Kedves Olvasó, leendő turistatárs! Kérjük, tartson velünk a Bükk felszínének
és föld alatti csodálatos világának megismerésében. Reméljük, ismeretségünk nem
egy alkalomra szól, hiszen éppen a legöregebb, legtapasztaltabb (örökifjú)
természetjárók állítják a leghatározottabban: a Bükköt ismerni lehet, de megismerni
nekik még nem sikerült. Fel tehát, s így napról napra, évről évre egyre több
tapasztalatot szerezhetünk a Bükk színpompás, szemet gyönyörködtető, nyugtató
és kellemesen felcsigázó, napsütötte s nap nem járta titokzatos világából!
A Bükk az évmilliók során gyakran váltogatta arculatát. Egykor tenger hullámzott
a helyén, melyben vegyi és törmelékes üledékek halmozódtak fel. Előbbiből a mészkő
és a dolomit, utóbbiból homok, homokkő, agyag, agyagpala keletkezett a földtörténeti
idők folyamán. Aztán területük kiemelkedett. A felszínen megkezdte eróziós munkáját
a szél és a víz, s emellett oldó hatását kifejtette a szerves és szervetlen
savaktól agresszívvé váló esővíz is. Közben, a kiemelkedés során a föld felszínén
repedések támadtak, amelyből láva vagy izzó kőzettörmelék hullott a tengerbe és a
szárazföldre. Így keleteztek a hegység kiömlési kőzetei, a riolit, a diabáz és a
porfirit, a törmelékből pedig a kőzetek tufái. Jelenleg egy relatív, de lassú
kiemelkedés folyik. A felszínt a karsztos és nem karsztos erózió (a víz eleven
erejével való pusztítás) és a karsztos korrózió (oldás) alakítja döntően. Építés
csak a völgyekben van, ahol törmelék-felhalmozódásnak és jelenkori
mésztufa-képződésnek lehetünk tanúi.
A barlangok földtani képződmények. Keletkezésük, fejlődésük emberi mértékkel
mérve rendkívül lassú. Természetes pusztulásuk szintén lassú, de ha az ember
durván beavatkozik a természet rendjébe, hónapok, napok alatt megszüntethet még
oly szép barlangot is. Ennek elkerülése mindazoknak feladata, akik a Bükköt
igazán becsülik és szeretik.
A természet és az ember együttesen alakította ki a Bükk jelenlegi felszínét. Ahol
ép, ellenálló a kőzet, ott meredek sziklafalak, kiemelkedő gerincek vannak. Ahol
a kőzet kevésbé ellenálló anyagú vagy tektonikailag jobban összetört, ott völgyek
alakultak ki. E völgyek, hosszabb-rövidebb úton, a csapadékból származó vizeket
víznyelőkbe (ravaszlyukakba, ördög-lyukakba) vezetik. Ezek lehetnek állandóan
működők (aktívak), időszakosan aktívak és ma már gyakorlatilag nem működők
(inaktívak).
A víz föld alatti útjáról forrásokon keresztül lép a felszínre. Felosztásuk az
előzőekhez hasonló.
A bükki karsztos, zömmel mészkőből és dolomitból felépülő táj jellegzetes
képződményei a tál alakú mélyedések, a töbrök. Ezek kapcsolódásából alakulnak
ki az uvalák és a lápák. Bennük általában csak kis terület csapadékvize gyűlik
össze, mely leszivárog a mélybe a talajtakarón keresztül, vagy víznyelőn keresztül
folyik le.
A barlangok víznyelők és források mögött, vagy töbrök oldalában - aljában nyílnak.
Ezeket víznyelőbarlangoknak, forrásbarlangoknak vagy a mesterségesen megnyitott
aknabarlangoknak nevezzük. Sajátos barlangtípus a zsomboly, mely a felszínre nyíló
kürtőt, esetleg barlangtermet jelenti. Helyileg hegyoldalban fordul elő leginkább.
Induljunk el tehát a Bükk csodaszép világának megtekintésére!