Összefoglalás - beszámoló 2002-ről
    (Kovács Attila)

    Az év során leadott 269 kutatási jelentésen összesen 1526 túrázó és 1238 barlangi óra szerepel. Ez átlagosan 6 fős és 4,6 órás túrákat jelent. A munkavégzés nélküli ("csak bejáró") túrák adatai: 179 túra, 1122 fő, 760 barlangi óra. (Túránként 6 fő, 4,2 óra.)
    Az egyesület tényleges tagjainak száma 82 volt, a jelöltekkel és szimpatizánsokkal együtt 103. Közülük az év során legalább egyszer barlangban járt 67 fő, összesen 791 barlangi leszállást teljesítve, és 3595 órát töltve a felszín alatt. (Ebből bejárás 558 alkalom során, összesen 2341 óra.) A pontszámok alapján a legaktívabbak voltak: Kosztolányi Katalin, Hegedűs Norbert, Migály Anikó.
    A leggyakrabban járt barlang a Vizes volt (évi 71 túrával), ezt követte a Szepesi-Láner-barlangrendszer (a két bejáratnak megfelelő évi 33 és 24 túrával). Sokat dolgoztunk a Picolucában (14 regisztrált bontás volt), illetve számos túrát tettünk kinttartózkodásunk alatt az ausztriai Lamprechtsofen-barlangban. Az István-lápaiban és a Lillában 7-7 túra volt, és ismét beindultak a túrák a Jáspis-barlangba (5 túra), miután László Róbert szóbeli engedélyt kapott Ferenczy Gergelytől önálló túravezetésre. (Az érvényes kutatási engedély meghatározza a túravezetésre jogosultak körét, amelyben a Jáspis-barlang feltárói - köztük László Róbert - eddig nem szerepeltek.)

Feltárások

    Picoluca: Az év folyamán 14 dokumentált, lelkes feltáró túra indult a Picolucába, amelyre kutatási engedélyt kértünk és kaptunk. Az átlagosan 5 órás bontások folyamán több alkalommal azt hittük, hogy bejutottunk, de a kiácsolt, néhány méter mély kutatógödör aljának omladékos szakaszai mindannyiszor meghátrálásra kényszerítették a kutatókat. Az egyes bontó túrák részletes eseményei és eredményei a Kutatási jelentések fejezetben követhetők.

    Nyelesgambi exhumálás: A barlangban az 1996-os (a cseppköves terembe való) bejutás óta a feltárások szünetelnek, csak az 1997. év (1998 januárjába is átnyúló) téli táborán került még sor egy utolsó, néhány napos "rohamra". A bejárat 1996 óta, az egyméteres szalmacseppkővel kapcsolatos rongálásokat követően deszkákkal és kövekkel le van fedve. 2000-ben, az MKBT kutatásvezetői tanfolyamán a Kristályos Kovács István (Isi) választotta vizsgamunkájaként a barlang feldolgozását. Ekkor a barlang végig járható volt, megtörtént a felmérése is, és a járatok térképi ábrázolása is. (Az ekkor készült anyagból egy vázlatot közlünk.) Később egy rövid, szemrevételező, állapotfelmérő túra keretében Bátori Károly 2001-ben újra járt a barlangban. Az idén ugyancsak ő, a nyár elején, Kovács Mátyással és Román Péterrel ismét kibontotta a barlang bejáratát. Ekkor derült ki, hogy kb. 10 méter mélységben, a főteácsolat alatti szakaszon - valószínűleg vízbeömlés hatására - az ácsolat összeszakadt, és az alatta levő függőleges járatrész, becslés szerint kb. 6 m hosszan eltömődött.

    2000-ben Kiss János kezdeményezésére kutatási engedélyt kértünk a Forrás-völgy egyik víznyelőjére, amely a Büdöspest-zsomboly alatti völgyszakasz felső részén található. Ebben az évben befejeztük a víznyelő feltárását, különösebb eredmény nélkül. Zárójelentésünk a Feltárások c. fejezetben olvasható.

    Kutatási engedély kérelmet adtunk be az Ikerteber nyugati szomszédságában levő másik iker töbör nyugati végében levő berogyás bontására. Az első feltáró akciót (próbabontást) Bátori Károly vezette február 9-én, ekkor a Siromobubilonit fantázianevet kapta a hely. Az évkönyv írásakor azonban már senki nem emlékezett arra, hogy hogyan állt össze ez a (mozaik)szó. A nagy kövek között lefelé tartó, elég ígéretesnek látszó barlangkezdeményt később Picolucának (ejtsd: Pikoluka) kereszteltük el. A kutatási engedélyt augusztus elején kaptuk meg. A barlang kutatásvezetője Kovács Attila, a kutatásirányító pedig Suga Norbert lett.

    Az év folyamán többször lecsökkent a Létrási-Vizes végpontját jelentő Tó vízszintje, és vele párhuzamosan a Búvár-ág szifonja is csaknem kiszáradt. A kiszáradást igyekeztünk mesterségesen is fokozni a víz leszívásával, és több próbálkozás is történt a szifonon való átjutásra. Bár munkánk nem járt sikerrel, mégis eredményként könyvelhető el a tagok feltárási kedvének fokozódása. Évközben több más, a Tavat vagy a Búvár-szifont megkerülő, és más továbbjutási lehetőséget is kereső túra indult a Vizesbe.

    Kiss János és Várszegi Sándor Karácsony környékén elkezdték a Bányászok által 1973-ban 15 méter hosszan, 8 méter mélységig feltárt Bronzika-barlang továbbkutatását. A barlang szűk, de jól huzatoló mélypontjának bontásával, hetedik alkalommal, 2003. január 5-én sikerült bejutniuk a barlang kb. 200-250 m hosszúságú, 25 m mélységű, cseppkőgazdag szakaszába. Mivel a bejutás és a további feltárások, felmérések és egyéb munkák a következő évre esnek, részletesen a 2003. év évkönyvében számolunk majd be róla. Itt, a Feltárások fejezetben, Várszegi Sándor összefoglalóját közöljük a bejutásig.

Dokumentáció, publikáció, tudományos munkák

    Szabó Károly egykori tagunk (az 1975-ös, első Marcel Loubens Kupa győztes csapatának egyik tagja, aki - mint néhányan a régiek közül - az 50 éves jubileum alkalmából ismét bekapcsolódott az egyesület életébe) számos barlangos témájú Internetes honlap létrehozásával próbálkozott. Témája többnyire a barlangi mentés volt. Hasonló célú külföldi oldalak tapasztalatai alapján, több oldalt is összeállított, a legjobb megoldást keresve, de saját aktív korszakának feltárási és élménybeszámolóit is felvitte az Internetre. Így született a http://www.nexus.hu/karolszabo/ és a speleonline.freeweb.hu oldal, valamint a lap.hu - felhasználók által szerkesztett - tematikus honlapgyűjteményen belül a bukk.lap.hu és az eletmentes.lap.hu.

    Január 24-26. között került megrendezésre a "Karsztvízkutatás Magyarországon - a bükki karsztkutatás legújabb eredményei" c. konferencia a Miskolci Egyetemen. A konferencia utolsó napján bükki tanulmányúton lehetett részt venni. Tagjaink közül Kovács Attila és dr. Lénárt László végig, Ferenczy Gergely és F. Nagy Zsuzsanna egy-egy napon vettek részt. A konferencián előadásokkal és a tanulmányúton vezetéssel is szerepeltünk:

    Március 28-án Hora János (frissen Upponyba költözött) upponyi lakos elektronikus levélben érdeklődött nálunk a Damasa-szakadék felől, mint a régi upponyiak szerint valami misztikus és veszélyes helyről. Mivel korábban jártunk már ezen a valóban érdekes helyen, röviden tájékoztattuk a szakadék jellegzetességeiről, látnivalóiról.

    Áprilisban a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Kar KÖZEL című kiadványában jelent meg Forrai Mária Melinda "A Csend Világa" című cikke, rokonszenves, megindító vallomásként a barlangkutatásról.

    Kutatási szerződést kötöttünk a BNP-vel a Balla-völgyi-víznyelő, a Bodzás-oldali 2. sz. barlang, a Felső-barlang, a Hármas-kúti-barlang, az Ilona-kúti-víznyelőbarlang, a Kalapács-kői-barlang és a Szirén 2. sz. barlang természeti állapotfelvételének elkészítésére. A határidő 2002. július 30. volt.

    Ugyancsak kutatási szerződésben vállaltuk a Létrási-Vizes-barlangban 1000 m barlangjárat geodéziai felmérését, 2002. július 30-i határidővel.

    Igen jelentős könyv kiadását terveztük az 50 éves találkozóra. Az 1999 óta tartó szerkesztési munkálatok a találkozó közeledtével egyre intenzívebben folytak, de a szervezett bükki barlangkutatás és benne az egyesület és jogelődjei történetét bemutató kiadvány a hatalmas anyag, az újabb és újabb előkerülő forrásanyagok feldolgozási nehézségei, a kívánt mennyiségű archív fotók hiánya, valamint a külső megjelenéssel és a belső tartalommal kapcsolatos szerkesztőbizottsági nézeteltérések miatt, a találkozóra nem készült el.
    Miután bizonyossá vált, hogy augusztus 10-re nem lesz kiadvány, július elején a szerkesztési munkák leálltak. Csak késő ősszel kezdődtek el ismét, a könyv megjelenési ideje pedig egy nem túl távoli, de egyelőre nem belátható jövőbe tolódott.

    Augusztus közepén Lévay Györgyi újságírónak adott interjút Kovács Attila és Szabó Tamás az 50 éves évforduló kapcsán. A cikk "Ötvenévesek a miskolci zsombolyosok" címmel szeptember 10-én jelent meg a Népszabadság észak-magyarországi regionális változatában. Sajnos a pár órás beszélgetésből leszűrt információk a cikk színes-hangulatosan fogalmazott mondatai között kissé átalakultak. Mivel az írás (legnagyobb sajnálatunkra) felkerült az MKBT honlapjára, a www.barlang.hu-ra, ezért terveztük kiigazítás megjelentetését az [mkbt] levelező listán - de ez végül elmaradt. A cikket a kinyomtatása előtt - az ígéret ellenére - nem láttuk. Ha határozottabban ragaszkodtunk volna hozzá, nem került volna sor a számunkra kissé kínos megállapítások megjelenésére.

    Október 4-én Pintér Zsolt jelentkezett az Interneten, hogy segítene átdolgozni a honlapunkat. Grafikai tervezést, a cikkek átdolgozását, áttekinthetőbb felépítést és könnyebb kezelhetőséget ajánlott 55eFt-ért. Saját referencia-munkákat is mutatott, de végül ajánlatát nem követte megállapodás.

    November 15-17. között került megrendezésre a Barlangkutatók Szakmai Találkozója, ezúttal a Miskolci Egyetemen, kihangsúlyozva a szervezett bükki barlangkutatás 50 éves évfordulóját. Ennek kapcsán az előadásaink egy részét is ebben a témában tartottuk, illetve poszter szerűen is megemlékeztünk halottainkról.

    Decemberben jelent meg az Interneten, a Szabó László (Colos) által fenntartott és szerkesztett Karszt Lapon (Karst Page), Ferenczy Gergely cikke a Fekete-barlangról.

    Bár az egyesületnek van engedélye a Lilla-barlang kutatására, december 4-én Majoros Zsuzsanna kérelemmel fordult a Bükki Nemzeti Parkhoz. Egy - a szokásos fenntartó, dokumentációs munkákon felüli - kutatáshoz, cseppkő mintavételhez kért engedélyt, kormeghatározás számára. A barlang összetört cseppköveivel kapcsolatos hipotéziséről és a tervezett kutatás elméleti alapjairól a Karszt Lapon megjelent cikkben számolt be.

    December 1-én Barati Judit, a Debreceni Egyetem biológus-ökológus hallgatójaként kutatási engedélyért folyamodott a Bükk négy kiválasztott barlangja (Vizes, Láner, Kecske-lyuk, Szt. István) denevérfaunájának vizsgálatára. A készülő szakdolgozata témájául a zavarás hatásainak vizsgálatát választotta, elsősorban az emberi zavarásét. A 2005 májusáig tervezett munkához később Krajnyák Erika is betársult a saját, az egri Eszterházy Károly Főiskolán készülő szakdolgozatának írása kapcsán. A denevérek egyedszámlálásánál és az ezzel párhuzamos hőmérsékletméréseknél általában Oláh Tamás és Gyúró Lehel szokott segédkezni, az egyesület részéről a téma kutatásvezetője pedig Kovács Zsolt lett. A szakmai munkához utóbb dr. Lénárt László is csatlakozott külső témavezetőként. A vizsgálatokról a következő, a 2003. év évkönyvében előzetes anyagot közlünk majd, részletes beszámolót pedig csak a kutatás lezárása után tervezünk.

Csoportélet

    Februárban vetélkedő díjaként barlangtúrát ajánlottunk fel. Apró Gergő a Zöld Akció Egyesület nevében, a Tájsebészet kampány díjazottjainak (második helyezettjének) kérte ezt a felajánlást. A díjat a Bánhorváti Tisztaságáért Baráti Kör nyerte, de nem vették igénybe, és Gergő sem tudja miért nem éltek a lehetőséggel.

    Február 3-án Kovács Attila vitt a Lilla-barlangba túrát, Péter Péter hetedikes osztályának, Kuthy Adrienn kérésére. Az ajtó könnyen nyílt, nem volt befagyva, a barlang porszáraz volt. A három "kisördög" közül különösen kiemelkedett Kriszti. Ilyen fiatalokat kellene az Egyesületbe csábítani. Sajnos a tervezett nyílt napunkra nem jött(ek) el. Vendégtúra évközben még többször is volt a Lillában.

    A február 8-án megtartott közgyűlésen Botos Zsolt lemondott elnöki tisztségéről. Lemondása után elnöknek javasolta Suga Norbertet, titkárnak pedig Kiss Lászlót, akiknek személyét a közgyűlés elfogadta. Ugyancsak elfogadta Böszörményi Pétert gazdasági vezetőként - ő eddig megbízottként látta el ezt a feladatot. Új tagokat is vettünk fel: Forrai Máriát, Migály Anikót, Kosztolányi Katalint, Bihari Zsuzsát és Csomós Jánost teljes jogú, Turai Imrét pedig pártoló tagként vettük fel. Komlóssy Attila felelevenítve egykori tagságát, ugyancsak kérte teljes jogú tagként való felvételét.
    A közgyűlés témája volt a nyáron tartandó 50 éves találkozó megbeszélése is.

    Február 10-én rövid érdeklődés jelent meg az [mkbt] Internetes levelező listán: "Tudnal-e link-et adni a folyamatban levo barlangi menteshez? Szinten a Mt. Everest es Turista Magazinokhoz. Ezek magyar kiadvanyok? - Egy regi zsombolyos"
    A levél aláírása többünk (Szabó Tamás, Lénárt László, Kovács Attila) figyelmét is felkeltette. Érdeklődésünkre G. Les Seymour (egykor Szabó László, alias Colos) jelentkezett Ausztráliából, aki ettől kezdve nagy energiával vetette bele magát a magyar barlangos életbe az Interneten keresztül, 35 év és 18.000 km távlatából.
    Később neki tűnt fel, hogy az új web-helyünk a Freeweben mennyire lassú és sokszor elérhetetlen Ausztráliában. Érdeklődésünkre Schreithofer Nóra Finnországban és Tompa Károly Svájcban is ellenőrizte, és hasonló eredményre jutott. Felajánlásának köszönhetően jelenleg az általa bérelt web-szerveren vagyunk, hosszú idő után ismét - belföldön is, külföldön is - villámgyors, reklámmentes helyen. Az elérési címünk jelenleg: <http://mlbe.planetresources.net>.

    Február 16-24. között a nyíregyházi Denevér barlangkutató csoport (Feigel Lóránt és Csomós János) révén az ausztriai Lamprechtsofen-barlangba volt túraengedélyünk, illetve szállásunk a barlang melletti barlangászházban. Az első napokban debreceniek és nyíregyháziak voltak kint elsősorban, a miskolciak 20-án utaztak ki. A nemrégen még a világ legmélyebb barlangjának számító rendszer legalsó szakaszára adnak ki túraengedélyt az osztrákok, az idegenforgalmi szakaszt követő 3-4 km-es, 350-400 m szintkülönbségű részre. A formakincsében az István-lápai-barlanghoz hasonló, de több nagyobb patakot, vízesést is tartalmazó járatok számos helyen létrákkal, lépőcsavarokkal, kötélhidakkal és biztosítókötelekkel ki vannak építve, és egy tutajos szakasz is található benne.

    Február 27-31. között a mentőegyesület tagjaiként többen is részt vettünk a Rákóczi-barlangban "elveszett" búvár mentésében. Az öt napig tartó, országossá, illetve nemzetközivé dagadt mentőakcióból számos tanulság volt levonható a mentőszervezetek együttműködésére vonatkozóan, különösen az észak-magyarországi és a budapesti barlangi-mentő csapat közötti viszony vonatkozásában. Az biztosan látszik, hogy a budapesti vezetés megváltozásáig a két társaság közötti (nem felhőtlen) viszonyban javulás nemigen várható.

    Az idén ismét betörtek a létrási házba. A raktárnak használt helyiség hátsó ablakának rácsát felfeszítve jutott be valaki. Jó "fogása" volt, mert elvitt 200 méter barlangos kötelet, és az egyesületi STIHL fűrészgépet ...
    Később Feigel Lóránd egy felhívást tett közzé az MKBT Tájékoztató július-augusztusi számában, mely szerint a létrási betörés kapcsán támogasson bennünket az, aki szereti a Bükköt, Létrást. Ő, mint a nyíregyházi Denevér Barlangkutató Csoport vezetője, rögtön élen is járt ebben, 60 m kötél felajánlásával. Ezt még azon a héten (június 6-án, vasárnap, kora délután), Csomós János (Fegyi) le is szállította nekünk. Megköszöntük, természetesen.

    A létrási ház vendégszobájának állapota tavasszal nagyon leromlott. A vendégek is panaszkodtak: "... a helyzet a házban egyre rosszabb. Sohasem vártak luxus-szállásra, de egyre nagyobb a kosz. Korábban pénteken tiszta szobát találtak, felmosott követ, ... most ők takarítottak ki, két vödör szemetet szedtek össze. De a takarító eszközök is hiányoznak. Seprőt a marceles szobából vittek át, felmosórongy sincs. A rét is, az erdő is nagyon szemetes, most látszik, hogy nincs hó."

    Márciusban készítette és helyezte el Guzi István azt a szeméttárolót a ház mögé, amely már a BNP által felállított követelményeknek is megfelel: nem esik bele az eső, nem folyik ki belőle a víz, valamint elég erős és nehezen nyitható ahhoz, hogy az állatok ne tudják a szemetet széthordani belőle. Fémváza vaslemezekkel van burkolva a kellő szilárdság, és fával a megfelelő esztétikai kivitel érdekében.

    Március 15-én egy Csomós János vezette vendégtúra résztvevői elvégezték az évek óta esedékes "takarítást" a Láner régi részéből. Kihozták a régen bent heverő "szemetet": drótkötelet, műanyag csövet. Közben Bátori Károly felszerelt a már régen levágott és ellopott ajtó helyett egy újat.
    Az év folyamán több "takarító túra" is volt a Láner-Szepesi-barlangrendszerben. Megbízásos munka keretében is. Kiss János ezt írta az április 7-i túráról: "A műanyag csövet a felszínre hoztuk, és a házhoz elszállítottuk, valamint az elszórtan talált hulladékot is".

    Március 21-én és 23-án ismét Nyílt napot tartottunk a szokásos forgatókönyv szerint: csütörtökön diavetítés, ismerkedés, szombaton barlangtúra. Az idén viszonylag sok volt az érdeklődő, ezért négy barlangtúrát is vittünk a Vizesbe. Utána nagy-nagy hóesés "színesítette" a napot.

    Március 24-én nagy létszámú túra indult a szlovákiai Csengő-zsombolyba. A túrát Veres Imre szervezte. Három autó volt: egy bérelt mikrobusz, Miciék Nissanja és Maci a Ladával. A résztvevők: Maci, Ági, Mici, Nándi és Eszter, Matyi, Ebola, Pico, Láce, Kata, Ancsi, Sári, Imi és Orsi, Nóbi, Marcsi, Zenész, Béla. Néhányan fotóztak, Mici és Maci videofelvételt készített. A végén alig sikerült lejönni a fennsíkról, mert a mikrobusznak bedöglött a riasztója, és az indításgátlót sem lehetett kikapcsolni.

    Tavasszal két szomorú esemény alkalmával találkozott az egyesület régi és jelenlegi tagsága. Áprilisban halt meg Kiss Attila, temetésén nagyon sokan voltunk a Mindszenti temetőben. Májusban Gonda Gyula sokkal szerényebb létszámú búcsúztatásán a Deszkatemetőben, szinte csak barlangászok voltunk jelen.

    Május 17-én Bóta Nándor (és Rózsahegyi Eszter) esküvőjére és az utána következő, a BNP Keleti kapujában megrendezett lagzira a rokonságon kívül az egyesület teljes tagsága is hivatalos volt. (A polgári szertartást a Szt. István-barlang Kupolacsarnokában tartották, a korlátozott férőhely miatt valóban csak szűkebb családi-baráti körben.)

    Az eddig általában novemberben (különböző névnapok megünneplése ürügyén) rendezett zenés-táncos összejövetelt az idén június első hetében tartottuk a Nyír-bérci házban. De hogy a szokott időben se legyen hiányérzete a csapatnak, november 9-én a Barátság-kerti ház lett hangos a "nyír-bérc"-i mulatságtól.

    A Természetismereti gyerektábort szokás szerint két turnusban, július elején (július 1-7. és 8-14. között) tartottuk Létrás-tetőn. A pályázott támogatás összegéről ugyancsak (mint az 50 éves találkozóéról) decemberben érkezett meg az értesítés, és a pénz felvétele is januárra tolódott az adminisztrációs bonyodalmak miatt.

    Aggteleken, a szokásostól eltérő (egy héttel korábbi) időpontban, de nagy hőségben megrendezett barlangnapon, kis létszámmal vettünk részt. Annál meglepőbb volt azonban az Aggteleki Nemzeti Park felszólító levele augusztus 2-án, egy Béke-barlangi "illegális" túra résztvevőinek "kiadására". A vád az egyesület ellen a barlangnapi túra-előrások megszegése "minősíthetetlen", "renitens" viselkedés, a hivatalos túravezető utasításaival való ellenszegülés, "sarazás" és "rongálás" a szanatóriumi részben. Mindez a "főbűnös" Galán Mihály vezetésével.
    A levélváltások során kiderült, hogy egy - a megszokott, de a Barlangnapon előírttól valóban eltérő irányú - a Szomor-hegyi bejárattól a Szanatóriumig tartó, Galán Mihály által szívességből vezetett túráról volt szó, amelynek 22 résztvevője közül, mindössze 2 fő (a másik Oláh Sándor) volt MLBE tag. Ezen kívül az ANP további állításai szerinti "széleskörű tájékoztatás" sem állta meg a helyét, és a Szanatóriumban történt "rongálás" sem volt igaz. Ez utóbbi valószínűleg a Szanatórium gondnokának kitalációja volt, "megbosszulandó" az utolsó túra résztvevőinek kiengedése miatti plusz munkáját. Az ANP-nek törvényadta természetvédelmi hatósági hatalma teljes tudatában megírt, félelmetesen precíz, de lélektelenül hideg jogi nyelvezetű levelének félinformációkra épülő megalapozatlan vádaskodása, amely csúsztatásokat is tartalmazott és a blöffölést sem nélkülözte, végül a két résztvevőnk írásbeli beszámolójának elküldésével zárult le számunkra, az ügyben további vizsgálatra, szembesítésre nem került sor. Azonban még sokáig lehetett hallani ANP-s körökből az MLBE "negatív" viselkedéséről.

    Június 21-23. között, 18 fővel, két mikrobusszal ismét a Mamet-szakadékba indultunk. Az óriási akna bejárásán felül horvátországi városnézés és tengerparti fürdőzés is szerepelt a programban. Veres Imre "külön ajándéka" volt a csapatnak az első napi balatoni lubickolás - mivel az egyik busz otthonhagyott forgalmi engedélyét a Balatonnál kellett megvárni a többieknek.

    Július második felében Kosztolányi Katalin, Migály Anikó és Hegedűs Norbert a Myotis barlangkutató csoport túrájához csatlakozva Ukrajnában járt. A Myotis a ternopili kapcsolatát kihasználva szervezte meg ezt az utat, amelyen a Podóliai-hátság gipszbarlangjait és a Krím-félsziget Ay-petri-platójának néhány barlangját látták. Voltak a Krisztalnaja, az Ozernaja, a Dzsurinszkaja, a 12 m-es, az Uralszkaja, a Midova és a 37/10 barlangokban. Fényképes beszámoló a Myotis honlapján olvasható az útról, néhány képet azonban itt az évkönyvben is közzé teszünk.

    Gyúró Lehel augusztus elején Erdélyben (Királyerdő) járt. Barlangtúrák helyett a Barcu-t bontották Zih Józseffel. A közös munka eredménye volt a Valea Rea-ba való meghívása, ahol végül ő nem vett részt, de akkor és ott történt Feigel Lóránd balesete októberben.

    Augusztus 9-11. között rendeztük meg az egyesület és a szervezett bükki barlangkutatás 50 éves évfordulóját megünneplő találkozót. Az 50 évvel ezelőtti dátum 1952. június 30-a, a Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoportja Zsombolykutató Munkabizottságának alakuló ülése, ezt valljuk mind az egyesület, mind a szervezett bükki barlangkutatás megszületésének dátumaként. Bár a csoportot a korábbi fenntartó szervei többször is megszüntették, az újraszerveződő, újrainduló barlangkutató csoportokat a teljes személyi átfedés és azonosság miatt a korábbi társaságok jogutódjának lehet tekinteni. A találkozóról a Csoportélet fejezetben számolunk be részletesebben.

    Szeptember 17-28. között lodz-i lengyel barlangászok voltak a vendégeink. Létráson és környékén vezettünk nekik túrákat, és az Alsó-hegyre (a Lakatos Kupára) is elkalauzoltuk őket.

    Szeptember 22-én a Szepesi-barlang Keleti-ágába induló túra mentéssel végződött. A Galán Mihály vezetésével edzőtúrára indult csapatban kifelé jövet az Aknarendszerben Mogyorósi József elfáradt, és a Bordaköszörülőnél feladta. Rosszul lett, elhagyta az ereje. Egy kis csokoládé segített volna a dolgon, de csak szőlőcukor volt kéznél, amitől ráadásul még hányingere is lett. Éles mentés keretében, a riasztott barlangi mentők csokoládéja és kötele segítségével, a saját lábán jött ki a barlangból.

    Október 23-26. között Galán Mihály, Kovács Attila és Vadász István Erdélybe utazott, a Királyerdőbe, Kocsis Andrásék Damis (Erdődámos) szélén álló barlangász tanyájára. A bakonyiak meghívására, az utóbbi időkben általuk feltárt két nagy (a Páfrányos és a Király) barlangjukban túráztak.
    Hazafelé, már itthon ért utol a hír, hogy Romániában a Valea Rea-barlangban balesetet szenvedett Feigel Lóránd, a nyíregyházi Denevéresek vezetője. Sérülése súlyos volt, a bokáját roncsolta szét egy rázuhant kőtömb, és messze volt a bejárattól. Az ugyanekkor István-lápán gyakorlatozó mentőegyesület a gyakorlatot azonnal befejezte, de az érkező ellentmondásos hírek miatt indulásra nem került sor, bár másnap reggelig készenlétben állt a csapat. Közülünk egyedül Csomós János utazott ki egyénileg (Nyíregyházáig Kovács Mátyás fuvarozta el), és vett részt a mentésben. Ez a mentés a barlang és a baleset helyszínének nehéz megközelítése miatt a januárihoz hasonlóan, ugyancsak nemzetközi mentőakcióvá vált. Ezért is sajnálatos, hogy a kiutazásunk végül is elmaradt.

    Ősszel a Hernád-áttörésben jártunk. Kivételesen nem túrázni mentünk, hanem a Raiffeisen Bank alkalmazottainak szervezett tréning lebonyolításához volt szükség a segítségünkre. A tréninget Montvai Zsolt szervezte, és a kiutazó kétautónyi társaság feladata a tréning során használt kötélpályák kiépítése és a biztosítás volt.

    A november 29. és december 1. közötti napokat Szilistyén töltöttük, rimaszombati barátaink egykori házában. (A ház ma már a Szlovák Barlangász Szövetségé.) Az alapvetően esős, ködös időben a fő cél a Stracenai-barlang meglátogatása volt, de a ház melletti Podbanistét is megnézhette, aki még nem látta. Botos Zsolt rövid beszámolójában ennyit írt az útról: "Ha a felét, ami esett, odaadtuk volna, még akkor sem lett volna kisebb sár. Egyébként a rossz idő semmit sem befolyásolt a hangulaton, az kitűnő volt.
    A barlanghoz menet volt, ahol 40-50-nel (km/h) mentünk a köd miatt. Azért Sárinak sikerült visszafelé elgázolni egy macskát.
    Szombat este egy nagyon szép, kékszemű, szőke, szlovák lány benavigált minket az autóval a felázott szántásba. Velünk jött vissza a barlangból és mutatta, hogy merre jó az út.
    Erről még lesznek képek. Pözsó is készített felvételeket. Ő és Kovács Attila fotózott, a barlangban is, ...
    A házhoz való bejutás és az onnan való kijutás autóval sem volt egyszerű. Én is átmentem egy sziklán. Nagyjából középre vettem, le is tört valami műanyag védő a kocsi aljáról. Maci engem teljesen beterített sárral, mert nem tudtam elég messzire szaladni tőle, amikor ralizott kifelé. Ez a momentum rajtam kívül mindenkinek tetszett.
    A sár annyira csúszott, hogy gyalog is hasra esett benne az ember. Óriási köd volt. Szombat éjjel kimentem valamiért a kocsihoz. Ha felegyenesedve ment az ember, nem látta a talajt. Kis híján nem találtam vissza a házhoz, pedig nem voltam 300 m-nél messzebb tőle. Elég vicces volt.
    A barlang fantasztikus volt. Részletek később."

    December elején Suga Norberték tizedik emeleti lakásának egyik - csak kívülről javítható - ablaküvegének kiemelését, cseréjét végezte el kötéltechnika alkalmazásával egy kis csoport, Bátori Károly vezetésével.

    December 29-én Kovács Zsolték avasi házgyári bérházi lakásából diósgyőri családi házba való költözésében segédkeztünk néhányan.