Encs Pétert keressük. Piros-fekete: Matyi, piros: kutyások, rózsaszín: "látók"
(Kovács Attila)
Encs Péter keresése
(Kovács Attila)
1996. augusztus 11. - vasárnap
20.00 körül - értesítést kaptam, hogy Encs Pétert Létrás-tetőn kereste az édesanyja, mivel már szombaton (aug. 10-én) haza kellett volna érnie, vasárnap (aug. 11-én) pedig már jelentkeznie kellett volna a munkahelyén (MÁV). Aznap még a riasztás kiadásáról lebeszélték, de másnap reggel engem fog keresni, ha a fia nem kerül elő.
1996. augusztus 12. - hétfő
06.20 - Encs Péter édesanyja, Encs Józsefné keresett meg telefonon, és sírva kért, hogy keressük meg a fiát. Mivel a "... tű a szénakazalban ..." esete állt fenn, annyit megígértem neki, hogy megpróbálok valamit megtudni az esetről. A rendőrséggel már beszélt(!?), fényképet kértek tőle a fiáról.
A miskolci rendőrségen már hallottak az esetről, de bejelentést még nem kaptak (addig ők nem lépnek), egyébként az ügy a sajószentpéteri kapitányságra (vagy a kazincbarcikaira) tartozik.
Azt tudtam, hogy szombat délután a Motopilpo-bontásnál ott volt, ezért a tudomásom szerint ott tartózkodókat hívtam először:
Bár nagyon szótlan és nagyon ritkán látjuk, de (az anyja szerint 30 éves - én 20-25 közöttinek véltem - fiatalember) többek véleménye szerint felelősségtudó, egyedül nem menne barlangba. A du. 4 óra körüli indulása egyébként is haza- és nem barlangos-utat sejtet. (1993. jan. 1. óta egyetlen regisztrált leszállása volt 1994. június 12-én Reusz Géza és Tari Edit társaságában a Szepesiben!)
07.35 - 404-es riasztást (=készenlétbe helyezést) küldtem az Ónodi, Komlóssy, Szabó T. személyhívókra.
08.20 - A Létrásról lejövő utak mentén szóba jöhető barlangokról listát készítek, közben Lehóczki László a Katasztrófakutyás egyesülettől jelentkezik: Péter nemrég viselt ruhadarabja kellene szagmintának. Az otthoni számukon csak az üzenetrögzítő jelentkezik.
08.40 - Megtudom, hogy Encs Józsefné már Miskolcon van, a megyei rfkap-on az eset bejelentése, jegyzőkönyvezése folyik.
10.40 - Lehóczki L. jelentkezik: jön a szagmintával, Encs Péter agykontrolos ismerősével, aki támpontot tud adni(!) a hollétéről, állapotáról.
12.00 - Indulunk Sebesvízre, mivel a térkép fölött ingával(!!!) meghatározott hely a Felső-Sebesvíztől DK-re, a P-jelzésű turistaút mellett (attól D-re, kb. a Kühne Andor-barlang környéki területen) van.
A "látók" szerint az állapota rossz, de él, lába sérült, nyaka vagy gerince erősen fáj, az eget látja (azaz nem barlangban, legalábbis nem nagyon bent van), és bár a turistaút közelében van, de az útról nem láthatjuk meg (talán kicsit bozótos) és nem tud jelt adni (talán mert hason fekszik és nem bír mozdulni), de bennünket meghall, ha a közelébe érünk és járt ott egy fekete kutya. Sárga virágokat lát, nagy fákat, de ritkán, mintha tisztás vagy völgy közelében lenne, de egyes látók kis házról és (fehér) kerítésről is beszéltek. Nincs mélyen, de gödörben van, ami nem sziklás, hanem földes, ásás vagy földkupac van a közelben (és talán őt is részben betakarja a föld). A lába be van szorulva, ezért nem tud kijönni, de ha fentről benézünk megláthatjuk (csak a sarkát, mert fejjel előre esett be, arccal lefelé).
Aznap végignéztük a megadott helyet: ezen a néhányszor 100 méternyi területen egy irtásokkal körülvett erdőfolt van 100-120 éves bükkfákkal (nagy fák!), térdig érő sárga virágú(!) aljnövényzettel (bozót!). A K-i oldal felőli irtáson (tisztás!) favágók dolgoztak, az D-i oldalát a P-út határolja, a Ny-i oldalon pedig mélyülő vízmosás medre (földgödör!), patak, valamint újulatot védő elektromos-kerítés(!) van. A sebesvízi háznál van egy fekete(!), bozontos kutya!
A baj csak az volt, hogy a Kühne Andor-barlangon és a mellette levő néhány mészégető gödrén kívül (amit természetesen megnéztünk) semmilyen olyan hely nincs ezen a területen, ahova beesve el lehet tűnni. Ennek ellenére a kutyákat előzetesen ellenőrizve (én voltam az elveszett ember), széllel szemben, csatárláncban végigjártuk a területet, valamint a Patakmedri-víznyelőket is megnéztük: eredménytelenül.
Ezután Létrásról kiindulva a szokásos (hazamenő) útvonalon indultunk el, leellenőrizve, hogy a kutya megtalálja-e a Motopilpot (ahol tudjuk, hogy járt!). Megtalálta, de tovább-(K-felé) vezető nyomot nem talált (tudjuk: visszament a házhoz). Megnéztük, hogy lement-e a Speizi-barlangba. A kutya jelezte a bejáratot (tudjuk: járt a barlangnál), elment a nyelési ponthoz is, de a barlangból szagot nem jelzett.
Elindultunk K-felé, ahol a kutya az Eszperantó-forrás felé tartó, a műútról letérő földúton végig az orrát a földön tartva tétovázás nélkül haladt. Útközben többször - Encs Péter közelben (általunk) elrejtett ruhadarabjával - ellenőriztük, hogy helyes nyomot követ-e, de mindegyik ellenőrzés pozitív volt. Csak a műútra visszatérve bizonytalanodott el, de a letérő földutakat megvizsgáltatva, végül kiválasztotta a megszokott útvonalunkat. A földút egyik meredek szakaszán, egy csúszásnyomnál megállt, leült, itt a keresett személy eleshetett, ahol a kezét is letette. Elbizonytalanodott az Eszperantó-forrás előtti lelépésnél is (itt ugrani vagy nagyot lépni szoktunk), de végül a forrás felé vezetett tovább, ahol is felvezetett a vízvevő helyig (ez jól egybevág Encsné állításával, hogy a fia mindig friss forrásvizet vitt haza - sőt korábban a létrási forrásnál (Róka-kút) is azonosította nyomot: tudjuk, hogy járt ott, ott (is) vett vizet!), majd a levezető két út közül nagyon határozottan a szokásosat választva (a szerpentinen) lement a vasúti sínhez. Itt először felfelé indult el, de kb. 200 m után nyomot vesztve visszafordult, és a sín mentén, az alagúton át (ott szoktunk menni, fittyet hányva az esetleges vonatnak) elvezetett Lillafüredre. Itt (ezt nem értettük, de) felvezetett az 5-ös busz végállomásáig, ahol nyomvéget jelezve megállt.
A vízvétel az Eszperantó-forrásnál, a csúszáshely (általában lefelé ülünk itt fenékre), az alagút utáni útvonal a busz-végállomásig (ha felfelé ment volna, a végállomástól a Vesszős-völgy felé indult volna), egy átvágás az Eszperantó-forrás szerpentinjén (ezt felfelé menet nem tette volna meg, mert kényelmetlenül meredek) azt bizonyítja, hogy lefelé jövő nyomot követtünk. A felfelé nyomot egyedül a vonatsínnél történt elbizonytalanodás valószínűsíti, mert ott is le lehetett jönni (az Eszperantó-forrás előtti lelépéstől, az utat levágva, a meredek hegyoldalon), és ha ott jött le, akkor a szerpentinen követett nyom csak felfelé menő lehet (felfelé is vehet vizet!). Ezenkívül a csúszáshelynél a fenékre ülésnek csak a valószínűsége nagyobb hasraeséstől, de ez utóbbit sem lehet kizárni. Összességében a lefelé haladást valószínűsíti több jel, bár más kutyások a másfél napos nyom követését lehetetlennek tartják, különösen ennyi ideig és ilyen hosszon. A kutyát (Mancs, Lehóczki L. kutyája) én egész nap láttam, teljesítményén elámultam, a lefelé tartó úton végig ott voltam, viselkedése laikus szememnek teljesen meggyőző volt. Úgy tűnik, hogy az eltérő kutyás-véleményekben a szakmai féltékenység is szerepet játszik, végső (ellen)érvként, hogy bár nyomot követett, de nem a mi emberünkét. Ennek ellentmond, hogy útközben többször (3-szor, 5-ször?) az ellenőrzésként eldugott szagmintát megtalálta, azonosította. Meggyőződésem, hogy Encs Péter lement Lillafüredre (tovább nyilván lehetetlen nyomot követni), azaz: nincs a hegyen!
19.00 - Ennek ellenére (vagy talán újabb bizonyításként) az eddig készenlétben álló Komlóssy Attila elindult a Jávorkúti-út menti ("anizuszi mészkősávi") barlang-bejáratokat a kutyásokkal ellenőrizni, Galán Mihály pedig a Kisfennsík Kazinbarcika felé szóba jöhető részeit (Csókás, stb). Az éjjel 1-kor befejeződött vizsgálódás ismét eredménytelen. (Az egyedüli bejelzett barlangba, a Speizi-be, az akna aljáig lementek. Az eredmény negatív.)
1996. augusztus 13. - kedd
09.00 - Bár részünkről az ügy (egyelőre) befejeződött, mivel csak ismert tartózkodási helyű embert tudunk kimenteni, reggel a kutyások folytatják a keresést. Encsné sírva könyörög nekik a folytatásért, engem telefonon megkeres a Kossuth Rádió (vagy Miskolci Rádió?!) riportere: azaz az ügy országos jelentőségűvé dagad (szörnyű lehet az uborkaszezon). Én (felkérésre, mivel részemről már tegnap délután befejeződött a dolog, már nem mint barlangász, csak mint helyszínt ismerő) és Matyi, vezetőül szegődünk. A kutyások is megszaporodtak, a "látók" információi is, így két csoportban indulunk további keresésre. Matyi a nagyobbik csoportot a dolomitbánya sziklafalai felé, én a kisebbiket a Borókás, István-lápa, Vesszős-völgy útvonalon vezetem. Reggel 6-tól 10-ig már egy csoport átfésült egy szakaszt Jávorkúttól lefelé, zuhogó esőben (ez "segít" elmosni a szagokat), de az esőből mi is kapunk. Eredmény semmi, felkérjük az egyik agykontrolos hölgyet, próbáljon a helyszínen segíteni. Közben az ország távoli helyeiről is jönnek (a fentebb már felsorolt hasznos információk) egyesek energiát is küldtek neki(!), azaz él, bár már alig, és hallott is bennünket(!). A helyszínt is megerősítik: a tegnap már bejelölt Felső-Sebesvíz-közeli terület. Oda megyünk tehát ismét, bár a kutyások irama már megtört. A "látó" a helyszínen hol lát, hol nem, hol megerősít (itt vagyunk a közelében!), hol elbizonytalanodik (Lehóczki egy nagyot fütyült, de "nem válaszolt" egyértelműen, hogy hallja-e), de a szinte biztosra mondott (a sebesi-tavat tápláló) patak csalános, bozótos, kidőlt fás, fekete iszapos, vizes medrét végig-gázolva/cuppogva sem találunk semmit. A "föld"-információ hatására elmegyünk a Nyelesgambi-hoz is, majd visszafelé jövet a Sebesvíz közelében kapott "Most ott vagyunk a közelében, csak ne balra menjünk, hanem jobbra" rádió-üzenet hatására a Szivárvány 1. és 2-őt is megvizsgáljuk, sőt már (csaknem vak)sötében a Szárdóka K-i bontáshoz is elmegyünk (itt: földgödör, földhányás, ritka nagy fák, irtás (rét!), kerítés, láthatja az eget, hallhatja az esőt). De ott sincs! Ezzel vége (aznapra).
22.00 - "De ugye folytatjuk! - Encsné" telefon után (mivel egy paksi "látó" varázsgömbjében látta: "még él és ott voltunk mellette lámpával, de nem világítottunk") felhívom Szalai Ferencet, aki "hajlandó". Már összepakolt, reggel ha kell, megy a kutyásokkal. (A kutyások egyre inkább a szisztematikus keresés mellett voksolnak, az "égi jelek" iránti türelmük erősen megfogyatkozott ("csakúgy árad belőlük a negatív energia").
1996. augusztus 14. - szerda
08.30 - Reggel beajánlom Szalai Ferencet magam helyett a PolgárVédelem ügyeletén, Matyi is úgy dönt, hogy érdekesebb kutyásokat kalauzolni, mint otthon unatkozni, ezért Debreczeni Gábort is társul hívva, a Szalai Ferencnek összeírt előző napi barlang-listámat magához véve, a kutyások autóját várja otthon. Én a munkahelyemre indulok. A barlangi mentők még "készenlét"-ben vannak.
Aznap az István-hegy K-i csücskét (a dolomitos, porfirites részt a mészkő határig) keresték végig először a Lillafüred felé eső oldalon, azután a Hámori-tó feletti lejtőt. Ezután - mivel több bejelentés érkezett segélykiáltásról, nyöszörgésről, Fehérkő-lápa felé útbaigazítást kérő fiatalemberről - késő estig a Fehérkő, a felette levő sziklás gerinc és a lápa D-i részén keres a teljes (sőt kóbor barlangászokkal is kiegészülő) csapat. Az agykontrolosok tippje továbbra is Sebesvíz!
A PV a lillafüredi telepen zsíroskenyérrel és teával várja a Fehérkő-lápáról lezúduló éhes társaságot.
1996. augusztus 15. - csütörtök
A keresés folytatódik (a PV égisze alatt: a kutyások az ő embereik - a rendőrség pedig két nap után kiszállt a buliból: felnőttet nem keresnek). Kis-fennsík (Csókás, Magoskő, Vidrócki-barlang), majd újabb bejelentés alapján ismét Sebesvíz, ahonnan végigjárják a Kühne Andor-utat Jávorkútig. Estére (illetve éjszakára) marad a lusta-völgyi Erdész-emlékmű és környéke.
Délután az MLBE-gyűlésen (is) megtárgyaltuk az esetet. A sajtó számos híre hamis, téves vagy féligazság (felelőtlen barlangász, egyedül barlangban), a barlangászokra nézve feltétlenül negatív (a sok őrült ember ész nélkül mászkál azokon a veszélyes helyeken - íme az eredmény). Felmerült egy helyreigazító nyilatkozat megtételének lehetősége, de a várható csekély eredmény (vagy esetleges további félreértések) miatt elvetettük.
Azt mindenesetre legalább itt rögzítem, hogy Encs Péter nem volt barlangász! Ezt barlangtúráinak száma (lásd fent!) és barlangban való viselkedése (bizonyos Szepesi-túra csak a Rom-teremig tartott!) bizonyítja. Turista volt, a Bükköt jól ismerte: teljesen valószínűtlen, hogy eltévedt vagy hogy barlangba betévedt. (Ezen felül nem a barlangásztáborból és nem barlangtúrára indult, bár nyilván - mint általában - egyedül!) Eltűnésének oka lehet baleset (de akkor nem barlangban, hanem gödörben, árokban vagy szakadékban van), lehet bűncselekmény (akkor akárhova is elkaparhatták) és lehet szándékos szökés eddigi lakóhelyéről, életétől(!) (akkor az ország bármely részén kereshetjük).
|
Encs Pétert keressük. Piros-fekete: Matyi, piros: kutyások, rózsaszín: "látók" |
Figyelemre méltó lehet az agykontrolos társak (és egyéb "látók") azonos(!) információi, de a korán megkezdődött cikkezés a sajtóban (bennem legalábbis) kétségeket ébreszt. (Kis részlet az én "negatív kisugárzásom"-ból: ha a helyszínen tartózkodó "látó" jelenlétében megtaláljuk a keresett személyt, ez számára hatalmas (jó profitot hozó) eredmény - Ő találta meg! Ha nem találjuk meg, az viszont számára nem balsiker - Ő megmondta, hogy hol keressük (bozótos gödör, kétszintes barlang, ... tök mindegy), csak mi nem voltunk képesek az Ő (egyébként helyes!) útmutatása alapján megtalálni (a 850 bükki barlang, vagy a 10.000 gödör között). Azaz a "látó" ezen az akción csak nyerhet, tehát nyugodtan tippelhet! )
1996. augusztus 16. - péntek
09.00 - Faxon érkezett térképvázlatok és barlangrajz alapján reggel a már csak egy kutyával érkező kutyás csapat(! Lehóczki L. egyedül) + Matyi, Ebola, Debi Gabi + Majoros Zsuzsa (aki előző nap gyanús fiatalemberekkel találkozott) először a Vesszős-alji-zsombolyt ellenőrizték. Amíg Matyi beereszkedett a barlangba, én az 5-ös busz végállomásán várakozó autónál a faxon érkezett térképet nézegettem. A rajz meanderező járatú kétszintes (alap és felső! szintű) barlangot ábrázolt (a páciensünk felfelé ment!), Eger és Lillafüred között, utóbbitól 1,7 km-re. Ilyet nem ismerünk (igaz a "látók" ismeretlen barlangról beszéltek), de a Vizesről vagy a Lillafüred feletti Nagymedve-barlangról lehet szó esetleg. Közben megérkezett Budapestről (állítólag saját költségén - ugye megéri!) Olga, az előző nap már beharangozott (azt mondták: különleges képességű) orosz nő néhányadmagával (és néhány varázs-eszközzel: apró ékírásos(?) dominók(?), drótból csavart spirál izé, ...). Állítólag tegnap "kapcsolatba lépett" Encs Péterrel. Megkezdte a "keresést": térkép (Fehérkő-lápára mutatott!), fénykép (kapott), aki találkozott vele (Matyi) és az édesanyja kellett neki (ő nem volt ott, csak a nagynénje) és mászkált, gondolkozott, forgatta a szemét és a drótspirált, majd mindenki megindult a nyomában Fehérkő-lápa felé. (Sose gondoltam volna, hogy a negatív energia röhögés formájában buggyan ki az emberekből!) Mi Klárival folytattuk utunkat Miskolcra. Azt hallottuk: a PV - akár lesz eredmény, akár nem - délután 4-kor lefújja az akciót.
16.12 - Kutas Tamás hívott, hogy a hegyen levők a rossz rádióvétel miatt egy harmadik telefon közvetítésével azt kérdezik, hogy hol van a Nagymedve-barlang. Menjünk, mutassuk meg! Nem mentem, elmagyaráztam: a lillafüredi busz-parkolótól elindulva a Limpiászi-feszület sétányán, a Magyar Rádió üdülője mögött felmenő meredek, omlásos völgy felső részén, a nagy kidőlt fák után, a legfelső kidőlt fa gyökere fölötti teraszon.
17.12 - A barlangot megtalálták, Encs Pétert nem - hallottam a hírt telefonon, és azt is, hogy megtörtént a lefújás. Bejelentéseket - ha lesz még ilyen - kivizsgálnak, de vége. Encs Péter egyes "látók" szerint (pl. Olga) már meghalt, mások szerint még él. (De ez biztos!)
Később
Lehóczki László és kutyái (önszorgalomból?) még egy-két alkalommal jártak a Bükkben (Gyurkó Gáborral is - talán az Ő ötletére vagy talán csak segítségül hívva), Matyiékat is ugrasztva néha, de már bejárt helyeken, ezért természetesen(?!) eredménytelenül. A felröppent hír, hogy Pesten megtalálták valami szipós bandával: csak alaptalan találgatás, pletyka.