Létrás-tető

Parányi foltja a bükki tájnak a fennsík peremén, úgy 600 méteren. Erdők karéjában, mely az elmúlt 40-50 év alatt hol elfogyott, hol újranőtt. A rét összeszűkült, fenyves nőtt ki a tájból, másutt eltűnt. A terjedő nyírjes fehéres foltja tette színesebbé a képet a patak túloldalán. 40-50 év emléke lebeg a csillagok alatt. Barátok, szövődő és elmúló szerelmek, barlangi túrák, feltárás és lobogó, majd elhamvadó tábortüzek. Összeszűkül a táj a Szepesi, a Vizes, a forrás, a Cubákos és néhány más barlang között. A kép kicsit mindig más, ahogy az idő és az évek váltanak. Más, ha süt a nap, más, ha zuhog a nyári zápor, vagy hideg őszi szelek fújnak.

1. Tél. Korai fagy, zúzmara, hólepel, olykor térdig érő hó, a patak vize megdermed. A "földig érő ház"-on jégcsapok. Sokszor ronda köd, máskor szikrázó napfény a valószínűtlenül kék ég alatt. Kopik a hó déli fekvésben. A máskor láthatatlan vadnyom csapássá sűrűsödik. A nap későn kel és korán nyugszik. Hideg van. Az etetőn cinegék csipegetik a szalonnadarabokat. A bükkfák szürkéje, a fenyő zöldje színfolt a nagy fehérségben. A Vizes-barlang bejáratánál jégcsap-cseppkövek. A létrási ház kéménye csalogatóan pipál, odabenn meleg a fázós barlangászoknak túra után. Forró tea jó ebéddel, este karbidlámpa sárga fénye, bor, cigaretta, gitárszó és dalok.

2. Tavasz. Nagyon várjuk már, a tél mindig hosszú. Olvad, elolvadt a hó, sár, víz, sok csobogó kicsiny patak. A hó nyomán hóvirág a Vizes oldalában. Először néhány, aztán igen sok. A fagy és a hó többször visszaköszön. A hóvirágot nem bántja, de a fenyő zsenge hajtásait megcsípi. Később az illatos farkasboroszlán, majd az ibolya szerényen a bokrok alatt. Még később már esti tábortüzek. Még hűvös vagy hideg az este, de már jól esik nyársalni egyet. Egyre több virág jön elő, az élénksárga, barack illatú kankalin, virágzik a som, és egyre több más cserje és más réti virág. Május elsejére általában Létráson kizöldül az erdő. Előbb világos, majd sötétebb zöld lesz. Elrejti a korábbi árnyékokat, zárt lesz a rét karéja. Visszhangra váltja a hangokat. Megszikkad a tocsogó rét, eltűnik a tavalyi sás. A ház egyre népesebb, több a barlangi túra. A Vizes egy ideig tényleg nagyon vizes. Hosszabbodnak a napok, melegszik az idő, és szinte észrevétlen eljön a nyár.

3. Nyár. Meleg, olykor itt is forró napok. Sokszínű virágos rét. Hogy újra kaszálják, egyre több margaréta, mint régen. Élettel tele minden, a virágokon színes lepkék, bogarak, darazsak. Sok-sok, olykor nehéz barlangtúra, felfedezés. Ácsolás, bontás, nyári tábor. Vidám, sokáig, olykor éjfél utánig tartó tábortűz. Bor, sör és pálinka mellett. Ez is hozzátartozik. Így egész. Vidám dalok, időnként fölidézve rég elment barátokat, akik két-három, vagy tíz éve ültek itt a fatuskókon, és ma már "csak" nevek egy szürke táblán. Emlékükre csipetnyi pálinka lobban a tábortűzben. Ennyi lenne az emberi élet is a barlangok százezer, millió éves történetében. Nyári viharok, villámok, égzengés, zuhogó eső. Megduzzadt patakok tűnnek el a víznyelőkben, és odébb néhány kilométerrel jönnek elő a forrásokban. Sok gomba az erdőben, őzláb, pöfeteg, keserű és miegymás. Óvatosan, mert szép mérgező is akad közöttük. Tábori vendégek más országokból. Rotyogó bogrács, csábító illata és íze. Hosszú-hosszú, véget érni nem akaró nyári esték.

4. Ősz. Csípősebbek az esték, ködösek a hajnalok. Szarvasbőgés szeptember közepétől, még esti tábortüzek. Olyan csillagos fekete az ég, mint másütt sehol. Ha telihold van, ezüstös fényben úszik a táj. Sejtelmesen zúg az erdő, ha fúj a szél, és bő a harmat. Őszi kikerics a réten. Sokszínű az erdő, egyre színesebb. Egyre vörösebb, barnább, sárgább, és egyre sűrűbb a lombhullás, dúsabb a haraszt. Kései virágok, gomba, rizike, lila pereszke. Egyre több a ködpára, jönnek a "nem szeretjük" idők. Közelít az elmúlás hangulata. Csendesedik a táj, kevesebb a mozgás, az élet. Jönnek a fagyok. Eltűnnek a lepkék, bogarak, szitakötők, elcsendesednek a madarak. Egy reggel arra ébredünk, hogy átadja a helyét az idő újra a télnek.

dr. Gyurkó Péter