"Föld Napja" megmozdulás

(Vadász István)

Sajnos az elmúlt évek nagy divatja, a kábellopás elérte Lillafüredet is. A kisvasút mentén haladó MATÁV telefonkábelre is szemet vetettek, és bizony "megmentették". Minden elismerésünk a tolvajoké, hiszen ma már tudjuk mekkora munka kellett ahhoz, hogy a kibelezni kívánt anyagot felvigyék az Eszperantó forráshoz. A megközelítőleg 4-5 km hosszú nyersanyagon elvégezték a munkát, de a hulladék: a műanyag bevonat, benne az acéldróttal ott maradt, ami sokunk szemét bántotta, hiszen egyesületünk hosszú évtizedek óta jár fel a forrás mellett Létrásra. Elhatároztuk, hogy teszünk valamit, eljuttatjuk a szemetet oda, ahová való: a szeméttelepre. A haditerv is rögtön megszületett: felvágjuk rövid darabokra a kábelt, lehúzzuk a kisvasút mellé, onnan a vasúttal történő előzetes megbeszélés alapján elszállíttatjuk valahová, ahonnan egy konténerbe be tudjuk pakolni, aztán kész! (természetesen mindezt a MATÁV és a LÁEV támogatásával) Ez a zseniális terv - be kell vallani - néhány ponton megfeneklett és ezzel olyan tortúra vette kezdetét, mely alapján bizton kijelenthetem: egy darabig (néhány évtized) nem fogunk föld napi megmozdulást szervezni. Annak az elvetemültnek, akiben még élne az elszántság halvány szikrája, leírom a történteket - okulásképpen.

Kábelkilométerek az Eszperantó-forrásnál. Nem tudtuk mire vállalkozunk ... (Kovács Attila)

Nos, az előzetes egyeztetések az érintett felekkel simán mentek (1-2 nap folyamatos telefonálás). A haditerven is változtatni kellett: a kisvasút kérésére a konténer helyett teherautó lett, egyből erre fogjuk felpakolni a kábelt (persze a teherautót a MATÁV-nak kellett biztosítani). Továbbá kiderült, hogy a kisvasút felmerülő költségeit valakinek meg kell fizetni. Tovább nem részletezem a dolgokat, a lényeg: mindezekre sikerült rávenni a MATÁV-ot, sőt erről írásbeli nyilatkozatot is ki tudtunk belőlük csikarni. Ezen munkákban elévülhetetlen érdemeket szerzett Ancsa (Balogh Anikó), aki vállalta a "pofátlan kis környezetvédő" szerepét, és mindezt kiharcolta folyamatos személyes és telefonbeli zaklatásaival.
Nem maradt más hátra, csak a terv megvalósítása, melynek első lépcsőjét vasárnap délelőttre tűztük ki. A csapat a megbeszélt időre össze is gyűlt. A kellékeket - lemezvágó olló, balta, erővágó - szintén beszereztük. Ezek használhatatlanságára hamar fény derült, és nem volt mit tenni: a csapat összefogott és a több kilométer kábelt egyben húztuk le a kisvasútig. Ezzel el is telt a vasárnap. Másnapra volt szervezve a vasúti szállítás. Nem kis várakozással tekintettem elébe, mivel tudtam, hogy ezt a kábelmennyiséget ember fel nem rakja a kocsikra. Szerencsére győzedelmeskedett a találékonyság, és a mozdony illetve a vasúti kocsik segítségével a halmot kisebb egységekre rángattuk szét, melyeket már fel tudtunk pakolni. Olyannyira belejöttünk a pakolásba, hogy az Őskohóig összeszedtünk minden kibelezett kábelt és leszállítottuk a majláthi telepre. Másnap délutánra jött érte a MATÁV-os autó. Ismét fogalmam sem volt, hogy hogyan fogjuk felpakolni a kábelt az autóra. Sajnos a sofőrnek sem, így kb. kétperces tanakodás után elment - üresen. Annyit azért sikerült elérni, hogy ha szerzünk valami rakodót, akkor visszajön. Ismét a kisvasút dolgozói siettek a segítségünkre - gondolom megijedtek, hogy a nyakukon marad a szemét - akik javasolták, hogy az ottani szállító részleg főnökével tárgyaljunk, nekik van ilyen gépük. Másnap, szerdán, újabb egész napos telefonálás, és sikerül megállapodni: reggel hatkor legyünk ott, mert utána elmegy a gép. A MATÁV-os autó sofőrjével is beszéltem, aki nagyon lelkes volt (főleg az időpont miatt). A további események szenvedő alanyai Imi (Veres Imre)és Nyuszika (File Gergely) voltak, mivel őket sikerült rávennem, hogy menjenek ki e korai időpontban. A felrakás villámgyorsan ment és már csak a szeméttelepre szállítás és lerakás volt hátra, mikor a telep kapusa azt mondta: "ez ide nem, mert ez veszélyes hulladék". Gondolom őket legalább annyira meglepte ez a kijelentés mint engem, mikor a munkahelyemen felhívtak telefonon. Nem mondom, hogy pánikba estem, mivel a héten már nem először történt meg velem, hogy fogalmam sem volt mi a teendő. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy éppen nálunk tartózkodott a Megyei Környezetvédelmi Felügyelőség egy munkatársa, aki rögtön a segítségemre sietett. Azonnal telefonált az ügyben. Felhívta az illetékeseket a munkahelyén illetve az önkormányzatnál, majd vázolta a helyzetet számomra: a kábel burkolata PVC, ezért tényleg veszélyes hulladék. Mint ilyet, csak az arra kijelölt telepre lehet lerakni, ami persze nincs a megyében. De ha lenne, akkor is külön engedéllyel és köbméterenként 5-6 ezer forint díjjal kellene számolni. (Még "szerencse", hogy nincs veszélyes hulladék tároló a megyében.) Igaz vannak olyan nagy cégek, akiknek van saját veszélyes lerakójuk, de az nem közlerakó, oda nem vihetjük a "szemetünket". Végül azt tanácsolta vigyük el a MÉH-be, ők elvileg átvehetik, van rá engedélyük. Egy rövid telefon a MÉH-be: ők tényleg átvehetik, de nem veszik át, mert számukra értéktelen. Ebben a reménytelen helyzetben felhívtam a csapatot és azt tanácsoltam nekik amit ilyenkor lehet: "Tegyétek oda, ahová tudjátok!". Végül is megoldották: egy közeli község nem őrzött szeméttelepére lepakolták, a guberálók nagy örömére.
Ezzel az illegális elhelyezéssel zárult a Föld napi akciónk, melyet a tisztább környezetünkért szerveztünk.