Az egyesület 1999-es közgyűlése határozta el, hogy ünnepeljük meg méltóképpen a barlangkutató csoportunk és jogelődjeinek 50 éves évfordulóját: szervezzünk találkozót és készüljön egy jubileumi kiadvány! Az eredetileg megválasztott (szervező/szerkesztő? még nem tudtuk pontosan milyen) bizottság (dr. Gyurkó Péter, Kovács Attila és dr. Lénárt László) az első megbeszélésen (2000. október 30-án) Szabó Tamással (mint ötletgazdával) egészült ki, és Lénárt László javaslatára felkérte a bizottság munkájában való részvételre Balogh Tamást is, valamint vezetőjéül megválasztotta Kovács Attilát. Ezen első megbeszélésen a bizottság munkájába bevonni kívánt F. Nagy Zsuzsanna és az egyesületet képviselő Botos Zsolt elnök más irányú elfoglaltsága miatt még nem tudott részt venni, de nagyjából sikerült körvonalazni a kiadvány tartalmi követelményeit, és a bizottság kifejezte óhaját, hogy a találkozó megszervezésével az egyesület foglalkozzon (mivel csak a kiadványra kíván koncentrálni).
![]() |
A második megbeszélésre 2001. január 19-én került sor (már teljes létszámmal), ahol F. Nagy Zsuzsanna vázolta a kiadvány kapcsán elnyerhető pályázati lehetőségeket: "A nyerési esély és az összeg nagysága jelentősen függhet a kiviteltől és a tartalomtól. Egy "belterjes", csak a csoportról, csak a tagoknak szóló kiadványra pénzt szerezni elég reménytelen. A könyvnek mindenképpen szélesebb körhöz kell szólnia." A bizottság többségi véleménye szerint azonban fontos, hogy az 50 év eseményei, a kutatási eredmények, a rengeteg tudományos és népszerűsítő írás, kiadvány, tanulmány, dolgozat és évkönyv, valamint a közösségi események megfelelően dokumentálva legyenek. Végeredményül egy, a 25 éves "Zsombolyos ..." kiadványnak megfelelő könyvet kell kiadnunk, azonban népszerűbb stílusban, olvasmányosabb formában, bővebben illusztrált kivitelben. E kettős követelmény miatt felmerült az is, hogy esetleg két kiadványt készítünk: az egyiket szigorúan a történeti hűség jegyében dokumentumokkal, adatokkal a szakmai közönségnek, a másikat pedig népszerűbb stílusban a nagyközönségnek, elsősorban a miskolci barlangkutatás bemutatására koncentrálva. Ekkor még három nagyobb eseményre készültünk: a létrási barlangnapra az 50 éves jubileum jegyében, a nyári táboron megrendezendő nyílt, de elsősorban az egykori és jelenlegi tagoknak szóló 50 éves találkozóra, és a miskolci szakmai napra novemberben. A várhatóan erőnket meghaladó három rendezvény miatt az első kettő összevonása is szóba került. Hasonló okból a kiadvány témakörét is leszűkítettük a "miskolci barlangkutatás" bemutatásáról a csoport tevékenységére. A saját dokumentumaink is jelentős mennyiségűek, feldolgozásuk nem kis feladat, kétségesnek látszott az egykori TDK, Herman, Bányász vagy más kisebb, vagy rövidebb életű csoportok anyagának feldolgozása (amit sok esetben még a felkutatásnak is meg kellett volna előzni). Szóba kerültek a lehetséges reklám anyagok és a szponzorként megjelenők köre is (ezen belül a "saját" barlangos cégeink, a francia követség (Marcel Loubens kapcsán), a vízművek, de EU pályázat ötlete is előjött). A találkozó védnökeként felmerült dr. Hevesi Attila felkérése is. Eldöntöttük a kiadvány formáját (B/5, ami később megváltozott, de végül ez maradt), és tartalmát (önálló cikkeket nem szerepeltetünk, olvasmányos "Történeti rész"-t írunk, kiegészítve az "Eredmények", "Halottaink" és "Bibliográfia" fejezetekkel). Rögzítettük a meghívottak körét, és beszéltünk még egyéb szervezési kérdésekről ("hadra fogható" emberek, Sebi szakestély, emlékfal tervezés és kivitelezés, ... stb.).
És másnap "meghaltam". Legalábbis majdnem, de a Vizes-beli aortarepedésemet követő műtét és lábadozás miatt sokáig munkaképtelen voltam. Eleinte felülni, vagy az ágyból felkelni is nehézséget okozott, de áprilisban már Galán Mihállyal (bár sokszor meg kellett állnom útközben, mégis) felmentem a Fehérkő szikláihoz megbontani az egyik kisebb aláhajló sziklafal tövét, tehát annyira azért mégsem "haltam meg". Kaptam egy hordozható számítógépet (kölcsön), és elkezdtem begépelni a régi, csak papíron meglévő évkönyveket, Gyurkó Péter naplójának részleteit, retusálni a Vártetői-barlang 1954-es térképét, és archiválni néhány más, jelentősebb anyagot. Ebben a munkában nem voltam egyedül. Már évekkel ezelőtt elkezdtük az évkönyvek számítógépes feldolgozását Timkó Attilával, most pedig File Ferenc is "beszállt" ebbe a munkába. Ónodi László bedigitalizálta az összes évkönyv összes fotóját és ábráját, Vadász István pedig kijegyzetelte a fontosabb adatokat, amiket kértem: a vezetők névsorát, a barlangi aktivitás személyekre bontott adatait, a jutalmazások listáját. Kovács Zsolt a feltárások, térképezések és térképek jegyzékének összeállítását vállalta. Közben persze a szerkesztőbizottság tagjai is dolgoztak: Szabó Tamás papírra vetett ötletrohamában nagyszabású tervet vázolt felt a kiadvány "eladására" és a találkozó szakszerű lebonyolítására. (Az ehhez szükséges pénzekkel kapcsolatban azonban csak az igény megfogalmazásáig jutott.) Lénárt László a publikációk jegyzékének összeállításával próbálkozott, F. Nagy Zsuzsannát pedig egy riport elkészítésével bízta meg a bizottság. A riportalany Balogh Tamás, a témája az 1950 körüli évek barlangos tevékenysége lett volna. F. Nagy Zsuzsa vállalta a "Zsombolyos ..." könyv Történeti részének népszerű-olvasmányos formában való átdolgozását is, ami mintául szolgálna a jubileumi évkönyv további részeinek elkészítéséhez. Egyidejűleg ígérte, hogy figyelemmel kíséri a pályázati lehetőségeket. Gyurkó Péter elsősorban naplóinak és fényképarchívumának rendelkezésre bocsátásával, valamint az 1960-as évek dokumentumainak szóbeli kiegészítésével kapcsolódott bele a munkába.
Szerkesztőbizottsági ülés nem volt gyakran, de a munkák e nélkül is jól haladtak. A kapcsolatot elektronikus levelezéssel tartottuk, ez megfelelően gyors és rugalmas is volt. (Bár később "kikaptam" azért - természetesen F. Nagy Zsuzsától -, hogy a levelezéssel "besepert" információt nem osztom meg a bizottság többi tagjával. Én úgy gondolom: ami fontos volt, megbeszéltük. Zsuzsa pedig valószínűleg nagyobb részt szeretett volna kapni a szerkesztésből - bár több dolgot, amire kértük vagy amit vállalt nem, vagy nem jól csinált meg. Más témákban pedig messze túlteljesített ...) Akivel nem tudtunk levelezni (Balogh Tamással és Gyurkó Péterrel), telefonon illetve személyesen tartottuk a kapcsolatot. A következő, 2002. február 2-i összejövetelen már egy elég jól körvonalazott tartalomjegyzék terv (Kovács Zsolt munkája) is megbeszélésre került. Ez alapján már sejteni lehetett a könyv végleges méreteit. (Kb. 250 oldal látszott, azonban a kész könyv végül meghaladta az akkor megjósoltat.) Ezen az ülésen "eldöntöttük" a találkozó idejét: 2002. augusztus 9-10-11. Ez újabb viták forrása lett, miszerint: "Miért dönt a bizottság egyesületi ügyekben?". Később tisztáztuk.
Az évkönyvek begépelésével párhuzamosan elkezdtem a nálam levő egyesületi iratok kijegyzetelését. A módszerem alapja az évenkénti jegyzettömb volt. Az iratok gyakorlatilag ömlesztve kerültek a kezem alá, ezért rendszerezés nélkül feljegyeztem a megfelelő évhez amit fontosnak tartottam, az iratok pedig az eredeti sorrendben, továbbra is rendszerezetlenül kerültek vissza az irattartókba. Ezzel sajnos az utólagos ellenőrzés, javítás vagy kiegészítés gyakorlatilag lehetetlenné vált, mert egy-egy iratot visszakeresni reménytelen vállalkozás volt. Amikor elfogytak a kéznél levő dokumentumok, szerencsére már elég jó erőben voltam ahhoz, hogy megkeressem a régi egyesületi anyagokat. Ezek egy korábbi időben, amikor még állandó helyiségünk volt a Technika Házában, több kisebb, kulccsal zárható beépített szekrényben voltak, ugyanabban a szobában. Évekkel ezelőtt a Technika Házát anyagi nehézségei az irodák bérbe adására kényszerítették: ettől kezdve mi minden héten más-más helyiségben kaptunk helyet a gyűlésünkhöz, egykori szobánk pedig zárva volt, ezáltal szekrényeinkhez sem fértünk hozzá. Később az egyik földszinti tárgyaló két nagy szekrényébe költöztették át az iratainkat, majd ezek a szekrények is felkerültek a harmadik emeletre. Később onnan is eltűntek. Most megtudtam a Technika Háza-béli Szabó Angélától, hogy az egyik szekrény a titkárság szeparált kis tárgyalójában áll, a másik tartalma pedig a földszinti II. sz. előadó egy pici oldalsó raktárhelyiségébe lett leszállítva. Elsősorban néhány évkönyvet kerestem, de közben kezembe került pár érdekes dokumentum. Úgy döntöttem, hogy átnézem az egészet, ezért a teljes anyagot hazaszállítottam Lillafüredre. (Ennek a Technika Háza örült a legjobban, mivel egy rakás kacattól megszabadítottam őket, feleségem pedig a legkevésbé, hogy a sok poros, ócska papírt kartondobozokban felhalmoztam a szobában.)
Kijegyzeteltem hát a még feldolgozatlan második 25 év anyagát, majd az első 25 évet is átnéztem. Érdekes volt. Számos olyan papír került kezembe, amit félretettem, hogy majd a könyv elkészülte után gépre viszem, digitálisan feldolgozom, és közkinccsé teszem. De több, fontos, alapvető iratot is megtaláltam: a Zsombolyos alakulási jegyzőkönyvet, az MHT jegyzőkönyvét a barlangkutató tevékenység megszüntetéséről (értsd: "kirúgásunkról"), a Marcel Loubens Kupa versenykiírását, Sebi dalpályázatra beadott szövegeit, kottáit, az 1966-os Karsztankét írásos anyagát, térképeket, ... stb. Kb. 80-100 olyan dokumentumot, adatot vagy eseményt találtam az első 25 év papírjai között, amit fontosnak tartottam, újnak számított, vagy az eddig leírt eseményeket másként értékelték. Közben persze kérdések is felmerültek. Ezeket összeírva, több alkalommal "nyaggattam" a szerkesztőbizottság tagjait a válaszokért. Ebbe a munkába másokat is bevontam, elsősorban az idősebb korosztályból: Várszegi Sándort, Molnár Jenőt, Kuchta Gyulát. Rájuk a kezdeti idők eseményeinek felidézése miatt is szükség volt. F. Nagy Zsuzsa ugyanis az 1950 körüli évekről szóló riportot nem készítette el Balogh Tamással, ezért más úton kellett az információt megszereznem. Végül egészen jól sikerült az alakulást megelőző évek eseményeit összeírnom, és az alapító tagok körüli kérdéseket, kétségeket tisztáznom. Sokat segített a 2002. év elején az Interneten felbukkanó Szabó László (alias Colos) Ausztráliából: egyrészt az 1953-tól 1966-ig terjedő időszak eseményeinek felidézésében, másrészt az értékelésében.
Ezalatt F. Nagy Zsuzsa elkészítette az "olvasmányosra" átdolgozott első 25 év történetét. Többször sürgettem, mivel látnom kellett a stílust, hogy a második 25 év kijegyzetelt anyagából ugyanabban a stílusban írjam meg az "olvasmányos" anyagot. Talán a sürgetés miatt, de az első 25 év átírt anyaga nagyon gyengére sikerült. Gyakorlatilag a "Zsombolyos" könyv történeti részének dátumok nélkül egybefogalmazott, rövidített változata volt. A kapott formában használhatatlan. Ráadásul tele volt hibával, elütéssel, felcserélt mondatokkal, évek között összecserélt eseményekkel, és az ismert és megbeszélt hibák sem lettek kijavítva. Az anyagot végül is átolvastam, kijavítottam, korrigáltam - és eltettem, mert nemigen fogjuk felhasználni a jövőben sem.
Közben összeszedtem a fellelhető publikációs jegyzékeinket. Saját anyagokból és könyvtárból: "Zsombolyos" könyv, Karszt és barlang, Lénárt László írásaiban megjelent listái, évkönyvek, cikkek. Egyúttal mindenkitől bekértem a saját publikációinak listáját. Az egészet egybeszerkesztettem, szortíroztam, a duplázásokat töröltem, rendeztem. A publikáció-lista végső szerkesztésére, javítására, nyomtatásra előkészítésére Lénárt László vállalkozott. (A lista "végső" szerkesztését követő két évben még három "végső" szerkesztés következett.)
Kovács Zsolt is elkészült a feltárások és térképezések jegyzékével, és elküldte nekem. Ezentúl ennek tisztázásával is foglalkoztam. Ott volt Vadász István előzetes anyaga is, ez is tisztázásra, egyeztetésre - azaz rám - várt.
A találkozó szervezését eleinte Botos Zsolt, majd az elnökváltás után Suga Norbert koordinálta. Számomra ez a könyv szerkesztése mellett "csak" mellékes volt, de kénytelen voltam részt venni benne, mert az 50 éves taglista összeállítása közben számos olyan adatot gyűjtöttem össze a lakcímekről, házasságokról és válásokról, elhunytakról, külföldön élőkről, amire nagy szükség volt. Megfogalmaztam a meghívókat és pár kapcsolódó anyagot (pl. a Létrást megközelítő gyalogos és autós útvonal pontos leírását a feledékenyebb régi tagoknak), és figyelemmel kísértem a kiküldött leveleket, valamint a visszaérkező válaszokat és "címzett ismeretlen" leveleket. Kezdeményezésemre Burdiga Ottó elektronikus adatlapot is készített a honlapunk számára, amin a visszajelentkezést tehette meg, akinek lehetősége volt erre az Interneten.
Időközben a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat Koordinációs Főosztálya kiírt egy pályázatot "közcélú környezetvédelmi feladat megvalósításának támogatásához", amire F. Nagy Zsuzsanna nyújtott be az egyesület nevében anyagot. A pályázati összeg 2.603.000 Ft volt, amely az 50 éves évforduló kapcsán megrendezendő, a bükki barlangkutatást népszerűsítő szeminárium, kiállítás és egy terepi program ("nyílt napok") megrendezéséhez lett volna elegendő. Pályázata sikeres volt, az elnyert összeg végül 1.000.000 Ft lett, amelyet 225.000 Ft saját erő mellett a kiadvány szerkesztésére és előállítására és a találkozó (nyílt nap) megrendezésére használhattunk fel. Bár a nyertes pályázatról már 2002 közepén tudomást szereztünk, de a hivatalos értesítés csak decemberben érkezett meg, és az iratok aláírására és a pénz felvételére csak a 2003. év elején kerülhetett sor.
Mint a kiadvány (fő)szerkesztőjéhez, 2002 tavaszának végén, nyarának elején került hozzám a sok "kézirat", félkész anyag, amit átolvasni, javítani, korrektúrázni, egyeztetni kellett. Ez elég megterhelő, aprólékos munkát igényelt, és ehhez már segítséget sem tudtam igénybe venni. Az adatgyűjtés, az előkészítés, a különböző fejezetek előzetes (piszkozat) anyagának elkészítésében sokan segíthettek (mint ahogy segítettek is), de a végső tisztázati munkákat, a fejezetek összekapcsolását, a hiányzó részek megírását csak egy ember, A SZERKESZTŐ tehette meg, jelen esetben én. Szerkesztőbizottsági közös munkával kellett volna azonban kiválasztanunk az illusztrációkat, de az ehhez szükséges összejövetelek megszervezéséhez és lebonyolításához már nem volt idő. Ezért CD-kre másoltam az összegyűlt fénykép-anyagot, és eljuttattam a szerkesztőknek. Konkrét javaslatokat vártam volna az illusztrációként felhasználható képanyagra, sajnos azonban nem sokan reagáltak a kérésemre. Egyedül F. Nagy Zsuzsa volt az, aki képlistát küldött, illetve Szabó Tamás és Botos Zsolt reagált egyáltalán a felhívásra. A többiektől javaslatot sem kaptam, sőt többnyire a(z újraírható) CD-t sem kaptam vissza. A képeket tehát leginkább a saját elképzeléseim alapján válogattam össze, két szempont alapján: az első szempontom az volt, hogy a kép illusztráljon valamilyen, a szövegben is előforduló eseményt, a másik pedig, hogy egészítse ki a szöveget, "tudósítson" egy szövegesen nehezen leírható, vagy egyáltalán nem megfogalmazható eseményről. A térképek listáját is saját elképzeléseim alapján állítottam össze. Mivel a könyv mérete és formátuma alapján nem közölhetett részletes térképeket, ezért olyanokat választottam, amelyek jól reprezentálják a csoport térképező tevékenységét, illetve valamilyen szempontból jelentősebbek az átlagosnál.
Nem volt még borítótervünk sem, pedig az idő ugyancsak szorított. Az első nyomda, amellyel az előállításról tárgyaltam (Gazdász-Elasztik Kft., Tajthy Árpád ügyvezető) legszívesebben nyomdára előkészített, tördelt anyagot szeretett volna kapni, végső esetben azonban a Word szövegszerkesztő anyagát is elfogadta volna. 2002 júniusában az augusztusi megjelenésre még talán vállalkozott volna, de a borító tervezésére azonban nem. Az F. Nagy Zsuzsa által javasolt Tipo-Top Nyomda (Solymosi Róbert ügyvezető) már hajlandóságot mutatott a grafikai tervezésre, de ötletekkel nem nagyon akart előrukkolni, és a rövid határidő miatt kételkedtem a fényképes oldalak ízléses megtervezésében is. (De nem is biztattak ilyesmivel.) Kényszerűségből ("Magad uram, ha szolgád nincsen!") készítettem egy borítótervet, egy Vizes-beli, Gyúró Lehellel közös fotónkra alapozva, és a könyv munkái mellett mellékesen (az Interneten) készülő fényképes tagnévsor egy részének felhasználásával. A könyv címe is kialakult (valaminek MUSZÁJ VOLT FELKERÜLNI a borítóra!). Több címjavaslat is volt az elmúlt két évben, de csaknem úgy látszott, én erőltetem rá a végső címet a bizottságra, mert ezzel kapcsolatos "zaklatásomra" is csak kevesen, és még kevesebb konkrétummal válaszolgattak a szerkesztők.
A borítótervemre a legfontosabb reakció F. Nagy Zsuzsáé volt:
- Ez így nem jó, sértődés lesz belőle, nem javaslom.
- Rendben, mondj valami ötletet, vagy több ötletet, megpróbálom kivitelezni, vagy legalább a nyomda el tud indulni a tervezéssel! - mondtam.
- Nincs ötletem, majd a nyomda kitalálja. Eddig mindig jól megoldották. - felelte.
- De a nyomda semmilyen ötlettel nem állt elő!
- Persze, hogy nem! Egy grafikus nem adja ki az ötleteit ... - zárta be a kört.
Végül a Tipo-Top nem rukkolt ki egyetlen ötlettel sem, a határidő szorított, nekem sem volt több ötletem és egyéként sem értem rá, rengeteg dolgom volt a szöveges részekkel, táblázatokkal, listákkal. (A többi szerkesztőnek nem volt kifogása a borítóval kapcsolatban.) A szerkesztőknek kiadtam az előzetes anyagot átolvasásra. Ahogy visszakaptam egy-egy anyagot, azonnal javítottam, végleges formába fogalmaztam. Az átnézésre kiadott szöveg tulajdonképpen csak az első hevenyészett megfogalmazása volt a kijegyzetelt adathalmaznak, számos közbeszúrt megjegyzéssel. Ezek közül több a Bükki Nemzeti Parkra vonatkozott, többször nem túl előnyös megvilágításban. Tény, hogy a BNP korábbi vezetői számos alkalommal nehezítették a barlangos tevékenységünket, hátráltatták a csoport munkáját - sokszor érthetetlen ellenszenv alapján. Azonban az is igaz, hogy ezt nekünk nem politikus élesen kiemelni ebben a kiadványban. Ferenczy Gergely ezt így fogalmazta meg: "ez egy ünnepi kiadvány, nem pedig olyan fórum, ahol elégtételt lehet venni korábbi vélt vagy valós sérelmeken". Ugyanekkor azt is többen megfogalmazták, hogy a kiadványnak nem kell feltétlenül megjelennie a találkozóra: "Legyen inkább alaposan megcsinálva!" Én eddig arra hajtottam, hogy augusztus 10-re legyen kész, a találkozón legyen egy könyv, amit ki lehet osztani, kézbe lehet venni, bele lehet olvasni, lehet róla beszélgetni. Ezért egy második, sőt egy harmadik végső póthatáridőt csikartam ki a Tipo-Top-ból, F. Nagy Zsuzsa azonban néhány újabb (talán nem is szándékos) "húzásával" sikeresen megakadályozta, hogy a kiadvány elkészülhessen a találkozóra. Kezdődött a 2002. június 26-án kelt levelével. Ezt teljes terjedelmében idézem:
|
Javaslom a szerkesztőbizottságot összehívni, de sürgősen. Emellett azt gondolom, hogy rajtad kívül jó lenne egymás véleményét és irományait is megismerni, azaz, ha az emailon besöpört információkat megosztanád velünk. Ezzel elkerülhető lenne azoknak a szubjektív megnyilvánulásoknak a bekerülése a kiadványba, melyek nem közösségi véleményt tartalmaznak, nem támasztják alá dokumentumok, s enyhén szólva demoralizálók. Márpedig a kiadvány célja nem az indulatkeltés. Bárki megírhatja majd csípős megjegyzéseit a saját pénzén kiadott memoárkötetében, de nem egy egyesületi kiadványban. Így például ragaszkodom két, személyemet érintő dátum mögötti szövegrész módosításához, ha szükséges, ennek a szerkesztőbizottsággal való megtárgyalásához. A leírtak alátámasztását kérem dokumentumokkal, bizonyára vannak ilyen jegyzőkönyvek, vezetőségi, vagy közgyűlési határozatok, hiszen számos idézőjelet tartalmaz: 1995. szept. 1. és 1996. febr. 1. A Jáspis-ügyről máig az a véleményem, hogy az egyesület felelős vezetőjeként helyesen cselekedtem. Amiből Te idézhetsz az az én indoklásom, s a BNP levele, s el tudom fogadni egy olyan lezárását a szakasznak, hogy "Máig megoszlanak a vélemények arról, hogy nem volt-e túlzott az elnök részéről a barlang veszélyességének megítélése." De ekkor az olvasó objektív véleményalkotása érdekében a tényeknek is ott kell lenni: - hogy a Bányakapitányság számára végzett 3 mérőműszerből kettő tönkrement a rázuhanó kövektől - hogy fénykép bizonyítja, 50-100 kilós gambi leszakadását, mely a kötelet két túra között megrongálta - hogy Frédiék csapata, nem éppen leggyámoltalanabb barlangász fajtából a bejárás közbeni hulló kövek miatt többen kijelentették, hogy szerintük életveszélyes. - hogy számos képződmény tört le és mozdult el a feltárás, mérés alatt (mindegy, hogy a robbantások, vagy a saját súlya alatt). Egyébként mindent megtettem a feltárók elismertségéért. Megjelenő publikációkban, évkönyvekben, s bárhol ahol szóba került. Kutatásvezetővel bármikor látogathatják a barlangot, de azt nekik is tudomásul kell venni, hogy a barlang az államé, mindannyiunké és nem a "sajátjuk", s látogatásához be kell tartani a törvényeket. 1998. január 26.: mindaddig rosszindulatú sugallat a zárójeles mondat, amíg nem írod le amire utalsz, vagy nem jelölöd meg a "kitalálóját", s ennek alátámasztását. Egy tábor megszervezése nem egy hét, ha a ráfordított időt számoljuk, a maradvány pénzekből nem jut több, mint amennyit a saját munkahelyünkön megkereshetnénk. Nem ezért csináljuk. Miután személyeskedésen alapulnak ezek a dolgok, én nem foglalkozom vele, és sajnálom, hogy csupán unszimpátiára, vagy ki tudja mire alapozva te leírsz ilyeneket. Természetesen nem járulunk hozzá, hogy ilyen jellegű utalások megjelenjenek. Érzékelve a szerkesztői stílust, ha így akarod folytatni, nem kellene megfeledkezned valódi ügyekről: - Ki sikkasztott az egyesülettől? - Ki lopta meg a saját egyesületét? - Kik vezetnek ön és közveszélyesen túrákat (van ügy, melyet te hallgatsz el szemérmetesen) - Mire lett költve és hová kerültek a házpénzek az utóbbi években? - Milyen kuratóriumi ülés és döntés alapján lett elköltve a Bükki Barlangkutatásért Alapítvány vagyona? stb. Akkor várnék választ ezekre a kérdésekre, ha erre a színvonalra szeretnék süllyedni. Csak érzékeltetni szeretném, hogy vannak, voltak és lesznek ügyek, melyek súlyossága és valódisága között jelentős különbségek vannak. A magam részéről igyekszem pozitív irányba segíteni a találkozó megrendezését. Azonban neked ideje lenne elgondolkodnod azon, hogy az utóbbi időkben indulatos megjegyzéseiddel, irományaiddal milyen hatást váltottál ki, nem csak egyesületi körökben, s elfogadni azt, hogy amit te gondolsz, nem biztos, hogy más is úgy gondolja. |
F. Nagy Zsuzsa kérte, hogy hívjam össze a szerkesztőbizottságot. Jeleztem, hogy nekem erre most nincs időm. Kértem, szervezze meg ő, értesítsen az időpontról, ott leszek. Úgy tűnt, ezt packázásnak tekintette, de végül mégis megszervezte. Bár várható volt, hogy többen nem fognak részt venni, a találkozó nem lett lefújva, Zsuzsa pedig egy hétre elment (a Bükkbe, a szokásos gyerektáborunk első turnusát vezetni). Július 9-én 15.30-kor ott álltunk hárman (Szabó Tamással és Suga Norberttel) a Technika Háza portáján és vártuk a bizottság tagjait az összejövetelre, hogy megbeszéljük azt a kiadványt, amit legkésőbb már július 5-én le kellett volna adni a nyomdának. De rajtunk kívül más nem jött el. Zsuzsa sem!
Délután levélben emlékeztettem, hogy megfeledkezett valamiről. A válaszára küldött reagálásomat idézem:
|
>Miután senkitől nem kaptam visszajelzést az emailomra, hogy jön, s hogy Tőlem kaptál. Egy olyan leveledre válaszoltam, amiben azt írtad: "Norbinak, Lénártnak jó" (ezek szerint tőlük is kaptál), a többiekkel pedig még beszélsz ... >jó-e a Technika Háza, azt hittem szükségtelennek tartottátok a találkozót. Egyébként nem MI akartunk összejönni! Te hívtad össze a csapatot, "nem csak a te ügyedben". Szükségtelennek tartottuk, csak rád vártunk, hogy mivel fogsz előrukkolni a nyomdai leadási határidő után 4 nappal. >Egyik részről örülök, hogy mégsem így történt, másik részről sajnálom, hogy >senki nem reagált, s félreértettem a helyzetet. Ha felhívtok, 15 percen Összehívtál egy találkozót, kitűzted az időpontot és a helyet, de nem jöttél el. Ez tiszta. Hol a félreértés? >belül ott lettem volna autóval. Elnézést kérek, ha úgy érzitek az én hibám, >őszintén sajnálom, mert szerettem volna ott lenni. Minek? Pepi nem volt ott, mert dolgozott, Kova írta, hogy ezért most nem jön haza, de Lénárt és Tomi bácsi sem volt ott ... miről beszélgettünk volna Bubó és Norbi előtt? Ami téma lehetett volna, azt a többieknek is hallani kellett volna! >Mit tudtatok megbeszélni? Mi nem is akartunk semmit. > ... Ott dőlt el, hogy később nyomjuk a kiadványt? Nem. Ott dőlt el, hogy írtál nekem egy "kedves" hangú levelet, lektorálás helyett, majd ezt a következő három napban sem tetted meg. Az akkori nyomdai határidő mellett ez végzetes volt. Ezen kívül a szerk. biz. többi tagja sem reagált olyan kérdésekben, ami fontos lett volna (A4/B5, borító-terv, a pénzzel mi lesz, legyen-e szűkített kiadás, ..., nem kaptam fotókat, ...). Hétfőn NEM kaptam meg a fotóidat és a lektorált anyagodat, mert akkora anyagot küldtél, hogy nem fért bele a postaládámba. Ekkor "leeresztettem". (Aztán szerdán küldte el Kova - mert ő megkapta.) Majd kaptam egy harmadik nyomdától még egy lehetőséget, hogy 9-e után egy-két nappal ha leadjuk, talán ... Ekkor ismét "felpörögtem". De továbbra sem kaptam senkitől biztatást, hogy csináljam. És sem a szerk.biz.-gal, sem az egyesülettel nem akarok harcolni a kiadványért. |
Az emlegetett harmadik "nyomda" a reklámmal foglalkozó Redon Kft. volt. Vezetője barlangász, Veit Péter, aki felcsillantotta az esélyét, hogy mégis lesz kiadvány a találkozóra. Ezen felül nem zárkózott el a borító (újra)tervezésétől, és más grafikai (pl. a fényképes oldalak) tervezéstől, és külön (barlangos) kedvezményt is kaptunk volna. Feltétele volt, hogy ne a szerkesztőbizottsággal kelljen tárgyalnia, a kapcsolatot vele csak egy ember tartsa (célszerűen én). Július elejének "pörgős" napjaiban természetesen a kiadvány írásos anyagát javítottam a szerkesztőktől visszakapott példányok alapján (a Zsuzsa által kifogásolt részeket is többször módosítva, átfogalmazva). Ezt az anyagot adtam át nyomdai előkészítésre, amit a szerkesztők és lektorok a nyomdára tördelt formátumban láttak volna viszont még egyszer. Akkor úgy gondoltam, hogy bár a szerkesztők még nem látták a könyv jelentős részét, de azok olyan jellegű részek, amihez túl sok megjegyzést nem fűzhetnek, tehát a korrektúra-levonaton is meg lehet majd még tenni a szükséges javításokat. (A Bevezető, a Vezetőink, a Barlangos esküvők, a Jutalmazások, a Marcel Loubens Kupa, a Forrásanyagok voltak ezek a fejezetek, valamint a címnegyedív és a kolofon oldala.) A legfontosabb fejezet a Történeti rész volt, azt mindenki látta, tehát hozzátettem még az addig kapott és válogatott fotókat és térképeket, és két CD-n leadtam az anyagot.
A megjelenés reménye azonban szétoszlott, a találkozó előtti utolsó hónapban már a meghívókkal, a címlistával, az internetes tájékoztatással foglalkoztam, a találkozó után pedig az elmaradt magán és egyesületi dolgaimat igyekeztem pótolni. (Elmaradt két - a 2001-es és a 2002-es - évkönyvünk, ami az éves csoportjelentésünk is a BNP, az MKBT és a minisztérium (BTO) felé, ezáltal lemaradtunk a Cholnoky pályázatról is. Otthon halomban álltak a bekeretezetlen, feldolgozatlan, szortírozatlan diáim és a munkahelyemen is bőven volt pótolni valóm. Később erre Zsuzsa azt írta, hogy "sajnáltatom magam". Hogy sajnálja, de "ez jön át" a leveleimből ...)
Legközelebb valamikor késő ősszel nyúltam ismét a könyvhöz. Ekkor már semmi nem sürgetett. Persze közben sem álltam le teljesen a szerkesztéssel, időnként meg is keresett valaki egy-egy adattal, és pl. szeptemberben szerveztem egy találkozót a kezdeti időkben történtek tisztázására. Ezen Balogh Tamás, Kuchta Gyula, Molnár Jenő és Várszegi Sándor vett részt az alapítók közül, valamint Lénárt László és én. Bár az egyetemi pincében megtartott megbeszélésen túl sokra nem jutottunk, de ezt követően többször is felkerestem a résztevőket a lakásukon, és sok értékes, érdekes adathoz jutottam. (Kellemetlen közjáték, hogy a találkozót követően, valószínűleg hazafelé menet a buszon, Molnár Jenő elveszítette tárcáját, amiben a saját papírjain, személyi igazolványán kívül néhány fontos, pótolhatatlan archív fotó is volt, amit kifejezetten erre a találkozóra keresett elő.) Az 50 évről augusztusban Szabó Tamással egy újságírónak nyilatkoztam, novemberben a Barlangkutatók Szakmai Találkozóján előadást tartottam. Közben újabb adatokat kaptam a Marcel Loubens Kupa nyerteseiről és a kupa fellelhetőségéről. Tehát valami azért mindig történt, csak már nem kellett kapkodni. Volt időm javítani, adatot egyeztetni, pontosítani, fényképeket válogatni, szerkeszteni, a képeken szereplő személyeket azonosítani, képaláírásokat fogalmazni. Rengeteg levélben pontosítottuk a szöveget, az adatokat a szerkesztőbizottság tagjaival és másokkal, és bár bizottsági ülést egyszer sem tartottunk már, a munka rugalmasan, gördülékenyen folyt. 2003. június 16-án küldtem meg a teljes szöveget a szerkesztőknek, lektoroknak azzal, hogy a nyomdai előkészítés fázisában még két korrektúramenet lesz. Július 21-én befejeztem a könyvet, színesben kinyomtattam az általam elképzelt formában, és ekkor kerestem meg ismét Veit Pétert az "új" anyaggal, aki a nővérének, Veit Judit grafikusnak adta oda feldolgozásra, nyomdai előkészítésre.
Közben elérkezett a pályázati pénz beszámolási határideje is. A pénzt erre az időre el is kellett költeni, tehát mivel még nem készült el a könyv, előre kellett kifizetni, és a számlával a KAC felé elszámolni. Megírtam a jelentést a munkáról, Böszörményi Péter összeállította a gazdasági elszámolást, és az anyagot elküldtük. Illett volna a jelentést a könyvvel illusztrálni, de ez csak ígéret maradt ...
Érdekesség, hogy közben az Interneten sikerült rábukkannom az 1953-ban Zsombolykutatók címmel forgatott filmre a Magyar Nemzeti Filmarchívumban, amely egy pár perces Magyar Híradó jelenetként került vetítésre egykor. A film a Bolhási-víznyelőbarlang feltárásáról szól. Elvileg ingyen kaptunk egy kópiát videoszalagra (a tömeges vetítés megtiltásával, kizárásával), de a teljes anyagból kiemelt riportfilm munkadíját (a vágóasztali díjat) meg kellett fizetnünk, így a három perces film összesen (kazetta, vágás, postázás) kb. 7000 Ft-ba került.
Október elején kaptam kézhez a betördelt anyag színes lézernyomtatón kinyomtatott első változatát, az első korrektúra-levonatot. Először nem is akartam átnézni, gondoltam rögtön kiadom a szerkesztőknek. Hozzám majd csak utoljára kerüljön. Hazafelé menet azért csak belenéztem ... ekkor összeszorult a gyomrom és elöntött a hideg veríték: az anyagban olyan mennyiségű hiba volt, aminek a kijavítása szinte reménytelennek látszott. Egyrészt az általam megszerkesztett (szerintem ízléses és mutatós) oldaltükörből semmi nem került át a nyomdai formába. De nem lett volna baj, ha ez (az enyémtől eltérő) nyomdai forma egy esztétikusan áttervezett másik oldalkép lett volna, pár apró, de jó szakmai érzékkel elhelyezett grafikai elemmel, ügyelve a fejléc, a lábléc, a fölé- és aláhúzások, az oldalszámozás, a szövegméret és az oldal megfelelő arányaira. De nem az volt! Ezen felül oldalanként átlagosan három elválasztási hibát találtam. A tördelőprogram (QuarkXPress) automatikája valamilyen magyartól eltérő nyelv szabályai szerint választotta el a sorvégi szavakat. Ráadásul az eredeti anyagomban található több száz feltételes elválasztójel szóközként került át a nyomdai formátumba. A betűméret is "megnőtt", 11 helyett 12 pontos betűkkel lett szedve az anyag, ami miatt az egyébként is elég magas oldalszám tovább nőtt. Ha viszont újratördelnénk 11-es betűvel, az összes sorvégi hiba vagy eltűnne, vagy soron belülre kerülne, a sorvégeken viszont újabb hibák keletkeznének. És a képes oldalak sem lettek jók. A képek amolyan "egyen" méretűek lettek, és hiányzott az összes képaláírás. A képeknél ugyanis igyekeztem a rajtuk szereplő személyek kilétét kinyomozni, feltüntetni. Sokat dolgoztam ezzel. De mind hiányzott, mert a képaláírásokat tartalmazó állományt nem találták meg a tördeléskor a CD-n. A térképek nagy része is túlságosan kis felbontással lett kinyomtatva, emiatt a részletek megváltoztak, "elkenődtek", értelmezhetetlen jelekké torzultak. A feliratok itt is hiányoztak.
Amikor átadtam a CD-ket a könyv anyagával, még nekem sem volt határozott elképzelésem a képek, térképek elhelyezéséről. Ezért a CD-n nem is volt erre vonatkozó útmutatás, utasítás. Gondoltam: majd megbeszéljük, amikor odáig jut a tördelés. De így, megbeszélés nélkül, szörnyű lett az anyag. Ennek ellenére elkezdtem a javítást, és elég sok oldalt kijavítottam, mire feladtam. Rájöttem: ez így nem megy. Ez olyan mennyiségű hiba és korrekció, aminek az átvezetése nem végezhető el további hibák nélkül. A korrektúrafázis néhány elütés és téves adat észrevétele és korrigálása céljából van, nem pedig ezres nagyságrendű hibák kezelésére, javítására. Még az első nap, amikor megkaptam az anyagot, szóltam Veit Juditnak, hogy álljunk meg, nagy baj van, sok a hiba (a betűméretet és a szóelválasztási problémát említettem is), de átnézem, és majd jelentkezem, hogy mit tegyünk. Most ismét felhívtam, hogy újra kell kezdeni, ez így nem javítható ... és akkor közölte, hogy közben újra kinyomtatta színes lézernyomtatón a 11-es betűvel újratördelt anyagot!!! Ekkor majdnem elájultam. Amin dolgoztam egy hetet, nem törődve a körülöttem zajló világgal, munkahelyet, családot "félretolva", szó szerint éjjel-nappal, azt most nyugodtan eldobhatom. (Egy színes lézernyomtatott oldal költsége ráadásul 200 Ft körüli. Ez nem közvetlenül minket érintett, de bosszantott az értelmetlen pénzkidobás.) Annyit tudtam ekkor kinyögni: hogy: "Állj! Ne lépj semmit, senkinek ne add ki a szöveget ellenőrzésre, majd jelentkezem!".
Mit tehettem? Úgy tűnt, használható anyag csak akkor fog születni, ha Veit Judittal együtt ülünk le a gép elé, és közösen csináljuk a tördelést. Ez nem tűnt kivitelezhető megoldásnak. Következett ismét a "Magad uram ..." módszer. Kovács Gergely Máté szíves közreműködésével kaptam egy teljes értékű változatot a QuarkXPress nevű nyomdai tördelőprogramból használatra. Némi tájékozottságom már volt kiadványszerkesztés terültén, de messze nem elegendő, ezért kerestem egy nyomdai tankönyvet az Interneten. A tördelőprogramot, rendkívül széleskörű "tudása" és sajátos "gondolkodásmódja" miatt, csak kézikönyvvel tudtam használni. A könyvet sikerült Miskolcon beszereznem, 14.000 Ft-ba került. Rögtön nekiláttam a tanulásnak. Kb. két hét kellett, mire viszonylag elfogadható módon tudtam már használni a Quarkot (először a rövidebb fejezeteken gyakoroltam), november elején azonban elkezdhettem az érdemi munkát. Viszonylag gyorsan haladtam, bár a fényképes oldalak megtervezése, a képek és szövegek ízléses és egyértelmű elhelyezése nem kevés energiámat emésztette fel. Ismét a könyvvel keltem és feküdtem. Néha ettem, és volt, hogy aludtam is. A munkahelyemre alig-alig néztem be. December 3-án azonban, már jeleztem Veit Juditnak, hogy nagyjából készen vagyok, de mivel a nyomdai filmek levilágításával már nem én fogok foglalkozni, küldtem egy kisebb file-t próbának. Ő azonban nem válaszolt, és később sem jelentkezett. Pedig szükség lett volna a végleges anyaghoz édesapjának, a már elhunyt Veit Sándornak egy digitalizált barlangos (MHT-s) igazolványképére is, és a fényképes tagnévsorhoz egy portréjára is. Ezeket a képeket az általa először betördelt anyagba beillesztette, és bár ígérte, de most nekem nem küldte meg. Mindegy - gondoltam - és december 17-én körlevélben értesítettem az egyesületet, hogy a teljes könyvet betördeltem, kinyomtattam, korrektúrázásra kiadtam.
Először (még aznap) Kovács Zsolt vitte el. 2004. január 29-én hozta vissza. Alaposan, lelkiismeretesen nézte át és javította az anyagot. De nem mindenki volt ilyen gondos és gyors. Ez az év rá is ment a gyakorlatilag már kész könyv szerkesztők, lektorok általi ellenőrzéseire. Még kevés is lett az idő. Február 1-jén adtam oda Szűcsné Tepliczky Magdinak. Ő volt az egyetlen "külső" ellenőr. Őt régen ismertem már, de csak a közelmúltban tudtam meg, hogy nyelvtani korrektúrázásokat szokott vállalni. Érdemes is volt átnéznie, mert nagyon sok magyartalan kifejezésünket, rosszul berögződött barlangos szófordulatunkat javította ki. A legnagyobb meglepetést akkor okozta, amikor munkáját befejezvén felhívott, és lelkes szavakkal mesélt pár szót Kepi bácsiról és Kati néniről, egykori kedves ismerőseiről, akikről a könyvben olvasott: Borbély Sándorról és Prahács Katalinról. Kicsi a világ! - gondoltam. Március 26-án kaptam vissza tőle a javított anyagot.
Ezután Gyurkó Péter látta. Gyors volt: április 1. és 8. között végzett is vele. Ekkor Majoros Zsuzsának adtam, elfoglaltsága miatt csak egy rövid időre, április 22-ig. Mivel többen vártak már a könyvre, készítettem még egy példányt, és április 24-én az egyiket Balogh Tamásnak, a másikat április 26-án Szabó Tamásnak vittem el. Balogh Tamás május 12-re át is nézte (mellékesen további fotókat, régi igazolványokat, és más illusztrációként használható anyagokat kaptam tőle ekkor), és az anyagot visszavittem Majoros Zsuzsának, aki folytatta a félbehagyott lektorálást, június 24-ig. Szabó Tamásnál kicsit sokat időzött az anyag - tőle sajnos csak szeptember 15-én sikerült visszakapnom. Nem sok korrigálni valót találtam benne, ezért azonnal (másnap) tovább is tudtam vinni Nagy Zsuzsának. Megfeledkezett róla, vagy már nem volt mit korrigálni, de sem visszajelzést nem kaptam tőle, sem a könyvet nem kaptam vissza, többszöri sürgetésem ellenére sem. (Még szerencse, hogy a korábbi lektorok javításait átvezettem, mielőtt neki elvittem.) A Majoros Zsuzsától visszakapott példány ezután Botos Zsolthoz került. Szeptember 21-ig volt nála, de nem sikerült befejeznie a lektorálást. Mivel még két szerkesztő nem látta, visszakértem azzal, hogy ha a többiek befejezik, még visszakapja. Erre azonban már nem került sor. Sürgetett az idő! Mindenképpen szerettem volna, ha a könyv 2004-ben megjelenik. Ez az év a csoportunk egyesületté válásának 25. évfordulója volt, és ezt a tényt a könyv címoldalain is jeleztem. Úgy számoltam, hogy Karácsony környéki megjelenéshez legkésőbb november elején át kell adjuk az elektronikusan szedett, tördelt változatot. Lénárt László, aki a szerkesztés során a legtöbbet látta könyvet, most rekord gyorsasággal nézte át szeptember 22. és október 11. között, majd Suga Norbert is megkapta október 28-án, de az ő észrevételeit sem tudtam már átvezetni az elektronikus anyagba, mert csak november 17-én hozta vissza, és az anyagot 2004. november 9-én már leadtam a Redonnak.
Kb. egy hét múlva jelentkezett a Veit Péter által megbízott Máté István (Máté Bt.), ő végezte a kilövést, a színrebontást és a nyomdai előkészítés további munkáit. Pontosítottunk pár méretet, megbeszéltünk néhány dolgot a képek felbontásáról, a felhasznált egy-két speciális írásjelről, de mivel ígérete ellenére sem jelentkezett egy hét múlva (további dolgok pontosítása, referencia-kiadvány megtekintése, egyeztetése céljából), sőt két hét múlva sem, az ünnepek miatti rövid december hónapban remény sem maradt a kiadvány nyomtatásának befejezésére. Ezzel a könyv lekerült a "sürgős tennivalók" listájáról. A 25. évfordulóra való utalást ki lehetett húzni a címoldalról ...
A legközelebbi esemény dátuma 2005. január 21. Ekkor hívott fel Veit Péter, hogy Máté István végzett az előkészítéssel, összeállt a könyv, nyomtatásra kész: 368 oldal (ebből 80 színes), az előzetes árkalkuláció ragasztott kötésre, puha borítóval 1.100.000 Ft (+ ÁFA). Hát ... ez egy kicsit több lett, mint amire számítottunk és amire pénzt tartalékoltunk. Elindult a pénzszerzési lehetőségek keresése. Kölcsön, sőt az egyesületi tagoktól felvett kölcsön lehetősége is felmerült. A vezetőségben a dolognak voltak támogatói és voltak ellenzői (a szavazatarány döntetlenre alakult), és ott volt a tagság, a hallgatag tömeg. Korlátozott kölcsön nyújtására mindössze három jelentkező akadt, később azonban összesen - velem együtt - öten ígérték meg. (Kiss László, dr. Lénárt László, dr. Riskó Ágnes, Vadász István) Közben az ár - másik kivitelezőt választva - már csak 900eFt lett, de még ez is több volt, mint a pénzünk. Veit Péter javaslatára szétnéztem a "nyomda-piacon": 1600 Ft/példány és 4000 Ft/példány között kaptam ajánlatokat. A 4000-ből később 2900 lett (de csak szóban!), az írásos ajánlatok 1700-1800 Ft/db körül mozogtak, jó egyezést mutatva az eredeti (Redon) ajánlattal. Ez azt jelentette, hogy ez a jó (reális) ár, olcsóbb nyomdát nemigen találnánk, tehát legjobb, ha megbízzuk a Redont a kivitelezéssel ("aki" eddig is csinálta), és kezdődjön a nyomtatás!
Ehhez azonban kellett volna a pénz. Addig nem mertem értesíteni a Redont az ajánlatuk elfogadásáról, amíg a pénz nem volt a kezünkben. A pénz ugyanis Böszörményi Péternél volt. Sejtésem szerint kb. 550eFt. Már tavaly (2004 májusában) kísérleteket tett az egyesület frissen megválasztott új vezetősége, hogy a pénzhez hozzáférjen, ugyanis az elnöknek megválasztott Böszi "eltűnt". Hallottuk, hogy három állása is van, sokat dolgozik, sőt egyízben kórházba is került szívinfarktus gyanúval, valójában túlterheltség miatt. Telefonon, levélben azonban elérhetetlen volt, a leadott gazdasági vezetői funkciója miatti kötelező főkönyvi zárást, valamint a könyvelés és a banki jogosultságok átadás/átvételét nem csinálta. Időnként Kiss László titkárnak sikerült beszélnie, sőt találkoznia is vele, azonban a könyvre félretett pénz átadására nem került sor. Érdeklődésére: "Megvan!" válaszolta, és ezt többször is megerősítette. Mennyi van? 800eFt. De csak nem láttuk, hogy hol van.
Közben, még 2003 augusztusában, kérelemmel fordultam Miskolc polgármesteréhez, Káli Sándorhoz, hogy támogassa a kiadványunkat 250eFt-tal. A támogatás (sajnos "csak" 50eFt), 2004. február elején érkezett meg. (Utólag tudtam meg, hogy mindenki 50eFt-ot kap, ha kap.) A beszámolót 2004. december 31. helyett csak 2005 februárjának végén küldtük meg polgármesteri hivatal gazdasági osztályának: "A könyv készül, a pénzt félretettük ...".
Böszi elérhetetlensége további problémákat is okozott. Pl. nem került a cégbíróságnál átvezetésre az új elnök, az új vezetőség. Ez a pályázatok benyújtásánál komoly akadálynak számított. Kiderült: volt olyan hivatal, ahol még Botos Zsolt szerepelt elnökként, volt, ahol Suga Norbert, és volt, ahol már Böszörményi Péter. Nem tudtuk biztosan: a benyújtott kérelmünket, pályázatunkat ki írhatja alá, az illető szervezet kit ismer az egyesület képviselőjeként. Nem készült el a gazdasági beszámoló (később kiderült: a könyvelés sem). Emiatt kétszer csúsztunk le többszázezres támogatásról ...
Mindezek miatt 2005. február 18-án a vezetőség egyhangúlag lemondott, és az új választásnál Révész Rita lett az elnök, Juhász Béla pedig az alelnök. A vezetőségi tagok nagyjából ugyanazok maradtak, Böszinek azonban megszűnt minden funkciója. Ennek kapcsán át is adott "mindent" Kiss Lászlónak ... a könyvre félretett pénzt azonban nem!
2005 márciusában derült ki, hogy a pénz "nincs meg"! Böszi beismerte: "kölcsön vette", és már régen el is költötte. Nem tudta visszafizetni, fedezetül egy néhány hét múlva elbírálandó hitelét nevezte meg. Ekkortájt kezdte el Oláh Sándor a Böszitől kapott számlák és bizonylatok alapján a könyvelés átnézését, rendbe tételét. Nagyon hamar kiderült, hogy nagyon nagy baj van: a pénztár állapota katasztrofális, és a befogadott számlák nagy része jogszabály-ellenes. Két év könyvelése maradt el, kérdéses a közgyűlésen már elhangzott gazdasági, számviteli és közhasznúsági beszámolók realitása is. Felmerült a gyanú további "kölcsönök" felvételéről is. File Ferenc, mint az egyesület ellenőrző bizottságának elnöke, belső vizsgálatot kezdeményezett.
Közben április végén elbírálták Böszi hitelét. A pénzt április 25-én vette át tőle Kiss László. El lehetett kezdeni tehát a nyomdai munkákat - most már csak a nyomdát kellett kiválasztani. Ugyanis márciusban feltettem a tervezett könyv adatait egy internetes oldalra, amelyik nyomdai kapacitást kínált: "Ne ön keressen nyomdát, a nyomda fogja megkeresni önt!". Kaptam is pár további ajánlatot, sőt kivitelezési ötletet is. Az árak a korábbi "normális" ár körül mozogtak, de volt több magasabb is, sőt jóval magasabb is. Számomra az összes közül a legrokonszenvesebb nyomda az ajánlatával együtt a Mikropress volt, mert digitális munkát kínáltak, és láttam már más munkájukat is (például a "Barlangolások ..." füzetet is ők csinálták egykor). Az árukat elfogadhatónak találtam, de sajnos magasabb volt, mint amennyi pénzünk volt. A Redon által nyomdai előkészítéssel megbízott Máté Bt. megbízhatatlansága pedig nem volt jó ajánlólevél ... reméltem végül nem ők csinálják majd.
A nyár azonban lassan eltelt, jött még pár ajánlat az ország minden részéből, de augusztusig a kempingemben folyamatosan növekszik a forgalom (és az elfoglaltságom), és nem nagyon volt időm a könyvvel foglalkozni. Július végén Lénárt Lászlón keresztül érdeklődött Balogh Tamás: Hogy állunk? ... Szaladt az idő, a Böszitől átvett pénzt közben érdemes lett volna lekötni ... Eldöntöttem, hogy az augusztus 20-i idegenforgalmi csúcs lecsengése után ismét intenzívebben fogok a könyvel foglalkozni. Valamikor szeptember elején kerestem meg újra Veit Pétert. Ő is szétnézett ár ügyben, vártam a jelentkezésére. Október elején már aggódtam: ismét kifutunk az időből. A tavalyi árhoz kölcsönt vagy támogatást kellett volna még szerezni. Ígértek is pár helyről, de csak idei keretből. Ehhez pedig 2005-ben meg kellene jelenni a könyvnek. Október végén egyeztettük a könyv pontos műszaki paramétereit, és november 4-én kaptuk meg tőle az árajánlatot:
Méret: 170x240 mm
Terjedelem: 288+4+80 oldal
Példányszám: 500 pld
Hozott anyag: PDF file
Nyomás:
Belív: 288 oldal 1+1 szín
Melléklet: 80 oldal 4+4 szín
Borító: 4 oldal 4+4 szín 1-4 matt fólia
Anyag:
Belív: Ofszet 80 g
Melléklet: Matt műnyomó 115 g
Borító: Matt műnyomó 300 g
Kötészet: Ragasztókötés
Ár: 1.940,00 Ft/pld + ÁFA
Késztermék nettó súlya: 341 kg
Ez jó ajánlat volt, kb. ugyanaz, mint egy éve, és közben értesített az APEH, hogy a személyi jövedelemadók egy százalékából az idén 290 ezer Ft-ot kaptunk. Ezzel elég is lett a pénzünk. Kölcsönre, támogatásra így nem volt szükség. Az ajánlat ráadásul digitális technikára vonatkozott, filmet sem kellett a nyomáshoz gyártani. Nekünk (nekem) kellett viszont a Quark-file-okból a postscript (PDF) állományokat előállítani, amit november 6-án Veit Péter mutatott meg hogyan csináljam meg az Adobe Acrobat segítségével, és 8-án szállítottam le egy CD-re írva. Kb. 80 Mbyte lett a nyomdai munkához szükséges 1200 dpi felbontású anyag. Egyúttal egy 300 dpi-s változatot is készítettem, és egy komplett könyvvé össze is "fűztem". Ez 12 Mbyte, ez lesz a könyv elektronikus, Interneten is terjeszthető, az eredetivel megegyező megjelenésű változata, de csak a nyomdai változat megjelenése után terveztem elérhetővé tenni.
Miközben a nyomtatás készült, folytattam az anyag internetes (html) verziójának készítését. Ezt tulajdonképpen már nagyon régen elkezdtem, intenzívebben azonban 2005 januárjában (a képek Interneten is "fogyasztható" formára szerkesztésével), és márciusában (a fényképes oldalak elkészítésével) végeztem. Ezeket egyelőre nem tettem a honlapon elérhetővé, csak a könyv nyitó (kezdő) oldalát csináltam meg, ami még nem vezetett sehová. Reméltem, hogy mire a könyv kijön a nyomdából, ez is készen lesz, és mindenki számára elérhetővé válik. Az "igazi" könyv eladhatóságát nem féltettem az internetes verziótól, mert az eddigi tapasztalatok szerint egy elektronikus kiadvány soha nem ér fel egy papíron megjelenő, kézbe vehető változattal.
(Sajnos - mint számítottam - a html-verzió készítése közben számos hibát találtam. Ezeket azonban a nyomdában már nem lehetett "utolérni", annak ellenére sem, hogy az első PDF-ek leadását követően csak egy héttel később kezdődött el a tényleges munka, és pár kisebb hibát közben kijavítottam. Súlyosabb hiba "csak" négy volt, mindegyike elírás/elgépelés, dehát ezért (is) lettek volna egykor a szerkesztői javítási "menetek", hogy az ilyeneket észrevegyük. Sajnos többen is voltak, akik egy-egy (általuk kisebbnek vélt) hibát felfedezve sem szóltak, mondván: "Majd kijavítja valaki!". Én meg nem győztem hangsúlyozni: nincs "valaki"! Amit mi észreveszünk, csak az lesz kijavítva! ...)
A html-verziót 2005. december 2-án fejeztem be, három igen intenzív hét után. A 2004-es évkönyvet kellett volna ekkor csinálnom, "üres időmben" ekkortájt (van ilyen egyáltalán?) ezt szerkesztettem július végétől, de még néhányan "tartoztak" anyaggal, ezért nem tudtam befejezni, így volt idő az internetes változatra. Ekkor már csak a javított anyagból a PDF-változat újbóli előállítása maradt hátra, és várhattam a nyomda jelentkezését: "Készen vagyunk!".
De a nyomda nem jelentkezett. Eljött a december 15-e, az a nap, amire Veit Péter azt mondta: a nyomdák eddig szoktak dolgozni, utána már leltároznak, évet zárnak ... érdemi munka nem várható. A könyvünk tehát 2005-ben sem jelent meg. Még rákérdeztem elektronikus levélben: "Volt-e probléma, van-e remény?". Nem jelentkezett, csak 2006. január 17-én telefonon: "A könyv célegyenesben van, nyomják ..." csak az utolsó (kolofon) oldalon kellett pontosítanunk az impresszumot, amit én nyitva hagytam - hiszen nem tudhattam "ki" lesz a nyomda, és pontosan mit akar majd itt feltüntetni.
Közben lehetőség látszott a könyv "hangmellékletének" megszerzésére is. "Film-melléklete" a fentebb már említett 1953-as "Zsombolykutatók" lenne (még ha csak "félig" publikus is), hangmellékletének pedig nagyon jó lenne az 1980-ban felfedezett Kajla-barlang kapcsán készült felfedező-riport. A riportot Tolnai Attila, a Borsodi Rádió riportere készítette, amiben - emlékeim szerint - Vincze Ferenc (alias Maxi) a barlangba kötélen való beereszkedés közben igen hangulatos élő beszámolóban mutatta be a barlangot és a felfedezés izgalmát, romantikáját. Többször megpróbáltam már rávenni a rádió különböző munkatársait, hogy az archívumból keressék elő az anyagot, de eddig valami miatt ez mindig elmaradt, meghiúsult, elfelejtődött. Volt, aki szerint ilyen sokáig nem őriznek meg anyagot, volt, aki szerint az egykori kazettát már ötször is átírták más riporttal, ... stb. Pedig 5-6 éve hallottam egy ismétlését a mai nevén Régió Rádió egyik adásában, és egy konferencián megszólított riporter (G. Tóth Ferenc) is emlékezett rá, hogy találkozott a riporttal a közelmúltban az archívumban. Most Nagy Korsa Judit ígérte meg, hogy megkeresi és kiírja az anyagot.
Február 13-án, miközben a közgyűlési meghívók sokszorosítására vártam egy fénymásoló-szalonban, hívott Veit Péter: "Egy gyönyörű könyvet lapozgatok ..."
Kovács Attila
2003-2006.
Ui.: Két napra rá CD-re írva elhoztam a Magyar Rádió Miskolci Regionális és Nemzetiségi Stúdiójából a Kajla-riportot. Ingyen kaptuk, de természetesen csak belső, egyesületi használatra. (Rövid részletét - 44 másodpercet a 16 percből - itt meghallgathatod.) Cserébe és köszönetképpen az 50 éves könyv éppen nálam levő példányát ajándékoztam Nagy Korsa Juditnak.