Kutatásvezetői tanfolyam

Pusztamarót

1991. júl. 27. - aug. 4.

(Kovács Attila)


Az MKBT éppen megváltozó oktatási rendszerének átmeneti időszaka adott lehetőséget arra, hogy a Barlangjáró II. tanfolyam elvégzése előtt a Kutatásvezetői tanfolyamra jelentkezhessem. Az egyesületből mindhármunk (rajtam kívül Ferenczy Gergely és Vadász István) jelentkezését elfogadták, így együtt indultunk péntek délután vonattal Tatabányára. Innen busszal Héregre mentünk, majd a Nagy-Gerecse oldalában vezető turistaúton gyalogosan, 4-5 km után értük el az egykori Pusztamarót ma már csak romokban látható falvát. Néhány újabban épült (most cserkésztáborként üzemelő) ház közelében már állt a táborunk fő sátra, amely a tanfolyam ideje alatt mint konyha, ebédlő, tanterem, vegyesbolt és igen gyakran mint esernyő szolgált. Elsők között érkeztünk, sátrat vertünk; ezen az első estén szép csendes idő volt.

Másnap reggel már elkezdődött a tanfolyam, barlangföldtan tárgyban elmélettel, majd a Pisznicei-barlangban gyakorlattal. Ebben a barlangban még több alkalommal jártunk, térképezni, megfigyeléseket rögzíteni. Terveztünk Jura-zsomboly, Tűzköves-barlang béli fakultatív kirándulásokat is, amikre az esős időjárás miatt végül nem jutott idő. E kirándulások elmaradását nem bántam, mert - mint a kiírás kérte - csak alapfelszerelést vittem, mászót nem.

Az eső igen gyakran esett, többször egész nap és éjjel is. Ennyi esőt a sátram még nem látott, egészen jól bírta. Csak a rengeteg bodobács ellen volt nehéz küzdeni, mindenhová bemásztak. Az eső több gyakorlati napot elmosott, az ácsolás helyett például egy kiürült szovjet laktanyában beszélgettünk az ácsolásról a Nagy-Gerecse tetején.

Jártam azért zsombolyban is. A Pisznice-hegy tetejére menet megnéztük a Pisznicei-zsomboly egykor 6 méternyi, most 20 méteresre kiásott aknáját. Az alsó részében létra van, de az ahhoz vezető 4-5 métert inkább csak lélektaninak nevezhető biztosítás mellett kellett megtennünk. Az akna tágas, a végponton is, a továbbjutáshoz csak az agyagot kell kitermelni, de azt sokat. A fotós felszerelésemből mindent vittem Pusztamarótra, csak a fényképezőgépet nem, így megörökíteni nem tudtam semmit, amit a tetőre felérve bántam csak igazán. Pedig a Pisznice-hegyi terepbejárásunk további megörökítenivalókat is kínált. A "Kanyon", a szurdokszerűen művelt felhagyott kőbánya, majd a hegy túloldalán levő bánya malomkő-darabjai, szabályosra faragott hatalmas kőkockái, szemléletes rétegszelvényt mutató sziklafalai is lencsevégre kívánkoztak (volna!). Fotók helyett csak az emlékezetemben rögzítettem mindezt, és a geológiai tan-látnivalók megfigyelése után, mint mindenki, a kövületgazdag törmelékben keresgéltem. Ammonites, belemnites és hasonló ős-akármik több kilónyi mennyiségű begyűjtése közben megnézhettünk néhány kisebb barlangot is (Malomkő-, Határ- és Szeglet-barlangok).

A vizsgája mindhármunknak sikerült, ezzel számunkra hivatalosan is sikeres volt a tanfolyam, azonban az igazi sikere, sőt haszna ennek - a szinte állandó eső ellenére is - rendkívül jó hangulatú tanfolyamnak az itt kötött ismeretségek, barlangos barátságok.