Marcel Loubens

Részletek Haroun Tazieff: A Saint-Martin barlang titka (© B. Arthaud, 1952, Grenoble - Móra, 1969, Budapest) című könyvéből - (a szerző és N. Casteret fényképeivel!)

Előszó: "... Loubens 1940-ben tárja fel Josette Segouffinnel az első aknabarlangot. 1942-ben egyik barátjával együtt megsebesül, Casteretnek és Delteilnek szinte csak a csodával határos módon sikerült élve kihúznia őket a több, mint kétszáz méteres mélységből. A párizsi Barlangkutató Klubnak 1947-ben a honvédelmi alakulatokkal karöltve szervezett tizedik Henne-Morte-expedíciója nagy esemény Loubens életében: 446 méteres mélységban eléri a zsomboly fenekét. Az áthatolhatatlan szifonban eltűnő folyó melletti sziklafal örökre az ő nevét viseli. Ekkor fertőzte meg Loubenset ... a "barlangkutatás vírusa" ...
A Henne-Morte után szűkebb hazájában, a Pireneusokban keres nagyszabású feladatot ... A Lépineux által felfedezett zsomboly, mely most a Pierre Saint-Martin (Szent Márton kő) nevet viseli, nagy reményekre jogosít. Első kürtője félelmetes mélységbe vezet: több, mint háromszáz méternyire ...
"

...
1952. augusztus 14.
... Ebben a pillanatban érkezik fentről a hír: minden rendben, meg lehet kezdeni a felszállást.
- Szervusz, öregfiú! Kellemes felszállást! Üdvözöljük a srácokat. Rágd a fülüket, hogy küldjenek le néhány legényt erősítésül, mert ehhez a melóhoz soha nem leszünk elegen!
A huzal ismét megfeszült. Loubens újra az omladékon megy fel kőről kôre lépkedve, lassan és különös mozgással, mintha valahogyan megszabadult volna a nehézkedés törvényétől.
Bal kezében tartja a botszerű, fél méter hosszú magnáziumfáklyát, hogy néhány méteres emelkedés után meggyújtsa. Az éles fényben le kell majd filmeznem a levegőbe való felemelkedését, a plafonon levő négyszögletes lyuk felé, mely végül is el fogja nyelni.
... Loubens felemelkedett.
Lámpám fénynyalábjában jól látom lassan emelkedő, a huzal végén saját tengelye körül forgó, elmosódott alakját.
Szeretném megörökíteni ezt a lenyűgöző forgást, ezért nem is igyekszünk megszabadítani tőle Loubenset.
... Loubens végre felért tíz méter magasra.
- Állj!
A huzal megállt. Gyufa sercen - meglepően fényes ebben a sötétségben -, majd kialszik. ... Még egy gyufa, egy harmadik ...
- Nem lehet meggyújtani - kiáltja Loubens. - Benne vagyok a vízben meg még egy légáramlatban is ...
Szememhez emelem a felvevőgépet ... A fáklya még mindig nem akar meggyulladni. Csak a kis jelzőlámpa forog, forog ...
...
Ijedt, nagyon rövid kiáltást hallottunk.
A mély csöndben azonnal megláttam a hirtelen vonalat, melyet a fényes pont húzott lefelé. Egy másodperc töredéke múlva pedig velőmig hatolt a becsapódás szörnyű zaja. Barátom teste gurulva, ide-oda ütődve rohant el mellettem háromlépésnyire.
...
Tízméteres zuhanás, harmincméteres gurulás és kőről kőre való ütődés után Loubens testének tehetetlen tömege végre megállt. ... hason feküdt keresztben a lejtőn, kissé oldalt fordult fejjel. Aggódva vizsgálgattam lámpám fényénél a véres arcot; a vér szájából és kicsit az orrából is folyt. A füléből, úgy látszott, semmi sem szivárgott.
- Talán nincs koponyatörése.
...
- A hátára kéne fordítani - véltem.
- Igen, csak óvatosan! Ha eltört a hátgerince, nem szabad mozgatni.
- Úgyis mindenképpen el kell vinni, nem lehet itt hagyni a kőhullásnak kitett zónában ...
Occhialini tanácstalanul állt ott, ajkát harapdálva, semmibe meredő tekintettel. ...

* Loubens ICI...
Egy pásztorkunyhóban (1951).
Balról jobbra: Loubens, Tazieff, Lépineux
1952. augusztus 9.
Loubens mosolyogva készül a leszállásra
"ITT ÉLTE BÁTOR ÉLETE UTOLSÓ NAPJAIT MARCEL LOUBENS"


Vissza a bemutatkozó oldalhoz Vissza a Főlaphoz