember számára járható volt (eltekintve a mélyponti eltömődéstől), míg a túlsóban csak szűk légrést találtunk. A lebukó ág lankásabb, a felszálló ág jóval meredekebb volt (25-30 fok, ÉNy irány). Ez a bizonyíték azért érdekes, mert a K-i járat szintén nyeli a vizet (legalábbis egy ideig, mely idő lehet az eltömődés függvénye is). A szifonból kifelé áramló huzatot egyértelműen bizonyította az a tény, hogy a ruhánkból jelentős gőzfelhő tört elő, és ennek dacára - a szűk keresztmetszet ellenére - tiszta volt a levegő 10 perces otttartózkodásunk alatt. Ezek után - sajnos - erőnk végéhez közeledvén, a munkát abba kellett hagynunk. Másnap a patak hozama az előző napi hóolvadás miatt megnövekedett, így a szifon szintje is magasabb volt. Mivel a K-i járat nem nyelte a vizet, az előző napi járatot nem sikerült elérni.

Így nyilvánvalóvá vált, hogy a további kutatást technikai eszközök bevetésével kell elősegíteni (zagyszivattyú, stb.). Ezért sajnos a betervezett - december 30-i, jubileumi - feltárást nem sikerült megvalósítani.

A munkában kiemelkedő szerepet vállalt Bátori Károly, Bóta Nándor, Dajka Zoltán, Ferenczy Gergely, File Ferenc, Jáborcsik László, Kertész Gábor, Vadász István, valamint Burdiga Zsolt, Debreczeni Gábor, File Gergely, Galán Mihály, Hojdák Péter, Kovács Gergely, Kovács Mátyás, Reusz Géza, Papp Gergely és még sokan mások. Külön köszönet a házba beérkező kimerült barlangászokba vértserkentő adalékot töltő ügyeletesnek.

3.1.5. Nagy-mogyorós-barlang

(Kovács Attila)

A leadott kutatási jelentés és szóbeli közlés alapján: a Nagy-mogyorós-barlangba, mely a létrási patak végső nyelési pontja, és a létrási barlang-rendszer eddig ismeretlen részeibe való bejutás egyik lehetséges helye, az idén (sok év után ismét) megkíséreltük a bejutást. A bejáratot elszűkítő, a bent kitermelendő anyag felszínre depózását akadályozó nagy követ felaprózás után eltávolítottuk, azonban a műút alá tartó belső részek mennyezetének omlásveszélye miatt a további munkával felhagytunk. A munkában Bátori Károly, Vadász István, Veres Imre vett részt.

3.1.6. Rejtek-gerinci víznyelő

(Kovács Attila)

Szeptemberben az őszi gombadömping ürügyén néhány ismerőssel Rejtek környékén kirándultunk. Ha már ott voltunk, megnéztük a Rejteki-kőfülkét (nem túl nagy érdeklődéssel), majd a Szarvasetetői-víznyelő felé is átmentünk a gerincen. A társaság ekkorra már belefáradt a kirándulásba, én azonban még jártam egyet. Így jutottam fel a Rejteki-kőfülke feletti gerincre, ahol D felé haladva, a kőfülkétől 4-500 méterre egy ősi víznyelőt találtam. Az első szemrevételezés után úgy láttam, hogy a bejáratra borult kőtömbök között valószínűleg nem lehet leférni, csak némi kalapálás után. Huzatot nem éreztem, azonban valami azt súgta: új, feltáratlan üreget találtam.

Egy hét múlva Kutas Tamással felkerestük ismét a helyszínt. Szerszámot (pajszert, samut) nem sikerült vinni, ezért a bejáratot elzáró köveket szétverni nem tudtuk, de lefértem a köztük levő egyik résen. Sajnos nem az egyik bükki barlangóriást találtuk meg: a száraz, morzsalélos földdel és lekerekített kőtörmelékkel kitöltött járat lejtősen lefelé haladt, derékszögben megtörve. A járattalptól meredekebben lejtő főte a bejárattól kb. 6 m távolságra eléri a kitöltést, így ez a végpont. Huzat nem volt észlelhető. A könnyen bontható kitöltés eltávolítására csak a bejárat előtti 3 nagy (kb. 500, 500, 1000 kg-os) kő eltávolítása után lehet mód!

Erre az akcióra egy héttel később került sor, amikor Matyi, Gabi, Kutasék, Kozma Gyuri csapattal, nagykalapáccsal, vésővel felfegyverkezve közelítettük meg a még nevenincs barlangot. Bár legelőször is a frissen megjavított régi ZENIT fényképezőgépemmel lefényképeztem a még szűz bejáratot, de a film előhívása után kiderült, a javítás nem volt tökéletes: azaz nincs kép a barlangról. Kár, mert az azt követő 3 órában a bejárat előtti nagy köveket lebillentettük, szétvertük, elhordtuk. A lényeg, hogy a bejárat a bontás számára szabaddá vált. Ezzel az eredeti hossz kb. 4 m-re csökkent, de még így is megüti a barlang-méretet.

Talán Őzláb-barlangnak fogom elnevezni tavasszal, amikor - kutatási engedély beszerzése után - folytatjuk.

3.2. Barlangvédelem

(Ferenczy Gergely - F. Nagy Zsuzsanna)

Jelenleg lezárt barlangjaink: Létrási-Vizes (I. és IV.), Szepesi-Láner-barlangrendszer (Láner-, Szepesi-bejárat), Jáspis-barlang, Lilla-barlang. A barlangok zárhatóságát (6 ajtó) 1994-ben sikerült megőriznünk, a Jáspis-barlang ideiglenes lezárása is elérte célját. Természetesen azért voltak kísérletezők, akik miatt fel-fel kellett javítanunk a zárszerkezeteket, vagy éppen az ajtót befoglaló betonozást.

3.2.1. Létrási-Vizes-barlang

(Ferenczy Gergely - F. Nagy Zsuzsanna)

A Vizes- ajtajával több ízben voltak problémáink, mely a nehézkesen nyitható zárszerkezet miatt adódott. Ennek ellenére jelenleg zárható a barlang két ajtaja. Ezt nem tudva, például a nyíregyházi visszatérő zugbarlangászok, akikkel már néhányszor meggyűlt a bajunk, bentrekedtek a barlangban. Bejelentkezés nélkül, az I-es bejárat közeli Rókalyukon mentek be a barlangba (egy 13 éves kisfiúval), azonban a IV-esen már nem tudtak kijönni. Lámpájukból kifogyott az elem, s teljesen elgyengülve kiabáltak kifelé. Teljesen véletlen, hogy a sötétedés közeledtével meghallotta valaki, aki értesíteni tudott bennünket. A kulcs azonban - miután nem jelentkeztek be, s mi sem terveztünk oda túrát - nem volt a kutatóházban, ezért le kellett Miskolcra mennünk érte. Legalább 3 órát rostokoltak saját hibájukból az ajtónál. A bejáratoknál egyébként feliratot helyeztünk el, amelyben közöljük, hogy hogyan és milyen feltételekkel lehetséges a barlangba lejutni.

A Létrási-Vizes-barlangban évtizedekig szórakoztatták a túrázókat különböző feliratú táblák. Mára többségük elrozsdálódott, s igen lehangoló látványt mutattak természetvédelmi szempontból. Fiataljaink - méltó büntetéseként egy csínytevésüknek - két nagy zsáknyit hordtak ki belőle, s már csak elvétve maradt egy-egy.

3.2.2. Szepesi-Láner-barlangrendszer

(Ferenczy Gergely - F. Nagy Zsuzsanna)

A Szepesi-barlang ajtaját két ízben (egyszer sikeresen) próbálták feltörni. A sikeres akciót követően a BNP az ajtót megjavíttatta. A második (sikertelen) akció során a megerősített ajtó megrongálódott, a zsanérok elhajoltak, stb. Érdekesség, hogy ebben az esetben a rongálást egy 40 kg súlyú kővel kísérelték meg. Egy alkalommal lent túrázó tagjaink észleltek dörömbölést az ajtón. Mikor a felszínre értek, csak egy rendszám nélküli kékeszöld Lada 1500-ast láttak a rétről kifordulni. Ezért rájuk bizonyítani a sorompóőr segítségével sem sikerült.

A Föld napja alkalmából tanfolyamosaink szemléletformálásán munkálkodva nagymosásban részesítettük a Szepesi-Láner-barlangrendszer Három aranyásó-termét. Körülbelül 15 négyzetméter falfelületet mostunk le gyökérkefével, s megszabadítottuk a három évtizedes kormos firkáktól. Az ismételten felhalmozódott karbidot pedig kiszállítottuk.

Saját erőből létrát helyeztünk el a Fofó-ágba, így a bontási munkahelyeket kötéltechnika nélkül lehet megközelíteni.

Fotó: 1., 2., 3.

3.2.3. Jáspis-barlang

(F. Nagy Zsuzsanna)

1994 elején akciószövetségben három miskolci társszervezettel (Ökológiai Intézet, Zöld Akció Egyesület, Holocén Természetvédelmi Egyesület) a hatóságokhoz fordultunk a Garadna-völgy komplex környezet- és természetvédelmi problémáival, mely bennünket a Nyavalyáshegyi dolomitbánya üzemelése miatt tesz érdekeltté leginkább. A Balekina- és a Jáspis-barlang sajnálatosan közvetlenül érintett a termelésben, elsősorban a '94 márciusától rendszeressé vált robbantások szeizmikus hatásai miatt. Az 1993 augusztusában feltárt Jáspis-barlang a porfirit és dolomit rétegek között, önmagában is omladékos jellegű volt. A feltárást követő 10 hónapban rendszeresek voltak leszállásaink a barlangba, mialatt feltérképeztük azt, s fotóztuk csodálatos képződményeit. 1993-ban 24 alkalommal 90 fő, 1994-ben 11 alkalommal 31 fő járt a barlangban. Ezeken a túrákon 1-2 alkalommal magunk is tapasztaltunk - 1994 tavaszától - bejárásunk következményeként (is) omlást, azonban júniusban -80 méteren végképp beomlott a barlang, a bejáróknak vissza kellett fordulniuk. Jelentős "változások" történtek a járatban, egy ideig úgy véltük, el is tömődött a továbbvezető út, éppen a legszebb részek felé.

Mint később, a Bányakapitánysággal és a BNP-vel közös szeizmikus mérés után kiderült, a járat ugyan szabad, de nincs ember jelenleg, aki oda le merne menni, a folyamatos veszélyhelyzet miatt.

A kialakult helyzetről reálisan csak annyit lehet megállapítani, hogy a barlang állapotán bizonyos, hogy nem javít a bánya tevékenysége, mint ahogyan a gyakori bejárás sem. A barlangot ért behatások megállapítására, s jövendőbeli látogathatóságára vonatkozóan szakvélemény elkészíttetése lenne szükséges, mely tudomásunk szerint az 1995-ös évben a Barlangtani Intézet megbízásából meg is fog valósulni. Remélhetően elkészített fotódokumentációink segítséget nyújthatnak majd az eredeti, illetve a feltárást követő néhány hónap állapota és a vizsgálati időpontban tapasztalható állapot összehasonlításában. Itt elsősorban a rendkívüli aragonit képződményekre gondolunk. Jelenleg senkit nem engedünk le a barlangba.

A barlang ügye nem elválasztható egy komplex problémakörtől, azaz attól, hogy egy Nemzeti Parkban nem lehet hosszú távon kívánatos egy működő bánya jelenléte, melynek felszínen és felszín alatt is kedvezőtlen hatásai tapasztalhatók. (Pld.: a bányából a kisvonat sínére zuhant dolomittömbök egyikén kisiklott a lillafüredi kisvasút, a tavaszi és nyári záporok során a záporpatakok több tíz köbméter dolomitot sodortak a Garadna-patakba amitől jóval gyorsabban töltődik a Hámori-tó, a szállítás és robbantás során keletkező por és zaj, folyamatos terhelést jelent a védett területen, stb.) Ebben valamennyi természetvédelmi hatóság egyetért, állapítható meg a tőlük kapott hivatalos levelek alapján. Bejelentéseinket követően az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség, és a Bükki Nemzeti Park különböző előírásokkal korlátozta, illetve szabályozta a bánya tevékenységét. Tardy János államtitkár, a Természetvédelmi Hivatal elnöke, 1994 őszén egy NGO fórumon megerősítette, hogy "csupán" pénz (450-900 millió), s nem szándék kérdése, hogy a tulajdonos Bau Holdingot kárpótolják, s a természetvédelemé váljon a tulajdonjog.

3.2.4. Szeizmikus mérés a Jáspis-barlangban

(Ferenczy Gergely)

Az 1994. 11. 16-án végzett mérés a Nyavalyáshegyi dolomitbánya robbantási hatását vizsgálta a Jáspis-barlangban. A műszerek telepítésében a Bükki Nemzeti Park finanszírozása mellett részt vett az MLBE négy tagja.

A műszereket két helyre telepítettük, egyet a bejárati szűkülethez (3 érzékelő, -10 m-en) és egyet az ún. Ében-akna alján lévő omladékra, ahol korábban az omlás bekövetkezett (-60 m-re). Az alsó műszer telepítésekor egy kisebb kőzetmozgást idéztünk elő, melynek hatására egy megindult kő a műszerek kábelei közül kettőt elvágott, így erre a pontra csak egy érzékelőt tudtunk elhelyezni. Szerencsére személyi sérülés nem történt.

A robbantásra 15.00-kor került sor. Kb. 6000 tonna anyagot jövesztettek, mely egy hétre elegendő alapanyagot biztosít a törőműnek (az előtörő, meghibásodása miatt, jelenleg nem működik). A jövesztést követően a műszerek felszínre juttatásával 17 óra után végeztünk.

A két érzékelő kiesése ellenére a mérés használható adatokat adott a barlangra vonatkozóan. Az eredményről, a kiértékelt adatokról jelenleg még nincs információnk.

Fotó: 4.

4. Tudományos munkák

4.1. A Bükk-hegység jelentősebb barlangjainak legalapvetőbb jellemzői

(Kovács Zsolt)

I. Bevezetés

Az összeállítás elkészítésének célja az 50 méteres hosszúságot elérő, ma ismert Bükk hegységi karsztüregek legalapvetőbb jellemzőinek megállapítása volt. Ezek: a barlang elnevezése, kataszteri száma, a bejárat helye, a barlang hossza, mélysége, járatainak kiterjedése. A mellékelt táblázatban szerepelnek a fentiek (összesen 70) közül azok az objektumok (szám szerint 57), amelyek bejáratának helyét egyértelműen sikerült megállapítani. Az egyes karsztüregek felszínre nyílásának helyét és járatainak kiterjedését (ill. annak vízszintes vetületét a fellelhető barlang alaprajzok alapján) 12 db M = 1 : 25.000 méretarányú térképlapon ábrázoltuk (melléklet!).

II. Az adatgyűjtés módja

Az 50 méter hosszúságot elérő üregek listája a fellelhető irodalom (Hevesi Attila, Lénárt László, Takácsné Bolner Katalin) átolvasása alapján adódott. Az egyértelmű azonosításra szolgáló barlangkataszteri szám megadása a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Barlangtani Intézete listái alapján történt (néhány esetben ez a szám hiányzik). A bejáratok sztereo vetületbeni koordinátái M = 1 : 10.000 méretarányú geodéziai alaptérképről, 10 méter pontossági igénnyel történő leolvasásból adódtak (abban az esetben, ha a bejárat helye azonosítható volt). A barlangjáratok elhelyezkedését a kiadványokban ill. kéziratokban fellelhető térképek, térképvázlatok, felmérési adatok alapján ábrázoltuk.

III. Az eredmények megjelenítése

Az alapadatokat tartalmazó táblázatban az egyes barlangok megadása a hosszértékek csökkenésének sorrendjében történt. Az alaprajz oszlop + ill. - jelei utalnak arra, hogy sikerült-e felkutatni az adott objektumról térképi ábrázolást. A barlangok helyét, kiterjedését bemutató áttekintő, illetve részletes (M = 1 : 25.000) térképmellékletek számítógép segítségével készültek. A lapokon szereplő háló a sztereo koordináták kerek ezer értékeit jelzi. Egy négyzet egy km² területnek felel meg. A barlangbejáratok köré rajzolt kör átmérője a valóságban 250 méter. Az áttekintő térképlapon a bükki alaphegység felszíni elterjedését is feltüntettük.

IV. Az eredmények értékelése

A munka során szerzett tapasztalatok is igazolják, hogy jelenlegi objektív ismereteink a bükki barlangokról általában szegényesek és hiányosak, az egyes objektumok kutatottsági, ismertségi foka rendkívül széles skálán mozog. Még a jelentősebb kiterjedésű üregek bejáratának helye sem mindig határozható meg egyértelműen, koordinátákkal megadhatóan (az információk ellentmondóak, vagy semmitmondóak). A barlangok hossza és mélysége esetenként durva becslésen alapul. A legtöbb objektum geodéziai felmérési adatai nem állnak rendelkezésre (nem publikálták, elvesztek, nem hozzáférhetőek), sokszor hosszabb járatszakaszok egyáltalán fel sincsenek mérve. A legtöbb esetben csupán sematikus alaprajz (vagy az sem) áll rendelkezésre, kizárva a térbeli kiterjedés rekonstruálhatóságának lehetőségét. A karsztobjektumok térbeli kiterjedésének, genetikájának elemzéséhez elsősorban az egyes üregek pontos geodéziai felmérési alapadataira és a vizsgált járatokról készített keresztszelvényekre lenne szükség.

Melléklet: 2 oldal táblázat, 2 térkép

4.2. Radonkoncentráció-, vízhozam-, csepegés-, hőmérsékletmérés

(Kovács Attila)

Az elsősorban dr. Lénárt László által végzett (sorozat-)mérések 1994-ben nem folytatódtak, illetve megváltozott formában, más módszerekkel, más műszerekkel történtek. Ezek feldolgozása is más, ezért '94-es adatokat az idén nem közlünk. Az 1993-as Évkönyből azonban sajnálatosan kimaradt néhány grafikon, ezeket most pótoljuk. Az értelmezéshez a tavaly már megjelent szöveg kivonatát az alábbiakban közöljük:

Radonkoncentráció mérése

A barlangi mérőhelyek közül megszüntettük az Anna-barlangiakat, csökkentettük a Létrási-Vizes-belieket, illetve a Tavas-barlangiakat. A bükki források mérését megszüntettük, viszont a Margit-forrásban, a Jávor-kúti-forrásban és a Rejteki-forrásban heti cseréjű méréseket indítottunk meg, illetve az utóbbiban folyamatosan mérő DATAQUA műszereket is elhelyeztünk. Az első mérés eredményeit mellékeljük. A Szent István-barlangban folytattuk a méréseket. Az 1988-93. közötti eredményeket bemutató grafikont mellékeljük.

Vízhozam- és csepegésmérés

Folytattuk a méréseket a Létrási-Vizes-barlangban, de az eddigieknél ritkábban. Éppen ezért évi feldolgozást nem készítettünk, a teljes mérési időszakot kívánjuk a közeljövőben feldolgozni. A Szent István-barlangban 4 helyen mértünk havonta. Az eddig (1990-től) elvégzett méréseinkről készített diagramot mellékeljük. A Rejteki-forrásnál hetente végeztetünk hozamméréseket. A 2-3 évre tervezett vizsgálatokról azok befejeztével tudunk beszámolni. A Szepesi-Láner-barlangrendszer Tó előtti részén a forrás hozamának mérését nem sikerült megoldani.

Hőmérsékletmérés

A tapolcai Tavas-barlangban levő Termál-forrásban folyamatos mérést végzünk az eddigi esetenkénti mérések helyett. Az Anna-mésztufabarlangban a méréseket befejeztük. A vízhőmérsékleti értékek feldolgozását 1994-re tervezzük. A Létrási-Vizes-barlangban a mérések az eddigieknél ritkábban történtek, éves értékelést nem készítettünk. Az összes mért adat feldolgozása a közeljövő feladata lesz. A nyár folyamán a bükki forrásokban végzett méréseket befejeztük. Ezek továbbfejlesztéseként a Rejteki-, a Margit- és a Jávor-kúti-forrásokban heti gyakoriságú mérést indítottunk meg. Kiértékelése a következő év feladata lesz. A Szent István-barlangban folytattuk a hőmérséklet méréseket. Az 1989-93. közötti adatokat grafikusan mellékeljük. A Szepesi-barlangba beépített hőmérők leolvasása esetleges volt.

Melléklet: 4 oldal grafikon

4.3. A Jáspis-barlang Heliktites-termi képződményeinek röntgendiffrakciós vizsgálata

(Ferenczy Gergely)

A barlang értékeire vonatkozó adat, hogy az ún. Heliktites-terem képződményeiből mintát juttattam el a Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettan tanszékére, ahol azt Mádai Ferenc közreműködésével röntgendiffrakciós vizsgálatnak vetették alá. Megállapították, hogy a heliktitek szálainak anyaga teljes mértékben aragonit; a heliktitek tövei réteges eloszlásban kalcit, aragonit anyagúak.

Az eredmény annyiban érdekes, hogy a barlang genetikáját tekintve hidegvizes kialakulású, az aragonit viszont főként melegvizes eredetű barlangokban található kiválás. Az aragonit hidegvízből való képződése ritka, csak bizonyos ritkafémek jelenléte esetén történik meg (elsősorban stroncium). Magyarországon eddig nem írtak le efféle képződményt, csak a Felvidéken (Ochtinai-kristálybarlang). A képződmények - az omlás miatt - jelenleg nem megközelíthetőek.

5. Dokumentációs tevékenység

5.1. Nem új feltárásokra vonatkozó leírások

5.1.1. A Jáspis-barlang állapotfelvétele

A Barlangtani Intézet megbízásából Ferenczy Gergely készítette el a Jáspis-barlang állapotfelvételét, melyet kicsinyített formában mellékelünk.

Melléklet: 7 oldal

5.1.2. A Szepesi-Láner-barlangrendszer térképezése

(Kovács Zsolt)

Az 1994-es esztendő jubileumi év volt a rendszer térképezésének szempontjából, hiszen 1984. tavaszán - a Nyugati-ág akkori végpontján való átjutást és addig ismeretlen járatok felfedezését követően - kezdtük el a geodéziai méréseket. Az akkori megsejtést, miszerint a Láner Olivér- és a Szepesi-barlangok egy összefüggő rendszer egymáshoz igen közeli részei, már a későbbi mérési eredmények is sugallták, s az összekötő járatrész feltárása igazolta 1993. végén. A két barlangot összekötő szakasz - a Fofó-ág - felmérése (Ferenczy Gergely, File Ferenc és társaik; lásd: MLBE Évkönyv 1993.) lehetővé tette a Szepesi-barlang illetve a Láner Olivér-barlang felmérési koordinátahálózatának összekapcsolását.

1994-ben geodéziai mérést a Nyugati-ág jelenlegi végpontján, a III-IV. homokszifonban és előterében végeztünk, téli táborunk alatt. A kettős szifon Kovács Zsolt és Kovács Gergely által lemért hossza 31 méter. A szifonsor előtti teremből induló további két oldalhasadékot is bemértünk, összesen 29 m hosszban.

Mivel mérési eredményeinket számítógépes adatbázisban tároljuk, a két barlang adatsorának összefűzése, további adatokkal való kiegészítése és az egységes koordinátalista előállítása nem ütközött nehézségekbe. Az így előállított helyi (mágneses Északhoz tájolt, a Szepesi-barlang bejáratánál elhelyezett fix pontra, mint [0,0,0] kezdőpontra illesztett) koordinátarendszer természetesen bármikor könnyen transzformálható más helyi vagy országos rendszerbe.

Adatbázisunk szerint a Szepesi-Láner-barlangrendszer 1994. december 31-ig felmért hossza összesen 1830 méter. A részeredmények az alábbiak szerint oszlanak meg (zárójelben a felmérést vezetők nevével):

A Kristálytavi-, Tündértavi-, Morgó-ágak és más oldaljáratok bemérését a közeljövőben szeretnénk elvégezni. Ezekkel együtt a jelenleg ismert rendszer kiterjedése meghaladja a 2 km-t.

Jelenlegi méréseink szerint a barlangrendszernek a Szepesi-barlang bejáratához viszonyított legmélyebb bemért pontja: -142,5 méter, a Tó szintje fölött néhány cm-rel (ehhez adódik még a búvárok által mért 15,5 m vízmélység, így összesen a legnagyobb függőleges irányú kiterjedés: 158 méter a korábbi 165 m helyett!). A mérési adatok számítógépes feldolgozását Kovács Zsolt végezte.

Tovább folytattuk a térképrajzok készítését is. Elkészült a Három aranyásó-terem és környéke alaprajza, valamint a Szepesi-barlang lejárati aknarendszerének K-Ny-i vetületi oldalnézete (alaprajz részleteket 1992. évi Évkönyvünkben közöltünk, most az azok közötti összekötő szakasz vízszintes vetületi ábrázolása készült el). A helyszíni felvételek M = 1 : 200 méretarányban készültek. A tisztázati rajzokat - most már hagyományosnak mondhatóan - számítógépes grafikus megjelenítésben (AutoCAD) szeretnénk majd közreadni.

5.2. Földtani örökségünk diákpályázat

(F. Nagy Zsuzsanna)

Hojdák Péter: A Bükk-hegység ékköve: A Jáspis-barlang

Péter az egyesület ifjúsági tagjaként közel két éve vesz részt a munkákban. Dolgozati témájának a frissen feltárt Jáspis-barlangot választotta. Bevezetőjében megindokolja, miért érzi szükségesnek a barlangról, s annak veszélyeztetettségéről írni. Ezt követően általában a Bükk-hegységről, a Bükk-hegység védelméről, a Jáspis-barlang elhelyezkedéséről, a feltárásáról, s védettségéről szólnak fejezetei.

A dolgozat III. helyezést ért el az országos pályázaton, s Péter részt vehetett az egy-hetes jutalom táborozáson a Bükki Nemzeti Parkban.

Bayer Gabriella (BEAC): A Láner Olivér- és a Szepesi-barlang összeköttetésének megteremtése

Gabriella egy budapesti gimnázium tanulója, de barátaival gyakran járja a Bükk-hegység barlangjait. Témáját a Láner Olivér- és a Szepesi-barlang összeköttetéséből merítette. A Nemzeti Park általános bemutatását követően a hegység földtani felépítéséről, kialakulásáról ír. A Bükk-vidék karsztformái, éghajlata, vízrajza, növény és állatvilága mint szervesen összetartozó ökológiai egység kerül bemutatásra. Ezt követően a Szepesi-, majd a Láner Olivér-barlang bemutatása, az ott folytatott kutatások leírása következik, végül a barlangok összeköttetését bemutató poligonmenet vázlata, és térképrészletek zárják a dolgozatot.

Dolgozatával az első húsz helyezett között volt - kapta meg az értesítést, a táborozásra mégsem hívták meg, nem kapott értesítést róla.

5.3. Fotódokumentáció

Az egyesület túráiról, tevékenységeiről folyamatos dokumentálást készítünk. Elsősorban Kovács Attila, Ferenczy Gergely, F. Nagy Zsuzsanna, s az utóbbi időkben Schreithofer Nóra áldoz energiát és anyagiakat erre a tevékenységre. Az elmúlt évben a Cholnoky-pályázat eredményéből, néhány jó minőségű tekerccsel ajándékoztuk meg a legaktívabbakat, természetesen további barlangi felvételek készítésében bízva.

Az Év természetfotósa országos kiállításon 1994-ben egyetlen barlangos felvétel szerepelt, a Jáspis-barlangról, melyet Kovács Attila készített. A KTM Természetvédelem 94 című kiadványába szintén bekerült a Jáspis-barlang fotója (F. Nagy Zsuzsanna). Az Ezredforduló Alapítvány és a miskolci Ökológiai Intézet támogatásával 1000 példányban Kisiskolásokkal a Bükk-hegységben címmel túrakalauz készült, melyben 6 barlangos felvétel szerepel, elsősorban az egyesület által szervezett Természetismereti gyermektábor résztvevőiről (F. Nagy Zsuzsanna).

5.4. Filmdokumentáció

1993-as tevékenységünkről '94 februárjában készült öszefoglaló filmanyag Kutas Tamás jóvoltából. Mellette Kertész Gábor és Lipták Roland filmezett az idén, melyből szintén készülőben van egy összesítő kisfilm.

5.5. Publikációk

Tagjaink több helyen is publikáltak (Lénárt László). Szakkonferenciai kiadványokban (A Bükk-vidék vízkészlet-védelméért), és napilapokban (Heves, Borsod) egyaránt. Az MKBT műsorfüzetben hat alkalommal hírünk jelent meg. Ismét bekerültünk az országos Zöld Hálózat című információs kiadványba tevékenységünkkel. Kisiskolásokkal a Bükk-hegységben címmel népszerűsítő kiadvány jelent meg 1000 példányban, melyben a földtani értékeknek is megérdemelt szerep jut a botanikai mellett (F. Nagy Zsuzsanna).

Melléklet: 4 oldal

5.6. A "Kutatási és túra jelentés"-ek feldolgozásának tapasztalatai

(Kovács Attila)

A feldolgozáshoz az idén készítettem egy számítógépes táblázatot. Ez ez a nyers adatok halmaza, melyben szerepel az év összes kutatási jelentése. Ebbe az adatokat bevinni nem túl nehéz, bár kell némi számítógépes gyakorlat és szemlélet hozzá, nem elég az írógépelni tudás, és jó, ha (ugyanaz az) egy ember csinálja. Az elírásokat nem túl sok munkával lehet ellenőrizni és javítani. Ebből a táblázatból viszonylag rövid idő alatt kinyerhető egy személyekre vagy barlangokra bontott olyan táblázat, amiből már könnyen számos furfangos összefüggésben kaphatunk adatokat.

Amit egyszerűsítettem a korábban szóba kerülő változatokhoz képest: a tevékenységeket csak két kategóriába soroltam, bejárás vagy munka (a szorzók: 1 és 2), és a barlangok is csak két kategóriába kerültek: van kicsi és van nagy, vagy másként fogalmazva könnyű és nehéz (a két szorzó ugyancsak 1 és 2). A besorolás itt már kevésbé egyértelmű. (Pl.: kicsi, de szűk; nagy, de tágas, kényelmes, … stb.) Vagy mi a helyzet a külföldi barlangokkal? Nálam 2 értékű mindegyik, hacsak nem 50 méternél rövidebb, szintes, kiépített.) Az adatbevitel során a tevékenység szorzó meghatározása, a barlangi órák számítása, kerekítése, a túrázók számlálása automatikusan történik meg, csak a "barlang-szorzó"-t kell kézzel beírni (lehet utólag is!). A személyes éves pontszámot az egyesületi névsor alapján névre szólóan kell lekérni (és külön táblázatban vagy akárhol - pl. papíron - gyűjteni). Hasonlóan lehet barlangokra vonatkozó éves összesítést kérni. Külön akciók - pl. nyári tábor - adatait kiemelve, külön kell feldolgozni. Az említett adatok kinyerése nem nehéz, de nem is túl könnyű - a táblázatkezelő program (EXCEL 4.0) kezelésének ismeretét igényli - de viszonylag gyors, és nem igényel túlzott koncentrálást.

Az egyesület által kívánt adatokon kívül - a barlangi aktivitás pontszámok szerinti első tíz helyezettje - külön táblázatban közlöm az élmezőnyt barlangtúrák száma és barlangban eltöltött idő szerint is. [Erre azért van szükség, mert a pontrendszer feldolgozási paramétereit az idén magam határoztam meg, (csaknem) teljesen önkényesen úgy, hogy az eddigi egyik változattal sem egyezik meg pontosan (de a kiindulási alapelvnek megfelel, a feldolgozási munkám pedig ésszerű mennyiségűre csökkent)].

  Alkalom     Óra     Pont  
1. Ferenczy Gergely 39   Ferenczy Gergely 355,5   Ferenczy Gergely 1270,5
2. Kertész Gábor 37   File Ferenc 269,5   File Ferenc 1043,5
3. Schreithofer Nóra 34   Schreithofer Nóra 256   Schreithofer Nóra 925
4. Kovács Attila 33   Burdiga Zsolt 250   Burdiga Zsolt 892,5
5. Burdiga Zsolt 31   Bátori Károly 227,5   Veres Imre 764
6. Kovács Mátyás 31   Veres Imre 217   Bátori Károly 759
7. Debreczeni Gábor 28   F. Nagy Zsuzsa 190,5   F. Nagy Zsuzsa 734,5
8. Bátori Károly 25   Kertész Gábor 190   Vincze Klára 664
9. File Ferenc 24   Vincze Klára 166   Kertész Gábor 523
10. Veres Imre 24   Galán Mihály 138,5   Galán Mihály 515

Mivel e munka során minden kut. jel. legalább egyszer a kezembe került, (mintegy mellékesen) kigyűjtöttem a "Jelentés a kutatásról …" rovatok tartalmát. Bár csak néhány ember (elsősorban Ferenczy Gergely és Kovács Zsolt) szokása ennek kitöltése, a talált adatok nagy segítséget jelentenek az éves tevékenység feldolgozásában. Emlékeztetnek az esetlegesen elfelejtett eredményekre, eredménytelen tevékenységekre, figyelmeztetnek az elmaradt, jövőben megoldandó feladatokra. A számos tanulságos bejegyzést tartalmazó listát terjedelme miatt itt nem közlöm, de kérésre bárkinek rendelkezésére bocsátom (papíron vagy mágneslemezen - a '93-as év anyaga is megvan).

6. Csoportélet

6.1. Összesítés hazai túráinkról

(Kovács Attila)

A 2. fejezetben felsorolt 6 "saját" barlangunkon kívül az alábbi bükki barlangokban túráztunk az idén (az első háromban túlnyomórészt vendégtúrák voltak!):

Ssz. A barlang neve Alkalom Óra
1.

István-lápai

 11 160
2.

Fekete

 10 56,5
3.

Kis-Kőháti-zsomboly

 4 20
4.

Nagy-mogyorós

 1 6
5.

Bombatölcsér-víznyelő

 1 5
6.

Diabáz

 1 5
7.

Szivárvány

 1 4,5
8.

Lilla

 1 4
9.

Cubákos

 1 3
10.

Halál-kanyari-zsomboly

 1 3
11.

Tapolcai kőbánya: 2-es

 1 2
12.

Alabástrom

 1 2
13.

Fenyves-réti I. II. III.

 1 2
14.

Vesszős-oldali-zsomboly

 1 2
15.

Nagymedve

 1 1,5
16.

Anna

 1 1
17.

Kis-mogyorós

 1 1
18.

Szt. István

 1 1
19.

Dédesvári

 1 0,5
20.

Fecske-lyuk

 1 0,5
21.

Tapolcai kőbánya: Hárombejáratú

 1 0,5

A következő felsorolásban azok az egyéb hazai (nem bükki) barlangok láthatók, amelyekben előfordultunk. Az első négy helyen levőben - egy rövid fotótúra kivételével - elsősorban mint versenyzők, másodsorban mint tanfolyamok oktatói vagy oktatottjai jártunk. A többi látogatás esetleges, alkalomszerű, nem meghatározó jellegű.

Ssz. A barlang neve Alkalom Óra
1.

Mátyás-hegyi

 4 16
2.

Baradla

 2 7
3.

Alsó-hegyi zsombolyok (Vecsem-bükki- és még további 19)

 2 7
4.

Kullancsos

 2 10 perc(!)
5.

Meteor

 1 5
6.

Rejtek-zsomboly

 1 5
7.

Keselő-hegyi

 1 3
8.

Megalodus-bg.

 1 3
9.

Rákóczi

 1 3
10.

Vass Imre

 1 3
11.

Kossuth

 1 2
12.

Földvári Aladár

 1 1,5
13.

Pál-völgyi

 1 1,5
14.

Szemlő-hegyi

 1 1,5
15.

Remete-szurdok bg-jai (3)

 1 1

Az egyik, iskolásoknak vezetett "első-barlangos" vendégtúrát követően, az alábbi kis cikket találtuk a Miklós utcai Általános Iskola faliújságján:

Túra a Létrási-Vizes-barlangban

1994. márc. 15.

Ropiczky Nándor

A Létrási-Vizes-barlang a Bükk-hegység egyik legnagyobb barlangja. A könnyű megközelítése miatt vált a barlangászok kedvelt barlangjává.

Már a barlang előtt hosszú hóvirágmező fogadott minket. A barlang bejáratának a kinyitása után, ami kb. fél órába telt, bejutottunk a barlangba, ahol szűk, vékony folyosón keresztül elértünk egy létrához, ami kb. 10 m mély lehetett. Itt biztosító kötél segítségével másztunk le, és így jutottunk el egy viszonylag nagy üregbe, amit egy barlangi patak vájt ki. Folytatva utunkat szűk réseken, kisebb üregeken át, találkoztunk denevérekkel, útközben láttunk apró cseppköveket. Közben elérkeztünk egy kisebb barlangi patakhoz, ami olyan tiszta volt, hogy inni is lehetett a vizéből. Később hosszas kúszás, mászás után elérkeztünk még egy létrához, amin túljutva egy kis mászás után ki is jutottunk a barlangból, persze nyakig sárosan. Így végződött ez az élményekben gazdag és kellemes kirándulás, amit másoknak is ajánlunk.

6.1.1. Upponyi-hegység: Damasa-szakadék

(Kovács Attila)

Az 1993-ban kiadott új Bükk-turistatérkép hátoldalán az Uppony községről szóló pár soros ismertető megemlít egy Damasa-szakadék nevű helyet. A mondatot kicsit kétkedve olvastuk: "A szakadék még máig is ismeretlen mélységeiben nyáron is 0şC körüli a hőmérséklet.", de határozottan felkeltette néhányunk érdeklődését ...

Nyár elején Lipták Roland kereste fel ezt a helyet, július 15-én pedig én jártam arra. Az Arlói-tóhoz tartva "ejtettem útba", Putnokon megszakítva az utazásomat. Innen gyalog indultam D-nek, a kb. 8 km-re levő célomig. 2-3 km tikkasztó országút után párától fullasztó erdőben csíptek a szúnyogok, majd km-nyi sivatagi időjárású tarvágást túlélve megláttam a völgyben Upponyt. Innen már csak kb. 3 km-re volt a Damasa-szakadék. Eleinte jól haladtam, mert bár a jelzés hiányzik, széles út vezet a lapos gerincen egy házig (amit nem jelöl a térkép). Innen aztán "hozadék növelő irtás"-ban haladtam, ahol csak a jelzésalap volt felfestve, de végül - egy egyre mélyülő és szélesedő - patakmedret követve elém bukkant egy szakadék: A SZAKADÉK. Igen látványos, barlanghideg, szűk, mély hasadék. A kialakulásáról (feltételezem): a mellette húzódó, és ott már 50-60 m mély patakmeder megsuvadt oldala miatt egy hatalmas, kb. 50x25 méteres homokkő tömb kb. 10 métert lezökkent, és keresztben eltört. Ez a kereszt-törés a leglátványosabb része a szakadéknak. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni ezt a helyet, azonban a térképen olvasható "feltáratlan 0°C-os mélység" mese. (De odacsalja a turistákat - mint engem is.)

Fotó: 11.

6.1.2. Alsó-hegyi barlangász-találkozó

(Schreithofer Nóra)

Az 1994. december 27. - 1995. január 1. között Bódvaszilason a MAFC által megrendezett nemzetközi barlangász-találkozóra a hagyományos téli táborunkkal való időbeli egyezés miatt az egyesületből csak egyedül látogattam el.

December 28-án a szálláshelyül kijelölt bódvaszilasi tornaterem megtalálását követően a Fapadosban találtam meg a szervezőket, akik a szervezhető túralehetőségeket itt vitatták meg. A szervezésnek köszönhetően számos, az Aggteleki Nemzeti Park területén nyílt barlangtúrára nyílt lehetőség: Rejtek-zsombolyba, Surrantós-, Vass Imre-, Kossuth-, Béke-, Baradla-barlangba és az alsóhegyi zsombolyokba. Körülbelül hatvanan lehettünk, amikor az aznapi barlangtúrákról megérkezett még egy tíz fős oxfordi és egy hét fős ukrán csapat, akik a találkozó nemzetköziségét biztosították.

Másnap Maucha Gergő vezetésével megcsodáltuk a Vass Imre-barlang szépségeit. Az "avató-ablaknál" felavatták az eddig még itt nem járt vendégeket a többiek nagy derültségére. Az aznapi vízszintes barlangjáráshoz tartozott a Kossuth-barlangban való túrázás és fürdés is. Este diavetítést láttunk spanyol, ukrán s walesi barlangokról.

Egy illetékes úr(?!) az esztramosi bányától megígérte, hogy a bánya területén nyíló Surrantós-barlangba való bejutást engedélyezi. Igaz, ezt egy flaska bor társaságában jelentette ki. Ez utóbbinak köszönhető valószínűleg, hogy másnap, amikor megérkeztünk a hegy lábához, már hallani sem akart a barlangászokról, s igen durva szavakkal kiutasított bennünket a területről. Eredménytelenül visszatértünk Bódvaszilasra, néhányan inkább elindultak Alsó-hegyre zsombolyozni. Mi kárpótlásként a Baradla-Domica rendszer elejét képező Ördög-barlangba mentünk. Egy kopott Ladába zsúfolódott be három magyar és két angol, Gusztival pedig még hét magyar srác. A határra érve kisebb bonyodalmak következtek: az angol páros hölgy tagjának ugyanis malaysiai útlevele volt, ami a még igencsak balkáni normákat követő határőrökben nagy izgalmat keltett. Több mint félórás útlevélcsodálás és telefonálgatás után végül is megkapták a felsőbb utasítást, miszerint a hölgynek nincs szüksége vízumra a beutazáshoz. E kis incidens következtében igencsak megcsappant a barlang bejárására szánható időnk, ugyanis a határ 4-kor zárt, és az angolok csak itt, a másik kishatáron nem kelhettek át.

Így hát szédületes tempójú öltözködés után, teljesen észrevétlenül száguldottunk fel a dombra, és szálltunk le, a - mint később kiderült - szigorúan védett barlangba. Csodálatos cseppkőlefolyások látványa várt minket. Rövid séta, majd egy 3,5-4 méteres letörésen való lemászás után jutottunk a barlang nagytermébe, aminek jellegzetessége a hosszú, vékony cseppkőgyertyák tömege. Észre sem vettük az idő múlását. Fél négykor rádöbbentünk, hogy jó lesz, ha sietünk, mert sürget az idő. Guszti kikísért bennünket a kijáratig, majd visszatért a barlangba. Mi teljes nyugalommal rohantunk lefelé, hogy még éppen visszaérjünk a határra. A bekötő úthoz közeledve, - ahol a kocsikat hagytuk - gyanús mozgásra lettünk figyelmesek és rá kellett döbbennünk, hogy valami határőr, vagy rendőr-félék álltak le UAZ-ukkal a mi kocsink háta mögé. Nem volt kérdéses, hogy nem ülhetünk ott generációkon keresztül, így hát úgy döntöttünk, hogy lemegyünk. Odaérve mindenféle engedélyeket kértek tőlünk, amivel természetesen nem rendelkeztünk. Pívo, a társaság egyik tagja magyarázni kezdte nekik, hogy Gusztinál van az engedély, mire azt mondták, hogy OK, akkor megvárják, amíg kijönnek. Hiába kértük őket, hogy engedjenek el, mert 4-kor a határon kell lennünk, nem hatották meg. Miután Gusztiék megérkeztek és kiderült, hogy engedélyről természetesen szó sincs, összeszedték útleveleinket, és bekísértek Hosszúszóra. Ott hosszas jegyzőkönyvezés és telefonálgatás után végül is elengedtek, de addigra már bezárt a határ. Így hát elmentünk Gusztihoz és rövid vásárlás után elindultunk a Tornyosnémeti határ felé, heten a Ladában. Már azt hittük, hogy gond nélkül megússzuk a dolgot, amikor a határ előtt kb. 1,5 km-re megláttunk egy integető rendőrt. Megfagyott a hangulat és lelke mélyén érezte mindenki, hogy este még talán bilincs is csattan a kezünkön. Erik, a sofőr srác kiszállt, és pókerarccal átadta iratait. A rendőr átlapozta, visszaadta őket, majd a kocsiba való bekukkantás nélkül jó utat kívánt. Nagy kő esett le szívünkről. Már csak a határ előtt 200 méterre álltunk meg, hogy Pívóval kiszálljunk és átsétáljunk a határon.

Bódvaszilason néhány perccel érkezésünk után következett az est fénypontja: Nagy Zsolt (Hegyisport) diavetítése az USA-beli nemzeti parkokról és az ott megmászott sziklákról.

31-én reggel Rose Gyuri vezetésével 8 fős csapatunk elindult a Rejtek-zsombolyhoz. Két csapatra szakadva másztunk le a barlangvédelem céljából igen szépen belétrázott 63 méter mély zsombolyba. Szemrebbenés nélkül állíthatom, hogy az Alsó-hegy legcsodálatosabb barlangja ez a zsomboly. Korallszerű képződményei sűrűn beborítják a falakat. A zsomboly aljából a kb. 35 méter hosszú létrán felfelé kapaszkodva az ember szinte elfelejti a fáradtságtól zsibbadó karjait és csak a gyönyörű barlangi képződményekre tud gondolni, melyek minden oldalról körülveszik.

Már jócskán sötétedett, amikor kiértünk. Visszatérve Szilasra, már több mint 100 volt az összegyűltek száma. A Fapadosban a külföldi vendégekre és időeltolódásra tekintettel 3 alkalommal ünnepeltük meg az újévet. 11-kor az ukránok egészégére koccintottunk, éjfélkor pezsgőzuhanyt rendeztünk, majd 1-kor az angol vendégek tiszteletére ürítettünk poharat. Hajnali ötig tartott a vigadalom, délutánra, mikor mindenki magához tért, elindultunk hazafelé.

A találkozó hangulata végig igen jó volt, amihez csak gratulálni tudok a szervezőknek.

6.1.3. Eger: Bik-bérc

(Kovács Attila)

Az Életfa Környezetvédelmi Szövetség (KÖSZ), illetve egészen pontosan Salétli Gyuri meghívására Egerbe indultunk, hogy a Bik-bércen levő házukban és a Nagy-Eged környékén töltsük el a hétvégét. Gyuri "a BNP előszobája"-ként szereplő hegylábi területek, valamint néhány kis barlang bemutatását ígérte.

Hugi, Maci és én vonattal mentünk Egerig. Az állomáson éppen elcsíptünk egy Szomolyára tartó buszt, ezzel - amint azt csütörtökön a küldött leírás és térkép alapján kitanultuk - a Várkúti-elágazásig mentünk. Ezt a megállót ismeretlenül eltalálni nem egyszerű, de sikerült. Innen a házhoz már viszonylag könnyen odataláltunk, bár az utolsó pár-száz méteren betévedtünk az erdőbe a jó út helyett, de Trabant-hangot hallva tudtuk: közel a ház, és Gergő és Zsuzsa is megérkezett (persze Bütyökkel).

Bár már 8 óra felé járt, a ház szemrevételezése után hozzákezdtünk a gulyás főzéséhez. Ebben vendéglátóink - Anett és Lajos - segédkeztek, Gyuri csak később érkezett meg. Az idő elszállt, a gulyás is megfőtt (nagyrészt meg is ettük), a ház két helyiségében ki-ki alvóhelyet keresett magának és lefeküdtünk. Mi Macival kint a teraszon, és azt hiszem jól választottunk: nagyon kellemes éjszaka volt.

Reggel rövid készülődés után Gyuri vezetésével elindultunk. A Tiba-kút érintése után a Nagy-Eged lábának szőlőültetvényei mellett eljutottunk az Ostoros-völgy környékére. (Ez a "száraz" Ostoros-völgy a Ny-i oldalon, nem a hosszú, patakos, jelenleg mesterséges víztározós K-i Ostoros-völgy!) Ezen a környéken aztán elég sokat időztünk - szép hely. Kosborok, magyar zergevirág, ernyős sárma, ..., több számunkra ismeretlen apróság volt itt a látnivaló, és a környék hegyei: mellettünk a Nagy-Eged, a Tiba-hegy, Arnót-kő, Vár-kút, túloldalt a Berva-bérc hatalmasra nőtt kőbányájával, ráláttunk a Mész-völgyre is, távolban a Bükk-fennsík D-i peremének kövei, Három-kő, Tar-kő, Pes-kő, Sima-kő, Őr-kő.

Később tufába faragott lakások, elhagyott szőlők, védelemre érdemes törpemandulás mellett átvonultunk a Kis-Egedre. (Útközben az egyik szőlőben középkori cserepek után kutattunk, de nem találtunk.) A Gyuri által mutatott első kis barlang az egyik kiskert végében, egy sziklakibúvás aljában nyílik. A kb. 2 méter átmérőjű, 4 méter hosszú üreget valaki mesterségesen tágíthatta az agyagkitöltésének kitermelésével. Szép gömbös oldásformái, csepegő vize, bentalvó denevére van. Neve nincs.

A másik jóval kisebb üreg az 50-60 méterre kezdődő kőbánya szélén van, ugyancsak kisebb sziklafal aljában. Átmérője 2 m, magassága 1 m, gömbsüveg alakú, alja törmelék, mennyezete és falai kisebb-nagyobb - köztük 4-5-6 cm-es szkalenoéderes - kalcittal borítottak. Neve ugyancsak nincs, illetve Gyuriék a kristályok alapján Jegec-barlangnak (szlovákul kristály) nevezik. Kalcit a bánya falának egy nagyobb üregében is van sok. A kőzet helyenként a Miskolc-Tapolcai Kőbányát idézte számomra. Némi hévizes hatásnak kellett itt lenni valamikor.

De most nem volt víz - bár Bütyök talált egy üreges kőben egy kis esővizet - de mi már erősen eltikkadtunk a szárazságtól. Három-négy mesterséges tó gátja mellett haladtunk el, de a tavakat tápláló patak - Gyuri emlékei szerint kb. 10 éve - kiszáradt. A közeli borgazdaság kis vízműve javítás miatt állt, vizet ott sem kaptunk. Bort sem, mert a gépállomáson legfeljebb benzint tartottak.

Elindultunk hát a Kis-Eged teteje felé, a "nagy" barlangjukhoz. A Nagy-Eged lábánál fekvő sok kis domb közül látszólag akármelyik lehetett volna Kis-Eged. Egy dologban azért "testvérek": mészkőből vannak! Ezt láttuk a tetőn (ahol szintén rég elhagyott szőlők között jártunk): igazi, "nagy" hegyre jellemző mészkőkibúvásokon lépkedtünk.

A túloldalon (a hegy D-i, DNy-i oldalán) aztán, egy kis - néhány méternyi - mesterségesnek látszó mészkőfoltban megtaláltuk a barlangot: a barlangjukat, A mészkő itt más mint eddig: sárgás, leginkább a budai bányák, barlangok eocén mészkövére emlékeztet. Az üreg belül egyetlen 5-6 méter átmérőjű, 1,5 m magasságú terem. Ökölnyi, fejnyi kövekből álló halmok között, edények táskák, dobozok, petróleum lámpák, rossz ruhadarabok: láthatóan valakinek, valakiknek a tanyája. Gyuri, de főleg Anett teljesen elkeseredett a látványtól: mit tettek a jó kis barlangjukkal! (Én pedig arra gondoltam, hogy ugyanezt fogja mondani a barlang legutóbbi berendezője, ha majd legközelebb ide jön, és meglátja a mi "átrendezésünket".) A barlang legalábbis érdekes. Elindulva lefelé a hegyoldalon, az alatta levő terasz mutatja: egy igen öreg, rég felhagyott kőbánya van itt, ennek felső végében nyílt meg a barlang. A kőzet tovább lefelé a meredek oldalban hasonló: sárgás, legömbölyített.

A műútra kiérve választhattunk: hazaindulunk gyalog a Nagy-Eged felé; busszal elmegyünk a tegnapi elágazásig; a buszozás előtt iszunk valamit a lovasiskola büféjében. Ez utóbbit választottuk. Ittunk és ülögettünk, és két busz is elment. Aztán feltettük Anettet egy egri buszra, mi pedig elindultunk a Nagy-Eged kilátójához. Még a műút mellett kapirgáltunk egy kicsit az oligocén agyagpala feltárásban kövületek után (sikerrel), majd a meredek hegyoldalon felfelé menet többünknek az Olympos jutott eszébe. Tény, hogy szép helyen jártunk. A Dobó István-kilátó: mintha Bánkúton lennénk - a kilátás kellős közepébe egy "gyönyörű" antenna árbocot építettek! Teljesen felmenni nem tudtunk (illetve nagyon nem is akartunk), mert valaki felgyújtotta az emeletek pallóit.

A kilátótól nagyjából szintben mentünk vissza a kb. 3 km-nyire levő házig. Elfáradtunk, megéheztünk, megszomjaztunk, viszonylag korán le is feküdtünk aludni.

Másnap a reggeli és a mosogatás után elindultunk hazafelé. Gyönyörű idő volt, a hőmérséklet is kellemes, az erdő üde zöld. A Bükköt DNy-ÉK irányban átszelő P jelzésen mentünk, nagyrészt szintben, hangulatos tölgyesben. 12 km-t megtéve értünk a KSH pihenőházához a Hosszú-völgybe, itt ebédeltünk. Tovább a Hór-völgyön haladtunk, megnézve a völgyfal kis barlangjait.

Az ég lassan beborult, esett is, szerencsére nem túl nagyon és nem túl sokáig. A Tebe-pusztánál már a nap is kikacsintott a felhők közül. Itt már igen fájt a lábam, mivel a cipő feltörte, tehát javasoltam, hogy csak a 3 km-re levő Répáshutára menjünk, ott majd lesz busz. A többiek is benne voltak ebben a változatban (Hollóstető még 6-7 km), így hát elindultunk Répáshutára. Útközben azért megnéztük a Csúnya-völgy szurdokát is.

Répáshután, buszra várakozás közben vettem észre, hogy valahol elvesztettem a gyapjúpulóveremet. (Vissza már nem mentem keresni, de pár nappal később, Egerből hazafelé menet megtaláltam a Hór-völgyben az egyik kis barlang előtt. Sajnos eléggé megrágták az egerek.)

Fotó: 7., 8., 9., 10.

6.1.4. Mátra: Csörgő-lyuk

(F. Nagy Zsuzsanna)

Egy tél eleji napon Gergővel indultunk útra, hogy felkeressük hazánk vulkanikus kőzetben kialakult legnagyobb barlangját, a mátrai Csörgő-lyukat. Szakadó esőben utaztunk Mátraszentimréig, sőt, az ágasvári turistaházhoz már csak gumicsizmában, s gyalog tudtunk elmenni a dagonyás úton. Egyetlen pozitív élmény volt a gyaloglásban, hogy életemben ennyi foltos szalamandrát még nem láttam mint ekkor.

A háznál egy fiatalember igazított útba bennünket, s tíz percen belül meg is találtuk az üreget. Egyetlen problémánk volt, hogy nem hallottunk eddig róla, hogy bizony le van zárva. Rövid dühöngést követően megszemléltük a zárat alaposabban, s kiderült, hogy bizony nincs rajta lakat, csupán egy billenős stiftet kell valahogy mozgásra bírnunk, igaz, kézzel elérhetetlen helyen. Ősi praktikát követve eszközt (botot) kerestünk, s fél perc alatt kinyitottuk az ajtót. A száraz, poros üreg bejáratához behúztuk zsákjainkat, s figyelmesen elolvastuk a Salgótarjáni Hegymászó Egyesület füzetecskéjét, s betartva kéréseiket, kulturált barlangászok módjára elindultunk a "sajtban". A vulkanikus kőzetben oly ritka barlangnyi rendszer andezit kőzettömbök között kanyarog, a mészkőkarsztos szemnek kissé különösen. Látszik, hogy átalakulása folyamatos, ahogyan a hegyoldalból a völgy irányába csúszó rétegek összetöredeznek. Napjainkban Eszterhás Istvánék felmérése szerint a járatrendszere 370 méter hosszú, s 30 méter mély.

A nyomokból ítélve, elég ritkán túráznak a barlangban, elsősorban az említett hegymászó egyesület látogatja. Tanpályát építettek ki hegymászó gyakorlatozásra. A sárgásbarna száraz kőzeten nem a legszebb látvány a nittek sokasága. Találtunk egy fém ládát, egy füzetet, némi kötszert, hajkefét, lim-lomokat. Ennek ellenére nem mondható, hogy szemetes volt a barlang. Fotóztunk, de ezzel együtt is alig töltöttünk 1,5 órát a barlangban. Kijövetelünk után a zárat visszaigazítottuk az általunk talált állapotára, s a még nagyobb dagonyában visszacuppogtunk a kocsihoz. Estére értünk haza. Az autó alsó, felső és középső általunk eddig nem ismert részein körülbelül 5 liter víz jutott be az autó belsejébe. Napokba került míg kiszárítottuk ...

Fotó: 12.

6.1.5. Esztramos

(Kovács Attila)

Kova hirdeti ki a Kutas-féle amerikás video-szeánszon: ásványgyűjtők várnak kötéltechnikai segítséget barlangászoktól Esztramoson. Bővebb információért felhívom a megadott nevet: Szakáll Sándort. Kiderül: Ő a miskolci Herman Ottó Múzeum ásványtárának vezetője, és szerinte egy készülő monográfához (később megtudom: az övéhez) gyűjtenek anyagot felszínen és barlangokban. Esztramos remek hely, oda bármikor szívesen megyek, Matyival megbeszéljük: elmegyünk.

Szombat délelőtt a tornanádaskai vonathoz készülődve közli Matyi: Ő nem jön! Szuper! Egyedül is elmegyek, de akik kötéltechnikai segítséget kérnek, biztosítani valószínűleg nem fognak tudni - gondolom, ezért a kötelet és a mászóeszközöket kiteszem zsákomból. (Ezt később sem bántam meg: kenyérpuhaságúvá korhadt ácsolatú omladékos függőleges tárókba szerettek volna segítségünkkel bejutni. Egyáltalán nem baj, hogy erre - a kötél hiánya miatt - nem került sor.)

Du. 1 óra körül érek a hegy lábánál levő házhoz. Szakáll Sándor nincs ott, van viszont Horváth István, a fia, egy Imre, egy Viktor, egy András nevű ásványos és egy Szilágyi Ferenc nevű (nem is) kicsit italszagú üzemvezető(!). Igen, dolgozik a bánya, a törőmű hangját már messziről hallottam idefelé, látszott a por is, és már Bódvaszilason feltűnt, hogy a bányához vezető vasúti sín teteje fényes, kijárt.

Felmegyünk a tetőre, de nem sokáig lehetünk ott, mert az üzemvezető hatalmas balhét csinál a szállás kulcsa miatt. Üvölt (mint egy állat) a telefonba, de mire leérünk megnyugszik. A táróktól eltilt, pedig Horváth István (listája) szerint ami érdekes, azt ott van. Bóklászunk tehát még egy kicsit a felszínen: megvannak az egykori lerobbantott barlang hátsó falrészletei, amelyben jártunk 5-6 éve, és bontottuk mögötte a fúrólyuk mentén a szálkő-szerűen álló kalcitot, nagyobb barlang reményében. Barlang (akkor, ott) nem lett, de az omladékos bányafalból és a bányaudvar törmelékéből még most is fantasztikus szépségű kalcit-rózsákat bányásztunk ki ezen a helyen.

Estefelé azért csak bekukkantunk néhány táróba is az 5. és a 6. szinten. Az első rögtön hatalmas: (surrantó) csúszdával, sűrűn ködös, párás és meleg (csak egy omlás miatt nem a felszínre nyíló) oldaljárattal, sínnel, váltóval, rendező-pályaudvarral, betoncseppkővel, gyertya és pálinkás- és borosüveg kupacokkal, korhadó ácsolattal, gombával, vasajtóval lezárt lezárt (oldal-) barlangjárattal, huzattal, beomlott mennyezettel, végpontot lezáró omlással.

A többi táró lényegesen kisebb, de az 5. szinten, az út mellett levő, csaknem teljesen beomlott bejáratúba beevickélve, kb. 10 méterre a bejárattól, egy 0,5 m vastagságú (valószínűleg hidrotermális) dolomit betelepülés mellett barit-telérben malachit, azurit, cinnabarit látszik. Az ásványvadászok persze rögtön lefejtik vésővel egy papírdobozba (pereg ami pereg, majd otthon mazsoláznak benne), én pedig összeszedek néhány melléhullott morzsát emlékbe. (Elég szépek!)

Másnap a barlangokba megyünk. A Földvári-hoz Bódvarákó felől, a hegy túlsó oldalán haladó kövesúton megyünk fel autóval. A hegy erről az oldalról is érdekes, megérne egy gyalogtúrát itt is szétnézni. A hegy meghagyott D-i gerincének kis barlangjait is fel lehetne akkor keresni (zsomboly is van!). A barlang-ajtó gyorsan kinyílik (a kocka-zárat a saját ajtóinkon is alkalmazhatnánk!). Odabent igyekszem a reflektorok által megvilágított nagy-formákat fényképezni.

Ugyanez a célom a Rákóczi-ban is, ahová hatalmas huzattal szemben jutunk el. Az ajtónál már hallottuk a kiegyenlítődő légnyomás süvítését, nyitáskor pedig elfújta a karbidlámpámat! (A táró keresztmetszete kb. 3 m² és a lámpa a felszínen 20-30 km-es közepes szélben nem szokott bealudni! Később - tartósan nyitott ajtónál - kb. 5 km/h sebességű egyenletes huzatot mértem.)

A nagy-formákon kívül itt az apróságokat is fényképeztem. Feljutottam végre - fényképezőgéppel(!) - az Aranykalitkába, amely a "leletmentő"-akciók ellenére is a legszebb hely a barlangban.

Ezzel vége is a napnak. Nem tudom, hogy az áványosok mennyire voltak elégedettek a "fogással", én biztosan nem bántam meg, hogy az Esztramoson töltöttem a hétvégét.

6.1.6. Remete-szurdok

(Kovács Attila)

A Barlangnap hétvégéje van, de én nem ott, hanem rokonlátogatás kapcsán a Budapest környéki Nagykovácsiban töltöm a hétvégét. Természetesen nem hagyhatom ki a közeli (5-6 km-nyire levő) Remete-szurdok meglátogatását.

A hőség - montenegrói utunk végefelé kezdődött, és azóta - egyre nagyobb. Nagykovácsi kőbányájában - ahová vendégek és vendéglátók közösen kirándulunk - a fényerő is iszonyú: hófehér, porló, omló márgát bányásznak itt.

A többiek szamócázni, majd haza indulnak, én a falun keresztül a Remete-szurdok felé tartó hegygerinci jelzetlen utat keresem. Meglett végül, sőt jelzés is lett, bár más mint a térképen, de azért megtaláltam az alacsony hegyek (hegyek? dombok) között fekvő rövid kis szurdokot. Bár az ember - lustaságát bizonyítva - ennek oldalát is kikezdte egy kőbányával, a lényeg azért megmaradt.

Hogy mit kerestem itt? Elsősorban Jakucs-apánk első barlangos kalandjának színterét: a Hétlyuk-zsombolyt. (Lásd: Jakucs László: Felfedező utakon a föld alatt és Szerelmetes barlangjaim!) A meredek hegyoldalt bebarangolva sziklákat, magját szóró galajt, leégett erdőt találtam, Hétlyukat nem. Arra csörömpölt karabinerjeivel egy pesti barlangász egyedül, beöltözve: Ő is a Hétlyukat kereste, Ő sem találta.

Hűvöset remélve lementem a szurdok aljára. Lett is: egy kicsit csordogált a fák alatt a patak. Tisztasága nem az igazi, szomjúságom nem mertem belőle enyhíteni. Inkább a bánya-oldalban érő sajmeggyel próbálkoztam: igen keserű, de az illata kellemes.

A barlangos oldalban először a magasan fent nyíló, valaha hason "járható", most - az ásatás óta - csaknem kényelmes folyosón megközelíthető termű Remete-felső-barlangot néztem meg. Gáboriné Csánk Vera: Az ősember magyarországon című könyvéből sokat megtudhatunk az itt ásató, kőeszközöket váró és elásott bronzkori (arany)kincset találó csalódott(!) régészekről ("amikor a szerencse balkezes"), valamint a patak melletti nagy barlang, a Remete-barlang kutatásáról. Megnéztem ez utóbbinak nagy - 15 méternyi - termét is, oldaljáratait is, és a magasban levő, Budapest felől jövet már messziről látható tekintélyes száda után semennyi járatú Remetei-kőfülkét is, majd visszaindultam.

A hőség maradt, az állandóan a szememet kereső apró bogarak maradtak, ennek ellenére a tetőre érve még egyszer elmentem a Hétlyukat keresni, de csak egy "kétlyukat" találtam, ami egy frissen kiásott rókavár volt.

(Otthon a Budai hegyvidék című könyvben található fénykép alapján inkább a tetőn, a perem közelében, de határozottan nem olyan meredek oldalban lehet a Hétlyuk-zsomboly bejárata, mint ahol én mászkáltam.)

6.2. Összesítés külföldi túráinkról

(Kovács Attila)

A kutatás-jelentések alapján az alábbi 30 külföldi barlangban jártunk '94-ben. Az alattuk felsorolt 7 osztrák barlangban 5, a további kettőben egy tagunk túrázott, azonban kut. jel. ezekről nem készült.

Bár a legtöbb alkalommal a görögországi Epos II-be szálltunk le, a leghosszabb időt a Szelek-barlangjában töltötte Vincze Klára, F. Nagy Zsuzsanna, Ferenczy Gergely, File Ferenc (161 órát, ez 6 nap - 17 óra) és Schreithofer Nóra (140 órát = 5 nap - 20 óra). Figyelemre méltó a Bátori Károly, Burdiga Zsolt, Galán Mihály, Veres Imre csapat Gortaniban eltöltött 93,5 órája is (3 nap - 21,5 óra).

Ssz. A barlang neve Alkalom Óra
1. Epos II (Görögo.) 3 26
2. Szelek-barlangja (Románia) 2 301
3. Mammoth cave (USA) 2 17,5
4. Provatina (Görögo.) 2 14
5. Csodavár (Románia) 2 12
6. Carlsbad cave (USA) 2 6
7. Michele Gortani (Olaszo.) 1 93,5
8. Fehér-bg. (Románia) 1 12
9. Csarna (Lengy.) 1 10
10. Sonora (USA) 1 7,5
11. Kaszparova Nyizsna (Lengy.) 1 5
12. Hamlet (Románia) 1 4
13. Sáros-zsomboly (Románia) 1 4
14. Kristályka (Románia) 1 3
15. M/10 (Románia) 1 3
16. Park Ranch (USA) 1 3
17. Pitykó (Szlovákia) 1 3
18. Eszkimó-jégb. (Focul Viu) (Románia) 1 2
19. Fekete-bg. (Románia) 1 2
20. Postojna (Szlovénia) 1 2
21. Várpatakvölgyi-bg. (Románia) 1 2
22. Ördög (Szlovákia) 1 1,5
23. Borcig (Románia) 1 1
24. Galbena (Románia) 1 1
25. Ledena pecina (Montenegro) 1 1
26. Savina pecina (Montenegro) 1 1
27. Skociani (Szlovénia) 1 1
28. Szamos-bazár (Románia) 1 1
29. Lechuguilla (USA) 1 0,5
30. Visitor pecina (Montenegro) 1 0,5
       
  Eisensteinhöhle (Ausztria)   1,5
  Raxeishöhle (Ausztria)   1
  Nizhöhle (Ausztria)   1,5
  Kraushöhle (Ausztria)   1,5
  Ötscherhöhle (Ausztria)   3
  Luhrgrotte (Ausztria)   5
  Drachenhöhle (Ausztria)   1,5
       
  Schwaizmoshogel-Eishöhle   ?
  Schafstein-höhle   ?

6.2.1. Görögország: Visszaút az Astrakára

(Kertész Gábor - Burdiga Zsolt - F. Nagy Zsuzsanna)

1991-es görögországi expedíciónkat ezen a nyáron azért ismételtük meg, mert akkor a kegyetlen időjárás miatt nem találtuk meg a Tymfé-hegység Astraka-platóján az Eposz-barlang bejáratát, csupán a Provatináét. Béreltünk egy mikrobuszt, s még Misi autójával 13-an útrakeltünk.

Augusztus 12-én, pénteken, az indulást délutánra terveztük, hogy éjszakára már a határon túl legyünk. Két óra késéssel el is indultunk. Jászberényben, ahol Karesz várt minket, váratlan dolog döbbentett meg minket, ugyanis a buszból szó szerint kitört a váltókar. Gyors éjszakai telefon és veszekedés után a bérbeadó hajnali ötre, már "új" busszal állt elő. Azonnali indulás után hamarosan elértük a határt. "Jugoszlávián" keresztül Bulgáriába vezetett utunk, ahonnan hosszabb autóút után elértük Görögországot. Először, mint utazásunk fő célját, az Astraka-platót kerestük fel.

Délelőtt érkeztünk Papingóba, ahol nagy fürdőzést rendeztünk. Elhatároztuk, hogy még aznap felmegyünk, így nem kell melegben gyalogolnunk. A csapat fele (Karesz, Maci, Misi, Nándi, Zsola és Én), egyszuszra felmentünk a platóra. A többiek (Zsuzsika, Edit, Éva, Gergő, Pihe, Sári, Géza) az utolsó forrásnál aludtak, s reggel indultak tovább. Pihe hamarabb elindult, hogy miután lerakja fent a hátizsákját, visszamenjen Éva zsákjáért. Néhány órával később kiderült, hogy sajnálatos módon nem érkezett meg a táborba. Délig még reménykedtünk, hogy csak kisebb tévedése lehetett, s csak öten, hatan kerestük szétszaladva a platón. Hihetetlen volt a probléma, hiszen Pihe az, akit az elmúlt évtizedben úgy ismertünk meg, hogy a jég hátán is megél, s minden akadályt át tud hágni. Estére azonban mindenkin erőt vett a kétségbeesés, hiszen tudtuk, hogy Pihe itt még nem járt, víz és élelem nemigen volt nála (rekkentő volt a hőség!), s a platón egyetlen forrás adott vizet, az, amelyiknél mi táboroztunk. Másnap reggeltől estig kutattuk a kietlen karszton. Az intenzív kényszertúra miatt a kék iringó tüskéitől véresre karcolódott lábunk, az erős napsütéstől vörösre pirult arcunk, a pijjogástól rekedt lett hangunk, de továbbra sem találtuk meg az elveszett bárányt. Már minden rossz - ami egy 2000 méter magas, függőleges falakkal határolt karsztplatón előfordulhatott - az eszünkbe jutott, így elhatároztuk, hogy reggel ketten lemennek Papingóba, hátha a buszhoz visszatért, s ha nincs ott, akkor értesítjük a hegyimentőket.

Pirkadatkor Zsuzsika és Zsola indult le a kocsikhoz, útközben folyamatosan pijjogva, mígnem egyszercsak nem csóka válaszolt jelzésükre, hanem egy ismerős hang. Az izgalomtól könny szökött szemükbe (Zsuzsa), s mint az őrültek rohantak lefelé a meredek ösvényen, amikoris a felső forrásnál találkoztak Pihével. Szemmel látható volt meggyötörtsége a szerencsétlennek, de ahelyett, hogy sajnáltatta volna magát, csak folyamatos bocsánatkérést rebegett, hogy feltartotta az expedíciót. A nagy izgalomnak némi haszna is volt. A kétnapos keresés után senkiben nem merült fel, hogy a barlangozást követően még 2 napot itt fent túrázzunk, hiszen a keresésben lejártuk a lábunkat, méghozzá eléggé intenzív tempóban, s már nemigen maradt olyan terület, melyet ne néztünk volna meg.

Még aznap elindult a beszerelőcsapat (Maci, Gergő, Karesz) az Eposba. Mi (Edit, Zsuzsika, Misi és Én) késő este indultunk el a barlanghoz. A várakozás alatt Edit a rá és lebeszélések hatására meggondolta magát és nem jött le. Éjfél körül jöttek ki a beszerelők. Elmondták mire vigyázzunk, s már indultunk is. A bejárat egy óriási hasadék volt. Bent csodálatos látvány tárult elénk. Akkora méretek voltak, hogy néhol a karbidlámpánk fénye nem, vagy csak alig világította meg a túlsó falat. A barlangban három aknán keresztül jutottunk le a -437 m mélységbe. Az alján "megvacsoráztunk" majd indultunk felfelé. Már világos volt mire kiértünk. A kiszerelő csapat a táborba érkezésünk után azonnal el is indult (Pihe, Nándi, Sári, Géza és Zsola).

Másnap átmentünk a Provatina bejáratánál található bivakhoz. Itt már csak egy beszerelőcsapat (Zsuzsika, Zsola és Én) és egy kiszerelőcsapat (Nándi, Pihe és Géza) volt. Ennek a barlangnak sokkal nagyobb a bejárata s a látványt még jobban fokozta, hogy az első 180 m-es aknába besütött a nap, így teljesen láthatóvá vált az akna. Ebben a barlangban még nagyobb méretek vannak mint az Eposban, igaz ez csak -400 m. mély. Miután mi lementünk, tudtunk nélkül utánunk jött Karesz, Gergő és Edit, az első aknába, amiből később jó kis botrány kerekedett, hiszen peregtek a kövek a nyakunkba, s a kötélen nem juthattunk fel a saját tempónkban. Rövidet uzsonnáztunk a barlang alján, utána már indultunk is ki. A háromról, hat főre dagadt létszám miatt, több mint egy órát álltunk a jégfalon, ami miatt az utolsóként induló (Zsuzsika) máig sem hajlandó megbocsátani "közvetlen hozzátartozójának" (Gergő), s legkedvesebb barátjának (Karesz).

Többek között emiatt a kiszerelőcsapat már nem láthatta az aknát, mert teljes sötétségben indult le. Ők a nittfüleket kiszedték s reggel közös erővel történt a kötelek kihúzása a barlangból. Összepakoltunk, majd elindultunk lefelé. Útközben összetalálkoztunk azzal az olasz csapattal, akik rendszeresen kutatják a platót (Gruppo Speleologico Biellese - C.A.I.). Elmeséltük élményeinket, kölcsönösen meginvitáltuk egymást, s kiválóan összeállított expedíciós anyagaikból is kaptunk, melynek köszönhetően, végre pontos térképünk van a platótól, s beszerelési vázlatunk a nagyobb barlangokról.

Este a Micro Papingoi "étteremben" vacsoráztunk. Másnap kimostuk a köteleket, s irányt vettünk a tenger felé. Megnéztük a Meteorákat, majd az Olympos lábánál a tengerparton táboroztunk le. Ezután az Olympos megmászását tűztük ki célunkul. Az út felén található turistaházhoz mindenki feljött, ám a 2917 m magas csúcsra már csak Karesz, Misi, Zsuzsika, Gergő, Pihe, Zsola, Edit és Én. Szerencsére, mint az úton végig, most is csodálatos jó időnk volt. Az autóhoz már sötétben értünk le. Visszaindulás előtti napon még nagyokat fürödtünk a tengerben.

Hazafelé már megállás nélkül mentünk, s a folyamatos szerb, bulgár büntetgetések ellenére is egy nappal hamarabb értünk haza a tervezetnél. Így 15 nap múlva, augusztus 26-án pénteken már otthon aludtunk. Az utolsó napon, Szegeden történt a két kocsink között egy koccanás, amit Kareszéknál Jászdózsán, fagylaltozás közben megjavítottunk. Ez az út azt hiszem mindenkinek élményekben gazdag volt.

A túra résztvevői:
Bátori Károly  - Karesz
Bóta Nándor  - Nándi
Burdiga Zsolt  - Zsola
Ferenczy Gergely  - Gergő
F. Nagy Zsuzsanna  - Zsuzsika
File Ferenc  - Maci
Galán Mihály  - Misi
Horn István  - Pihe
Hornné Kun Éva Erika  - Éva
Kertész Gábor  - Én
Reusz Géza  - Géza
Tari Edit  - Edit
Vadász István  - Sári

Melléklet: 3 oldal

Fotó: 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20., 21., 22.

6.2.2. Erdély

6.2.2.1. Szelek-barlangja

A kolozsvári barlangkutatók szokásos téli Szelek-táborában két "turnusban" is részt vettek az idén tagjaink. Következzenek itt beszámolóik, melyben egyéb erdélyi barlangtúrák is szerepelnek:

Egyhetes földalatti tábor a Szelek-barlangjában

(F. Nagy Zsuzsanna)

Az egyesületet második alkalommal hívták meg a Kolozsvári Barlangkutatók a Szelek-barlangjában tartandó téli táborukra. Ezúttal négyen indultunk útra. Kutas Tamás autójával a határig jutottunk, onnan pedig némi fekete fuvarral Nagyváradig. Szisziék vártak bennünket, szerencsére, ugyanis a vonatjegyet így nem kellett megvennünk. Sziszi megvesztegette a kalauzt, s hatan 1200 lejből utaztunk Sonkolyosig. Vasárnap 20.30-kor érkeztünk le a barlangba. Ezt az estét a Karácsonyfa-teremben töltöttük, ahol tavaly a szállásunk volt, mert másnapra terveztük a Hippodromhoz a behordó túrát.

Másnap valóban kétszer fordultunk a rengeteg cuccal, de legalább összerázódtunk azokkal, akiket eddig még nem ismertünk. A Hippodromnál a létszám rajtunk kívül így alakult: Lehel, Drusza, Sziszi, Zsuzsa, Levente, Vári Laci, Pívó (MAFC), Jutka, Hosszú (FTSK). A Hippodrom puha homokjában mindenki kialakította vackát, Vári Laci főzött egy isteni vacsorát, s lefeküdtünk. Kedden 11 és 20 óra között fotó túra céljából ellátogattunk a Nagy-meanderhez, a November 7. teremhez, a III. emeletre, a Gyászterembe, a Nagy-kődzsungelhez, s visszatértünk. Szerdán 11 és 17 óra között túraútvonalunk a következő volt: Kődzsungel, Gyászterem, Háromszög, Patkó, Vörös-folyosó, Nagyterem, X.-járat volt, ahol az egyesület mérőfelszereléseivel segítettünk felmérni egy új járatszakaszt, s fotóztunk is. Csütörtökön fotótúrát szerveztünk a Meanderekhez és az Eszkimó járathoz, pénteken pedig a Laji-ágat, az Aktívot pufogtattuk végig.

Barátainktól megkaptuk a barlang térképének újabb változatait, így végre kezdett fogalmunk kialakulni arra, milyen rendkívüli is Közép-Európa legnagyobb barlangrendszere. A Misid és az Izbîndis patakok közötti hegygerinc alatt fut a barlang. Amennyiben rá merőlegesen megtalálnák valamelyik járatot, úgy az Izbîndis barlanggal megteremthetnék a kapcsolatot, ami rendkívüli eredmény lenne. Az Izbîndis vízgyűjtő területe ugyanis 14 négyzetkilométer, a Szelek-é 81. A Szelek függőleges kiterjedése jelenleg 115 méter. Barátainkat az is izgatja, hogy találtak a sonkolyosi templom mögött hatalmas széllel, huzattal egy üreget, de nem lehet a falusiak miatt ott robbantani. Mindenesetre fáj rá a foguk.

Szombaton két túrával kicügöltük a felszereléseket, kimosakodtunk a Misidben, majd ellátogattunk a Magyar-barlanghoz. A vonatunk 20.20-kor indult Nagyváradra, ahonnan a hajnali busszal jöttünk át Debrecenbe.

Túrák a Szelek-barlangjában és a Jád-völgyében

(Schreithofer Nóra)

Barátnőmmel Mocsári Tündével mi egy nappal hamarabb indultunk útra a Szelek-barlangjához. Kolozsváron várt bennünket a barátom, Vremír Mátyás, akivel a kalauz lefizetése után kényelembe helyezkedve döcögtünk Sonkolyos felé. Ott a CSA-sokkal (Göri, Saddam, stb.) leszállítottuk a cuccokat, és a barlang aktív szintjén tábort vertünk. Az I. emeletre tettünk egy rövid túrát, majd lepihentünk.

Reggel megérkezett a miskolci társaság, akik a Hippodromba indultak tábort verni. Mi aznap a Mikulás-ágba terveztünk túrát, így kellő mennyiségű élelemmel és fotócuccal felpakolva, kipihenten elindultunk a nem is oly kicsi túrára. Hét óra gyaloglás után értünk a Patkó fölötti sajtszerű labirintusba. Négy fős csapatunk (Tünde, Matyi, Brinkli, Nóra) három részre szakadva próbálta megtalálni a Mikulás-ág bejáratát, de hiába. Két órát kóvályogtunk össze-vissza, míg ráleltünk. Egy simára mosott aknán való felmászás után jobbra indultunk, mint később kiderült, épp ellenkező irányba. Ezt a kis tévedést nem bántuk meg, mivel a láb- és kéznyomok hiányából arra következtettünk, hogy "ide emberi kéz még nem tette be a lábát".

Kb. fél órás gyaloglás után terünk vissza az akna tetejéhez, ahonnan a helyes úton lejutottunk a Mikulás-ágba. A pamacsokban hófehér aragonittűk tömkelegével borított folyosószerű járaton át jutottunk le egy terembe, ahol még a lélegzetünk is elállt. Több, fotózással eltöltött csodálatos óra után indultunk csak a táborhelyre. 18 órás túrát tudhattunk magunk mögött.

Ébredés után a troglobiont életmódhoz való alkalmazkodás első jelei kezdtek mutatkozni. Fogalmunk sem volt, hogy nappal van-e vagy éjszaka. Brinkli tudatta velünk, hogy lenne egy kis munka, mivel az Izbîndis-forrásbarlanggal való összelyukadás reményében a barlang "tágítását" tervezték. A megfelelő anyagokat tartozékaival letettük a megbeszélt helyen, s ellátogattunk a Csotkó Lajos emlékére Laji-ágnak nevezett járatba. Megcsodáltuk a heliktitekkel sűrűn díszített járatot, majd a Laji-tata táblájánál megtartott rövid megemlékezés után visszatértünk a táborhelyre.

Legjobb érzésünk szerint már febr. 23. délelőttje lehetett, amikor Matyival elhatároztuk, hogy készítünk néhány fotót az aktív ágban, majd többen elhatároztuk, hogy átugrunk a Jád-völgyébe is. A munkásszállító stoppolás a vonatozás után most nem jött össze, így 25 km-t gyalogoltunk a Lesi-motelig. Útközben beugrottunk régi ismerősünkhöz, a bányaőrhöz. Ő mondta, hogy a Lesi-tóban nincs víz, ami a Kristályka-barlang látogatása miatt érintett bennünket. Felérve a motelhez, kivettünk két szobát, majd nyugovóra tértünk.

Pénteken hajnali ½ 11-kor ébredtünk, reggelizés után ebédeltünk, és hosszas semmittevés után vettünk erőt magunkon, hogy barlangba menjünk. Este volt, de a barlangban is sötét van, így hát mindegy - gondoltuk. Megmászva a Mihály-hegy kegyetlen lejtőjét és leereszkedve a másik oldalon, bemásztunk az M/10-es barlangba. A barlang nem túl hosszú, ám érdekes cseppkő és kristályképződményeivel a Mihály-domb gyöngyszeme.

Visszafelé a Kristályka-barlangban túráztunk és fotóztunk. A barlang 5, heliktitekkel dúsan borított teremből áll. A barlang a Causescu korszak grandomániás építkezéseinek köszönheti felfedezését. A Lesi-tóból ugyanis egy adukciónak nevezett alagutat hajtottak öt domb átvágásával a Templom-völgyig. Az elgondolás ugyanis az volt, hogy az ezen keresztül, a Lesi-tóból átfolyó víz, a Templom-völgyben levő turbinán energiát termel majd. El is készült a "remekmű", ami még a helyi lakosság áramszükségleteit sem tudja kielégíteni. Arról nem is beszélve, hogy immár két éve egyáltalán nincs víz a tóban. Jád-völgyi túránk megkoronázása végett elmentünk a Fekete (Medve)-barlangba. A meglehetősen tágas barlangban medvecsontokra és számos kisemlős csontvázára bukkantunk.

Fotó: 23., 24., 25., 26., 27., 28.

6.2.2.2. Bihar-hegység

(Schreithofer Nóra - Botos Zsolt)

Kis csapatunk 1994. júliusának elején indult útnak, ki Miskolcról, ki Ajkáról, ki pedig Székesfehérvárról és Várpalotáról. Terveink szerint az első hét szerdáján hárman keltünk útra, hogy a következő vasárnapon találkozzunk az Alba Regia Barlangkutató Egyesület tagjaival, már kinn Erdélyben. A háromfős csapat tagjai voltak: Schreithofer Nóra és Botos Zsolt az MLBE-ből, valamint Takács Irma, aki - addig még barlangot nem járt - vendégként vett részt a túrán.

Az indulás a - tervek szerint - simán ment, a korai kelést leszámítva. Mindhárman időben érkeztünk Biharkeresztesre, ketten Miskolcról autóbusszal, Nóra pedig Ajkáról vonattal. Miután mindhárman együtt voltunk, taxival mentünk ki a határra, ahol minden probléma nélkül, gyalog keltünk át. Itt volt egy kis kényszerpihenő, a lányok elmentek autót szerezni Nagyváradra. Körülbelül másfél óra alatt sikerült is egy lichteinsteini kamionost rávenni, hogy elvigyen bennünket. Igaz kissé meglepődött amikor meglátta, hogy a társaság harmadik tagja fiú. Viszonylag gyorsan megtettük a határ és Nagyvárad közti néhány km-t.

Nagyváradon, miután megvettük a vonatjegyeinket még bőven maradt időnk városnézésre, vásárlásra. Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy az üzletekben minden kapható, jórészt magyar, vagy Magyarországról származó áruk, de ezek árai szintén a magyarországi szintnek megfelelőek voltak. Sikerült lei-t váltanunk és egy hátizsákot vennünk Irmának, ami miatt majdnem lekéstük a vonatot.

Két óra vonatozás után érkeztünk a Jád-völgyének bejáratához. Innen munkásszállító teherautóval mentünk tovább Remetéig, majd onnan már gyalog a Fehér-barlangig, ahol az első bivakhelyünk volt. Az első napokban igyekeztünk minél több főzőkonzervet megenni, hogy a meglehetős súlytöbblettől minél gyorsabban megszabaduljunk.

Másnap "kemény" 5 km-t haladtunk a Lesi-tóig. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a kánikula miatt többször megálltunk fürdeni a Jádban. A Les völgyében letáboroztunk, megnéztük a Lesi-tó üres medrét, és a koszos Lesi motelt. Ezek után a faluban - némi füllentgetés után - vettünk tejet. Azt kellett mondanunk hogy gyereknek kell, mert csak így voltak hajlandók adni, Boti pedig megtudhatta egy román parasztasszonytól, hogy csapnivaló férj.

A következő napon elég nehezen, de sikerült stoppot szerezniük a lányoknak a tó másik végéig. (16 km). Innen ismét gyalog folytattuk az utat a Jadolina vízesésig. A növényzet itt már fokozatosan lombos erdőről fenyőerdőre változott. A vízesésnél Irmát és a hátizsákokat sikerült feltenni egy autóra, ami Biharfüredig ment. Mi (Nóra és Boti) gyalog mentünk tovább, mígnem egy cementes teherautó fel nem vett bennünket.

Biharfüreden egy völgyben letáboroztunk és elmentünk megnézni a helyi gyógyforrást.

A negyedik - szombati - napon csak késő délután tudtunk elindulni az egésznapos eső miatt. Ennek ellenére késő estig meglehetősen nagy távot, több mint 1000 m szintet sikerült megtenni. Három csúcs - Rét-csúcs: 1627 m, Hidegkút: 1652 m, Horgas-havas: 1694 m - megmászása után, lejutottunk egy völgybe, ahol egy esztena közelében letáboroztunk. Itt egy levesport és egy konzervet összesen kb. 10 liter tejre cseréltünk.

Kora reggel indultunk tovább és a Pádis-fennsíkon átvágva - a megbeszéltnél egy nappal korábban - megérkeztünk a Glavoi-völgybe, ahol az Alba Regiás barlangászok már ott voltak.

Sátorverés és pálinkakóstolgatás után, még aznap lementünk a Hamlet-barlangba (Pestera Caput). Ez egy hegyoldalban, szálkőkibúvásnál lévő, aktív, patakot nyelő barlang. Habár ottjártunkkor a patakmederben csak nagyon kevés víz folyt, a barlangban lépten-nyomon egymásra halmozott hatalmas szálfák igen komoly vízhozamra engedtek következtetni. Erről később egy nagy eső után, meg is győződhettünk. Ezután a túra után Nóra és Kucsera Marci még lementek az egyetlen aknából álló Sáros-zsombolyba, amelyet 60 m mélyen egy tó zár le.

Hétfőn az egész társaság a Csodavárba ment, ahol egy egész napos túrát tettünk. Mindenkit lenyűgöztek a barlang és a szakadékdolina elképesztően nagy méretei. Sajnos épp a méretek miatt lehetetlen volt fotózni. A Várpatak-völgyén keresztül jutottunk vissza a táborba.

A következő napon az Eszkimó-jégbarlang (Focul Viu) érintésével a Galbena völgyébe indultunk túrázni. A barlangot bejárva csodálatos fotókat készíthettünk az igen érdekes és szép jégképződményekről. Ezután a Florilor réten átvágva némi ereszkedés után elindultunk felfelé a Galbena völgyén. A völgyet, a Csodavárat is kialakító Galbena-patak vájta ki. Itt megfürödtünk az Eminenciás-vízesés alatti tóban, bejártuk és fotóztuk a barlangot, amelyből a vízesés ömlik ki. A Galbena-vízkeletnél tartott pihenő és ebéd után több mint 1000 m szintet kellett visszamásznunk a táborhelyig. Útközben visszafelé még megnéztük a Borciga-jégzsombolyt is. Este a társaság négy tagja elment megkeresni a Fekete-barlangot, de nem jártak sikerrel, így aztán visszafelé jövet a karbidjukat - egy útbaeső esztenánál - juhsajtra cserélték.

Szerdán a csapat a Bárca-szakadékot látogatta meg, amely a Galbena völgyéhez hasonló, de annál sokkal szűkebb kanyonszerű hasadék. Közben megismerkedtünk két bukaresti egyetemistával, akik csatlakoztak hozzánk.

A kilencedik napon a Szamos-bazárba (Aragyásza-barlang és a Meleg Szamos völgye) mentünk. Az Aragyásza tulajdonképpen egy átmenő barlang, amelyben odafelé menet alig csordogált némi víz. A barlangon átmenve körtúrát tettünk a völgy két oldalán. Kezdetben úgy tűnt hogy ez lesz a legszebb napunk, már ami az időjárást illeti. Később - már a völgybe visszafelé menet - rájöttünk, hogy alighanem nagyot tévedtünk. Addigra ugyanis már ömlött az eső. Mire visszaértünk barlanghoz a kiömlő víz szintje percről-percre emelkedett. Ennek ellenére megkíséreltük az átjutást, ami a négy utolsó ember kivételével (Boti, Marci, Gyula, Mézga) mindenkinek sikerült. Marci és Boti ugyanis visszament a lemaradt két emberért. Vagyis inkább visszavitte őket a víz és nem tudtak már újra bejutni a kb. 2 m magasságban kiömlő Szamostól. Szerencsére a hegyen átrohanva kiderült, hogy mindenki átjutott és az elázáson kívül, más baja nem esett senkinek. Hogy teljes legyen az öröm, a táborba visszaúton végig szakadt az eső és még a jég is alaposan elvert bennünket. Megérkezve gyönyörködhettünk a folyóvá duzzadt patakban és elöntött táborunkban. Estére elállt az eső és természet csodálatos naplementével kárpótolt bennünket. A nagy nehezen - barlangász módra karbiddal - meggyújtott tábortűznél mindenki próbálta megszárítani elázott dolgait (zokni nyárson), nem túl nagy sikerrel.

A következő napon az Albásoktól búcsút véve elindultunk hazafelé. Még aznap este átléptük a határt, és vasárnapra mindenki otthon volt.

Sajnos a tíz nap igen kevésnek bizonyult, így néhány alkalommal el kell még látogatnunk a Bihar-hegységbe, hogy azt igazán teljes szépségében megismerhessük.

Fotó: 29., 30.

6.2.3. Olaszország

6.2.3.1. Michele Gortani

(Bátori Károly)

A Gortani-barlangba több hazai egyesület tagjával indultunk útnak. Miután összepakoltam a cuccomat, kimentem a pályaudvarra. Közben egy focicsapat a hátamra kapaszkodott. Amikor le akartam rázni őket, akkor vettem észre, hogy a hátizsákom az. Így hát hagytam. Mi négyen Marcel-esek - Misi, Bubu, Imi, Én - Kis-Mohánál aludtunk február 18-án, majd másnap fél hatkor ébresztő. Moha azt mondja: nem hatkor indulunk, csak hatkor találkozunk. A végén el is indulunk. Irány Olaszország. A hatórás találkozó - nem pedig indulás következménye az lett, hogy lekéstük az utolsó felvonót. (Ja, majdnem elfelejtettem! Imi és Bubu a sípályán gyakorolták, hogy megcsúszás esetén hogyan kell megállni hágóvas és jégcsákány segítségével.)

Meghánytuk-vetettük a dolgokat, s alvóhely után néztünk. Találtunk is a hegyimentők sátrai mellett egy barlangot, teli autógumi képződményekkel. Mégsem ott aludtunk, hanem Misi és én a kocsiban, Gergő és Dávid mellette, a többiek pedig a felvonó fogadóépületének előcsarnokában. Nekik volt szerencséjük.

Hajnali 4-kor ugyanis arra ébredtünk, hogy valaki kopog az autón és azt mondja, hogy ő a police. Próbáltam úgy tenni, mintha nem hallanám, de nem használt. Hosszas eszmecsere és vita után Gergőt és Dávidot kizavarták az országból. Nekünk kellett elvinni őket. Mentünk Ausztria felé, de a police elkapott és azt mondta, hogy ő egy GOOD MAN, és menjünk Szlovéniába. Ekkor már nem nagyon kapisgáltuk, hogy mit akarhatnak tőlünk, így hát otthagytuk őket a határon. Megálltunk egy szép helyen: vízesés, hegycsúcsok, jégfal, napfelkelte, miegymás. Misi megreggelizett, bepakoltunk és indultunk vissza. A police már nem volt ott, a határőr ismerősként intett, hogy menjünk a fenébe. A parkolóban újabb pakolás és hátizsákokkal, begekkel elindult a csapat a hegyre.

A felvonó tetején a többiek már vártak ránk. Elmeséltük kalandjainkat és megbeszélést tartottunk a Gilbertiben. Ezután szétosztottuk a cuccokat és felmentünk a bivak-barlanghoz. Ezt azonban nem sikerült kiásni. Itt pihentünk egy keveset, és mentünk tovább a házhoz. Jó kis út volt. A ház is pöpec. Nem nehéz belakni. Az én csapatom, Bubu, Misi, Imi, Én, este 11-kor indult a Gortaniba. Fél napig dolgoztak az emberek, mire sikerült a bejáratot kiásni.

Nem egyszerű a lejutás a barlangba. Imi és Misi fejenként több mint félórát kínlódott a szűkületben. Ezután, röviddel az első meander végénél, -145 m-en ott maradt a fotós beg. Tartalma: 3 db fényképezőgép, vaku, Plusssz, stb(!). A meanderek két beggel elég fárasztóak voltak. Az aknában viszonylag könnyen lejutottunk. A Cseszna (P120m) alján már várt ránk Péter. Itt láthattuk a szerencsétlenül járt cseh barlangászokból megmaradt felszerelési tárgyakat. Azután indultunk tovább az innen már csak ugrásnyira lévő bivakba (-530 m). 12 óra hosszáig tartott az utunk.

Estig aludtunk. Vacsoráztunk. Ismét aludtunk. Éjszaka folyamán, ahogy érkeztek az emberek, fontos információkhoz jutottam. Igen! Ők is látták a fotós beget. De senki nem hozta le.

Imit sikerült rávennem, ketten menjünk vissza a begért. Meglepő gyorsasággal utasítottuk magunk mögé az aknákat és meandereket. Ezután fotós cuccal felvértezve indultunk a végponti túrára Szilvia, aki Edit, Oszi, Róka, Dávid, Péter, Imi és én. A kilencvenes akna előtt Dávid visszazizzent. Miután a két nittet, amelyből ereszkedtünk (az egyik lötyögött, a másik ki volt törve) biztosítottuk, a többiek is visszazizzentek. Így hát Imivel és velem megerősített két fős kiszerelő csapat indult tovább. A végpontot (-935 m, ha jól emlékszem) hajnali két óra körül értük el. Csináltunk egy fotót, megittuk az erre a célra lehozott egy doboz sört, és indultunk vissza. Kemény volt. Én a begre dőlve aludtam egyet. Imi nittben lógva, csomó kikötése közben. Imi azt mondta, hallotta valahol, hogy két francia barlangász végkimerültség következtében vesztette életét. Megállapítottuk, hogy ez hülyeség, és már indultunk is. Tovább nem részletezem. A túránk kiszereléssel, 800 m oda-vissza történő leküzdésével 27 óra hosszáig tartott. Visszaérkezésünk után Imrével elköltöztünk egy szárazabb helyre, de a hálózsákok egyre vizesebbek lettek. Valahogy nem bírták a két fokot, meg a magas páratartalmat. Frédiék elmentek kürtőt mászni, mi ketten pedig ettünk és aludtunk.

Elérkezett az utolsó lenti nap. Meg kellett várnunk a kürtő-mászókat, ők hozták a plusz cuccot, amit még ki kellett hoznunk. El voltak keseredve, mert sikerült ugyan kimászni, de már jártak ott előttük és idő híján csak odáig jutottak el, ahonnan már el lehetett volna indulni. Na szóval, délben nekivágtunk az útnak. Prímán haladtunk. A bejárati szűkület engem is elkapott. Kint tíz centis friss hó fogadott. A házban jó meleg. Kaja után alvás a földön. Az éjszaka gyönyörű. Odakint. Bent nem annyira. Reggel csodás napfelkelte. Fotó jobbra-balra. Pakolás. Indulás. Ennyi.

Fotó: 31., 32., 33.

6.2.3.2. Sappada - Jégbarlangtúra

(Oláh Sándor)

Az olasz csizma északi részén, az Alpok völgyeinek egyikében helyezkedik el egy kisváros, Szappada. Amolyan közepes méretű síparadicsom, de minden természetszerető ember talál itt magának programot. Bennünket a jégmászás és a jégbarlangászat vonzott, ezért keltünk útra február 19-én.

Harrer Zoli és Kovács Tamás barátommal ültünk egy autóban, s Körmenden találkoztunk a többi ismerősünkkel. Ők egy három személyes mikrobuszban 11-en ültek, mégsem voltak hajlandóak átpártolni (ketten) hozzánk, mondván, hogy ezzel a rozoga járgánnyal úgysem jutunk el sokáig. Igazuk lett meg nem is. Ugyanis valóban lerobbant az autónk, s így három óra késéssel tudtunk továbbjutni. Azonban ők a határon vesztegették el ugyanezt az időt, mert az olasz határőröknek sehogyan sem tetszett, hogy 3 személyes autóban 11-en akarják átlépni a határt.

Néha 100, lejtőn 110 kilométer/órás sebességgel száguldottunk, míg nagy sokára elértük a célegyenest, amelyen olyan sok kanyar volt, hogy sofőrünknek nem lehetett ideje elaludni. Ami biztató, az az út hegyi jellege volt. Mészkő, egyre több hó, víz, jég, és elsősorban mind az úttesten. Már-már azt hittük, az éjszakát is az autóban fogjuk tölteni, amikor feltűnt végre a tábla, Sappada felirattal. Szálláshelyünkre csak néhány perccel előbb értek oda a többiek, így gyors pakolás, tusolás és alvás következett. Másnap későn, de annál kellemesebben ébredtünk. Az ablakon kitekintve gyönyörű látvány tárult elénk. Hófödte hegyek, körös körül a napsütésben. Eredeti célunk, a jégmászás helyszíne is jól látszott.

Északi, hideg hegyoldal volt csupa jéggel, mégis, a kékes színárnyalat némi melegséget sugárzott. A szálláshelytől úgy 5 km-nyire lehetett. Megközelítése gyönyörű túraútvonalon volt lehetséges. Amikor megérkeztünk a fal tövébe, a csoport teljesen ledöbbent. A 250-280 méter magas mészkőfal be volt borítva jéggel. Jobb oldali részén az olvadás miatt lecsorgó víztömeg fagyott ismét a sziklához, a bal oldalon pedig működő lépcsőzetes vízesés próbált utat törni magának a fagy birodalmában. A nap melegítő sugarai csak a tetőt érintették, ahol a leolvadt víz tagolásokat, oldásokat képzett. Napközben csurdogált, de reggelre ismét odafagyott, ezzel is dagasztva a jég tömegét. A jégmászás különleges élményt nyújtott. A fal tetejéből több ízben megtekintettük Sappada madártávlati képét.

Egyik nap Zolival a vízesés környékét közelítettük meg, mert hallottuk, hogy alatta minden éven barlang formálódik. Sok-sok akadály leküzdése után csak kisebb üregeket találtunk, de egyszercsak elénk tárult egy nagyobb nyílás is. A szépen ívelt formák, jégcsapok, lefagyások, mészkő barlang látszatát keltette. A jégből kialakult stalagtitok, stalagmitok, valamint stalagnátok variánsai voltak láthatók. A mészkőben előforduló formák valamennyije létrejött itt, kivéve az apróbb kristályok és heliktitek, aragonit formákat. Minden esetre nehéz szavakba önteni az ott látottakat.

Legnagyobb sajnálatunkra fényképezőgépet egyikünk sem vitt, csak az emlékezetünkben őrizzük a csodálatos látványt. A városban azért vásároltunk egy képeslapot, ami egy hasonló jégbarlangot ábrázolt. Csaknem egy héten át folytattuk jégtúráinkat, s hazajövet elhatároztuk ide vissza kell térnünk, de már fényképezőgéppel.

Melléklet: karikatúra

6.2.4. Ausztria

6.2.4.1. Tanulmányút

(dr. Lénárt László)

Résztvevők:

Fiat Ducato: Trabant Combi:
Regős József (sofőr) Hazslinszky Tamás (főnök)
Kraus Sándor Fleck Nóra
Regős Tünde  
  Ferenczy Balázs
Timkó Attila Krizsán Tamás
Fodor Károly  
Wolf Zoltán  
   
Balla Béláné (Lenke)  
Lénárt László  
Román Renáta  

1. nap (szombat): Budapestre érkezés: Lénárt & Lenke Trabanttal, a többi miskolci a 7.00-ás Intercity-vel. Indulás a METESZ elől. Karbid és lámpaosztás. Valahol Tata környékén kiderül, hogy a Trabant nyitva maradt. Az átadott, el nem készült győri gyűrűnél kellemes dugó. Határátlépés Kópházánál. Első megálló Bad Fischau, rövid keresgélés után megvan az Eisensteinhöhle. Lámpaszerelés után (beöltözéssel) bővített barlangtúra. Az ismerős távolléte miatt szállás a helyi erdő helyett a Pernitz-i kempingben, 54 schillingért.

2. nap (vasárnap): Indulás 9.00 körül, rövid autóút után a Gasthof Jagasitz-hoz értünk, majd gyalog a Steinwandklamm alsó végéhez. Itt 5 ÖS (fakultatív) belépő ellenében lehet elindulni a kanyonba. A nehezebb, de szebbik úton mentünk fel. Az út a Türkenloch-on vezet keresztül, majd visszavisz a parkolóba.

Tovább autóval Muggendorf végéig, a Myrafälle aljáig. Belépődíj 10 ÖS. Gyalog fel a vízesés mentén a gátig, majd ugyanott vissza. Tovább autóval a Preiner Gscheid-ig, közben látható a Schneeberg és a Rax. Az utolsó métereken hűtővízgondok. A parkolóban etetés, pakolás, indulás gyalog a 829. sz. úton a Waxriegelhaus-hoz (1420 m). Megérkezés után rövid pihenő, majd a Karl Kantner úton fel a Karl-Ludwig-Haus-hoz (1804 m). Vissza a szerpentinen, közben forrás. Szállás 70 ÖS, a bátor fiatalok inkább az erdőben maradnak kint aludni, éhes vérhangyák és némi eső társaságában.

3. nap (hétfő): Indulás reggel nyolckor, első megálló a kilátó a ház felett. Az út meredeken visz fel a gerincre, ahonnan látszik a Preiener Wand és a (zárt) kulcsos hegymászóház. A gerincről kellemes lejtős ú vezet a a Neue Seehütte-ig (1645 m), ahonnan kevés pihenés után lemegyünk a Raxeishöhle bejáratáig, ami a fal előtti töbörben nyílik. Egy jégcsákányra kötött kb. 20 m-es kötél mellett lehetett leereszkedni a teremig a firnen. A jégen illetve a fal mellett le lehetett menni a végpontra. A visszaúton mormotákat láttunk. Visszafelé a gerinc megkerülésével értünk vissza a Wax-házig, onnan a feljöveteli úton mentünk vissza a kocsikhoz. A Totes Weib-nél megálltunk fotózni. Estére Lunz am See-be értünk, ahol a patak partján sátoroztunk a kempingben.

4. nap (kedd): Délelőtt Nixhöhle (fantasztikus mennyiségű montmilch-el); délután Kraushöhle (nagyon szép gipsz-képződményekkel), a másik bejárat megnézése; kénhidrogénes forrás, séta a patakban. Este a tó körüljárása.

5. nap (szerda): Túra az Ötscherhöhle (Geldloch)-hoz és -ba. Hatalmas barlangtermek, néha egy kis jég, minimális képződmény. Nehezen tudtuk bevilágítani. Hideg, bőgő huzattal. Veszekedés az erdésszel. Felfelé eső, köd. Vissza eső a lezárt úton.

6. nap (csütörtök): Esős idő, túrakedv nincs. Helyette Erzberg (ásványmúzeum) és városnézés Eiseenerz-ben, majd Bruck am Mur-ban. Éjszaka Semriach és erős szél. Volt akinek megviselte a sátrát. Az egyik merevítő eltört, szerencsére nem lyukadt ki a ponyva.

7. nap (péntek): Luhrgrotte hosszú-túra. Az egykor kiépített úton mentünk végig, az alsó út egy helyen nagyon vizes. A víznyelő részen mentünk be, és a forrás részen jöttünk ki, azaz egy ténylegesen átmenő barlangban jártunk. A cseppkőképződmények bár szépek voltak, az igazi élményt a sötét mészkőbe vájt föld alatti patakmeder látványa jelentette. A barlang két végén két különböző társaság vezeti a barlangtúrákat, s egymást nem nagyon szeretik.

8. nap (szombat): Drachenhöhle + Bäranschützklamm. Az első világháborúban 27 vagon(!) üledéket termeltek ki innen, s a kikerült csontok legszebbjei az osztrák barlangos kiállításokat díszítik. A kitermelés szakszerű bevezetésére hozták létre az osztrák barlangtani intézetet. A barlangban csontkeresés és a végponton feliratolvasás. Beírtuk magunkat a csúcskönyvbe(?).

9. nap (vasárnap): Városnézés Graz-ban, majd haza.

6.2.4.2. Totes-Gebirge

(Horváth Zsuzsa - Nyerges Attila [BEAC])

A Halott-hegység (Totes-Gebirge) Ausztria egyik legnagyobb összefüggő karsztfennsíkját rejti. A fennsík nem más, mint egy hatalmas szakadékkal tagolt, lenyűgöző kősivatag, ami már a felszíni formáival rabul ejti az arrajárót.

Néhány pesti barlangásszal először 1993-ban tűztük ki célul a fennsík legmélyebb ismert barlangjának, a nem éppen bizalomgerjesztő elnevezésű Wildbades-Hölle-nek (Vadfürdős-barlang) bejárást. Expedíciónk akkor nem járt konkrét sikerrel, részben mert alábecsültük a terep nehézségeit, részben, mert nem volt kapcsolatunk a helyi barlangkutatókkal.

Mára ez utóbbi kapcsolat kiépült, de barátsággá is mélyült. Osztrák barátaink azóta kétszer is eljöttek Magyarországra, és sok szép élménnyel tértek haza. Elküldték nekünk újságjukat, amiben lelkesen számolnak be olvasóiknak és kutatótársaiknak velünk tett túráikról. Meghívásuknak eleget téve ketten, autóstoppal augusztusban kiutaztunk a Halott-hegységbe.

Legnagyobb élményeink itt a Schwaizmoshogel-Eishöhle, a Schafstein-höhle és hatalmas gyalogtúráink voltak. Az első döbbenetes jégbarlang, ami -90 méterig egy eljegesedett aknarendszer, azután száraz és szintes járat. A jég a legmelegebb időszakokban is hízik, az utóbbi 1 évben a forró nyár ellenére is, csaknem 30 cm-t vastagodott. Félő, hogy néhány éven belül, a mostani bejárat lezáródik, de a barlang egy másik, szintén jeges bejáratú barlanggal is összeköttetésben áll. Ugyanennek a hegynek harmadik jégbarlangja 27 év óta az idén nyáron először olvadt ki annyira, hogy bejárhassák, s felmérjék az évtizedek óta embert nem látott járatokat.

A Schafstein-höhle kedvelt túrabarlang, közel a faluhoz (Bad-Mitterndorfhoz). Jelentőségét tekintve a mi Mátyás-hegyinkhez hasonlítható, bár szépsége és méretei azt kicsit felülmúlják. Ottlétünk alkalmával az RTL filmet készített a barlangokról, így két napig a forgatócsoportnak serpáskodtunk. A barlangot rejtő hegy, a Traweng, egyébként olyan, mint egy hatalmas sajt: 52 barlangot ismernek benne.

Hazautazásunk előtt még átgyalogoltunk a fennsíkon. Ez egy jó napos túra, ami fantasztikus, s minden fáradságot feledtető meglepetéseket tartogat. Itt új barlangot találni nem nehezebb, mint a Bükkben egy új töbröt. A felszerelés felszállításnak nehézsége és az időjárás szeszélyei viszont jócskán megnehezítik a kutatómunkát, úgyhogy a plató mélye, az igazán távoli részek még csaknem érintetlenek. Az ún. Aknazóna (Schachtzone) néhány négyzetkilométere 48 kataszterezett barlangot rejt, az osztrákok legnagyobb büszkesége pedig az idén nyáron felfedezett és felmért 192 méter mély új akna. Ilyen mélységek mellett elsétálva az emberben mélyen szántó gondolatok és nagy tervek születnek. A dédelgetett expedíció tehát még várat magára ...

Fotó: 34., 35.

6.2.4.3. Alcadi 94

(Ferenczy Gergely)

A Regionális Nemzetközi Barlangtörténeti Szimpózium (Alpok, Kárpátok, Dinaridák) - röviden: Alcadi 94 konferencia - május 5-8. között került megrendezésre a stájerországi Semriach községben. Részvételemet a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága támogatta. A szimpóziumon szereplő előadók a barlangok és az emberiség történelmi távlatú találkozásai közül válogattak. Például áttekintették a barlangtudományok fejlődését: hallhattunk ősemberleletekről, a karsztterületek vízhasználatáról, a barlangi kitöltések, üregek hasznosításáról. A szűk négy nap alatt a délelőttök szakmai kirándulásokkal teltek el. Megismerkedtünk a környék barlangjainak ősemberleleteivel. Programunk volt a Mixnitz melletti Drachenhöhle (Sárkány barlang) bejárása, mentési gyakorlat a Lurgrotte-ban és annak bejárása. A nap további részében többnyire a délelőtti programhoz kapcsolódó előadásokat hallhattunk.

Néhány érdekesség dióhéjban: például megtudtuk, hogy Ausztriában az első műszaki létesítményekkel történő barlangkiépítések a múlt század közepén, elején már elkezdődtek. A II. világháború idején lőporalapanyag kinyeréséhez a magas foszfortartalmú barlangi kitöltéseket bányászati módszerekkel kitermelték (Sárkány-barlang). 350 méter hosszú, átlagosan 20 méter széles, 6 méter vastag üledék kitermeléséről volt szó! Szintén a világháború idején az osztrák hadsereg barlangkutató-kiépítő alakulatot szervezett, mely a nagyméretű barlangok, üregek felmérésével, óvóhelyként való kiépítésével foglalkoztak. Eötvös Lóránd a 19. század második felében a Dobsinai jégbarlangról sztereofelvételeket készített, melyek kópiáit Székely Kinga, a Barlangtani Osztály vezetője meg is mutatott.

A szimpózium végén több napos kiránduláson (utószimpóziumon) volt szerencsém résztvenni, melyet a fő szervezők vezettek: Karl Mais, a Bécsi Természettörténeti Múzeum Barlangdokumentációs Múzeumának igazgatója és Walter Klapparcherm, aki az ausztriai barlangkutatás nagy egyénisége, atyja. A kirándulások során felkerestük a Koppenbrüller-forrásbarlangot, melynek érdekessége, hogy tavaszi időszakban minden nap délután 6 körül nagy aktivitással kezd működni a nappali olvadás hatására. Ezután a Dachstein-függővasút Obertraumból Schönbergalm-ra vitt fel bennünket (1350 m), s aznap még barlangásztunk a Mammut-höhle egy kis szakaszában 5 órácskát. E barlang 37 kilométer hosszú és 1180 méter mély, ezzel Ausztria legmélyebb barlangja. Ebbe az időbe tehát nyilván nem fért bele a barlang bejárása, azonban a látottak lenyűgözőek voltak. Este a függővasút állomása melletti faházakban aludtunk, melybe a hideg ellenére is, csak cipő nélkül lehetett bemenni! Itt egy tranzisztoros rádiót hallgatva Klapparchermék tájékoztattak arról, hogy a magyarországi választásokon a Szocialista Párt elsöprő győzelmet aratott ellenfelei fölött. Másnap a Dachstein Mammut-höhle-vel szemközti hegyoldalban nyíló Rieseneishöhle-t (Óriás jégbarlang) kerestük fel, ahol helyenként 25 méter vastag a jégkitöltés, melynek legalsó rétegei a 15. század elején keletkeztek. A következő nap Wertfenből induló függővasúttal ismét egy menedékházban éjszakáztunk, s másnap az Eisriesenwelt-barlangot kerestük fel. A barlang méretei, jéggel töltött járatai, nemkülönben kiépítése, megdöbbentő hatással volt ránk. Ezután felkerestük a Lamprechtsofen-barlangot, mely a világ legmélyebb átmenő barlangja (1100 méter körüli) mélységgel, melyet a forrásszáj felől közelíthetünk meg. A látottak mellett említést érdemel vezetőink, Charlie és Walter (különösen az utóbbi), két pocakos, 50-60 év közötti vezetőnk fizikai erőnléte, mely különösen hegymenetben volt figyelemre méltó, s becsülendő. Általában udvariasan megvártak bennünket.

Utazásaink során számos turista-zarándokhelyet kerestünk fel, melyeket nem említettem meg. Felejthetetlen élményekkel tértünk haza dimbes-dombos középhegységi otthonunkba.

Fotó: 36., 37.

Melléklet: 2 oldal térkép

6.2.5. Szlovák túrák

6.2.5.1. Pitykó-barlang

(Kovács Attila)

Április másodikán délelőtt tíz órakor elindult a szokásos húsvéti Pitykó-parti. Szomorú szürke, felhős, esős volt az időjárás aznap, de senkit nem zavart az égből érkező néhány csepp, amikor úgyis vízbe merülésre készültünk mellig (egyesek - kényszerűségből - fejük búbjáig). Jómagam először jártam a barlangban. A számunkra be-, a víz számára kijárati terem vizét átúszva már csak legfeljebb térdig érő vízben végigjárható folyosón kívül a barlang (egyébként lezárt) felső ágában is jártunk. Gyakorlott Pitykó-látogatók szerint ez a különleges és ritka alkalom most talán a német és osztrák vendégeknek volt köszönhető. Még a vasajtó előtt szép heliktitcsoport, bent nagy - egykor hófehér, ma már elég sáros, de még mindig - látványos cseppkőlefolyás, szép kristályos falrészletek voltak a felső rész látványosságai. A nagyágyú azonban egy apró (alig embernyi) sáros odúban volt látható, amelyhez hosszan sorban álltunk valamennyien: ez 4-5 hatalmas, kb. 10-12 cm élhosszúságú, szabályos kocka alakú, enyhén lekerekített élű, egymásba nőtt (kalcit?-)kristály volt. Fényképezőgép - a Pitykó vizében való fürdéstől féltve - természetesen nem volt nálunk.

6.2.5.2. Zdiar

(Ferenczy Gergely - F. Nagy Zsuzsanna)

Június végén lehetőségünk nyílt a BNP dolgozóinak csereüdültetésében a szlovákiai kis faluban, Zdiarban eltölteni egy hetet. Igaz, hogy még a csúcsokra nem juthattunk fel, de gyönyörű időben járhattuk végig a Magistrala útvonalait. Közel 100 km-nyit hajtattunk ki így bakancsainkból. Sajnos a hegység jellegénél fogva nem gazdag barlangokban.

Fotó: 38.

6.2.6. USA: NSS Convention

1994. június 9. és július 6. között öt magyar 15.000 km-t tett meg autóval az Amerikai Egyesült Államokban. Részt vettek az 1994-es NSS convention-ön (az amerikai barlangnapon) és dolgoztak a Mamut-barlangban. Bemutatták és képviselték a magyar barlangászokat, Kutas Tamás személyében pedig egyesületünket is. Az útiélmények alábbi rövid kivonatát Kardos László naplója és Kutas Tamás jegyzetei alapján összeállította: Kovács Attila.

Résztvevők:

Kardos László, Kutas Tamás, Stibrányi Gusztáv, Szekeres Júlia, Varga Eszter.

Útvonal:

Los Angeles, Sequoia Nemzeti Park, Yosemite Nemzeti Park, Death Valley (Halál-völgy), Las Vegas, Grand Canyon, Carlsbad-barlang, Lechuguilla-barlang, Roswell, Bracketville, Corpus Christi, New Orleans, Cap Canaveral, Mammoth cave (Mamut-barlang), Washington.

Mindenféle repülős izgalmak után Budapestet New York-ot rég elhagyva igen fáradtan siklottunk gépünkkel az esti Los Angeles fölé. Alattunk valahol Hollywood és Disneyland, és talán még San Francisco-ig is ellátni a Csendes óceán partjára épült hatalmas város fölül. A repülőtéren Carolin és férje Roger várt, barátként fogadva a sohasem látott magyar barlangászokat.

Másnap délelőtt meglátogattuk a Los Angeles-i Városi Tűzoltókat. Michael R. Layheel bemutatta a mentő-helikopterüket és a roham-tűzoltó autójukat, amely minden elképzelhető katasztrófa-helyzethez fel van készítve. A délelőtti bemutató után a kontinens belseje felé vettük utunkat, de természetesen nem hagytunk ki egy kis megmártózást a Csendes óceánban. Nézzük meg tehát a nemzeti parkokat!

Amerikában minden hatalmas. Óriási fenyőket láttunk, ugyanis elsőként a Sequoia Nemzeti Parkba látogattunk el. Itt élnek a világ legnagyobb fenyőfái. Sziklák között töltöttük az éjszakát a Yosemite Nemzeti Parkban, egy csillagfényes, patakzúgásos kempingben. Másnap meglátogattuk az El Capitano sziklafalat (kb. 1000 m), mely a világ egyik legnagyobb sziklamászó helyének számít. Körben, a turistaúton jutottunk fel a tetejére. A túra igen nehéz volt a nagy hőség és a kilométeres szintkülönbség miatt. Végtelen síkságon, azaz a Halál völgyén keltünk át. Itt, a sivatagban olyan meleg van, hogy az autó hibája miatti leállás végzetes is lehet. Segélykérő telefonok ugyan vannak, de távol egymástól. Óriás völgyeket láttunk, a Grand Canyon fölé repültünk délelőtt, egy kis repülőgépes túra keretében. A gép gyakorlatilag a kanyon teljes hosszát bejárja. Délután a csapat ténylegesen lement a kanyonba, sőt volt aki a Colorado folyót is elérte. Nagy táv, nehéz terep, mivel itt 2 km szintkülönbséggel kell megbirkózni a vakító napsütésben. Hatalmasak a távolságok: Arizonán át New Mexico, a Carlsbad-barlang volt a cél. 1400 km egy nap alatt! Úgy oldottuk meg, hogy 3 óránként váltottuk egymást a volánnál. Hajnali ötkor indultunk és éjfélre meg is érkeztünk. Hihetetlen méretű barlangok találhatók itt. A Carlsbad-barlang már régóta ismert. Egy részében turistákat fogadnak: lifttel viszik le őket a fő terembe, ahol étterem, postahivatal működik, és bazársorok is vannak. A barlangnál Kelly, a Carlsbad Barlang Nemzeti Park igazgató-helyettese fogadott bennünket. Készséggel mutatta meg délelőtt a turista szakaszt, munkaidő után pedig a barlang végpontjáig levezetett, amely közel 500 méter mélyen van.

A Carlsbad-barlang közelében néhány évvel ezelőtt tárták fel a Lechuguilla-barlangot. Nevét a környéken élő növényről, a lechuguilla-ról (salátácska) kapta. A feltárás után hamarosan az ország második legnagyobb barlangja lett (110 km), és szépségben sem utolsó. (Az első a Mamut-barlang - 560 km -, ahová igyekszünk.) A Lechuguilla-barlangba - képződményeinek egyedülálló volta miatt - csak feltáró/kutató túra során lehet belépni, így mi most csak a bejáratához zarándolkoltunk el Deby vezetésével, tanulmányozva a terepviszonyokat és a helyi adottságokat.

Utolsó túránk New Mexico-ban a Csörgőkígyós-barlangba vezetett, mely nevét a területen nagy számban élő csúszó-mászókról kapta. Szerencsére mi nem találkoztunk velük. A barlang geológiai érdekessége, hogy gipszes kőzetben fejlődött ki.

A Carlsbad-barlangtól a szomszédos Roswell-be mentünk UFO-lesre. E helyen történt a híres UFO-szerencsétlenség, amikor is lezuhant egy UFO, és több szétszóródott szürke kis tetem között állítólag találtak egy élőt is. Ez (Ő?) a mai napig is egy titkos amerikai légierő támaszponton van. Csapatunk a helyszínen az UFO-múzeumba látogatott el, ahol illőképpen megemlékeznek az eseményről. Fotókat, cikkeket állítottak ki, és a sok emléktárgy mellett bőségesen lehet vásárolni könyveket, videofilmeket is.

A texasi Nemzeti Barlangász Találkozó (NSS Convention '94)

Az USA-ban minden évben megrendezik - az összes állam részvételével - a barlangász találkozót. Ezúttal a texasi Bracketville-ben. Mivel még 10 ország barlangkutatói jelentkeztek ez alkalommal, így nemzetközivé nyilvánították.

A találkozó egy hétig tartott. Az ünnepélyes tábornyitás után este fogadással folytatódott, melyet a helyszíntől 40 km-re található vadnyugati-filmes városban rendeztek meg. A találkozó tiszteletére élő előadást tartottak az erődben: lejátszották a Texas és Mexico között dúlt háború történetét. A fogadáson a hangulat vidám és felszabadult volt. Itt találkoztunk Elizabeth White-tal, aki 1989. óta segít szervezni ezt az expedíciót.

Másnap elkezdődtek a szekció-ülések tudományos, fotó, filmes, technikai, oktatási, kutatási témákban. Nagyon nehéz volt eldönteni mikor, melyiken vegyünk részt. Számunkra nagy öröm volt, hogy egy barlangi kötélmentő gyakorlatot be tudtunk mutatni, aminek nagy sikere volt. Ezzel párhuzamosan országunkról és európai expedícióinkról a kutatási szekcióban tartottunk előadást.

Texas barlangos nevezetessége az Éjfél-barlang, ahol a NASA embertani megfigyeléseket végzett. Vizsgálták az emberi tűrőképességet különleges körülmények között. Ez alapján készültek fel a hosszabb űrutazásokra.

Eljutottunk a Sonora-barlanghoz is. Nyugodtan állíthatjuk: a világ legszebb barlangja, hisz nem volt a falain képződménymentes hely, és minden típusból, fajtából, amit csak a barlangos tudomány ismer, bőségesen volt.

A találkozón sok barátság szövődött. A záró banketten nem győztünk búcsúzkodni, és itt találkoztunk Mel Park-kal a Mamut-barlangot kutató alapítvány elnökével is, akivel végül sikerült egyeztetni az egy héttel később kezdődő Mamut-expedíción való részvételünket.

Van egy hetünk. Mit csináljunk? A nyári meleg adta az ötletet: irány a Mexikói-öböl, Corpus Christi! Este már ott csipkedtek a szúnyogok. Jó volt, de öt napot nem tudtunk elképzelni ezen a helyen. Mit csináljunk? Ugorjunk el New Orleans-ba! Éjfélkor már a Bourbon Street-en hallgattuk a zenét. Sikerült néhány blues-kocsmát és dixiland-barlangot meglátogatnunk. Hajnal felé keveredtünk ki a városból, és megint csak a kérdés: hová? Mit csináljunk? A benzin olcsó, kb. 25,-Ft egy liter. Úgy döntöttünk, hogy irány Florida! Másnap este már az Atlanti-óceánba lógattuk a lábunkat Cap Canaveral-nél, az USA űrhajós központja mellett. Másnap szó szerint felemelő élményben volt részünk. Végigjártuk az űrhajós központot, megnéztük azt az űrhajót, melynek fellövését napjainkra tervezték. Jóleső érzés volt ott ünnepelni a Holdra-szállás 25. évfordulóját.

A Mamut-expedíció

Egy nappal a hivatalos megnyitó előtt érkeztünk. Sátrat vertünk, elrendezkedtünk, kipihentük magunkat, hisz másnap már komoly barlangi leszállás vár.

A környék számos kisebb barlangjának összekapcsolásával 560 km-essé váló barlangóriásból 110 km van pontosan feltérképezve. A barlangot a Barlangkutató Alapítvány kutatja, már 20 éve, állami támogatás nélkül. Az alapítványnak 700 tagja van. Igyekeznek intelligens, komoly embereket bevonni, akik hajlandók a saját idejüket és pénzüket áldozni a barlang térképezésére.

A Mamut-barlangnál nekünk is - mint a kutatótábor többi résztvevőjének - munkafeladatunk volt: feltárás és térképezés. Első túránkon mi magyarok két csoportra oszlottunk, hogy minél több helyet ismerjünk meg a barlangból.

Az egyik csoport a történelmi fő ágon bemenve először egy még feltáratlan szakaszt járt be. Egy 15 méteres vízesésen kötélen lejutva rövid szintes szakaszt találtak. Itt - a rendkívül alacsony hőmérséklet miatt - három óra után befejezték a feltárást. Ezután egy távolabbi ponton (5 óra gyaloglás után) térképeztek Suunto-val. E rövid (néhányszor 10 méteres) szakasz neve Eszter-ág lett. (E csoport egyik lengyel tagja - Wieslaw - korábban hónapokat töltött el Létrás-tetőn!)

A másik csoport Sue és Mick vezetésével 6 barlangi szakaszt térképezett fel, közte olyanokat is, ahol ember még nem járt. A helyszín megközelítéséhez 6 óra kellett, a térképező munka 5 óráig tartott. Sue és Mick 20 éve térképezik a barlangot. Ők nyerték el tavaly a térképész verseny nagydíját. Igen jó társakra találtunk, nemcsak tudásuk, emberségük miatt is. Jó volt velük dolgozni. Végül a térképezett szakaszt Jeggyűrűs-résznek neveztük el, mert itt hagyta el Sue a jeggyűrűjét. Amikor kifelé indultunk feltűnt, hogy hagyják, mi menjünk elöl. Amikor kiértünk gratulálva mondták: innen még nem talált ki elsőre senki! Elmeséltük nekik, hogy otthon, Budapest alatt is sok labirintus-barlang található. Éjfél után jól esett a vacsora a kutatóházban, de még inkább a két doboz sör, amit Mick tett le elénk. (Tudni kell, hogy a Mamut-barlang baptista vidéken található, a helyi törvények szerint pedig alkoholt sehol sem lehet árulni, vásárolni és nyilvánosan fogyasztani.)

Másnap egy másik helyen térképeztünk, harmadnap pedig Mel Park elnök személyesen mutatta be a környék és a barlang nevezetességeit. Ellátogattunk arra a területetre is, amelyet megvásároltak, hogy egy saját kutatóházat építsenek. Éppen aznap tették meg az első kapavágást - kezdték meg az utat építeni.

Az utolsó napon levetítettük saját diáinkat. Több barátunk is jelezte, hogy eljön Magyarországra.

Hajnali órákban indultunk amerikai túránk utolsó autóútjára, Washington-ba. Itt még sietve megnéztük a Capitolium-ot és a Fehér-házat, majd 11 órás repülés után érkeztünk haza, Budapestre.

Melléklet: 1 oldal

Fotó: 39., 40., 41.

6.2.7. Montenegro

(Kovács Attila)

Mint derült égből villámcsapás: megyek Montenegro-ba! Bár nem barlangos út lesz, de ezt nem szabad kihagyni. Tulajdonképpen (Kröel Dulay) Gyuri biológus-hallgató kollégáit helyettesítem az úton. (No nem mint biológus, hanem mint útitárs.)

Június 12-én érünk Kolasin-ba, a hegyek közötti kisvárosba. Daniel Vincek, a magas, friss mozgású 60 fölötti férfi, akivel Gyuri lelevelezte ezt az utat, már messziről kiszúr - találkozunk. A hajnali felhős, párás vidék igen szép, de Daniel legyint: - Eh, ezt nem érdemes fényképezni, ez csak Kolasin! A botanikus-kert - amit keresnünk kellett volna, ha nem találkozunk - saját (nyári) házának kertje. (Egyébként Podgorica-ban - ex Titograd - laknak a feleségével.) Bent mindenki alszik, kint lepakolunk, végigjárjuk a virágneves kis táblákkal telitűzdelt kertet. (Gyurinak feltűnik, hogy csak virágos növényeket gyűjtött be. Szerinte amatőr botanikus. Később kiderült, valóban: dolgozó korában GANZ-árammérőkkel kereskedett.) Felébred a házinép, bemegyünk: reggeli, pálinka, egyetemi tanár (csak nem a mi fogadásunkra jött ide?! Lehet, bár sohasem tudtuk meg!). Gyuri hozott némi általuk keresett irodalmat, de nem sokat, én pedig nemhogy botanikus, de még biológus sem vagyok. (Ez több helyen sem volt szerencsés, ezért többször elő sem hozakodtam barlangász mivoltommal, pedig néhányszor jó lett volna. Nekem. Daniel-nek kevésbé.)

A vendéglátás mindenesetre jobb mint számítottuk, autóval megyünk az 50 km-re levő Durmitor-ba. (Vonat nincs, busz meg esetleg. Másként - magunk - nem tudom hogy jutottunk volna oda.) Kb. 4 napra ott Daniel lesz a vezetőnk. Sátor, hálózsák nem kell - mondja Ő, fele holminkat náluk hagyjuk Kolasin-ban.

Az út gyönyörű: a Tara-kanyonban megyünk jó darabig. Gyurinak a botanikus érdekességeket mutogatja, én a sziklafülkéket nézegetem. A nálunk levő "Kirándulások 6 ország hegységeiben" című könyv nem nagyon ír montenegrói barlangokról, pedig a 100-300 méteres falakban számos nagy száda látszik. Zabljak a belső Durmitor - a központi 2500 körüli gerincek és csúcsok karéja - lábánál fekszik, a fennsík peremétől 7-15 km-re. Teljesen idegenforgalomra berendezkedett - most üres - kisváros. Üres egyrészt a háború miatt (itt nincs, de a Németország felőli megközelítés útvonalán igen), másrészt a Durmitor-ban túrázásra alkalmas idő a július és az augusztus. A szállásunk pár napra egy többszintes - vendégekre váró üres - ház emeleti szobája lett. A házigazda Miro Bulic, valamilyen vezető pozícióban van a Nemzeti Parknál. Délután a nevezetes, kb. 2 km-re levő Fekete-tó (szárazság idején Fekete-tavak, mivel ketté válik) megtekintése a cél. Már a tó léte is csoda a mészkőplatón, és a körbevezető ösvényen is láttunk néhány érdekességet - persze a botanika jegyében. Számomra az itt eltöltendő néhány nap önmagában is érdekes, hisz olyan magasságban tartózkodunk napokig, ahová otthon fel sem juthatunk. Az időjárás változó, néha kicsit kisüt a nap, de a levegő hűvös. Gyurival le-le maradunk Daniel mögött, annyi a lencsevégre kínálkozó téma. Fantasztikus mennyiségben borítja a (főleg fenyő-)fákat a szakállzuzmó. Otthoni (leány-völgyi) friss élményem után örömmel ismertem rá a sárga ibolyára, erdei madársóskára. A nem túl nagy tó körüljárása nem tart sokáig. Itt találkoztam az első barlanggal. A kis visszahajló 3 méteres sziklafalat még nálunk sem mernék barlangnak nevezni, de mivel az emléktábla tanúsága szerint itt bújt el Tito valamikor, valakikkel, hát barlanggá magasztosult és Tito-barlang névre hallgat.

Kora este még elmegyünk Gyurival járni egyet a környéken. A fennsíkon idefelé jövet az autóból valami erősen sziklás völgyecskét láttam - ezt keressük. Meg is találjuk - sárga len (linum capitatum) és (bordás-) tárnics között gázolva. A völgy a Fekete-tóból kifolyó patak egykori medre lehetett, tele víznyelővel. Az egyik nyitott nyelőben egy szarvasmarha komplett csontvázát találjuk. (A hús már régen beleázott a nyelőbe!) Gubóvirágot és más sziklai apróságot gyűjtünk otthonra, majd hazafelé menet egy nagy szeméttelep mellett az eldugult szennyvízcsatorna bűzös vizét látjuk befolyni a számos víznyelő egyikébe. Felette egy busz fejenálló roncsa Montenegro Turist felirattal: csinálunk róla egy reklámfotót!

Mánap reggel 6.45-kor indulunk, borús, hűvös időben. Cél a Bobotov Kuk (a Durmitor legmagasabb csúcsa = 2523 m), a Ledena pecina (Jégbarlang) érintésével(?!). Könyvünk szerint 12 km, 5½ óra, szintkülönbség 1100 m. Megered az eső. Egy hatalmas, meredek hófolton átgázolva, némi sziklamászás után behúzódunk az Obla Glava aljában egy (egyszemélyes!) bivakbarlangba. Eszünk, de még utána is esik, elindulunk a hófal és a szikla közötti 3-4 m mély résben. A végén kicsit mászni kell, Daniel-nek nem megy, pedig a 6-os kötelét is beveti. Visszamegy inkább, és a meredek hólejtőn jön fel. Közben persze teljesen elázunk valamennyien, de a hófolt felső végénél megtaláljuk a jégbarlangot. A száda előtti összeállt hó meredeken "lefolyik" a barlangba, messze bent (lent) nagy jégoszlopok látszanak. Úgy tűnik le lehet menni vagy a fal mentén vagy a havon, meg is próbáljuk Gyurival. Először Daniel jégcsákányával óvatoskodok félig sziklán, félig havon, aztán lerohanunk térdig süppedve a hóba. Lent minden olvad. A jégoszlopok felett jelentős - 20-30 m - magasságú a kb. 6x15 méteres terem, melynek túlsó (a bejárati hólejtővel ellentétes) oldala ismét emelkedik, szifonszerűen, kőtörmelékkel borítva. A terem oldalából egy 1½ méternyi járaton tovább lehetne menni, de csak egy jégcsúszdán, és nagyobb lámpa híján azt sem látjuk hová. Fotózunk hát, remélve, hogy Daniel nem fagy meg odafönt.

Mire fölérünk későre jár, ahhoz nagyon is, hogy a még 2 óra járásra levő Bobotov Kuk-ra felmenjünk. Ehelyett hazaindulunk Lokvicén át. Ismét elered az eső, és bár szép helyen járunk, kisebb barlangot is találunk, de nem túl kellemes az utunk.

A Durmitor mészkőhegység. Kb. 20x30 km méretű, 1400-1600 m magasságú, Ny, É és K-felől átlagosan 1000 m mély szurdokkal határolt fennsík, melynek közepéből még kiemelkedik a 2500 körüli csúcsmagasságú, 10-15 km átmérőjű belső hegység. Mindez főleg triász, kisebb mennyiségben kréta mészkő, ókori palán és homokkövön. Ennek ellenére a már említett könyv sem és a "Barlangtúrák 8 országban" sem említ a Jégbarlangon kívül más barlangot.

A geológiai középkorban megindult karsztosodás állítólag csak töbröket és uvalákat eredményezett(?!).

És amit láttam: a Tara-folyó medre tele van forrással, felette több szintben sok nagy száda tátong. A központi magas hegyek között számos látványos víznyelőben tűnik el a hófoltok vize, és keresés nélkül is több kisebb barlang, barlangroncs akadt az utunkba.

Véleményem szerint a hegység egyszerűen feltáratlan barlangos szempontból, bár néhány dolgot megtudtam: az itt dolgozó barlangász csoport központja Niksic-ben (ejtsd: Nyiksics) van, (kb. 50 km-re). A központi Durmitor D-i részén van egy 1200 m mély barlang. Idegenforgalmi (kiépített) barlang nincs.

Június 14-én, a Tara-kanyon botanikai érdekességei helyett Daniel úgy dönt: inkább a Savin Kuk-ra menjünk, mivel az idő tiszta. Daniel autóján elvisz a felvonó-állomásig, a délutáni értünk jövést köszönettel, de határozottan elhárítjuk, Daniel haza(valahova) megy, mi pedig Gyurival a hegy K-i oldalán indulunk el felfelé, mivel itt nincs út(!). Meredek, füves legelőn jutunk fel tehenek, birkák között a függőlegesen letörő É-i fal peremére. Tovább több a szikla, kevesebb a fű és megjelennek a hófoltok. A lapos csúcson (2313 m) metszően hideg szél fogad, de gyorsan eláll. Süt a nap, tiszta a levegő, de körülöttünk mindenhol esik. Fotózunk, eszünk, majd minket is elér az eső, széllel és hegyes jégkristályokkal tetézve. Elindulunk lefelé a jelzett úton, bár Gyuri a meredek Ny-i oldal felé menne, de én nem vállalom. Drótkötél is van egy helyen beépítve (a Sljeme és a Savin Kuk közti hágónál), lehet, hogy az Okno-barlanghoz visz le.

A felvonó felé megyünk, hamarosan elérjük a Savina voda (szent-) forrást. (2100 méteren ered, mészkövön!) Környékén sok a kövületgazdag kő és az eldobált aprópénz. Lejjebb barlangot találunk (Savina pecina), elég jelentős méretű ahhoz, hogy megálljunk fotózni. Közben elered az eső, és ettől kezdve végig esik, csak az intenzitása változik. A felvonó alatt mesterséges síterep: "ha nincs, csinálunk" a jelszó, és ott hevernek a régi felvonó roncsai is.

Az É-ra tartó ösvény mentén egy réten, három igen mutatós (suvadó!) víznyelőt láttunk. (A térkép szerint a hely neve Vucja jama!)

Másnap reggel is még esik, reménytelennek látszik, de Gyurival összepakolunk egy Tara-kanyon peremi túrához, de mégsem oda megyünk, mert délelőtt megjön Daniel (talán hazament tegnap), és autós utat ígér, ha eláll az eső.

Délután 1 körül indulunk a D-i műúton. Szép a Savin Kuk alatti hatalmas rét, a rajta meanderező patak. XIV. századi temetőhöz megyünk, majd egy másikhoz (közben kosborokat, zászpákat fényképezünk). Fantasztikus erdei-fenyő erdő mentén fantasztikus völgybe érünk. Gyönyörű a tó, a templom, tovább menve érdekes a tömeges, virágzó genyőte, de a fűrésztelep sem akármi (a fűrészpor halma 15 m magas, és 60 m hosszú).

Hazafelé meglátogatjuk Branislav Cerovic-ot. A Belső Durmitor lábánál fekvő Iván-völgyben (Ivan do) lakik, ő a hegység egyetlen turistatérképének és túrakalauzának szerzője. 1932 óta lakik itt, 60 évesnek nézzük, és 84!

Reggel süt a nap, itt-ott gomolyog néhány kisebb hófehér felhő: minden tökéletes a Tara-kanyon peremi kiránduláshoz. Autóval vágunk át a fennsíkon a Velki Stulac és a Curovac közti nyeregig, majd a Curovac-ra megyünk gyalog K felé, a többszáz méteres sziklafal peremén, először törpefenyők között, majd karros - távolról kopár, közelről mindenféle virággal teli - hegyoldalon. A levegő egy kicsit párás, de azért jól látszik lent a folyó, kb. 1000 méterrel alattunk, és szép a V. Stulac időnként felhőbe burkolózó (2104 méteres) csúcsa. Ennek fotózásáról Daniel lebeszél, tekintve, hogy katonai (rakéta irányító) bázis, és hátha valaki figyel minket.

Aznapi barlangos élményeim: a Curovac csúcs közelében, a sziklafal peremétől 2 méterre zsomboly nyílik! A kb. 5 m mélyen eltömődött akna alja bontható, de lehet, hogy kinyílik a sziklafalra. Ezenkívül a Curovac (1625 méteres) csúcsán kalcitkéreg és kalcittal cementált agyag jelzi, hogy a csúcs egykor egy feltöltődött barlang volt. Ezen a hegyen is van jég által utólag formált uvala, barlang kiszellőző hasadéka, rengeteg virág (és kilőtt töltényhüvelyek).

Visszafelé elbúcsúzunk Bulic-éktól, felvesszük Cerovic-ot és megyünk vissza Kolasin-ba. Ismét a Tara-kanyon az útvonal - vagy 50 km-en keresztül. Aznap Daniel-ék nyári házában alszunk.

Reggel indulás a Prokletije-hegységbe. Előtte még meglátogatjuk a Biogradska Nemzeti Park igazgatóját. (Neki sem ártott volna az a magyar nemzeti parkokról szóló könyv, amit Daniel-nek vittünk ajándékba!) Kávézunk és sajnáljuk, hogy a Biogradska megtekintésére nincs időnk (itt tudtuk meg, hogy ez egy őserdőt véd), kapunk térképet és egy jelvényt, amit Gyuri azonnal el is hagy.

Kb. két órás út után (miközben látjuk a Komovi látványos tömbjét) érünk Brezovice-be, ebbe a Plav melletti kis faluba, Mico Prascevic családjához. Rövid családlátogatás után Gusinje-be megyünk át Seki-t keresve - Ő ugyancsak Daniel régi ismerőse. Nem találunk otthon senkit, várakozás helyett elmegyünk a Grbaja-völgybe. Gyönyörű a völgy, előttünk a Prokletije-hegység, majd ide valahova eljövünk a napokban - ígérte Daniel. Az időjárás itt is gyorsan változik: esett is közben, estére pedig megint szép napos idő lett.

Találkoztunk Seki-vel is, amint hazafelé tartott. "A legnagyobb hegymászó" - mutatta be Daniel. Járása, beszédje kicsit furcsa, bizonytalan, lassú, mint aki enyhén alkoholos állapotban van. Miután sapkáját levette, láttuk meg fején a heget: súlyos műtétje volt öt évvel ezelőtt.

Felesége muzulmán, mint a város többsége (kb. 10% montenegrien, 90% albán - és muzulmán). Az esti sétánkon mindez jól látszott a nagy hegyek közé épült kis városban: sokan jártak hosszú, bő bugyogóban, hallgattuk a müezzint, rácsodálkoztunk a kis fa-minaretekre.

Reggel 7-kor, Mico-éknál cinkos kacsintással kapott pálinka és hiába várt reggeli után Brezovice 900 méteréről indulunk a felettünk tornyosuló Visitor 2200-as csúcsát megmászni. Ez a hegy a Prokletije-től É-ra, K-Ny-i irányban húzódó hatalmas vonulat, a tetejéig zöld, nincsenek kopár, merészen felnyúló csúcsai, inkább csak egy gerinc az egész. Ez lett a legbotanikusabb kirándulás az egész úton. Millió virággal borított rétek sorozatán haladtunk át: zászpa, kosborok, sisakvirág, feljebb genyőte, albán liliom. Közben beszélgetünk: magyarul, angolul, montenegrienül.

A csúcs alig emelkedik ki a gerincből, mállik, omlik, a kövek felületén mészkiválás. Lent Plav városa, mellette a Lim folyót indító Plavi-tó, a távolban a 90 %-ban albán területen fekvő Prokletije-hegység, gyakorlatilag feltáratlan hegyeivel, völgyeivel, barlangjaival. (Ez egy ténylegesen fehér folt Európa térképén. Eddig valószínűleg csak a néhány ottlakó és a műholdak látták! Cerovic elérzékenyülve emlegette egy-két helyét, ahova sikerült eljutnia.)

A hegy túloldalán megyünk vissza le. Mico egy barlanghoz vezet, bejáratában áttetsző, nagy hókupac. Törmelékes, széles, jeges, rövid ága lefelé, keskeny, száraz folyosója felfelé vezet. Alig néhány fotó után a két montenegrien elunja a várakozást, sürgetnek: menjünk. (Érthető: a barlangban egyetlen virág sem nőtt!)

Lejjebb, ahogy meg van írva, a kibukkanó palaréteg fölött forrás tör fel. 50 méterre tőle a mészkövön víznyelő két hatalmas torka. Az egyikben kb. 10-20 méternyi folyosó bejárható, (egyébként tágas) vége palatörmelékkel eltömődött. A forrás és a nyelő közti szakaszon moha és hízóka (nálunk inkább csak a dunántúlon előforduló mocsári, húsevő virág) tenyészik nagy tömegben.

Az utolsó napra könnyű kirándulás maradt. Seki a vezető: Ő nem fog ingadozó lépteivel sem rohanni, sem kitett sziklaperemeken sétálni. A Volusnica-ra készülünk - tegnap már láttuk 450 méternyi függőleges sziklafalát.

Autóval a Grbaja-völgyben álló házcsoportig megyünk, majd gyalog indulunk tovább a völgyben felfelé. A reggeli fényekben is nagyszerű látványt nyújt a Prokletije (a Karanfili tömbje); a rét gőzölög, ahogy az egyre feljebb kúszó nap fénye eléri. Vizitelünk a katonáknál. A parancsnok kéri: meséljük el otthon, nincs náluk harc. A beszökdöső albánokra vigyázó csapat szinte kizárólag albán. Pár száz méterre áll a turistaház. Itt is megállunk, mivel ismerősöket találunk, majd sűrű bükkerdőben, egyre meredekebb úton haladunk fölfelé. Botanikai érdekesség is akad, pl. medvehagyma, de geológiai is: a Volusnica fák közül ki-ki bukkanó hatalmas mészkőfalában hatalmas szádák tátonganak, lábunk alatt pedig vegyes kőzet van - mészkő, pala, homokkő. Feljebb kis szurdok mészkőben (víz nélkül), majd hirtelen véget ér az erdő. 1650 méteren kiérünk a Volusnica havasi legelőjére. A körben hegyekkel védett völgyben patak folyik, vízesések zúgnak, a fű szinte elképzelhetetlenül zöld, a magasabban fekvő részeket áfonya borítja. Természetesen lakják - pásztorok - ezt a mesebeli rétet. Elindulunk jobbra a vízesés-csoport mellett (a palában - valószínűleg, mivel még senki sem határozta meg - tőzegmoha kövület) a legmagasabb csúcs felé. Hófoltok és áfonya, patakmedrek, homokkő. Az egyik nagyobb kőlapon ie. 800-ból származó rajzok. Kard, katona, anya, gyermek, gyík. A rajzok felfedezője, megfejtője, a Volusnica feltárója, a turistaút kijelölője ugyanaz a személy: Seki, mai túravezetőnk.

A csúcs (Maja Popadija, 2056 m) és a szomszédos kisebb (Trojan) a határ, oda már nem megyünk, balra tartva a Grbaja-völgy fölé magasodó sziklafal pereméhez jutunk. A Karanfili látványa innen lenyűgöző. Mintha a levegőben ülve, a semmibe kapaszkodva néznénk a szemközti, 1-2 km-re levő Ocnjak-ot (Szemfog) és a Karanfili (Szegfű) három 2400 körüli csúcsát. Seki lassan halad, van idő nézelődni, csak a filmünk fogyott el.

A peremet elhagyva ismét a belső völgyben járunk. A sokféle kőzet és a környező magas hegyek miatt rengeteg forrás ered itt. A füves részek alól kibújó mészkőszirtek karrbarázdákkal tagoltak. Itt-ott hófoltok oldódnak bele a mészkőbe, némelyik zártabb mélyedésben három hónappal elmaradt a vegetáció (tavaszi csillagvirág, alig előbújt zászpa).

Sajnáljuk otthagyni ezt a helyet, de indulunk vissza. Lefelé egyre melegebb lesz, az autó is átforrósodott a napon, így mi is jól átsülünk benne, mire Seki-ék házához érünk. Felesége forró(!!!) sült krumplival vár. Kapunk hideg áfonyaszörpöt is (ezt már kóstoltuk korábban is náluk - nagyon finom). Itt már nem sokat időzünk, indulunk vissza Kolasin-ba: vonatunk este 23.07-kor indul. Mico-ékhoz - mivel a házuk előtt húznánk el - beugrunk egy rövid búcsúzásra, majd a Lim-folyó mentén tartunk hazafelé.

Kolasin-ban még egy defekt utáni kerékcsere is vár még ránk, majd gyors pakolás, és főhetünk ismét éjszaka a tömött vonaton. Katonák kíváncsiak időnként a zsákom tartalmára, de ettől sokkal kellemetlenebb a meleg, amely egyre nagyobb. Csúcsa talán a szabadkai kisvonaton volt, ahol most nem a csempészeket akasztották le a vámosok, hanem a katonaszökevényeket a határőrök. Szabadkán még volt időnk egy rövid városnézésre: a régi belváros nagyon szép.

Szegeden éppen elértünk egy vonatot mely mindkettőnknek jó lett: Cegléden ketté válva nekem Miskolcra, Gyurinak Budapestre.

Fotó: 42., 43., 44.

6.2.8. Szlovéniai barlanglátogatások

(Schreithofer Nóra)

1994. augusztusában Szlovénián át a horvát tengerpartra utaztunk. Így nyílt lehetőség arra, hogy a családot elcsábítsam a klasszikus szlovén karsztra. A világhírű Postojna-, valamint a Skocjan-barlangok megtekintését vettük tervbe.

Nagyon elnyerte tetszésemet, és azt hiszem,a magyar idegenforgalmi barlangok is példát vehetnének a szlovének által alkalmazott reklámfogásokról: már az osztrák-szlovén határ átlépésekor számos, eme két barlangról szóló, és a látogatásra csábító tájékoztatót nyomtak a kezünkbe, majd az út során több figyelemfelkeltő táblával és felhívással találkoztunk,amelyek mind a turisták csalogatását szolgálták. A Postojna-barlanghoz érve megszemléltük az igen szépen kiépített környéket. A pénztárnál már elég hosszú sor állt. A jegyek meglehetősen borsós árának kifizetése után kisvonattal vittek be a barlang "kevésbé látványos" kezdeti szakaszain való átszáguldás után a fő látványosságokat adó részekbe.

A barlang, habár idegenforgalmi célokra már igen régen kifejlesztették, mégis őrzi szépségét.

Az idegenvezető ismertetéséből kiderült, hogy nem csak mint földtani objektum jelentős, hanem történelemi szerepe is volt. A helyi lakosok ugyanis ide menekültek a nácik elől. A hatalmas termek cseppkőképződményeinek alapos megszemlélésével igen jól megfigyelhető az őket borító koromréteg, ami a fáklyás-felfedezők nyomait őrzi.

A túra után ellátogattunk a Postojnától 9 km-re található Predjama-kastélyba. A kastély sziklára épült, mögötte és alatta egy barlangrendszer húzódik. Ez a rendszer tette lehetővé, hogy a kastélyból még egyéves ostrom után is friss húst tudtak az ostromlók közé dobni, annak jeléül, hogy van még táplálékuk, ugyanis ezen a rendszeren keresztül pótolták készleteiket. Vizet pedig úgy nyertek, hogy az esővizet a barlang falára szerelt fémtálcákkal összegyűjtötték és ezt a kútba vezették.

Ötnapos horvátországi tartózkodás után tértünk újra vissza Szlovéniába, és ekkor került sor a Skocjan-barlang megtekintésére. A belépőjegy ára itt is elég borsosnak bizonyult, de hát egyszer élünk! A gyülekezőhelytől néhány perces gyaloglás után értük el a mesterséges bejáratot. A barlang több részre oszlik. A Csend-barlangja egy klasszikus karszt, méreteiben és cseppkőképződményeiben Postojnához hasonló. A barlang jelképe az Óriás nevű cseppkő. A Csend-barlangjából lépünk be egy igen jó akusztikájú, cseppkövekkel dúsan díszített terembe. Innen utunk cseppkőlefolyásokkal és sztalaktitfüggönyökkel borított meglehetősen tágas "folyosón" vezetett, ami egyszerre csak lejteni kezdett. Körülnézve csak szédületes méreteket sejtető sötét ürességet láttam. Valahonnan a mélységből a Reka-patak dübörgése hallatszott. Amikor a lámpák meggyulladtak, egy iszonyatos méretű teremben találtuk magunkat. Az amúgy igen erős lámpák fénye elveszett a fantasztikus méretek között, és ekkor döbbentem rá, hogy milyen kicsi is az ember a természet nagysága mellett. Sziklába vágott ösvény kanyarog végig a patakmeder fölött. A túra csúcspontját a 60 m magasan a szakadék fölött átívelő keskeny hídon való átkelés jelentette. Sajnálattal tapasztaltam, hogy a csoport több tagja tériszonyban szenvedett, és alig mertek végigmenni a túraútvonalon, a hídról nem is beszélve. A barlang kijárata felé közeledve megcsodálhattunk egy gyönyörű tetaráta-sorozatot. A természetes kijáraton át hagytuk el a barlangot.

A Skocjan-barlang vad szépségével - szerintem - felülmúlja a Postojnát. Ha egy, a barlangok iránt némi affinitást mutató laikus ellátogat oda, megértheti, hogy miért is sóvárog oly sokszor a barlangász a CSEND VILÁGA után.

Fotó: 45.

6.3. Rendezvények

6.3.1. Közgyűlés

(F. Nagy Zsuzsanna)

Alapszabályunknak megfelelően januárban megtartottuk a közgyűlést. Az éves beszámolók és tervek ismertetése után teljes jogú tagnak felvettük Kutas Tamást, Ferencsák Attilát, ifjúságinak Szabó Gábort, Hojdák Pétert, pártolónak Schreithofer Nórát, Pándi Ágnest, Zana Zsuzsát, Tarjányi Zsoltot.

6.3.2. Vezetőségi ülések

(F. Nagy Zsuzsanna)

Hét alkalommal tartottunk vezetőségi ülést. Döntöttünk rendezvényeink szervezéséről, a kutatóházzal kapcsolatos tervekről. Körlevélben kértük a tagságot: évente egy hétvégén vállaljon felügyeletet a házban. A kezdeti néhány hónap után elhalt a kezdeményezés. Az egyre több munkával járó fenntartás meglehetősen sok energiát vesz el. Vincze Klára továbbtanulásával kapcsolatos távolléte miatt ideiglenesen megbíztuk Tari Edit tagjelöltet a pénztár vezetésével.

6.3.3. Csoportgyűlések

(F. Nagy Zsuzsanna)

Táboraink időszakát kivéve minden héten megtartottuk csütörtökönkénti csoportgyűléseinket. Ezeken ismertettük a vezetőség döntéseit, megbeszéltük a hétvégén tervezett programokat, előkészítettük táborainkat. Nyolc tagunk 23 alkalommal tartott diavetítéssel egybekötött előadást gyűléseinken, szakmai fórumon és ismeretterjesztési céllal iskolákban, gyerekek körében is. A Technika Házában diavetítő, video és könyvtárunk található. A legfrissebben megjelenő karszt szakirodalomhoz igyekszünk minél hamarabb hozzájutni, s azt tagságunk számára kölcsönözni.

6.3.4. Előadások, konferenciák, kiállítások

6.3.4.1. "Barlangkutatók a barlangokért" találkozó

(F. Nagy Zsuzsanna)

Létrás-tetőn, mint az ország egyik barlangos centrumában 19 egyesület fordult meg az elmúlt évben, s nemcsak egy alkalommal. A csoportok szervezettségi szintje meglehetősen szélsőséges, leginkább a szervezetlenség felé mutatva nagyobb arányt. Sajnos, ez utóbbiak miatt a miskolci barlangkutatókat jónéhányszor kellemetlen helyzetbe hozták bizonyos fórumokon, ezért úgy éreztük, valamit tennünk kell, hogy a hazai barlangkutatás helyzetét, szervezettsége színvonalát felismertessük, s valamit tegyünk a helyzet javítása érdekében. Ezért Jósvafőn március 18-20. között Barlangkutatók a barlangokért címmel találkozót szerveztünk. Vendéglátónk az Aggteleki Nemzeti Park volt, s az előzetes körlevélnek és vitaanyagnak köszönhetően csaknem 60 résztvevő fejtette ki véleményét a hétvégén négy témakörben. A részvétel önkéntes volt, s úgy érezzük, valamennyi jelentősebb irányzat, illetve képviselője szót kaphatott (A Természetvédelmi Hivatal (Barlangtani Intézet), az Aggteleki és a Bükki Nemzeti Park, az MKBT magas szinten képviseltette magát, s ott volt a Szeleta, a Papp Ferenc, a BEAC, a III. ker, az ELFT, a Karszt, a Baradla, a Denevérkutatók B. K., az Alba Regia, a Myotis, a Foton csoport,. s számos egyéni érdeklődő).

A találkozón közfelkiáltással egy bizottság alakult, amitől a résztvevők a kérdéskörökben felmerült javaslatok továbbvitelét remélték, remélik. A bizottság tagjai: dr. Csepregi István (Természetvédelmi Hivatal), Székely Kinga (T.H. Barlangtani Intézet), Baross Gábor (ANP) Nyerges Miklós (MKBT), Bajna Bálint (MTSZ), Szenthe István (egyéni), F. Nagy Zsuzsanna (MLBE). Miután mi, mint a találkozó szervezői nem voltunk felkészülve semmiféle folytatására a rendezvénynek, a bizottság összejövetelét még nem szerveztük meg, de a közeljövőben egyeztetünk ebben az ügyben az érintettekkel. Egyesületünk vállalta a szervezést, az anyagi kockázatot. A találkozó eredményét elismerve a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága, valamint a Természetvédelmi Hivatal utólagos támogatásáról biztosított bennünket, melyet ezúton is köszönünk.

A találkozón munkamódszerünk a következő volt: a témakörök fél napos vitáin a hozzászólók véleményét egy-egy mondatban összefoglaltuk, s az ötletroham eredményeként kialakult kérdéssort még megszondáztattuk egy-egy kérdőíven (mely itt most mellékletként olvasható).

A jól-rosszul feltett kérdések ellenére is körvonalazódik egyes témakörökön belül, hogy mely ügyekben lehetne hatékony előrehaladást elérni, hiszen konszenzust mutat az eredmény, s melyek azok az ügyek, melyekben merőben ellentétes álláspontok jelennek meg, s csak további megbeszéléseken közelednének a vélemények. Sok olyan ügy vetődött fel azonban, melyekben utólag az a véleményem, hogy soha nem is várható egyetértés, mert a rendszer (rossz) felépítéséből fakad, melynek okait kutatva a következő további kérdésekbe botlunk, s amelyek tisztázása nélkül bárkinek is legyen ambíciója terve, jószándéka a barlangkutatás országos szintű ügyeiben tevékenykedni, számolnia kell vele, hiszen kimondatlanul is ott lappangnak:

Melléklet: a közvéleménykutatás kérdőíve (2 oldal)

6.3.4.2. A "Csodálatos természet" fotókiállítás

(Kovács Attila)

1994. október 15. délután 4 óra: a "Csodálatos természet" fotópályázat kiállításának megnyitója, "Az év természetfotósa '94" cím díjkiosztó ünnepsége. Lépni alig lehetett a tömegben a Budavári Palota földszintjén berendezett kiállításon, ahol (a pályázott 26 képem egyike,) egy egyszál Jáspis-fotóm is ott árválkodott az egyik tablón, lefelejtett névaláírású címkével, egy meglehetősen gyenge vízparti fotó társaságában, amely sem témájában, sem képi megoldásában, sem technikai kivitelezésében nem illett az egyébként lenyűgöző kiállítás többi képe közé.

Ami azt illeti, az én képem is kilógott egy kicsit a sorból: az egyetlen barlangos fotó volt! Az én véleményem szerint - bár érdekes színhatású - a beküldött Jáspis-képeim közül nem is a legjobb! Úgy gondolom, a zsűri "Legyen egy barlangos fotó is!" alapon kiállításra javasolta ("ha már ilyet is küldtek be"), érdekessége miatt pedig éppen ezt. Díjat - ezek után talán említenem sem kellene - természetesen nem nyert. Túlságosan azért nem bánt a dolog, mert a kiállítás gyönyörű. A megismételhetetlen pillanatot szándékos komponálással elkapott, technikailag is tökéletes képek között szerepelt az enyém is, és igazán nem tudhattam előre, hogy a zsűri szeme a gyurgyalagra jobban áll, mint a heliktitekre. Ez látszik a díjazott alkotásokon is, mert a "Talpig feketében"-t én biztosan nem díjaztam volna. (Első díjas: varjak egy távoli havas fán.) Hasonlóan nem értem igazán a díjazás indítékát az "Est" elforduló égboltjánál sem, hiszen legalább 5-6 sokkal jobb kép volt a "csak" kiállítottak között (ebben a kategóriában).

Láthattam egyébként, hogy egy közönséges városi verébről is lehet csodás képet csinálni; láttam bogarakról és más apróságokról nagyszerű közelképeket (a díjazott "Mohalámpás" megérdemelte!), nagyon tetszett néhány gombás kép, és nem győzöm eleget hangsúlyozni: az egész fantasztikus volt!

A pályázatra beérkezett több mint 2800 kép közül kiválasztott 113 között ott lenni nem rossz érzés, és igazán sajnálom, hogy nem készül valamilyen összefoglaló kiadvány a kiállítás anyagából. Bár a fOTÓ magazin decemberi száma egy rövid cikkel és 4-5 képpel megemlékezik az eseményről (és korábbi számaiban is szerepelt már - utalás nélkül - egy-két kép), valamint azóta már tudom, hogy a kiállítás országos körútra indult (Nyíregyháza, Debrecen, Szeged, Pécs, ... stb; Miskolc nem!), számunkra valószínűleg már végleg elveszett. Így aki nem tekintette meg Budapesten október 15. és 30. között, az egy felejthetetlenül nagyszerű élménnyel örökre szegényebb maradt.

Fotó: 5., 6.

6.3.5. Táboraink

6.3.5.1. Nyári kutatótábor

(F. Nagy Zsuzsanna)

Nyári kutatótáborunkat hagyományainkhoz híven Létrás-tetőn rendeztük meg július 24. és augusztus 7. között. A tábor vezetője Szalai Ferenc volt, a főzéssel kapcsolatos gondok nagy részét Kovács Attiláné vállalta magára. Átlagosan 50 főre számíthattunk az elmúlt évi tapasztalataink alapján.

A kutatótáborban ismét több kutatási ponton folyt a munka, így képességei szerint, valamennyi korosztály kivehette részét belőle.

(Kovács Attila)

Az első hétvége még csak amolyan bemelegítés. Latolgatjuk a várható létszámot, küzdünk a darazsakkal, megbontjuk a Nagy-mogyoróst, lemegyünk a Fofó-ágba. Ide én ekkor először. Megdöbbenek milyen közel voltunk a bejutáshoz az utolsó bontásunkkor, mennyi szemét van odabent, mennyire ideiglenesen vannak még mindig a kötelek beszerelve, milyen szép a Szepesi-szifonon túli rész, milyen döbbenetesen szép és egyúttal iszonyú munkahely a IV. szifon. Nyolcan indultunk, de végül csak hárman járjuk be (munka helyett) az alsó részt, mert Karesz és Sári - lassú lejövetelünkre hivatkozva, sértődést színlelve - kimentek, magukkal csábítva a hátul jövő Liksay Lacit, Papp Gergőt, Micit is.

A következő három napon a szifonra nincs elég ember, a Nagy-mogyorós omló mennyezetét is otthagyták, és néhányan, főleg a fiatalabbja, belekezdtek egy régen felhagyott munkahely újrakibontásába: ez a Szárdóka K-i bontás. A beomlott részek kitermelése után egy 4 m mély sziklahasadékot találtak, ennek alján lehet folytatni a munkát.

Pénteken kitakarítottuk a Láner-ből a bentmaradt szerszámot, szemetet, ácsolatanyagot.

Szombatra összejött 9 fővel egy Szepi-szifon bontóparti, ahol előbb én, majd Maci bontásával hatalmasat haladtunk előre. Anyag még van bőven, a keresztmetszet állandó.

Vasárnap túravezetés a Vizes-ben, valamint Szalai Feri mér a felszínen Kovával, a Láner- és a Szepesi-bejáratok között teodolittal.

Közben ismét kihagytam két napot. A Láner-partik az emberigény miatt nem nagyon jönnek össze (szerdán, csütörtökön egy-egy), de a Nyelesgambi bontása (a fiatal korosztály ugyancsak döcögő munkakedve mellett) azért folyamatosan halad. Közben malacsütés, diavetítés (nem győzök elég diát felhordani), az élet zajlik, a darazsak már mindenkit megcsíptek.

A szombati Láner-bontás már a táborzárás jegyében csak jelképes, a szárdókai munkahely is üres már napok óta. Este tábortűz, a balekavatás némi vita után elmarad, mindenki a (tábor ideje alatt egy-két vitát csakugyan okozó) fiatalok/öregek ellentétről beszél. (Számomra) meglepetésszerűen nekem szavazzák meg a Láner Kupát. Az eső (nem túl határozottan) elkezd csepegni. A krampampuli rendjén elfogy, a kitartóbbja reggelig dalol.

Vasárnap laza pakolászás után délután hagyjuk el a helyszínt.

Fotó: 46.

6.3.5.2. Nyári természetismereti tábor

(F. Nagy Zsuzsanna)

Második alkalommal hirdettük meg általános iskolásoknak a Természetismereti gyermektábort. Vincze Ferencné, Vincze Klára, Mogyorósi Judit, Tari Edit és F. Nagy Zsuzsanna, voltak a táborvezetők. A kétszer egy hetes turnusokra jelentkezőket "szülői értekezleten" tájékoztattuk a programról. 42 iskolást táboroztattunk a létrási-réten a Holocén Természetvédelmi Egyesülettől kölcsön kapott sátrakban.

A tábor alapvető szakmai célja volt, hogy tudatosítsa a gyermekekben az alábbiakat:

Pedagógiai céljaink voltak:

A táborba az eddigi tapasztalatainknak megfelelően elsősorban miskolci gyermekek jelentkeztek. Egy részük negyedik, ötödik alkalommal csatlakozott ilyen tábor programjához, másik részük még egyáltalán nem tartózkodott hosszabb időt a szabad természetben. Ennek megfelelően meg akartuk ismertetni a gyerekekkel a természetben való tartózkodás és tevékenység célszerű szokásrendszerét, alapvető magatartásszabályait. Elsősorban azzal a céllal, hogy beépüljenek szokásaikba, s későbbi kapcsolatukban másképp viszonyuljanak a Nemzeti Park természeti értékeihez, elsősorban karsztjelenségeihez, azok védelméhez.

A túráink célpontjai voltak:

Melléklet: plakát

Fotó: 47.

6.3.5.3. Téli kutatótábor

(Ferenczy Gergely)

Egyesületünk számos tagja részt vett táborunkon. Sajnos külső egyesületeket megint nem sikerült beszerveznünk. A tábor vezetője Ferenczy Gergely volt, a konyhát főképpen F. Nagy Zsuzsanna és Horváth Zsuzsa tartotta üzemben, melynek eredményeképpen igazán finom ételek kerültek a föld alatt meggyötört emberek asztalára. Ismét igazolódott az, hogy egy tábor hangulatát nagymértékben befolyásolja a konyhában készült ételek minősége és nem utolsósorban mennyisége.

A tábor céljai: térképezés a Fofó-ágban, feltáró kutatás a Szepesi-III-IV-es szifonban, illetve a Speizi-barlang végpontján. A három munka sajnos nem párhuzamosan folyt, már ami a feltárást illeti. Ennek ellenére viszonylag sikeresen végződött (lásd: Speizi-barlang kutatása).

A szilvesztert ismét a kutatóházban rendeztük meg, melynek egyetlen károsultja a Béla köré épített cserépkályha volt. A romokat eltakarítva az újévben az első napot fent töltöttük, majd eltávoztunk.

6.3.6. Versenyek

6.3.6.1. Hágó Kupa

(Horváth Zsuzsa)

Az FTSK Barlangkutató Szakosztálya 1994. május 13-15-én a Pál-völgyi kőfejtőben megrendezte az idei Hágó Kupát.

Szombaton csoportos vetélkedés zajlott a Mátyás-hegyi-barlangban. A 3 fős csapatok gyorsasági szakaszokkal fűszerezett versenypályán küzdötték végig magukat. Hol labdát hajigáltak útközben, hol egymáshoz láncolt lábakkal, vagy éppen teljes sötétségben botorkáltak.

Egyesületünk 1,333 csapattal képviseltette magát. Bátori Károly, Burdiga Zsolt, Veres Imre és Horváth Zsuzsa személyében. A fiúk "Kisbubu" álnéven az V., a leányzat az Emelem nevű lánycsapat oszlopos tagjaként az előkelő IX. helyezést szerezte meg, amivel egyben a legjobb lánycsapatnak járó díjat is elnyerték. (Ez még Kareszéknak sem sikerült!)

Vasárnap került sor a kőfejtő sziklafalán az egyéni versenyre, mégpedig egy torzonborznál torzonborzabb eftéeskások legmerészebb álmaiban összeszövevényezett kötélpálya legvadabb tekervényein. Itt már csak három tagunk tört dicsőségre az MLBE zászlajával:

Horváth Zsuzsa az I. helyen,
Veres Imre a X. helyen,
Burdiga Zsolt a XII. helyen végzett.

Igazán kár, hogy nem jöttek el még többen, a hangulat nagy, a szervezés mintaszerű volt, a rendezőknek felróható egyetlen egy baklövés az volt, hogy a barlangban nem gondoskodtak saját kényelmükről és ellátásukról, ezért az eredményhirdetés vasárnap meghitt suttogásban telt.

6.3.6.2. Barlangnap

Az MKBT XXXVIII. vándorgyűlését 1994. június 24-26. között a Tatabányai Barlangkutató Egyesület a MAFC-al közösen szervezte meg a Gerecse hegységben Vértestolnán. Itt 841 fő túrázott 11 barlangban, mi 12-en vettünk részt egyesületünkből. A Marcel Loubens Kupán 2 csapatot indítottunk.

6.3.6.3. Lakatos Kupa 1994

A MAFC Barlangkutató Csoport 1994. szeptember 30. és október 2. között Bódvaszilason, a Vecsem-forrásnál szervezte meg a Lakatos Kupát. A Pedálos kategóriában a Burdiga Zsolt, Bátori Károly, Veres Imre csapat II. helyezést ért el.

6.3.6.4. Pireneusi Kalandos Játékok

1994 október 15-16-án Budapesten rendezték meg a Pireneusi Kalandos Játékok nemzetközi barlangász verseny hazai selejtezőjét. Veres Imre és Burdiga Zsolt, éppencsak lemaradva az első helyről, II. helyezést ért el.

6.4. Tanfolyamok, oktatás

6.4.1. Barlangjáró I. tanfolyam

(F. Nagy Zsuzsanna)

A tanfolyam 1994. márciusában kezdődött File Ferenc és Veres Imre vezetésével. Az elméleti előadásokat Kovács Zsolt, Ferenczy Gergely, File Ferenc, Veres Imre és F. Nagy Zsuzsanna, a technikai képzést Veres Imre és File Ferenc vezette. 1994. június 18-19-én az MTSZ vizsgáztatói előtt Szabó Gábor, Kertész Gábor, Kovács Gergely, Debreczeni Gábor, Tari Edit, Lukács Balázs, Lukács György, Bazsó Tamás és Papp Gergely tett sikeres elméleti és gyakorlati vizsgát.

6.4.2. Táborvezetői tanfolyam

(F. Nagy Zsuzsanna)

A miskolci Ökológiai Intézet A Fenntartható Fejlődésért Alapítvány a természetvédelmi táboroztatással foglalkozó fiataloknak, tanároknak, egyetemistáknak táborvezetői továbbképzést tartott 3 napon át egy júliusi hétvégén (Barati Sándor és F. Nagy Zsuzsanna vezetésével). Miután rendszeressé vált egyesületünkben a gyermektáboroztatás nyaranta, két tagunkat delegáltuk a képzésre. Vincze Klára, és Tari Edit a táborszervezés szempontjainak kiválasztásától kezdve, az egész napos túrák alatt a Kis- és Nagy-fennsík, a Bükk botanikai, faunisztikai, földtani tudnivalóival ismerkedett meg, s azzal a módszertannal, mellyel élvezhetővé tehető a természettudományos ismeretek elsajátítása gyermekkorban is. Néhány hét múlva, a létrási táborban már kamatoztathatták is a tanultakat.

6.5. Mentőtevékenység

(Ferenczy Gergely)

1994. október 22-én a Létrási-Vizes-barlangban mentési gyakorlatot tartottunk a Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesületének szervezésében, túlnyomó részt Marcel-es résztvevőkkel. A mentési gyakorlat célja a gyakorlatlan túrázók által közkedvelt, sűrűn látogatott barlang megismerése volt, a sérült hordágyban való szállítása szempontjából. A mentési gyakorlaton egyesületünk nagy létszámban vett részt. A gyakorlat kézzelfogható, elgondolkodtató tapasztalatokat hozott.

A mentés a Tótól a Hágcsós-teremig zajlott. A sérült (Kertész Gábor, kb. 63 kg, 170 cm magas) az említett útvonalat 4 óra 43 perc alatt tette meg (általunk, hordágyban). A Hágcsós-teremtől a kijáratig korábban már több gyakorlatot végeztünk, így nem volt értelme a további szállításnak (kb. 25 perc hordággyal). Az egész akció a hordágy leszállításával kezdődően 7 órát vett igénybe. A mentésen a külszínesekkel együtt 22 ember vett részt, köztük 2 újságíró ( lásd: "... gyakorlat útvonala és résztvevői").

A mentés fizikailag nagyon megterhelő volt: kb. 6-8 fős csapat hozta felszínre a hordágyat, a többiek a kiépítéssel voltak elfoglalva. A barlangba telefont telepítettünk a Micimackó-teremig. Meggondolandó a barlangok adó-vevővel való bejárása a kommunikálás lehetőségének felderítése érdekében (a Jáspis-barlangban -80 m-en kiválóan kommunikáltunk a felszínnel a szeizmikus mérés alkalmával).

A legfontosabb tapasztalatok a következők:

  1. A hordágy (sérült nélkül!) a 4. bejáraton nem fér le a Z-ági kanyar miatt.
  2. A sérült hordággyal nem fér át a Rom-termi omladék képezte szűkületen.
  3. A Rom-termi szűkületben egy 100 kg-on felüli gambi kimozdulva a közlekedést, a mentést akadályozta, veszélyeztette. A követ a barlang biztonságos bejárása érdekében el kell távolítani.
  4. A barlangban adódott néhány pont, szakasz, ahol nehezebb, magasabb sérültet nem lehet elvinni a járat tágítása nélkül. A mentés gyorsítása érdekében célszerű ezeken a helyeken beavatkozni. Ilyen szakaszok a következők:

A barlang kiépítése

Jellegénél fogva a barlang nem igényel kötéltechnikát, így a mentés technikai szempontból könnyű volt. Egy kötélhidat építettünk be a Háromszög-terem felett. A híd rövidre sikerült, a későbbiekben meg kell hosszabbítani, hogy a szűk hasadékot felülről meg lehessen kerülni: ne térden tartva kelljen továbbítani ezen a szakaszon.

Egyszerű húzórendszert építettünk ki (amerikai csiga, visszafutásgátló) a Túltáplált-Micimackó-terem alsó részén, ahol kiderült, hogy alig fér át a hordágy. Itt nitteket nem tettünk be. Kényelmesebbnek tűnik a Tavi-felső felé tartó kürtő alatt a követ megkerülve felhúzni a hordágyat. (Nincs kiépítve!).

Egyszerű húzórendszert építettünk ki a Rom-termi szűkülethez, ahol a hordágy sérült nélkül jött át, majd ismét visszacsomagoltuk, s úgy húztuk, s engedtük a Sóhajok-hídja felé. A csiga a hordágyon volt, így felezőként működött a rendszer. A Hágcsós-terem felé a felmászásoknál természetes kikötésekből eresztettük a hordágyat. A Hágcsós-teremben a létrához ellensúlyos technika volt beépítve annak idején.

A sérült a Dögszifonnál egy nagyot eresztett, mondván hogy nem bírja tovább a megpróbáltatásokat (mi igyekeztünk biztatni, hátha kibírja).

A csapat jó összhangban működött együtt, veszekedésre nem került sor.

Megoldandó az esetleges barlangi robbantás problémája. Megoldást jelenthet a Honvédség szakirányú szervezetével való kapcsolatfelvétel. (Salamon Gábor javaslata, egy lehetőség).

6.6. Szervezeti kapcsolatok, pályázatok

(F. Nagy Zsuzsanna)

Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat: Az 1994. évben valamennyi Műsorfüzetben megjelent tőlünk, vagy rólunk valamilyen hír. Résztvettünk az MKBT-rendezvényeken. Meglepetésként ért bennünket a tiszteletteljes elismerés, a Vass Imre Emléklap átvétele. Az MKBT tisztújítása érdekében létrehozott öt fős bizottságnak két Marcel-es tagja van (dr. Lénárt László - Ferenczy Gergely).

Magyar Természetvédők Szövetsége: Rendszeresen megkapjuk a Zöldlevél havi, információs kiadványt. Az Országos NGO találkozón szekcióvezetőként vett részt, az országos táborvezetői felkészítő tanfolyam oktatója volt egy tagunk. Élünk a szövetség által koordinált táborpályázati lehetőséggel.

Életfa Környezetvédő Szövetség: regionális szerveződés. Tagjait elhívtuk s résztvettek a Barlangkutatók a barlangokért című találkozón. Kölcsönösen ellátogattunk egymás kutatóbázisaira (Bik-bérc). Működési költségeink fedezéséhez támogatást nyújtott.

Külföldi csoportokkal is folytatódott levelezésünk (szlovák, ukrán, erdélyi, szlovén, spanyol).

A Bükki Barlangkutatásért Alapítvány segítséget nyújt szükség esetén a kutatói munkákhoz, rendezvényekhez, a Barlangi Mentők Észak-magyarországi Mentőszolgálatának Alapítványában alapító egyesületként veszünk részt.

6.7. Egyéb népszerűsítő anyagok

A Barlangjáró I. tanfolyamra, a Természetismereti gyermektáborra, s a kutatóház népszerűsítésére plakátokat készíttettünk. A tanfolyamra kiadványt állítottunk össze, csakúgy, mint a görögországi Astraka-túrához. Továbbra is kaphatók egyesületi emblémával ellátott pólóink, vinyettáink, húsvéti és karácsonyi képeslapjaink.

Képmelléklet