|
Földrengés
nyomai a Lilla barlangban - Bükk Hegység, Magyarország Írták: A +330 m-en fakadó Bükk-hegységi Felső-forrás felett, DNy-i irányban kb. 350 méterre található a Lilla-barlang. Bejárata helyét X jelöli a mellékelt topográfiai térképen. |
|
|
A barlang kb. 90 méter hosszú a bejárattól a végpontig, horizontális jellegű. Bejárati szakasza és oldalfolyosói jelentős mértékben feltöltődtek agyaggal és mészkő darabokkal. Egyetlen nagy terme kb. 25 méter x 12 méter alapterületű, 5-10 méter közötti magasságú. ( A barlang első elkészült térképét mellékeljük.)
|
|
| A Lilla-barlangot eredetileg Romvár-barlangnak
neveztük, mert már a első bejáráskor megdöbbentett minden barlangkutatót
az, hogy a nagy terem alját sűrűn beborítja a barlang mennyezetéről
lehullott sztalaktitok tömege (Fénykép1, 2, 3).
|
Foto 1 |  |
|
| Foto 2 |  |
||
| Foto 3 |  |
| A mennyezeti képződményeken kívül helyenként a barlang mennyezetének egyes mészkődarabjai is lehullottak valamikor a terem talajára. Fénykép 4, a mennyezet egy részét: fehér kalcit eres, sötétszürke mészkő felülettel; és Fénykép 5, a lehullott mészkő tömbök egyikét: szintén fehér kalcit-eres, sötétszürke mészkő felülettel mutatják. | Foto 4 |  |
| Foto 5 |  |
| Erőteljes kataklizma, földrengés lehetett, amely ilyen jelentős mértékű rombolást okozott a barlangban. A kataklizma nagyságára jellemző az, hogy számos, a teremben egykor keletkezett álló cseppkő-gyertya (sztalagmit) képződmény, a legnagyobb ezek közül kb. 1,8 méter magas és 1,2 m átmérőjű, derékban kettétört, és a letört felső darabok most a tövük mellett pihennek, némelyik kissé elgurulva és elfordulva (Fénykép 6, 7 és 8). | Foto 6 |  |
| Foto 7 |  |
|
| Foto 8 |  |
| A legnagyobb cseppkőgyertya törési felületén
a törés óta egy vaskos cseppkő halom, 12-15 cm magasságú és alapjában
20-25 cm átmérőjű, felfelé elkeskenyedő vaskos sztalagmit képződött a
mennyezeti csepegő vízből (Fénykép 9).
Ez azt jelenti, hogy a kataklizma néhány ezer éve, emberi léptékkel mérve nem a közelmúltban történt. A földrengés óta eltelt időre utal az a feltűnő szépségű, hófehér, álló gyertya-sztalagmit is, amely egyértelműen egy lezuhant sztalaktitra települt, s már elérte a 70-80 cm magasságot 4-5 cm-es átmérővel (Fénykép10). |
Foto 9 |  |
| Foto 10 |  |
| A mennyezeten a kataklizma óta egyes helyeken már
ismét képződtek függő cseppkövek, méreteik azonban nem jelentősek.
A nagy terem Pizai-ferde-torony képződménye felett a mennyezet néhány négyzetméteres szakaszát számos, viszonylag kis tömegű sztalaktit borítja, s nagy részüknek valamikor letört az alsó része. A törés óta legtöbbjüknek új alsó része képződött, amely határozottan elkülönül a felsőtől, sokkal vékonyabb és színtelenebb (szalma cseppkövek, vagy ahhoz hasonlók). Összehasonlító vizsgálatok elvégzéséig nem bizonyos, hogy ez utóbbi törések egyidejűek-e a nagy kataklizmával, vagy esetleg későbbiek. A Pizai-ferde-torony tulajdonképpen egy sztalagnát, amelynek alsó felében 3 szára van, s ezek egyike nem egyszerűen kidőlt a helyéről, hanem az erők kivetették távolabbra (Fénykép11, 12). |
Foto 11 |  |
| Foto 12 |  |
|
Az egykori kataklizma hatása vélhetően nem korlátozódik a Lilla-barlangra. A Lilla-barlang 1-2 kilométeres körzetében számos barlangterem mennyezetének beomlása (a Lilla-barlang előtere, Hillebrandt-barlang eredeti első terme, Felső-forrási barlang és a felette sorakozó felszakadások, Udvarkő, stb.) feltehetően azonos időpontú eseményre utal. A hatás kiterjedtségét azonban nehéz vizsgálni, mert az utóbbi esetekben a betemetett anyag alá kellene lehatolni ahhoz, hogy az alatta lévő anyagokat vizsgálhassuk, s ez jelentős feltáró munkát igényelne. Hasonló kataklizma-nyomok a Baradla-barlangban is észlelhetőek, de korukról egyelőre nincs adat. A Lilla-barlangban bekövetkezett katasztrofális földrengés időpontjának meghatározása céljából a nagy-terem alkalmasan elhelyezkedő cseppkő képződményeiből szükséges mintákat venni a képződésük korának megállapítására. A mintákat részben a két nagy sztalagmit letört és legurult darabjaiból célszerű venni, megfelelő, esztétikai megfontolásokból lehetőleg nem szembetűnő helyekről. A letört darab legkülső felülete a földrengés előtti utolsó képződmény korát határolja be: ekkor történt a kataklizma, ha nem volt csepegési szünet a földrengést megelőzően, illetve azt követően történt a kataklizma, ha tartós csepegési szünet előzte meg a földrengést, pl. tartós aszály vagy rövid távú klímaváltozás, stb. Ez egy alsó korhatár, amelynél régebben nem történhetett a földrengés. A felső korhatárt, amelynél később nem történhetett a földrengés, a földre lezuhant sztalaktitokon folytatódó, vagy újra megindult első csepegések anyagának kora adja meg. Amennyiben a csepegés folyamatosan megvolt mind a földrengés előtt, mind a földrengés alatt és után, a két anyag kora egybeesik. Ez utóbbi mintavételhez olyan képződményt kell kiválasztanunk, amely megfelel a kormeghatározás kívánalmainak, s nem rontja a barlang szépségét. Legvégső esetben az állva maradt sztalagmit (Fénykép 9) törött felületén képződött vaskos sztalagmit kezdő (alap-) rétegeiből kell mintát venni a törési felület közvetlen közelében. A földrengés időpontjának megállapítása lehetővé teszi azt, hogy azonos idejű katasztrófákkal összevethessük a Lilla-barlangbeli eseményeket, s az esetleges térbeli összefüggések alapján a kiváltó okokra is következtethessünk, amelyek a kultúrtörténeti időszakot befolyásolták. Köszönetek Szerzők köszönetüket fejezik ki a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságnak, aki engedélyezte a kutatást, a fényképezést és a mintavételt, - továbbá a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületnek, aki a kutatási engedély megszerzésével hozzájárult a Lilla-barlang vizsgálatához, a fényképek elkészítéséhez és a minták megvételéhez. [Manuscript received at 7.48 AM East Australian Standard Time (Greenwich Mean Time + 10 hours), on 18 December 2002 - Editor] |