Barlangok a Bükkben

Írta:
Lénárt László

Lektorálta:
Dr. Kordos László

Ellenőrizte:
Ács Sándor

A fényképeket készítették:
(a Marcel Loubens Barlangkutató Szakcsoport illetve az
MHT Karsztvízkutató Szakosztály tagjainak segítségével)

Balogh Ádám
Csorba János
Lénárt László
  Majoros Zsuzsanna
Mezei Ferenc
Somodi László

A grafikákat készítette:
Szombathelyi Györgyné

A térképeket rajzolta:
Pócsi Klára

Sajtó alá rendezte a Magyar Hirdető B.-A.-Z. megyei központja

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Idegenforgalmi Hivatal

Miskolc, 1979.

Az eredeti nyomtatott változatot kiadta a
Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat
1979 - 5725 - 10000 db
Felelős kiadó: Ács Sándor
Felelős szerkesztő: Békássy Katalin
Felelős vezető: Kilián Béla

A digitális változat Mogyorósi József munkája (a könyv csaknem teljes szövegének begépelése) alapján készült 2001-ben. A maradék szöveg bevitele, fotók és ábrák digitalizálása, korrektúra, képfeldolgozás, szerkesztés és HTML kódolás: Kovács Attila.
Forrás: A Bükk-hegység honlapja.

 

Borito

Tartalom:


A Bükk természeti szépségei

    Kedves Olvasó, leendő turistatárs! Kérjük, tartson velünk a Bükk felszínének és föld alatti csodálatos világának megismerésében. Reméljük, ismeretségünk nem egy alkalomra szól, hiszen éppen a legöregebb, legtapasztaltabb (örökifjú) természetjárók állítják a leghatározottabban: a Bükköt ismerni lehet, de megismerni nekik még nem sikerült. Fel tehát, s így napról napra, évről évre egyre több tapasztalatot szerezhetünk a Bükk színpompás, szemet gyönyörködtető, nyugtató és kellemesen felcsigázó, napsütötte s nap nem járta titokzatos világából!
    A Bükk az évmilliók során gyakran váltogatta arculatát. Egykor tenger hullámzott a helyén, melyben vegyi és törmelékes üledékek halmozódtak fel. Előbbiből a mészkő és a dolomit, utóbbiból homok, homokkő, agyag, agyagpala keletkezett a földtörténeti idők folyamán. Aztán területük kiemelkedett. A felszínen megkezdte eróziós munkáját a szél és a víz, s emellett oldó hatását kifejtette a szerves és szervetlen savaktól agresszívvé váló esővíz is. Közben, a kiemelkedés során a föld felszínén repedések támadtak, amelyből láva vagy izzó kőzettörmelék hullott a tengerbe és a szárazföldre. Így keleteztek a hegység kiömlési kőzetei, a riolit, a diabáz és a porfirit, a törmelékből pedig a kőzetek tufái. Jelenleg egy relatív, de lassú kiemelkedés folyik. A felszínt a karsztos és nem karsztos erózió (a víz eleven erejével való pusztítás) és a karsztos korrózió (oldás) alakítja döntően. Építés csak a völgyekben van, ahol törmelék-felhalmozódásnak és jelenkori mésztufa-képződésnek lehetünk tanúi.

Cseppkő hosszanti átmetszete
    A barlangok földtani képződmények. Keletkezésük, fejlődésük emberi mértékkel mérve rendkívül lassú. Természetes pusztulásuk szintén lassú, de ha az ember durván beavatkozik a természet rendjébe, hónapok, napok alatt megszüntethet még oly szép barlangot is. Ennek elkerülése mindazoknak feladata, akik a Bükköt igazán becsülik és szeretik.
    A természet és az ember együttesen alakította ki a Bükk jelenlegi felszínét. Ahol ép, ellenálló a kőzet, ott meredek sziklafalak, kiemelkedő gerincek vannak. Ahol a kőzet kevésbé ellenálló anyagú vagy tektonikailag jobban összetört, ott völgyek alakultak ki. E völgyek, hosszabb-rövidebb úton, a csapadékból származó vizeket víznyelőkbe (ravaszlyukakba, ördög-lyukakba) vezetik. Ezek lehetnek állandóan működők (aktívak), időszakosan aktívak és ma már gyakorlatilag nem működők (inaktívak).
    A víz föld alatti útjáról forrásokon keresztül lép a felszínre. Felosztásuk az előzőekhez hasonló.
    A bükki karsztos, zömmel mészkőből és dolomitból felépülő táj jellegzetes képződményei a tál alakú mélyedések, a töbrök. Ezek kapcsolódásából alakulnak ki az uvalák és a lápák. Bennük általában csak kis terület csapadékvize gyűlik össze, mely leszivárog a mélybe a talajtakarón keresztül, vagy víznyelőn keresztül folyik le.
    A barlangok víznyelők és források mögött, vagy töbrök oldalában - aljában nyílnak. Ezeket víznyelőbarlangoknak, forrásbarlangoknak vagy a mesterségesen megnyitott aknabarlangoknak nevezzük. Sajátos barlangtípus a zsomboly, mely a felszínre nyíló kürtőt, esetleg barlangtermet jelenti. Helyileg hegyoldalban fordul elő leginkább.
    Induljunk el tehát a Bükk csodaszép világának megtekintésére!

A Bükk megközelítése

    A Bükk Magyarország ÉK-i részén található. K-en és É-on a Sajó, Ny-on a Tarna határolja, dél felé az Alföld. Legnagyobb városa Miskolc, az ország második városa, de környékén van Eger, Kazincbarcika, Ózd is.
    A Bükköt Miskolcról vagy Egerből célszerű megközelíteni. Ide vasúton vagy műúton juthatunk el, a továbbhaladásra több lehetőségünk van.

Ikercseppkő átmetszete
    A Bükk belseje kisvasúttal is megközelíthető. Miskolcról Garadnára vagy Farkas-gödörre, Szilvásváradról a Szalajka-völgybe, Felnémetről (Eger) Felsőtárkányba vagy még tovább, az Egeres-völgybe érünk ki.
    A miskolci városi autóbuszvonalak lehetővé teszik a Bükk peremi vagy belsőbb részeinek felkeresését. Így Ómassára (15-ös), Lillafüredre (5-ös), Perecesre (6-os), Komlós-tetőre (19-es), Tatár-dombra (21-es, 16-os) és Miskolc-Tapolcára (2-es) autóbuszokkal gyorsan kiérhetünk.
    A Bükk-környéki települések közötti vasúti összeköttetés már bonyolultabb. Egerből Szarvaskő, Mónosbél, Bélapátfalva, Szilvásvárad, Nagyvisnyó közvetlenül elérhető, de Miskolc már csak Kál-Kápolnán vagy Putnokon való átszállással. Miskolcról vasúton bükki település nem érhető el közvetlenül. A települések közötti autóbusz-kapcsolat jó, de nem mindig egyszerű. Miskolcról Varbóra, Kisgyőrbe, Bükkszentlászlóra, Bükkszentkereszten és Répáshután át Egerbe átszállás nélkül eljuthatunk. Egerből Felsőtárkány, Noszvaj, Szarvaskő, Mónosbél, Bélapátfalva közvetlenül elérhető, de Bükkzsérc, Cserépfalu csak Bogácson át. Az egymás közelében fekvő települések autóbusszal megközelíthetők (Az időről-időre változó indulási és érkezési időt a MÁV és a VOLÁN menetrendjeiben találjuk meg.)
    Természetesen személygépkocsival is eljuthatunk a Bükk igen sok érdekes, szép, barlangokban is gazdag tájára. A Bükk turistatérképén szereplő utak gépkocsival járhatók. Időnként egyirányúsítások ill. útlezárások előfordulnak, ezért ezekre gondolni kell. A Bükkön keresztül az Eger-Lillafüred, a Szilvásvárad-Lillafüred és a Dédestapolcsány-Lillafüred műutak mindig járhatók.
    A kiépített barlangok környékén mind Lillafüreden, mind Tapolcán autóparkoló várja a gépkocsival érkezőket.
    Javasoljuk, hogy gépkocsival csak a Bükk széléig menjünk, onnan tegyünk rövidebb-hosszabb túrákat a hegység belseje felé.

A Bükki Nemzeti Park és turistalétesíményei

    Az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének 18/1976-os határozata a Bükk-hegység nagy részét Bükki Nemzeti Parkká nyilvánította, s ezen belül is elkülönített szigorúan védett területeket.

"A BNP rendeltetése:
  1. Védje a bükki középhegységi táj jellegzetes és változatos arculatát, kedvező természeti tulajdonságait és őrizze meg jelentős természeti értékeit.
  2. A természetes környezet megőrzésével segítse elő a szabadidő kulturális felhasználását, a szabadban történő felüdülést és élményszerzést.
  3. Szolgálja a természeti és kultúrértékek megismerésére irányuló turizmust és idegenforgalmat."

    Úgy véljük, a rendelkezés mindannyiunk legmesszebbmenő céljait szolgálja. Védjük a természetet, ne csak igényeljük tőle a felüdülést, a szépet, a jót!
Korallszerű cseppkő
    Néhány jó tanáccsal szolgálnánk a barlangokkal kapcsolatban:
    A barlangüregek általában különböző mélységűek. Ennek ellenére a mélység megállapítására a kődobálás - nem a legjobb módszer. Az aknában tartózkodó barlangkutatót (még ha nem is látjuk) könnyen halálra kövezhetjük!
    A barlangok gyakorlatlanoknak mindig veszélyesek. Ha barlangkutató van jelen, a veszély az előző esethez képest eltörpül! Komoly barlangba csak szakavatott vezetővel menjünk!
    Ha a barlangokban kő- és csonteszközöket találunk, haladéktalanul jelentsük be a múzeumnak. Így szakemberek bevonásával folytathatjuk a kutatást, s jelentős természeti értékeket menthetnek meg együtt barlangkutatók és régészek.
    Ne a Bükkben végezzünk olajcserét a gépkocsiban! Egy liter olaj 1 000 000 liter jó minőségű karsztvizet tesz ihatatlanná.
    Örökérvényű alapszabály: a Bükk felszínén elszórt mindennemű szennyezés (ételmaradék, olaj, szennyvíz stb.) a csapadék hatására szinte azonnal lejut a karsztvízbe! S ne feledjük: a Bükk körüli települések döntő mértékben karsztvizet használnak ivóvízként!

Jelzett turistautak a Bükkben

    A Bükk-hegységről turistatérkép áll az érdeklődők rendelkezésére. (Ez 11 Ft-ért minden könyvesboltban beszerezhető. - Volt, 1979-ben!) Rajtuk turistautak, műutak, hegy- és völgyjelzések, szálláslehetőségek, parkoló- és tűzrakóhelyek, források, éttermek, kiépített barlangok, fontos látnivalók, esőbeállók vannak feltüntetve.
    A műutak többsége egyben jelzett turistaút is. Sok esetben természetesen egy-egy kanyart "levág" a turistaút, de ezeket a jelzések is híven tükrözik.
    A turistautak túlnyomó többsége erdei utakhoz, ösvényekhez kapcsolódik. Ezek mindegyike biztonságosan járható.
    Az Országos kék túra a Bükköt is érinti. Bélyegző állomások Szarvaskőn, Mónosbélen, Bélapátfalván, Cserepeskőn, Bánkúton és Mályinkán vannak.
    Hosszabb túrára lehetőleg ne menjünk a Bükkbe turistatérkép nélkül. (Ha iránytűnk van, az sem baj!) A jelölt utak a haladás fő irányát egyértelműen kijelölik, de a részleteket nem tartalmazzák. Ezért a terepen ne essünk kétségbe, ha - időlegesen, vagy végleg - elvétettük az utat. Válasszuk ki a legközelebbi völgyet, s nagy valószínűséggel egy fél órán belül újra jelzett úton leszünk, melyről helyzetünk ismét megállapítható.

Kirándulóhelyek, tűzrakóhelyek, autós pihenők

    A Bükk szebbnél-szebb tájakat bemutató kirándulóhelyeit nehéz lenne részletesen bemutatni jelen füzetünkben. Csak utalunk a Kis- és Nagyfennsík karsztos felszínére, töbörsoraira, barlangbejárataira, meredek falú szurdokvölgyeire, a büszke ormokra, a "kövekre", melyekről messze tekintve akár a Tátrában is gyönyörködhetünk. Tulajdonképpen a Bükk önmagában egy hatalmas kirándulóhely - hát ennek megfelelően tekintsünk rá.
    A Bükk erdei könnyen lángra gyúlnak, ezért a tűzrakás szabályait - saját érdekünkben is - messzemenően tartsuk be. Az autós pihenőkben és sok egyéb helyen is (a turistatérkép jelzi) kiépített tűzrakóhelyek vannak. Ezek fölött bárki süthet szalonnát, főzhet egy jó bográcsgulyást, s a sütés-főzés után a tűz beoltása sem okoz gondot. Időnként teljes tűzrakási tilalom van, saját érdekünkben is tartsuk be ezt a fontos óvó rendszabályt.

A Bükk barlangjai

Az idegenforgalom céljaira kiépített barlangok

    A Bükk-hegység számos barlangja közül az István-barlang, a miskolc-tapolcai Barlangfürdő és a lillafüredi Forrás-mésztufabarlang (Petőfi Sándor-barlang) áll az érdeklődők rendelkezésére.
    Az 1976-os adatok szerint a magyarországi kiépített barlangoknak 760 000 látogatója volt. Ebből a miskolciak 79 000, 193 000, 29 000 látogatóval részesedtek, a fenti sorrendben, azaz a fizető barlangi turisták 40%-a a miskolci barlangokat kereste fel. Ez indokolttá teszi az ezekkel a barlangokkal való kissé részletesebb foglalkozást.

Vesszős-gerinci-barlang
Hidegvízi borsókő
    Az István-barlang (1) (a tábla felirata szerint István cseppkőbarlang) mesterséges bejárata a Lillafüred-Eger műút mellett, a lillafüredi Palota-szállótól DNy-ra, 500 m távolságban nyílik a Szt. István-hegy oldalában.
    A bejárat felett levő Kutya-lyuk a barlang eredeti forrásszája, felfedezése is ezen keresztül történt. Kadic Ottokár 1913-ban felmérte a barlangot (mely akkor az első teremig volt ismert) és 1914-ben ismertette azt.
    A lillafüredi idegenforgalom felfejlesztésének időszakában sikerült újabb szakaszok megismerése után a barlangot kiépíttetni. Az 1931-ben történt megnyitásoz 55 m bosszú mesterséges tárót készítettek a műút szintjéről, majd a villanyvilágítást is elkészítették.
    A világháborúban a villanyvilágítás berendezései tönkrementek. 1953-ban a Magyar Hidrológiai Társaság zsombolykutatói a barlangot kitakarították, ideiglenes villanyvilágítással látták el és társadalmi munkában idegenvezetést végeztek benne.
    A teljes felújítás 1955-ben készült el, és azóta egyre korszerűbb, nagy fényerejű, szakaszos működésű reflektorok fényében gyönyörködhetünk a barlang szépségeiben.
    A barlangot magába foglaló kőzet triászkori mészkő. Üregét az alulról feltörő hideg karsztvizek (Pokol, Vasas-akna) alakították ki. A törmelékre, ill. az üregek falára kirakódó dús cseppkőképződmények (álló és függő cseppkövek, cseppkőoszlopok, cseppkőzászlók, cseppkőlefolyások) kialakulását a felülről szivárgó vizekből kiváló kalciumkarbonát (CaCO3) hozta létre.
    A bejárati táróban a kiépítés közben feltárt üregeket láthatjuk, majd a természetes bejáratot, a Kutya-lyukat. Ezután az első nagy terembe érünk. Jobbra agyagos lejtő, néhány kis cseppkővel - és dús páfrány-moha-algavegetációval a reflektorok által legjobban megvilágított területen (lámpaflóra). Oka az egyenletes hőmérséklet, elegendő víz, megfelelő táptalaj és a napi néhány órás, igen intenzív megvilágítás. A törmeléklejtő előtt egy betonlap, alatta a Vasas-akna, mely a barlang alsóbb, csak barlangkutatók számára járható részébe vezet. Tőle kissé balra a "Mamutfogsor" nevű, a víz eróziós munkáját bemutató képződmény.
    Balra az 1927-es felfedezések nyomán készített, mesterséges táróba indulunk tovább. A táróból jobbra a "Tordai hasadék" nevű, cseppkövekben igen dús, 30 m magas folyosójába mehetünk fel. A terem tetejét CaCO3-al cementált porfirit és mészkőtörmelék alkotja.
Létrási-Vizes-barlang
Bejárati száda télen
    Visszatérve előző folyosónkba, bal felé tekintve feltűnik a hatalmas "Kupolacsarnok". Bal oldalon a törmeléken a "Meseország" (és bárki által elnevezhető figurái) helyezkednek el. Lassan a terem közepére érünk, s ekkor szemben állunk a "Megfagyott vízesés"-sel, mely pompájában vetekszik hazánk legnagyszerűbb kiépített barlangja, a Baradla hasonló nagyságú termeinek szépségével. Nagy kár, hogy a lámpaflóra már itt is érezteti hatását.
    Továbbmenve, a "Kilátóból" tekinthetünk le a teremre, abban a színlőkre, a cseppkövekre, majd az "Oszlopok csarnoká"-ba érünk. Nevét cseppkőoszlopairól kapta. Balra egy kis tó található (az agyagon át nem tud továbbszivárogni a víz), melybe pénzeket szokás dobálni. (Vigyázzunk, nehogy véletlenül belelépjünk kristálytiszta vizébe!)
    Az oszlopok közül közvetlenül a "Színház-terem"-be érhetünk, ahonnan jobbra a barlangkutatók számára járható "Vizes-ág"-ba juthatnánk, balra pedig a "Bányatáró"-n át a "Fekete-terem"-be. Ez utóbbi hatalmas, törmelékes, cseppkövekben szegény. Végén kis folyosó után a "Pokol" nevű óriás, 45 m-t meghaladó szifonhoz érünk. Sajnos ennek csak a felszálló ágát ismerjük. Alján a víz mindeddig megakadályozta az átjutást.
    Miután a "Bánya-táró" az év jelentős szakaszában vízzel telt, így a túra csak a "Színház-terem"-ig tart, onnan az előző úton kell visszatérünk.
    Az István-barlang fölötti hegyoldalban tucatnyi, néhány méteres üreg található. A kis kápolna alatt van a Golgota, feljebb a Bíbor és még jó néhány másik, melyeket Fészek, Kutya-lyuk II. stb. néven ismertet a szakirodalom.
    Forrás-mésztufabarlang (2) (A táblán Petőfi Sándor-mésztufabarlang) a Palota-szálló függőkertjei alatt, a Szinva- vízesés mellett található. A bejárata 264 m tengerszint feletti magasságban nyílik a Szinva-Garadna rendszer mésztufakúpjában.
    A Hámori-tavat létrehozó gát 1812-13-ban épült. 1823-ban a mésztufából kilépő forrás vizét foglalni akarták, s emiatt tárót ástak a laza, a patakok vizéből a növényzet és a felületi feszültség megváltozása miatt kiváló mésztufába. A 93 m hosszú táróban érdekes üregeket találtak, melyek erősen eltértek a szokásos cseppköves barlangok formakincsétől. Kiépítették a barlangot, de a fahidak, korlátok hamarosan tönkrementek.
Létrási-Vizes-barlang
"Jégcseppkövek" a bejárati szakaszban
    Kadic O. 1912-ben felmérte a barlang még hozzáférhető részeit. 1927-ben a régi vízkutató tárót felújították, a forrásokat foglalták, a vizüket bekapcsolták Miskolc város vízellátásába. A járatok egy részét az idegenforgalom számára kiépítették. (Története innen napjainkig az István-barlang történetével csaknem azonos.)
    Mint mondtuk, a barlang mésztufában keletkezett üregeket mutat be, melyeket tárók kapcsolnak össze egységes rendszerré. Magyarországon ez az egyetlen kiépített mésztufa barlang, de világviszonylatban is mindössze egy-kettő áll a nagyközönség rendelkezésére. Nézzük hát végig ezt a maga nemében egyedülálló, világritkaságnak számító, földtani csipke-csodát! A bejáraton át itt is mesterséges táróba jutunk, mely a "Hall" nevű terembe ér. Egymás mellett (alatt) találhatók a mésztufacsipkék (melyek az egykori mésztufaüregekben a növényzet gyökereire, száraira rakódott CaCO3 "burok"-ból állnak), az utólagosan, a csepegő vízből kivált cseppkőcsapok, valamint a növényi és állati lenyomatokat tartalmazó, agyagos mésztufa. Innen balra a mesterséges folyosókon át (melyekben oldalt és felül általában mindenütt leheletfinom, törékeny korallszerű mésztufacsipke látható) az "Északi fény" teremig juthatunk el. Itt vannak a legfinomabb, legdúsabb tufacsipkék. A következő megálló a "Szív", ami kb. fél méteres szív alakú cseppkőképződményeket jelent. (Itt volt Borbély Sándornak, a szervezett miskolci barlangkutatás egyik megindítójának esküvője is.) Közvetlen mellette a "Szomorúfűz" egymás mellett levő mésztufakiválásait és borsókőszerű cseppköveit csodálhatjuk meg. A következő terem a "Cseppköves-terem", amely nevének megfelelően dús, apró cseppkőképződményekben gazdag. Ezután visszatérünk a "Hall"-ba, s onnan a kijárathoz.
    A miskolc-tapolcai Barlangfürdő (3) Miskolc-Tapolcán, a Várhegy meredek mészkőletörésénél található. (A "tapolca" elnevezés szláv eredetű szó és meleg vizű forrást jelent.)
    A mai fürdő az 1930-as években épült a régi helyén. Az 1950-es években a tavasbarlangot a fürdőhöz kapcsolták, s így létrejött Európa első meleg vizű, természetes barlangfürdője.
    1959-ben megkezdődött egy egységes termál-barlangi-tavi fürdőkomplexum építése, mely 1970-ben fejeződött be. A fürdőmedencék (egy barlangi, két termál és egy tavi) funkcionális egysége tökéletes összhangban működik, bármelyikből bármelyik közvetlenül elérhető, vizét ugyanazok a források adják. A forráskrátert kb. 30 m mélységig tárták fel a közelmúltban a debreceni búvár-barlangkutatók.
    Maga a Tapolcai-tavasbarlang cseppkőszegény, alulról feltörő hévizekkel történő kioldás útján keletkezett. "Szintes" járatszakaszait természetes fürdőmedencévé formálták, egyik kürtőjén át bevezetve a források vizét, "dögönyözőt" alakítottak ki. A vízfelület 100 m², mélysége 1 m. A víz hőfoka 28°C, jellege szerint kalcium-magnézium-hidrokarbonátos szénsavas, gazdag rádiumemanáció-tartalmú víz.
    A légúti és mozgásszervi bántalmakban szenvedők, valamint idegeik megnyugtatását keresők szívesen veszik igénybe a kellemes hőmérsékletű, európai hírű barlangfürdőt.

Barlangok a turistautak mentén

    Ha a Bükköt járjuk, zömmel turistaúton haladunk.
    Kóborlásaink során sokszor találkozunk barlangüregekkel. Van, amelyekbe minden további nélkül bemehetünk, de zömüknél nélkülözhetetlen a barlangos felszerelés, a barlangot ismerő képzett vezető.
    A Bükkben kb. 100 nagyobb, és ugyanannyi kisebb barlang, valamint kb. 300 odú és kőfülke található. Menjünk végig néhány turistaúton s vegyük őket sorra. (Csak a jelentősebbekről emlékezünk meg, s azok közül is azokról, melyek turistaútról könnyen elérhetők.) Ne feledjük: a Bükk turistatérképe alapján haladunk!

Lilla-barlang
Cseppkőoszlop
    A Csanyik-völgybe a P jelzésen indulunk el. A Kripton-gyárat elhagyva jobb kéz felől a hatalmas háromszög alakú Kecske-lyuk (4) forrásbarlang szádája tűnik fel. Hossza 400 m. A bejárati 30 m hosszú terem kellemes, hűs pihenőt ad. A terem végéből induló eróziós jellegű barlangszakasz kellő világítással 100-120 m hosszan járható , csak a mésztufagátak lépcsőire kell vigyázni. A "turista"-szakasz után már csak kúszva-mászva lehet közlekedni, ide ajánlatos a barlangkutató felszerelés és a vezető.
    Utunkon továbbhaladva, bal oldalon, a völgytalp felett 40 m-rel a Büdös-pest 6 m magas, karcsú O betűhöz hasonló szádája látható. A barlanghoz a P jelű ösvény vezet fel.) Egyetlen nagy terme két kijárattal rendelkezik. Talajában az eddigi ásatások állatok csontjait és két különböző kultúrszinthez tartozó ősemberi kovaeszközöket találtak. A paleolit kőeszközök mellett egy neolitkori női csontváz is előkerült a barlangból. Ezek, és a barlang közelében található kis üregek leletei igen fontos régészeti dokumentumok.
    A környéken több kisebb-nagyobb üreg található, köztük a Király-kúti-zsomboly a legjelentősebb. A Büdös-pesttől Ny-ra 80 m-re található, csak barlangos felszereléssel járható, szép kis barlang.
    Visszatérünk a P jelű turistaútra és a foglalt Felső-forráshoz érünk el. A forrás fölötti hegyoldalban 5 barlangüreg van. A legjelentősebb közülük a Felső-forrási-rombarlang (6), melynek széles nyílásán át egy nagy terembe jutunk. Ennek teteje öt helyen felszakadt a felszínre. A barlang talajának legfelső rétegéből cserépedény-maradványok kerültek elő. Fölötte, az enyhe lejtésű oldalban egykori víznyelőbarlang is található, a Bronzika-barlang (7). Hossza 20 m, mélysége 15 m, alján bontásnyom látszik. Nevét a barlangból kikerült bronzkori női koponyatetőtől kapta.
    Ha a keresztező Z-jelzésen balra elmegyünk, a Kaszás-kút mellett a Lilla-barlanghoz (8) érünk el. Hossza 150 m, zömmel szintes, cseppkövekben igen dús, nagyon szép barlang, fokozott védelmet igényel.
    A Kaszás-kúti visszafolyótól É-ra levő második töbörben három helyen van barlang. A mélyponton 25 m mélységbe lehet bemenni, az oldalból induló hasadékon 30 m mélységben 18 m hosszú cseppköves terem található, a Ny-i peremnél pedig 15 m-ig sikerült lejutni. Az első leírásban Petőfi 1-2-3 barlangként szerepeltek, nevük később feledésbe merült.
Az Udvar-kői szakadéktöbör alján
    Az eredeti P jelzésünkön továbbhaladva jobbra az Udvar-kői-barlanghoz (9) érünk el, melyet Dante Pokla és SzikIakapus-víznyelőként is ismernek. Ez a Bükk leghatalmasabb szakadékdolinája, mely egykor víznyelőbarlang volt. Ma kürtői, kisebb üregei, sziklakapu alakú egykori barlangszádája bizonyítják barlang mivoltát. A 20 m-t meghaladó meredek falakon, valamint a szakadékdolinában összegyűlt bedőlt fatörzseken, ágakon különleges növényritkaságok sora található.
    A P turistaúton Ny felé haladva, igen szép tebrek mellett látható a Csókás-barlang (10), melybe első szakaszán létrával lehet bejutni. Mindig sáros, néhány kis cseppkővel és tufamedencével. Ideális gyakorlóterep kezdőknek.
    Ha a műúton jobbra indulunk, a bal oldalon levő második töbörben, egy fa tövében találjuk a Csókási-víznyelőbarlangot (11). Rendkívül zegzugos, egymást keresztező járatai miatt Sajt-barlangnak is ismerik. Bejárati szakasza kötélbiztosítás mellett, szabad mászással járható. Alsóbb szakaszai közül több csak laposkúszással közelíthető meg.
    A Katowice-zsomboly (12) a Varbó felé menő műút jobb oldalán kezdődő soros-teber első nagy tebrében, a S jelzésű turistaút mentén nyílik, egy erősen elnyúlt töbör aljában. Hatalmas, 5 m átmérőjű, kútszerű aknáján 20 m-re lehet kötéllel leereszkedni. Ferde szakaszok után egy 10 x 30 m² alapterületű terembe lehet jutni, mely a bejárati akna törmelékében végződik. Ördögkút-zsombolyként, Kőlyuk-galyai-zsombolyként is előfordul a szakirodalomban.
    Sétánk a P ill. a S turistaúton folytatódik. A Sólyomkút nevű forrástól D-re, a völgyperemen találjuk a Vidróczky-barIangot (13). Bejárati terméből két kürtő nyílik a felszínre, ahonnan a Garadna-völgy pompás panorámája tárul elénk. Környékén (alatta) és a S turistaúton megközelíthető Magos-kő sziklafalában több, kisebb-nagyobb barlang nyílik. Egyesekből barlangi állatok csontjai is felszínre kerültek, mint például a Három-kúti-barlangból.
    Ha a PS jelzésről a P-ön az Örvény-kőre megyünk ki, meredek letöréseiben kisebb-nagyobb barlangüregeket, kőfülkéket találunk (14).
    A PS út folytatása a SZ, majd a P. Ha a Szalajka-őrháznál a ZK, majd a Z turistaútra térünk, a Jókai-barlangként is emlegetett Odvas-kői-barlangszálláshoz (15) érünk el. Környékén 2 kisebb üreg is található.
    Mályinkáról a K ill. K jelzésű úton jutunk fel a várhoz. Alatta a Dédesvári-barlang (16) két részből álló, alacsony üregét találjuk.
    A K út bal oldalán van a Bánkúti-sziklaüreg (17) lejtős, széles, alacsony ürege.
    Az út folytatása a Bánkúti-turistaháztól kiinduló S jelzés. Tőle nem messze tárták fel a Diabáz-barlangot (18) a mészkő és a diabáz határán. Hossza 530 m, mélysége 150 m. Igen szép, cseppköves és formagazdag barlang. Állandó vízfolyásából, barlangban tárolt vizéből kívánják megoldani a turistaház vízigényét is.
Létrási-Vizes-barlang
A barlang legnagyobb cseppköve és kisérői
    A KS turistaút bal oldalán találjuk a Füstös-kői-barlangot (19), melyet Faktor-réti-sziklaüregnek is ismernek.
    A K út jobb oldalán, a Mélysár-bérc lábánál nyílik a Mélysári-barlang (20) és a Mélysári-zsomboly. Előző 60 m hosszú, szép, folyosószerű, utóbbi 5 m mély kis üreg.
    K, KZ, K P jelzéseken érünk el az Istállós-kői barlanghoz (21). Hatalmas, háromszög alakú bejárata 535 m tengerszint feletti magasságban nyílik. Első ásatására 1912-ben került sor. Megállapították, hogy a barlangban két, egymástól egyértelműen elválasztható kultúrszint található, eltérő kő- és csonteszközökkel. Ezeket kb. 30 000 évvel ezelőtt élt ősember készítette. A barlangban a felső kultúrrétegben található tűzhelymaradvány ma a Nemzeti Múzeumban van kiállítva.
    A P jelzésen lemegyünk a Szalajka-völgybe. Vessünk egy pillantást a vízkutató-táróval tönkretett Szalajka-forrásbarlang (22) bejáratára, majd a mésztufa tetarátákat (Fátyol-vízesés) csodáljuk meg. Ha tovább megyünk lefelé a természetvédelmi területen, a Szikla-forrásbarlang (23) bejáratából zuhogó vízesést láthatjuk (mögötte 50 méternyi járatszakasz ismert), lejjebb pedig a pisztrángok játékában gyönyörködhetünk.
    Szilvásvárad érintésével a mónosbéli Vízfő-forrás mésztufakúpját és a benne levő mésztufaüregeket (24) vehetjük szemügyre. A tufában igen sok levél-, ág- és csigalenyomat található, melyet könnyen kipreparálhatunk. Az egykori gépesített tufabányászat sajnos mindössze néhány üreget hagyott meg.
    A P, majd a K úton érünk fel a Pes-kő ormára. Alatta, 745 m tengerszint feletti magasságban nyílik a Pes-kői-barlang (25). Nagy szádája mögött levő 32 m hosszú, tágas termében többször ástak. A Pes-kői-barlang környékén több kisebb-nagyobb kőfülkét is találhatunk, melyek közül régészetileg a Petényi-barlang jelentős.
    Ha tovább haladunk az országos Kék-túra útvonalán, nemsokára a Cserepes-kőhöz érünk. Tetejéről balra vezető turistaút a barlangszállássá kialakított Cserepes-kői-sziklaodú (26) 6 x 4 m² alapterületű, 2 m magas terméhez vezet. Közvetlen környékén 6 m hosszú, tetőre nyíló hasadékú üreg található.
    Az Őserdő és a Tar-kő között a Z, a K, majd a K jelzésen az Imó-forrásbarlanghoz (27) érünk. Időszakos forrás, amikor aktív (főleg tavasszal), hozama eléri a 220 l/p értéket is. Száraz periódusban barlangjának mintegy 60 m-nyi szakasza barlangkutatók számára járható. Fölötte két, néhány m-es hasadékszerű üreg található.
Létrási-Vizes-barlang
Görbecseppkövek
    A Z jelzésen balra indulunk, majd a műúton a Nagy-Pazsag-völgy völgyfőjéhez érünk. Itt a meredek sziklatörésen - a Nagy-Tölgyes-orom DNy-i oldalában - több üreget látunk. A legelső keskeny hasadék, néhány m hosszú. Utána egy kis eresz következik, majd több méter magas, breccsás, hasadék jellegű bejárat. 15 m-nyi járata alul eltömődött, felfelé kürtőbe megy át. A legfelül háromszög alakú, breccsás, cseppköves előtérből induló barlang kényelmesen járható mintegy 50 m hosszan. Baloldali ága az alsó barlangba torkollik a bejáratánál. Nevük Nagy-Pazsag-völgyfői-barlangok (28).
    A Z, majd a KKZ jelzésen a Nagymező töbrei közé érünk. Egyikben bontásnyom látszik. A Nagymezői-víznyelő (29) néhány m-ig ismert, vize valószínűleg a Garadna-forrásban lát napvilágot.
    Ettől ÉK-re találjuk a Nagymezői-zsombolyt (30) melynek 6 m-es bejárati kürtőjét kis lejtős folyosó, majd cseppköves, szép kis terem követi.
    A KS út után a PS-án megyünk Csipkés-kút felé. Először a Kőbánya-barlangot (31) találjuk meg, mely 25 m mély, alját mosott kövek jelzik, majd tőle DK-re a lyukas-gerinci Betyár-barlangot (32). Aknája után következő szép, cseppkődíszes terme betyárok menedéke volt. A barlang összhossza 40 m. Az út É-i oldalán bekerített vízműterület látható. Benne van a 24 m mély, 32 m hosszú Csipkés-kúti-víznyelőbarlang (33), egy nagy szakadékdolina meredek sziklafalának alján.
    A S jelzésen érünk be Ómassára. A K jobb oldalán meredező sziklafalban van a Hetemeri-rókalyuk (34) kis ürege. A másik oldalon, már a Látó-kő aljában találjuk meg a Remete-barlang (35) szintén nem nagy üregét. Ha pedig a K után a S, S útra térünk rá, annak mindkét oldalán sok apróbb-nagyobb fülkét, odút látunk a Vörös-kő oldalában (36). Egyesek alkalmi szálláshelyeknek is megfelelnek igénytelenebbeknek. Keletkezésüket a szivárgó víznek és a fagynak köszönhették.
    Ómassáról a K jelzés mentén kapaszkodunk fel a Garadna-völgyet határoló gerincre. Onnan a Bolhási rétre érünk el. Közvetlenül az út mellett nyílik a Bolhási-víznyelő-barlang (37). Állandó vízbefolyással rendelkező patakos barlang, mélysége 85, hossza 520 m (a legújabb feltárások nélkül, amelyek még nincsenek felmérve). Szép termei, cseppkövei a Bükk-hegység legszebb barlangjai közé sorolják. Az állandó vízbefolyás miatt csak nagy helyismerettel rendelkező vezető irányítása mellett lehet megtekinteni, - ha lezárták a bevezető patakban emelt gát vízátbocsátó nyílását.
    A műúton Ny-ra indulunk a PZK jelzésen. Jávorkútra érünk el, ahol a forrás vize 700 m-es út után, az országúttól nem messze, attól D-re, a Jávorkúti-víznyelőbarlangban (38) tűnik el. Ez is mesterségesen feltárt barlang, jellegét tekintve végig aktív. A barlang ÉNy-i vége közel K-Ny-i irányú, patakos főágba csatlakozik, melyből mintegy 60 m-es szakasz ismert mindössze, mivel mindkét irányban szifonok zárják le. 1953-as felmérésű térképe alapján hossza 917 m, mélysége 112 m.
    Jávorkútnál a műútról a P jelzésre kanyarodunk. A Szirén-barlang (39) a felfedezése után hosszú ideig csak Sógos-lyukja néven volt ismert. Több mint száz méteres járatrendszere több szinten helyezkedik el. A barlang bejáratától DK-re, 20 m-re a Szirén-II.-barlang található, mely valószínűleg összefügg az előzővel. 35 m mélységben omlás zárja el a továbbvezető utat.
Lusta-völgyi-zsomboly
Barlangi csendélet mászóeszközökkel
    A P jelzéstől D-re találjuk a Hársas-barlangot (40), egy teher É-i oldalában, 695 mtf-i magasságban. Mélysége 18,1 m. A zsomboly két ága egymással több természetes áttörésen keresztül érintkezik. Alját törmelék zárja el. (Helyes lenne talán az eredeti nevét - Bolhási-zsomboly - használni, de első térképe Hársas-barlangként tünteti fel.)
    Ha a P úton továbbmegyünk, jobbra állandó vizű patakhoz érünk, melynek egy része néhány száz méteres út után egy 30 m hosszú betongát mentén nyelődik el.
    Balra, a P jelzésre kanyarodunk. A fenyvest elhagyva, a kerítésen belül, balra, az első kicsi, de igen meredek falú töbörbe az Útmenti-barlanghoz (41) érünk el. Hossza 84 m, mélysége 59 m. Bejárása csak kellően karcsú kutatóknak ajánlott. Nehéz a barlang első szakasza is, ahol törmelék között kell átbújni. A barlang mélypontján időszakosan víz található. Továbbhaladunk a műút P jelzésén. A kerítésmenti földúton D felé 80 m-t megtéve, a kerítés alatti patakmederben találjuk a Fenyves-réti 1. és 2. számú víznyelőbarlangot (42), valamint néhány m-rel az aktív patak irányába haladva a fenyves-réti Patakmedri-barlangot. Mindegyik az állandó vizű Fenyvesréti-patak inaktív nyelője. (Közülük a legidősebb a patakmederben legtávolabb levő.) A legalsó néhány m mély, befulladt bontás. A következő 20 m, lejtős, a Patakmedri 15 m, csaknem teljesen függőleges, tisztára mosott, mozgó kövek között.
    A P-ről a Sebes-völgybe megyünk le a Z jelzésen. A Huba-források feltörései helyén kutatótáró éktelenkedik, melynek folytatásaként két rövid, néhány m-es barlang, a Sebes-vízi 1. és 2. sz. forrásbarlang (43) bejárata látható. Egyiken sem sikerült mindeddig a mögötte sejtett barlangba bejutni, melynek egyik felső része (a Szivárvány-barlang) már ismert. A források fölött balra 20 m-rel magasabban a lapos Sebesvízi-odú húzódik meg. Lefelé nyíló kürtője a folyásiránynak megfelelő jobb oldali forrásbarlang fölé jut el.
    Következő utunk az előbbi betongáttól indul, a patak folyásának megfelelő irányba, a PP-en. Jobbra egy kis házacskát látunk. Tőle visszafelé 50 m-rel, a patak fölött a Létrási-Vizes-barlang (44) mesterséges bejáratát találjuk. A gerinc mögött DNy-i irányban, 60 m-re van a természetes víznyelő száda. Hossza mintegy 2200 m, mélysége 85 m. A Bükk-hegység tudományosan egyik legjobban kutatott barlangja. A barlang az országút alatt is áthalad, és a Szárdóka porfirit-gerince alatt van a végpontja. Jelenleg két, jól elkülöníthető járatszintjét meredek falú vagy omladékos termek (kürtők) kötik össze. Barlangkutató-felszereléssel és vezetővel a barlang jelentős része könnyen bejárható. Még meglevő szép cseppkövei, vízmosta-vízoldotta formái miatt érdemes megtekinteni. Genetikailag korróziós, eróziós, üregelődéses, tektonikus jellegű szakaszok különíthetők el. Az állandó vízfolyások lapos, tálszerű eróziós üregeket alakítanak ki a szálkő talpon, a vízmozgás következtében gömbölyűre koptatott törmelékanyaggal.
Létrási-Vizes-barlang
Eróziós mélyedés a járattalpon
    Az út bal oldalán hatalmas, időszakos víznyelőszáda tűnik elő, a Tuskós-barlang (45). Mélysége 13 m, alját törmelék zárja el. Aki meg akarja nézni, vigyázzon, mert az ácsolat nagyon korhadt!
    120 m-re K-re, balra, két mogyorófa között a Kis-mogyorós-barlang (46) bejárata sötétlik. Vigyázat! A nyílás után azonnal 11 m-es harangkürtő nyílik, mely csak komoly barlangkutató-felszereléssel küzdhető le. Összmélysége 38 m, hossza 48 m, alján időszakos pocsolya akadályozza a bontási munkákat. Vele szemben, a patak végső nyelési pontján nyílik a Nagy-mogyorós-barlang, mely 6 m mély, törmelékben levő, életveszélyes üreg. Tulajdonképpen az előző barlang időszakosan aktív nyelője, amelytől törmelék választja el.
    A szomszédos töbörben található a ma beomlott bejáratú Ikertebri-barlang (47). Hossza 82 m, mélysége 34 m. A barlangban több méter üledék halmozódott fel.
    A P úton lejutunk a Hámori-tóhoz. Az Eszperantó-forrás mésztufakúpjában a jelenleg egyre jobban beboltozódó Eszperantó-mésztufabarlangot (48) vehetjük szemügyre.
    Lillafüredről déli irányban indulunk, a park sétányán. Mielőtt az autóparkolóhoz érnénk, a kerítés mellett vasbeton fedőlap látható, mely a Soltész-kerti-mésztufabarlang (49) egyik bejáratát rejti. (A másik a Soltészkertben, betoncsövön kijövő víz mentén közelíthető meg!) Hossza 236 m, zömmel laposkúszással, a Vízművek víz-visszaduzzasztása miatt ma csak részben járható. Az autóparkoló D-i végében, a híd és a vasúti sín között szintén betonfedőlap vehető észre, a Soltész-akna ez, amely mésztufában van. 11 m mély, onnan egy 8 m hosszú lejtős szakasz szép, mésztufa és cseppkődíszes termecskébe vezet. Alján (a műút alatt 15 m-rel) szifontó található, melynek egyik oldala már mészkő. A víz visszaduzzasztása miatt ez a barlangi munkahely sem kereshető fel. Az 1973-74-es karsztárvizek alkalmával az akna biztonsági szelepként működött, s így az utat csak félig törte fel a víz, a többi az aknán át tudott a felszínre jutni. Ugyanekkor az István-barlang bejáratán is 20 cm magasan folyt ki a víz.
    A K jelzésű úton előbb mesterséges szikla alagúton megyünk át, majd egy kis Mária-kápolnához érünk. Szép kalcitkristályok díszítik, ami a turistaút fölött 15 m-rel nyíló, 10 m hosszú Kristály-barlangból (50), a breccsa cementanyagából származik.
    Az autóbusz-végállomásnál a Vesszős-völgyben 10 m-es magasságban, a ház fölött, az úttól néhány lépésre a kétágú Vesszős-alji-zsombolyt (51) találjuk. Mélysége 13 m, feltárását az útépítésnek köszönhette.
    A Szinva-főforrás búvárok számára járható barlangot rejt a patak törmeléke alatt. A fölötte levő gerincben a Kőpados-, Vénusz-, Átbújó-, Rés-, Omlás-teteji-odú (52) nevű üregek vannak, melyek egy része az útról jól látható.
Hányszor mondjam, hogy ne nyúlj a cseppkövekhez!?
    Ha tovább megyünk, jobbról mély völgy lép be. Bal oldala porfirit és mészkő váltakozása. Az út felett mintegy 20 m-rel, a porfirit és a mészkő határán nyílik az Y- vagy Pala-barlang (53), ami tulajdonképpen részben (vagy teljesen?) mesterséges. Szép cseppkőlefolyások és szalmacseppkövek díszítik a kétágú, 30 m hosszú üreget. Külön érdekességei a kalcitbevonattal "konzervált" csiga- és szúnyogtetemek.
    A Lusta-völgyben a Z jelzés mellett, a műút felett 10 m-rel, az út jobb oldalán, alacsony, lapos, genetikailag érdekes karszt-objektum, a lusta-völgyi Torlódásos-barlang (54) tűnik szemünk elé. 100 m távolságban, a meredek sziklafalban, az út felett 25 m-rel a lusta-völgyi Egyenes-barlang (55) található, s tőle nem messze, még tovább a Bivak-barlang. Előbbi 15, utóbbi 3 m hosszú.
    Továbbhaladva a mészégető után jobbra egy földút indul felfelé. 50 m-rel az út szintje felett nyílik a Lusta-völgyi-zsomboly (56). Érdekes cseppkőképződményei függőleges aknán, kötélen közelíthetők meg. Alján törmelékhalom található, benne csontmaradványokkal.
    Az út hatalmas félkörívében, az úttól 30 m távolságban van a Félelmek-barlangja (57). Mozgó, hatalmas kövek között 20 m mélységig lehet lemenni, egy 15 m hosszúságú terembe, de életveszélyes, nem érdemes. A Kurta-bérci erdész emlékmű mögött levő töbörben található az 50 m mély Kurta-bérci zsomboly (58), mely jelenleg csak felső szakaszain járható, alja beomlott. Tőle 30 m-rel az út felé, egy 6 m mély, másik szűk aknabarlang nyílik.
    A Z-ön továbbhaladva a Körös-hegyi munkásháztól ÉNy-ra 500 m-re a Körös-hegyi-hasadékbarlang (59) 6 m mélységig ismert.
    Répáshutáról indulunk tovább a K jelzésen a Balla-völgybe. A községtől D-re, a temető fölött nyílik a Balla-barlang (60). A 35 x 10 m² alapterületű 4 m magas csarnokban csontmaradványok mellett a Szeleta-kultúra jellegzetes kőeszközeit találták meg. A felsőbb rétegekből egy fiatal kőkori gyermekkoponya maradványa is előkerült. A völgy sziklafalaiban több kisebb-nagyobb üreg található, közöttük a 62 m hosszú Varangy-barlang érdemel említést.
    Répáshutától 2 km-re D-re a Balla-völgyben a 12 m hosszú Poros-lyuk (61) igen jelentős ősmaradványokat rejtett. A völgyben a sziklafal DK-i végében, a Balla-völgyi sziklaüreg (62) kitöltéséből is kerültek elő kőeszközök. A Balla- és a Csúnya-völgyek találkozásánál több kisebb-nagyobb üreg található. A Ny-i sziklafalban a Csúnya-völgyi-barlang a völgytalp fölött 30 m-el nyílik. Egyetlen, nagy terembe juthatunk be a viszonylag szűk nyílásán.
    A Csúnya-völgybe balról lép be a Diós-kút vizét hozó, gyakran időszakos patak. A több mint tíz nyelő és kis barlang (64) leghosszabbja sem több 15 m-nél.
Kőlyuk I.
Gömbded cseppkövek
    A Pénzpataki-őrháztól DNy-ra találjuk a Pénz-pataki-víz-nyelőbarlang (65) hatalmas sziklatömbök között induló szádáját. A főága 238 m hosszú. A 146 m mély barlang alján a víz mindeddig visszafordulásra kényszerítette a kutatókat. Az itt eltűnő víz (az 1975-ös sózásos nyomjelzés alapján) a Szinva-forrásban lát ismét napvilágot.
    A Lök-völgyben a jobboldali sziklafalban, fent nyílik az ovális bejáratú, több irányban elágazó Lök-völgyi-barlang (66). Tőle D-re van az egykori Lök-völgyi-kőfülke, mely kitöltésének eltávolítása után kétbejáratú karsztalagúttá vált. Ennek neve Vaskapu (67). A völgy alsóbb részén, a Felsőtárkány előtti sziklafalakban több, kisebb-nagyobb üreg található. A felhagyott kőbánya igen szépen tár fel néhány, törmelékkel vagy kalcittal eltömött barlangroncsot (68).
    Visszafelé a P, Z, P, K jelzésű úton jutunk fel az Odor-várhoz. A vár alatt találjuk az Odor-vári-barlangot (69) 546 m tengerszint feletti magasságban. Szűk, lejtős, eldugott nyílása többszintes barlangba vezet. Könnyen járható, ezért képződményei zömmel elpusztultak. Feltérképezett hossza 180 m. Alatta a sziklák között elbújva találjuk a (lezárt) Hajnóczy-barlangot (70). Gyönyörű cseppkőképződményei és méretei (1200 m hosszú, 117 m mély) együttesen a Déli-Bükk legjelentősebb barlangjává teszik.
    A Hór-völgy legalsó szurdokában találjuk a 3 x 2 x 4 m-es termecskéből álló Kúthegyi-sziklaüreget (71), majd tőle D-re az egyik leghíresebb magyar barlangot, a Suba-lyukat (72). Egyetlen, hosszúkás termének vége felszakadt a felszínre. Az ásatások során a kőeszközök mellett itt került felszínre Magyarország első ősemberi lelete, női csontvázrészletek és egy gyermekkoponya képében.
    A szemközti oldalon, D felé a Perpáci-barlangok találhatók sziklaodú, sziklaüreg, barlang és kőfülke együtteseként. Kis üregek.
    A völgyben felfelé, a Füzér-kő szikláiban van a Füzér-kői-átjáró (74). Alulról jól látszik hatalmas bejárata, de csak felülről kötélbiztosítással ajánlatos megközelíteni. Két bejáratú, két termét széles átjáró köti össze.
    A következő sziklafalban, a Hideg-patak betorkollásánál találjuk a Vécs-verői-barlangot (75). Alacsony, 11 m hosszú üregének vége törmelékes. Gábor-kői-barlangként is ismerik.
    A Bükkszentkereszttől D felé menő út mellett, a falutól 1 km-re egy töböroldalban kis lyukkal indul a több egymásba nyíló aknából álló 25 m mély Lófő-barlang (76). Az É-ra tartó P út mellett nyílik az Orosz-kúti-víznyelő (77), melyben törmelékben akadt el a munka.
Hillebrand Jenő-barlang
Cölöptanyás terem
    A fehérkőlápai turistaháztól É-ra, a P jelzés mellett nyílik a Fehérkőlápai-zsomboly (78). Emberi csontmaradványok kerültek elő belőle bontás közben.
    A Vadas Jenő-forrás víznyelőjét mintegy 60 m-ig ismerjük Vadas-víznyelőbarlang (79) néven. Alja elszűkül.
    A Mexikói-völgyben a S jelzésen indulunk Miskolcról. Több apróbb-nagyobb üreg után az É-i oldalban barlangcsoport tűnik elő. Legjelentősebb a háromszög alakú teremmel induló Tatárárki-barlang (80), melyet már Zengő-barlangként, Nagy-sánci-barlangként is leírtak. Hossza 40 m, csak kötélbiztosítás mellett járható, igen magas, hasadékjellegű üreg. Előtte nagy mésztufatömb hever a bejárat mellett.
    Tőle DNy-ra, alig a patak szintje felett, flexura alakú bejárattal nyílik a többszáz méter hosszú, 80 m mély, csak barlangkutatók számára járható Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang (81). A sziklafal É-i oldalában, Bükkszentlászló előtt több kisebb-nagyobb üreg található (82).
    Kicsit délebbre megyünk. A P közvetlen közelében nyílik a Nagykőmázsa-oldali-zsomboly (83). Tágas kürtője után kis terembe jutunk s onnan ismét kis kürtőbe, mely eltömődött.
    A jelenleg működő Nagykőmázsa-bányától ÉNy-ra, egy erdei ösvény menti második töbörben találjuk a Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlangot (84) 275 m tszf-i magasságban. Mélysége 93,5 m, hossza 112,6 m, azaz meredek kürtők sorából (12 db) és az azokat összekötő szintes vagy ferde részekből áll. Alján gyakran víz található. Gyakorlott barlangkutatóknak ajánljuk.
    A Tapolcai-tavasbarlang mögül induló P út mellett van a 15 m hosszú, lejtős, eltömődött végű Szentkereszthegyi-barlang (85).
    A P és PZ utak találkozásánál látható a nagykőmázsai Danó-lyuk (86) 10 m-ig ismert zsombolya.
Lengyel-barlang
Függőcseppkő csoport
    A Cserépváraljáról induló P jelzés mentén találjuk a Farkas-kői-barlangot (87), mely több részből álló, kis üregrendszer. Ásatásából csontmaradványok és kőeszközök kerültek elő.
    Hámorban, a Puskaporosi-szorosban ősrégészetileg jelentős barlangok találhatók (88). Legmagasabban a 10 m² alapterületű Puskaporosi-kőfülke fekszik. A patak szintjénél a 30 méteres teremből álló Herman Ottó-barlang, melynek "ablakaként" szerepel a Herman Ottó-kőfülke. A törmeléken átszivárgó víz megakadályozza az előbbi barlang könnyebb bejárását. Kissé távolabb, a patak szintje felett nyílik a Puskaporosi-sziklaüreg 34 m hosszú ürege. Az É-i oldalban a ma beépített Szinvaszorosi-barlang 18 m hosszú terme érdemel említést.
    A P-ön felmegyünk a tetőre, s rövidesen hazánk ősrégészetileg egyik legjelentősebb barlangjához, a SzeIeta-barlanghoz (89) érünk el. A barlang 95 m-rel a Szinva fölött nyílik, D-re néző nagy szádája mögött mintegy 70 m hosszú, tagolt, 10-30 m széles, törmelékkel 1-11 m vastagon feltöltött terem található. A Ny-i mellékág és a főág végén levő kisebb ágak (melyekben már cseppkő is akad) megnézéséhez világítóeszközre is szükség van. A bejárat környékén dús algavegetáció látható. A falon vastag, fekete csík húzódik: az ásatások e vonaltól a jelenlegi szint alá mélyítették a barlangot, melyből a Szeleta-kultúra néven ismert ősemberi eszközök nagy tömege került elő csontmaradványok társaságában. A barlang bejáratánál emléktábla hívja fel a figyelmet a barlang ősrégészetileg rendkívül nagy szerepére. A Szeleta-oldalban még 5 kis üreg található, ezek közül a Szeleta-oldali 1. és 2. folyosóbarlangot említi meg az irodalom.
    A P jelzésű út mentén a Szeleta-barlangtól É-ra, egy töbörben növő fa tövében nyílik a Szeleta-zsomboly (90) csak barlangkutatók számára járható kürtőrendszere. Az ötvenes évek elején mintegy 95 m-ig feltárt zsomboly többször eltömődött szűkebb helyein, ezért gyakran "újrafelfedezték" kutatóink az alsóbb részeket. Térkép csak 78 m-ig készült el, bár már a szintes ágban folyik a munka.
    Az utak, turistautak közvetlen közelében levő barlangok sorával ezzel végeztünk.

A Bükk többi barlangja

    A turistautak menti barlangokat bemutattuk. Viszont a Bükk legnagyobb barlangjai általában nem turista- vagy műutak mellett vannak. Vegyük sorra ezeket is, de a teljességre törekvés igénye nélkül.
    Az Udvarkői-szakadékdolinától ÉK-re, 300 m-re a Kő-lyuk-csoportot (91) találjuk. Bejárásukhoz világítóeszköz, turistaruha feltétlenül szükséges. Legalul a Kő-Iyuk III. található. Meredek sziklafal aljában lefelé nyitott cső, egy oldaljárattal, alján törmelékkel eltömődve. Fölötte ÉÉNy-ra találjuk a Kő-lyuk I.-et, mely meredek falú szikla tövében, nagy barlangi teremmel indul. Ezen kívül két nagy terme (40 x 20 m, ill. 40 x 30 m), több kisebb, és néhány folyosója van. (A Pokol nevű része csak kötélbiztosítás mellett járható. Cseppkőben általában szegény, de az első terem főtéjében levő hatalmas gömbded cseppkövek, valamint a második terem kristályos képződményei és általában cseppkőlefolyásai nagyon szépek és érdekesek. A barlang mind az embereknek, mind a medvéknek tanyája volt. Egy helyen a medvekoponyák eltemetésére utaló, szabályos helyzetű medvekoponya-együttest találtak a kutatók. Sokan (még külföldről is) csupán a medvecsontok kedvéért keresik fel a barlangot, nem törődve azzal, hogy néhány, számukra teljesen értéktelen csont felkutatása ürügyén a csontokat befoglaló talajréteget úgy megbolygatják, hogy kutató szakember számára is értéktelenné válik a még oly fontos őslénytani lelet is. Ne tegyük ezt! Ha őslénytani leletet találunk, értesítsük a múzeumok illetékes szakembereit! K felé 30 m-re található a Kő-lyuk II., mely ma a neves régész Hillebrand Jenő nevét viseli. Sokan Cölöpkunyhós-barlangnak ismerik, ugyanis egyetlen nagy termében egy csiszolt kőkori cölöptanya maradványait találták meg az ősrégészek. A Hillebrand Jenő-barlang hazánk egyetlen, karcokkal díszített barlangja. Maga a barlang egy hatalmas, részben szakadéktöbör jellegű képződmény alján nyílik. Egy időben le volt zárva, ma nincs. Mindenkit kérünk, hogy a kaparásokat, ill. a cölöpkunyhó nyomait ottjártukkor maximálisan óvják az utókor számára.
    A Kő-lyuk-tól K-re 500 m-re nyílik a Vénusz-barlang (92). Hossza fél kilométer körüli, cseppkődíszei nagyon szépek - voltak, míg ki nem rabolták.

Lengyel-barlang
Cseppkőlefolyás
    A barlangtól É-ra 500 m-re nyílik az Őz-tebri-barlang (93). Hossza 150 m, keskeny, hasadék jellegű folyosóval, melynek végén vizes szifon található. A két barlang - méreteitől eltekintve - erősen hasonló.
    A Galya-forrás fölött, 410 m tszf-i magasságban nyílik a Lambrecht Kálmán-barlang (94). Egyetlen terme 14 m hosszú, kényelmesen járható. Az ásatások gazdag csontmaradvány-tömeget és igen kezdetlegesen megmunkált kőeszközöket tártak fel. Ezek alapján valószínűleg idős (mintegy 100-150 ezer éves) magyarországi leletekről lehet szó.
    A Kő-lyuk-csoporttól ÉNy-ra nyílik a teljesen függőleges, kútszerű Kőlyuk-zsomboly (95). Mélysége 10 m, alját törmelék borítja.
    A Sólyom-kúttól É-ra 200 m-re, a műúthoz legközelebb lévő töbörsorban található a 18 m mély, alján törmelékkel eltömődött Sólyom-kúti-barlang (96). Szűk, csak barlangkutatóknak ajánljuk. Ugyanezen töbörsorban, D-felé az országúttól 80 m-re, egy töbör oldalában nyílik az Ypönkaql (Sólyomkúti 2. sz.)-barlang. Ovális alakú, simára oldott falú, mesterségesen kibontott. 4 m-es függőleges aknája után mintegy 5 m mély harangkürtő következik, ahonnan csak kötél segítségével lehet kijönni. A barlang végét finom üledék képezi.
    A Szementu-barlang (97) a Barátságkerti-visszafolyó barlangja, 6 m-nyi függőleges szakasz után 150 m hosszú, vízben, köveken történő laposkúszással "járható" rész következik, végén a mintegy 70 m hosszú Teanager-teremmel. A barlang bejárati szakaszát Övénykői-víznyelőbarlangként is ismerik. (Szamentu az ókori egyiptomiaknál az üregek istene volt.)
    A Barátság-kerti turistaháztól nem messze az igen szép, cseppköves, egy nagy teremből álló Lengyel-barlangba (98) juthatunk el. A barlang teteje helyenként mindössze cseppkővel cementált föld, melyet gyökerek próbálnak át- meg áttörni. A barlangban igen sok cseppkövesedett gyökérbevonat látható, valamint egy igen szép, általunk cseppkőkosárnak nevezett képződmény. Cseppkövei zömmel még épek. Környékén nyílnak a Gyurkó-lápai-barlangok kis üregei, melyek egyes tagjai Sövénykúti-barlangként, Harica-oldali-barlangként is szerepelnek az irodalomban.
    A Nyárújhegyi-barlang (99) omladékos, életveszélyes, törmelék között vezető mintegy 50 m hosszú ürege az Ördögoldalban nyílik. Hozzátartozik egy ugyanolyan omladékos, 21 m mély zsomboly is.
    Az Ölyves-kői-barlang (100) 28 m hosszú, átlag 2 m széles folyosója az Ablakos-kő déli mellékvölgyében található. A következő mellékvölgyben vannak a Leány-völgyi üregek (101). A kőfülke magasan fent, tágas bejáratú, két nyílással. A sziklaüreg alacsony nyílású, 20 m hosszú.
Lengyel-barlang
Gyökérszálas cseppkő
    A Feketesári-üregek (102) a Feketesár-bérc É-i oldalában vannak. A sziklaodú 11 m hosszú, a kétbejáratú átjáró hasonló hosszúságú.
    A Kőrös-barlang (103) vagy Nyáj-barlangja 38 m hosszú, nevének megfelelően állatok tanyájául is szolgált.
    850 m tszf-i magasságban nyílik az ősrégészetileg rendkívül jelentős Tar-kői-kőfülke (104). Barlangkutató diákok nyomán a Természettudományi Múzeum figyelt fel arra, hogy bontás közben állatcsontokra találtak. A munkát a szakemberek folytatták, s a maga nemében páratlan, középső pleisztocén (jégkori) több ezer leletből álló, ún. tarkői faunahullám maradványát tárták fel. Egyedül ebből a barlangból 8, a tudomány által eddig nem ismert állatfajt tudtak leírni a szakemberek!
    A Cserepes-kő déli részén 10 barlangüreget ismerünk, 805-697 m szintek között. Méretük 2-6 m-es hossz, de a 751 m-en levő 16 m (105).
    A Vöröskői-forrás felett levő gerincben 9 olyan üreg található, mely a "barlang" méretét eléri. Legmagasabban levő tagja 672 m-en, a legalul levő üreg pedig 566 m-en nyílik. Általában 2-5 m hosszúak, de a legalsó 14 m, a 652 m-ben nyíló pedig 23 m mély (106). Ez utóbbi a Kecskor-lyuk.
    Felsőtárkánytól É-ra, a Gyetra-völgyben taláIható az Esztáz-kői-barlang (107). Felső terme 15 x 2 m-es, az alsó kisebb és agyagosabb. Tőle ÉNy-ra található egy kis kőfülke.
    DNy-ra a Mész-völgyben 31 kis üreget írtak le (108), de közülük több már megsemmisült.
    A Cserépfalutól ÉK-re levő Kecskés-gaIyai-barlang (109) 15 m hosszú, átjáró jellegű. Ásatása során csontmaradványok és kőeszközök kerültek elő.
Létrási-Vizes-barlang
Cseppkőcsoport a Vértes-ágban
    Kácstól É-ra található a nagy szádájú Zsendice-Iyuk (110). Első, 10 m-nél hosszabb termének aljában kis folyosóból szobányi terembe jutunk, melyben hatalmas tömegű guanó van.
    A Lator-vártól ÉNy-ra a Lélek-lyuk (111) bizonytalan eredetű, vízszintes és függőleges részből álló ürege ismert.
    Kácstól É-ra van az Alsó-Kecskevári-sziklaüreg (112) 2 x 3 m-es termecskéje. A továbbjutást az igen sok törmelék akadályozza meg.
    Az Ilona-kúttól D-re található Kisbodzási-zsomboly (113) 70 m összhosszúságú járata termekből és szűk összekötő részekből áll.
    É-ra az Ilonakúti-barlang (114) 25 m mély törmelékes részébe hatoltak le a kutatók. A Déli-Bükkben levő Hársas-barlang (115) feltárásakor 72 m hosszú és 20 m mély volt, s igen szép apró cseppkövek, cseppkőlefolyások díszítették. Könnyen járható barlang, de nehezen lehet megtalálni.
    A Galuzsnya-tető ÉK-i oldalában van a Galuzsnya-víznyelő-barlang (116). A felszínről induló hasadékaknából egy szűk nyíláson át egy ikeraknába lehet lejutni, melynek mélypontja 52 m-en található. Ma csak a felső rész járható.
    Bükkszentlászlótól DK-re van a szűk, 6 m mély, sziklafal tövében nyíló Vörös-kői-zsomboly (117).
    Bükkszentlászlótól É-ra, tölcsérszerű nyílásban, nagy hasadékokkal indul a Nagyárki-zsomboly (118), alján rövid vízszintes járattal.
    A Fényeskői-víznyelőbarlang (119) ma is aktív. Ürege mindössze néhány méter.
    A diósgyőri vártól D-re található a néhány m mély, forrásbarlang jellegű Tigris-árki-barlang (120).
    Ugyancsak a diósgyőri vártól DNy-ra nyílik a terület legnagyobb barlangja, a Vártetői-barlang (121), melyet Fényeskői-zsombolyként írtak le először. Mélysége 79 m, benne több, csak komoly felszereléssel járható kürtővel. Hosszúsága 165 m. Több szép, cseppköves terem található benne. A Vártető ÉNy-i oldalában három üreg nyílik, melyet Vártetői-odúk néven írtak le. Az első hossza 22 m, a másodiké 2 m, a harmadiké pedig nem éri el a barlangméretet.
Létrási-Vizes-barlang
Vízoldotta lemezes mészkő a Zebra-folyosóban
    A Diósgyőri-barlang (122) a diósgyőri vár mögött található, főbejárata a jelenlegi strand területén van. A szauna építése előtt végzett leletmentéskor gazdag ősrégészeti anyag került napszintre. A járatok összhossza 80 m-nyi. A második bejárattól K-re 10 m-re a 11 m mély aknából álló Agyag-lyuk található.
    A Vadalmás-kutaktól ÉK-re, az út mellett található a Bodzási 1. sz. zsomboly (123), mely nyitott aknájú, 25 m mély, 100 m hosszú. László István lovaskocsijáról leugorva becsúszott a barlangba, s ott lelte halálát 1968-ban (László-zsomboly). A Bodzási 2. sz. zsomboly (124) ma 65 m mélységig ismert. Alja törmelékes. A barlang alatt és mellett 50 m-re, a bontásokban néhány métert haladtak a kutatók.
    A Vadalmás-kút sziklatörésének aljából nyílik a Hegyes-kúti-zsomboly (125), melyet Vadalmás-kúti-zsombolyként is ismernek. Mélysége 30 m. Több kis aknából, lejtős folyosóból és egy törmelékes teremből áll.
    Az alsó Szinva-forrástól ÉNy-ra 250 m-re található a Vesszős-gerinci-barlang (126) 143 m hosszú, szintes, apró cseppkövekben gazdag, könnyen járható ürege. Nagyon szép, hidegvizes eredetű borsókövek vannak benne.
    A fennsík pereme alatt a csupasz sziklák között a Király Lajos-zsomboly (127) természetes, függőleges bejáratát találjuk. Bejárása csak barlangkutatók számára lehetséges, meredek kürtői és igen szűk járatai miatt. A barlang hatalmas, kifli alakú terme egykori erózióbázis-szintet jelez. A teremben levő "Kút" valószínűleg a mélyebb szintekkel való összeköttetést teremti meg, de jelenleg törmelékkel van kitöltve. A barlang cseppkövei szépek, de öregek, részben pusztulóak. A barlang felmért hossza 70 m, legmélyebb pontja 38 m mélységben van.
Szepesi-barlang
Borsóköves sziklaborda a Nyugati-ágban
    A barlangtól ÉK-re a Zsivány-barlang (128) omladékkal lezárt, 10 m-es ürege található, mely nagy szádájával K-re néz.
    Fölöttük, már a fennsíkon nyílik az István-lápai-barlang (129). Bejáratát impozáns súlytámfal védi. Vaslétrás aknarendszere 211 m felszín alatti mélységben csatlakozik be a "szintes" ágba. A Keleti-ág egész évben járható, a Nyugati-ág viszont csak az év kis részében, mert az I. szifon gyakran megtelik vízzel. A Keleti-ág hatalmas aknáinak bejárása komoly feladat. (Aljukról eddig fel nem mért járatok indulnak.) Itt van a barlang eddig mért legmélyebb pontja, s ez a felszín alatt 238 m-rel helyezkedik el. A Nyugati-ágból a 80 m hosszú, hatalmas sziklatömbökkel tarkított terem mindenkor bejárható, É-i oldalán többezer m²-es vetősík látható. Alóla mintegy 30 m mélységig bejárt iszapkürtő indul. A szintes ág gyönyörű képződményei az evorziós üstök, a hullámkagylós falak és a holdbéli tájra emlékeztető oldott formák. Az uralkodó szín a fekete, és csak ritkán töri meg az egyhangúságot egy-egy tündöklő, vörös-sárga-fehér cseppkőlefolyás. A barlang végét egy gigantikus, 70 m hosszú, önmaga alá visszakanyarodó, csak kötélbiztosítás mellett járható szifon képezi. Alján mindig van víz. Mérésünk alkalmával (1973. novembere) a vízszintre mértünk rá, de nem jelöltük be a helyét. A debreceni búvár barlangkutatók kb. 20 m-re hatoltak le a szifonba, de nem érték el az alját. Ily módon a szifon alja mindenképpen 250 m felszín alatti mélységben lehet. A barlang térképezett hossza 1650 m, az ismert, de fel nem mért szakaszok viszont lényegesen megnövelhetik a barlang hosszát és esetleg a mélységét is.
    ÉNy-ra található egy meredek, sziklás, féloldalas teber alján a 45 m hosszú és 22 m mély, törmelékes, Sziklás-tebri-barlang (130). Tőle K-re nyílik az Egyetem-tebri-barlang (131) 40 m-nyi, alig néhány ember számára járható aknája. A Szepesi- és az István-lápai-barlangok vonalában helyezkedik el, rajta talán a két barlang közti összeköttetést is sikerül megteremteni.
Szepesi-barlang
Sündisznó-oszlop
    A tőle K-re levő létrás-tetői Szepesi-barlang (132) 130 m mélységű aknarendszerén 600 m-nyi felmért (és néhány száz méternyi becsült) járatába érhetünk le. A barlang képződményei csodálatosak, főleg a cseppkőlefolyásai, melyek többszáz m²-nyi területet borítanak a Ny-i ágban. Ugyanitt a tufagátak sorozata függőlegesen és "vízszintesen" is emeleteket alkot. A Ny-i ág végét homokszifonok sorozata jelenti alul, felfelé pedig oldalkürtők, rövid, szűk mellékjáratok találhatók. A K-i ág végét egy alig ingadozó szifontó vize zárja le, melyen még a búvárok sem tudtak átjutni. A bejárat és a mélypont között 165,8 m különbség van. Veszélyes aknarendszerén csak megfelelő felkészültségű kutatók ereszkedhetnek le.
    A kerítés DNy-i sarkánál levő mészkősziklák tövében nyílik az állandó vízbefolyással rendelkező Speizi-barlang (133). Ácsolata is rossz, de az igazi veszélyt aknarendszerében az ingó, mozgó kövek közötti leereszkedés jelenti. Hossza 168 m mélysége 96 m, végét vizes törmelékszifon zárja le.
    A kerítés DK-i sarkánál levő hatalmas, meredek falú szakadékteber alján nyílik a szűk bejáratú Spirál-barlang. Hossza 41 m, mélysége 13 m. Igen szűk. Befelé nincs probléma, de kifelé külső segítség nélkül roppant nehéz kijönni.
    E barlangtól DNy-ra, 300 m-nyire a Speizi-patakkal párhuzamos, időszakos vízmosás mentén található a Bükkös-víznyelő-barlang (134). Hossza 62 m, mélysége 44 m.
    D-felé haladva a borókási barlangok közül a Borókás-tebri 3. sz. víznyelőbarlang (135) mélysége 55 m, alján szűk hasadékkal, mely pillanatnyilag az aknarendszer végét jelenti. Hossza megközelítően 70 m. Közelében, D-felé a Borókás-tebri 2. sz. víznyelőbarlang töböroldalban nyitott lejáratán több, egymást követő aknán közel 100 m mélységig ereszkedhetünk le. A függőleges szakaszok között termek is találhatók, melyekből több, nagy méretű kürtő indul. Cseppkövek csak az elaggott oldaljáratokban és a végpont közelében vannak. A barlang bejárása komoly felszerelést kíván. Nem messze DK-re nyílik a Borókási 4. sz. víznyelőbarlang lépcsőzetes, nehezen járható aknarendszere. A barlang vége 102 m mélyen található, egy szintes jellegű, szifonnal lezárt vizes ágban. Az utolsó akna átmérője több mint 10 m, alakja enyhén ovális. A barlang hossza 120 m körül van.
Kis-Kőháti-zsomboly
Görbecseppkő
    A vadetetővel szemben, igen meredek oldalú mély töbörben nyílik, egy hasadék mentén a Borókási 1. sz. víznyelőbarlang (136), mely csak igen vékony kutatók számára járható 28 m-es mélységig.
    Tőle ÉK-re, egy meredek, visszahajló sziklafal alatt a mesterségesen kibontott Sziklafal-alatti-barlang (137) található. Hossza 80 m, mélysége 36 m. Sajnos könnyen megkülönböztethető a többi barlangtól, mert a bejárata melletti sziklafalon a barlangban engedély nélküli robbantás miatt elhunyt Mészáros Károly és Lantos Imre emlékére táblát helyeztek el kutatótársai. Fölötte, a Róka-lyuk igen kellemetlen, szűk, enyhén lejtő, 60 m hosszú járata található.
    Az É-ra, 150 m-re levő nyeregben nyílt a 15 m-es aknából álló Búvár-barlang (138), melynek csak helyét ismerjük, ugyanis ácsolat hiányában a mesterséges akna beomlott.
    A Szárdóka-hegy Ny-i első völgyében nyílik a Cubákos-barlang (139). Szűk, lejtős, törmelékes bejárati szakasz után 20 m hosszú, néhány szép cseppkővel díszített, felső végén törmelékkel elzárt terembe érünk. Alján tovább lehet menni, de csak a barlang végét jelző agyagdugóig. A teremből a rövid felső járatokat is meg lehet tekinteni.
    A tekenősi-völgyben található hazánk legmélyebb, dolomitban induló barlangja a Fekete-barlang (140). Mélysége a bejárattól számítva 162,8 m. Felmért járatainak hossza 1000 m, de többszáz méter feltárt ág térképezése még nem történt meg. A barlang csak kitűnő erőben levő, megfelelő felszereléssel rendelkező barlangkutatók számára járható. Helyenként a "karcsú" kutatók "előnyben" vannak. A barlang a porfirit és a karbonátos kőzetek (mészkő, dolomit, és átmenetei) változatos formáit tárja elénk. A kőzetek alapvetően sötét színűek. A bükki viszonylatban hatalmas kürtők, a szép formák és a helyenként (főleg a felső járatokban) található cseppkövek felejthetetlenné teszik a Bükk legújabb feltárt hatalmas barlangját.
    Az Alsó-Sebes-völgyben, a forrásoktól lefelé, a jobbra levő sziklafalban van a Sebes-oldali-barlang (141) 50 m hosszú, lejtős, sáros ürege.
    A Felső-Sebes-völgy oldalában nyílik a két bejáratú, karsztalagútszerű Alabástrom-barlang (142). Hossza 43 m.
Szepesi-barlang
Folyosórészlet a Nyugati-ágban
    A DIGÉP-üdülő felé vezető földút mentén nyílik a Szivárvány-barlang (143). Csak kötélbiztosítással járható aknája után a szintes-ág 30 m hosszan állandóan nyitott szakaszába érhetünk. (A továbbvezető utat a víznyelőn át bejutó, nem túl tiszta víz törmelékkel tömi el.) Két szép vízesése és a szétporló vízpárából kiváló borsókövei érdemelnek említést.
    A kurtai műúttól É-ra nyílik a hársasi Bányász-barlang (144). Nagy-Hársas-barlangként, sőt Közép-bérci-barlangként is ismerik. Több nagy aknából áll, csak komoly barlangkutató felszereléssel járható, tapasztalt vezető irányítása mellett. Mélysége 100 méter.
    A Kis-kőháti-zsomboly (145) impozáns szakadéktöbörből indul. Első aknája alján rengeteg törmelék van, s igencsak keresni kell a szűk átjárót, melyen a hatalmas terem egyik oldalfülkéjébe érünk. A terem ovális alakú, 30 x 50 m-es nagyságú, benne néhány hatalmas cseppkővel. Az oldalteremben több törmelékes aknába mehetünk le, de ez veszélyes vállalkozás. A terem legnagyobb cseppkövére (átmérője 3-4 m), erősített kötélen 52 m mélységű, teljesen függőleges, szép cseppkőlefolyással díszített aknába lehet leereszkedni. A bejárattól számított maximális mélység nem haladja meg a 110 m-t.
    A Csókási-barlangtól DNy-ra található az 55 m mélységű Honvéd-barlang (146). Hossza 80 m körül van, végét ingadozó szintű szifontó zárja le. Víznyelő jellegű.
    A Magos-kő oldalában sok kisebb-nagyobb üreg található, a Vidróczky-barlangtól nyugatra (147).
    A Hollós-tetői-víznyelőbarlang (148) kis teremből áll, melyet a törmeléket harántoló mesterséges akna tárt fel. Összmélysége 10 m.
    A Száraz-szinvai-üregek (149) között egy 30 m hosszú is akad.
    A Kerek-hegyi-rakodó fölötti üregek közül a Zsivány III. (150) néven ismert a nagyobb, mely eső ellen kitűnő menedék.

    Barlangismertetésünk végére értünk. A 150, a mellékelt térképen is feltüntetett barlang (környezetük üregeivel együtt) a fentiekben említett bükki barlangoknak kb. a felét képviseli. A barlangok helyének megjelölésében (ellenőrzésben, azonosításában) igen nagy segítségemre volt Majoros Zsuzsanna, Balogh Tamás, Borbély Sándor, Láner Olivér, Hernádi Béla és Várszegi Sándor. Fogadják a szerző hálás köszönetét önzetlen segítségükért.

A bükki barlangkutatás és eredményei

    Helyzetüknél fogva a Bükk barlangjainak igazi gazdái mindig a miskolci barlangkutatók voltak. Természetesen nem csak ők, hanem az ország más tájáról való kutatók is dolgoztak itt, de a bükki barlangkutatási eredmények nagyobb része négy, megalakulása óta állandó miskolci barlangkutató csoport nevéhez fűződik. E csoportok egykor, azonos csoportból fejlődtek ki az elmúlt 27 évben.
    1952. június 30-án a Magyar Hidrológiai Társaság keretén belül megalakult a "Zsombolykutató munkabizottság", mely az első, szervezett miskolci barlangkutató csoport volt. Belőle vált ki 1961-ben a DVTK barlangkutató csoportja, majd 1962-ben a Miskolci Bányász. Félig-meddig önállóan, de azért az MHT kutatóinak ihletével jött létre a Nehézipari Műszaki Egyetem TDK barlangkutató csoportja 1964-ben. Három évvel később az egyetemre került az MHT volt barlangkutató csoportja, s ott Marcel Loubens néven dolgozott 1978-ig, amikor a Tudományos Ismeretterjesztő Társulathoz került át. (Megemlítendő, hogy a művelődési házak közül az Ady és a Gárdonyi támogatta a csoportokat tartósabban.)
    E barlangkutató csoportok módszeresen, hatalmas lendülettel és szívóssággal barlangok egész sorát tárták fel. (Ezek közül bemutattunk néhányat.) Zömüket feltérképezték, egyesekben klimatológiai, csepegésmérési, denevérmegfigyelési, cseppkőnövekedési, geológiai és tektonikai, hidrogeológiai mérések, megfigyelések, régészeti ásatások történtek. Ezek szakcikkekben, beszámoló jelentésekben, önálló kiadványokban kerültek az érdeklődő szakközönség elé.
    Aki az eddigiek után kedvet kap a barlangkutatásba való aktív bekapcsolódásba, keresse meg ezeket a csoportokat! A fenntartó szervek (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, DVTK ill. Ady Művelődési Ház, Borsodi Szénbányák, Nehézipari Műszaki Egyetem) az érdeklődőket szívesen irányítják a csoportokhoz.
    Ha terepi sétáink során találkozunk barlangkutatókkal, ők is szívesen veszik az érdeklődőket. Természetesen itt már nem csak miskolci barlangkutatókkal, hanem debreceniekkel, nyíregyháziakkal, tardonaiakkal, egriekkel, kazincbarcikaiakkal és több budapesti csoport tagjaival köthetünk ismeretséget.
    Ne feledjük soha: a barlangok zöme hiányos felszereléssel, helyismeret nélkül igen veszélyes! Vezetővel a veszély csak annyi, ami megfontolt, óvatos, körültekintő mozgásra késztet.
    Ha mégis baleset következne be, a rendőrséget vagy a mentőket kell értesíteni, s ők azonnal riasztják a barlangi mentőosztagokat, akik a bajba jutottakat kisegítik a barlangból.

Gyakorlati tudnivalók

Egész évben nyitva tartó szálláshelyek

Figyelem! 1979-es adatok!
* Hotel Aranycsillag, Miskolc, Széchenyi u. 24. T.: 35-114
* Hotel Avas, Miskolc, Széchenyi u. 1. T.: 37-798
* Hotel Juno, Miskolc-Tapolca, Csabai u. 2-4. T.: 13-042
Hotel Lidó, Miskolc-Tapolca, Kiss J. u. T.: 37-599
Hotel Pannónia, Miskolc, Kossuth u. 2. T.: 16-434
* Herman Ottó Turistaszálló, Miskolc, Szentlélek T.: 52-656
* Turistaszálló, Miskolc, Bánkút T.: 51-895
* Anna-szálló, Miskolc-Tapolca T.: 16-190
Üdülő-szálló, Miskolc, Jávorkút T.: 15-000
* Béke-szálló, Bükkszentkereszt T.: 18

Fizetővendég-szolgálat

* Bükkszentkereszt, Hunyadi u. 5.
* Miskolc, Széchenyi u. 35. T.: 14-876
* Miskolc, Széchenyi u. 56. T.: 16-440
* Miskolc-Lillafüred, Losonczi u. 21. T.: 51-904
* Miskolc-Tapolca, Martos F. u. 7. T.: 13-487
* Miskolc-Tapolca, Bokros u. 2.
* Miskolc-Tapolca, Görömbölyi u. 8/a. T.: 13-348

Időszakos szálláshelyek

Turistaszálló, Miskolc-Tapolca, Iglói u. T.: 38-820 IV. 16. - X. 15.
Bérelt turistaszállás, Miskolc-Tapolca, Martos F. u. 7. IV. 16. - X. 15.
* Hollóstetői Turistaszálló, Bükkszentkereszt T.: 10 IV. 16. - X. 15.
* Napsugár-szálló, Miskolc, Palóczy u. 2. T.: 35-140 VII. 1. - VIII. 31.
* NME Egyetem-szálló, Miskolc-Egyetemváros T.: 13-691 VII. 1. - VIII. 31.
* Éden Camping, Miskolc-Tapolca, Károlyi M. u. T.: 13-414 IV. 15. - X. 30.
Autós Camping, Miskolc-Tapolca, Iglói u. T.: 38-820 IV. 16. - IX. 30.
Hegyi Camping, Hollóstető T.: 16 V. 1. - IX. 30.
* Nyaralóház, Miskolc, Szentlélek T.: 52-656 IV. 16. - X. 15.
* Nyaralóház, Hollóstető T.: 10 IV. 16. - X. 15.

* Étterem a szálláshelyen, vagy közelében

Válogatott, felhasznált irodalomjegyzék