A Bükk hegység számos barlangja közül az István-barlang, a miskolc-tapolcai
Barlangfürdő és a lillafüredi Forrás-mésztufabarlang (Petőfi Sándor-barlang) áll
az érdeklődők rendelkezésére.
Az 1976-os adatok szerint a magyarországi kiépített barlangoknak 760 000 látogatója
volt. Ebből a miskolciak 79 000, 193 000, 29 000 látogatóval részesedtek,
a fenti sorrendben, azaz a fizető barlangi turisták 40%-a a miskolci barlangokat kereste
fel. Ez indokolttá teszi az ezekkel a barlangokkal való kissé részletesebb foglalkozást.
Az István-barlang (1) (a tábla felirata szerint István cseppkőbarlang)
mesterséges bejárata a Lillafüred-Eger műút mellett, a lillafüredi Palota-szállótól
DNy-ra, 500 m távolságban nyílik a Szt. István-hegy oldalában.
A bejárat felett levő Kutya-lyuk a barlang eredeti forrásszája, felfedezése is ezen
keresztül történt. Kadic Ottokár 1913-ban felmérte a barlangot (mely akkor az első
teremig volt ismert) és 1914-ben ismertette azt.
A lillafüredi idegenforgalom felfejlesztésének időszakában sikerült újabb szakaszok
megismerése után a barlangot kiépíttetni. Az 1931-ben történt megnyitásoz 55 m
bosszú mesterséges tárót készítettek a műút szintjéről, majd a villanyvilágítást is
elkészítették.
A világháborúban a villanyvilágítás berendezései tönkrementek. 1953-ban a Magyar
Hidrológiai Társaság zsombolykutatói a barlangot kitakarították, ideiglenes
villanyvilágítással látták el és társadalmi munkában idegenvezetést végeztek benne.
A teljes felújítás 1955-ben készült el, és azóta egyre korszerűbb, nagy fényerejű,
szakaszos működésű reflektorok fényében gyönyörködhetünk a barlang szépségeiben.
A barlangot magába foglaló kőzet triászkori mészkő. Üregét az alulról feltörő
hideg karsztvizek (Pokol, Vasas-akna) alakították ki. A törmelékre, ill. az
üregek falára kirakódó dús cseppkőképződmények (álló és függő cseppkövek,
cseppkőoszlopok, cseppkőzászlók, cseppkőlefolyások) kialakulását a felülről
szivárgó vizekből kiváló kalciumkarbonát (CaCO3)
hozta létre.
A bejárati táróban a kiépítés közben feltárt üregeket láthatjuk, majd a természetes
bejáratot, a Kutya-lyukat. Ezután az első nagy terembe érünk. Jobbra agyagos
lejtő, néhány kis cseppkővel - és dús páfrány-moha-algavegetációval a reflektorok
által legjobban megvilágított területen (lámpaflóra). Oka az egyenletes hőmérséklet,
elegendő víz, megfelelő táptalaj és a napi néhány órás, igen intenzív megvilágítás.
A törmeléklejtő előtt egy betonlap, alatta a Vasas-akna, mely a barlang alsóbb,
csak barlangkutatók számára járható részébe vezet. Tőle kissé balra a "Mamutfogsor"
nevű, a víz eróziós munkáját bemutató képződmény.
Balra az 1927-es felfedezések nyomán készített, mesterséges táróba indulunk tovább.
A táróból jobbra a "Tordai hasadék" nevű, cseppkövekben igen dús, 30 m magas
folyosójába mehetünk fel. A terem tetejét CaCO3-al
cementált porfirit és mészkőtörmelék alkotja.
Visszatérve előző folyosónkba, bal felé tekintve feltűnik a hatalmas "Kupolacsarnok".
Bal oldalon a törmeléken a "Meseország" (és bárki által elnevezhető figurái)
helyezkednek el. Lassan a terem közepére érünk, s ekkor szemben állunk a
"Megfagyott vízesés"-sel, mely pompájában vetekszik hazánk legnagyszerűbb kiépített
barlangja, a Baradla hasonló nagyságú termeinek szépségével. Nagy kár, hogy a lámpaflóra
már itt is érezteti hatását.
Továbbmenve, a "Kilátóból" tekinthetünk le a teremre, abban a színlőkre, a
cseppkövekre, majd az "Oszlopok csarnoká"-ba érünk. Nevét cseppkőoszlopairól
kapta. Balra egy kis tó található (az agyagon át nem tud továbbszivárogni a víz),
melybe pénzeket szokás dobálni. (Vigyázzunk, nehogy véletlenül belelépjünk
kristálytiszta vizébe!)
Az oszlopok közül közvetlenül a "Színház-terem"-be érhetünk, ahonnan jobbra a
barlangkutatók számára járható "Vizes-ág"-ba juthatnánk, balra pedig a "Bányatáró"-n
át a "Fekete-terem"-be. Ez utóbbi hatalmas, törmelékes, cseppkövekben szegény. Végén
kis folyosó után a "Pokol" nevű óriás, 45 m-t meghaladó szifonhoz érünk. Sajnos
ennek csak a felszálló ágát ismerjük. Alján a víz mindeddig megakadályozta az átjutást.
Miután a "Bánya-táró" az év jelentős szakaszában vízzel telt, így a túra csak a
"Színház-terem"-ig tart, onnan az előző úton kell visszatérünk.
Az István-barlang fölötti hegyoldalban tucatnyi, néhány méteres üreg található. A
kis kápolna alatt van a Golgota, feljebb a Bíbor és még jó néhány másik, melyeket
Fészek, Kutya-lyuk II. stb. néven ismertet a szakirodalom.
Forrás-mésztufabarlang (2) (A táblán Petőfi Sándor-mésztufabarlang) a
Palota-szálló függőkertjei alatt, a Szinva- vízesés mellett található. A bejárata
264 m tengerszint feletti magasságban nyílik a Szinva-Garadna rendszer
mésztufakúpjában.
A Hámori-tavat létrehozó gát 1812-13-ban épült. 1823-ban a mésztufából kilépő
forrás vizét foglalni akarták, s emiatt tárót ástak a laza, a patakok vizéből
a növényzet és a felületi feszültség megváltozása miatt kiváló mésztufába. A
93 m hosszú táróban érdekes üregeket találtak, melyek erősen eltértek a
szokásos cseppköves barlangok formakincsétől. Kiépítették a barlangot, de a
fahidak, korlátok hamarosan tönkrementek.
Kadic O. 1912-ben felmérte a barlang még hozzáférhető részeit.
1927-ben a régi vízkutató tárót felújították, a forrásokat foglalták, a vizüket
bekapcsolták Miskolc város vízellátásába. A járatok egy részét az idegenforgalom
számára kiépítették. (Története innen napjainkig az István-barlang történetével
csaknem azonos.)
Mint mondtuk, a barlang mésztufában keletkezett üregeket mutat be, melyeket
tárók kapcsolnak össze egységes rendszerré. Magyarországon ez az egyetlen
kiépített mésztufa barlang, de világviszonylatban is mindössze egy-kettő áll
a nagyközönség rendelkezésére. Nézzük hát végig ezt a maga nemében egyedülálló,
világritkaságnak számító, földtani csipke-csodát! A bejáraton át itt is mesterséges
táróba jutunk, mely a "Hall" nevű terembe ér. Egymás mellett (alatt) találhatók a
mésztufacsipkék (melyek az egykori mésztufaüregekben a növényzet gyökereire,
száraira rakódott CaCO3 "burok"-ból állnak),
az utólagosan, a csepegő vízből kivált cseppkőcsapok, valamint a növényi és állati
lenyomatokat tartalmazó, agyagos mésztufa. Innen balra a mesterséges folyosókon át
(melyekben oldalt és felül általában mindenütt leheletfinom, törékeny korallszerű
mésztufacsipke látható) az "Északi fény" teremig juthatunk el. Itt vannak a
legfinomabb, legdúsabb tufacsipkék. A következő megálló a "Szív", ami kb. fél méteres
szív alakú cseppkőképződményeket jelent. (Itt volt Borbély Sándornak, a szervezett
miskolci barlangkutatás egyik megindítójának esküvője is.) Közvetlen mellette a
"Szomorúfűz" egymás mellett levő mésztufakiválásait és borsókőszerű cseppköveit
csodálhatjuk meg. A következő terem a "Cseppköves-terem", amely nevének megfelelően
dús, apró cseppkőképződményekben gazdag. Ezután visszatérünk a "Hall"-ba, s onnan a
kijárathoz.
A miskolc-tapolcai Barlangfürdő (3) Miskolc-Tapolcán, a Várhegy meredek
mészkőletörésénél található. (A "tapolca" elnevezés szláv eredetű szó és meleg
vizű forrást jelent.)
A mai fürdő az 1930-as években épült a régi helyén. Az 1950-es években a tavasbarlangot
a fürdőhöz kapcsolták, s így létrejött Európa első meleg vizű, természetes barlangfürdője.
1959-ben megkezdődött egy egységes termál-barlangi-tavi fürdőkomplexum építése, mely
1970-ben fejeződött be. A fürdőmedencék (egy barlangi, két termál és egy tavi)
funkcionális egysége tökéletes összhangban működik, bármelyikből bármelyik közvetlenül
elérhető, vizét ugyanazok a források adják. A forráskrátert kb. 30 m mélységig
tárták fel a közelmúltban a debreceni búvár-barlangkutatók.
Maga a Tapolcai-tavasbarlang cseppkőszegény, alulról feltörő hévizekkel történő kioldás
útján keletkezett. "Szintes" járatszakaszait természetes fürdőmedencévé formálták, egyik
kürtőjén át bevezetve a források vizét, "dögönyözőt" alakítottak ki. A vízfelület
100 m², mélysége 1 m. A víz hőfoka 28°C, jellege szerint
kalcium-magnézium-hidrokarbonátos szénsavas, gazdag rádiumemanáció-tartalmú víz.
A légúti és mozgásszervi bántalmakban szenvedők, valamint idegeik megnyugtatását
keresők szívesen veszik igénybe a kellemes hőmérsékletű, európai hírű barlangfürdőt.