Ajánlás Várszegi Sándor MKBT tiszteleti taggá választásához

Várszegi Sándor a II. világháborút követő években kezdett barlangkutatással foglalkozni. Míg mások a megélénkülő barlangos turizmus kapcsán elsősorban a barlangok felkeresésével és bejárásával foglalkoztak, őt érdeklődése a kutatás, az új barlangok feltárása felé vonzotta. Így vett részt a DVTK barlangok iránt érdeklődő turistáit vezető Szabadkay Béla munkáiban a Kőlyuknál és a bükki Kis-fennsík más részein, később a Balogh Tamás vezetésével feltárt Kőlyuk II. (ma Hillebrand Jenő-barlang) további feltárásainál, majd Kadic Ottokár 1950-es Kőlyuk ásatásában, de megfordult Jakucs László társaságában is, Aggtelek környékén.
    1952-ben alapító tagja lett a kor bükki barlangosait tömörítő civil szervezetnek, a röviden csak Zsombolyosoknak nevezett társaságnak, amely az MHT égisze alatt, mint a Társaság Miskolc Csoportjának Zsombolykutató Munkabizottsága működött. A módszeres kutatások eredményeképpen a Zsombolyosok több jelentős barlangot tártak fel az '50-es években, pl. a Bolhási- és a Jávorkúti-víznyelőbarlangot. 1960-tól a Zsombolyosoktól kivált és a Diósgyőri Bányász Barlangkutató Csoportot megalakító Lukácsik Józseffel együtt a Diósgyőr környéki barlangok (Vadas Jenő-forrás környéke, Bodzás-oldal, Vártető) kutatását kezdte meg, majd a létrási területen a Bükkös-forrás víznyelőbarlangját bontották ki. 1960 végén az MHT-n belül működő barlangkutató csoport titkárává választották. E megbízatásából adódóan összevonta a Zsombolyosok és a Bányászok legaktívabb kutatóit, és 1962 tavaszán vezetése alatt hozzákezdtek a Szepesi-zsomboly intenzív feltárásához, amit június elején koronázott meg a siker: a bejutás a barlang patakos, szintes ágába. A bejutás után a munkák hasonló lendülettel folytatódtak (térképezés, a Keleti-ág tavának sózása), és mellette további feltárások folytak a lusta-völgyi Varga-zsombolyban, a borókási területen és a lyukas-gerinci Betyár-barlangban.
    1963-telén Várszegi Sándor négy társával számos szifon átbontása után bejutott a Létrási-Vizes-barlang Twist-termébe, majd a Kuszoda hosszú szakaszon való átbontása után eljutott a barlangnak jelenleg is végpontját jelentó Tóig, de mintegy mellékesen az Ilona-kúti-hasadékbarlangban (Szalamandrás-nyelő) is dolgozott. Ezt követően lemondott titkári megbízatásáról, kilépett az MHT-ből, és a továbbiakban a Bányászokkal tevékenykedett.
    Keringő-teber, Kőrös-hegyi-hasadékbarlang, Lyukas-gerinc, Bánkúti-visszafolyó következtek, de részt vett a Bányász-barlang bejárati aknájának kibontásában is, amelynek harmadik méterétől lefelé a harmincadikig tartott az agyagos kitöltés.
    Kositzky Józseffel és Lukácsik Józseffel közösen fedezték fel a kis-fennsíki Vénusz-barlangot, amelynek hosszát 550 méterre sikerült növelni, majd a közelben a 150 m hosszú Őz-tebri-barlangot. Később a Hollósi-víznyelőbarlanban dolgoztak, majd hatalmas munkát végzett a Galuzsnya-tetői-zsomboly feltárásánál. Csoporttársaival megbontottak egy időszakos forrást a Felső-forrás közelében, majd az Udvarkőben próbáltak továbbjutást keresni. Emellett pár kisebb bontásban is dolgozott, majd ismét járhatóvá tették a feltárás óta újra feliszapolódott Jávorkúti-víznyelőbarlangot.
    A Kis-fennsíkra visszatérve feltárták a terület legmélyebb barlangját, az 50 m mély Honvéd-barlangot, majd ismét a Nagy-fennsíkon dolgozva, a Svéd-fenyves melletti időszakos víznyelő hétméteres törmelékes zónáján áthatolva felfedezték a Szirén (Jávor II.)-barlangot.
    1969-ben Kositzky Józseffel tárták fel a Szivárvány-barlangot, később a Sebesvíz-völgyben az általa irányított munka közben a Huba-források előteréből több száz köbméternyi törmeléket távolítottak el a Bányászok, melynek eredményeképpen egy addig ismeretlen, járható barlangból előtörő másik forrást találtak.
    Az 1970-es évben az MKBT a karsztvidékek és barlangok feltáró kutatása terén elért kiemelkedő eredményekért adományozható Vass Imre Oklevéllel tüntette ki a Miskolci Bányász Sportkör Barlangkutató Szakosztályát. Az elismerés elnyerésében jelentős szerepe volt Várszegi Sándor töretlenül lelkes, aktív tevékenységének, amit az is jelez, hogy 1980-ban több évtizedes feltáró tevékenységének elismeréseként Vass Imre Emlékérmet kapott.
    A '70-es éveket azonban még a Szt. István-cseppkőbarlang Poklának feltárása, a Fenyves-réti-víznyelők, a Szirén II., a Miskolc-tapolcai felhagyott kőbánya üregei, a Viktória-barlang, vízösszefüggés-vizsgálatok, a Bronzika-barlang feltárása (-8 méterig), új szakaszok a Szivárvány-barlangban, jelentős feltárások a Bolhási- és a Szivárvány-barlangban az Aqua-expedíció keretén belül, továbbjutás a Katowice (Ördögkút)-zsombolyban, a Lilla-barlang feltárása jellemezték ...
    Lendületét csak a '80-as évek közepén törte meg a felesége halálát követő nehéz időszak, azonban Várszegi Sándor ma is aktív. Miközben példamutató gondossággal ápolja kiskertjét, mellékesen 50 méteres pincét ás a szomszédjának, és a Szabadkay Bélával az '50-es években félbehagyott kis barlangok, valamint újabbak feltárását kezdi és folytatja a Kis-fennsíkon, többnyire segítség nélkül, egyedül. Lelkes fiatalokat várva és keresve lépett be ismét a Zsombolyosok örökségét továbbvivő Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületbe 1999-ben, de a lendületét, a feltáró aktivitását, csak kevesen tudták magukévá tenni. Kiss Jánossal (aki az MLBE hasonló mentalitású, többnyire egyedül dolgozó kutatója) való egymásra találásuk eredményezte 2002-2003 telén a Bronzika-barlang feltárását. Az akció során az egykori 15 méteres barlang végpontjáról indított bontással kb. 250 m hosszúságú, szintes jellegű, tágas termekből és jól járható folyosókból álló, cseppkőgazdag barlangba jutottak. Várszegi Sándor, akinek nevéhez csaknem az összes bükki nagy barlang feltárása kapcsolható valamilyen szinten, a bejutás évében, 2003-ban volt 70 éves.

Kovács Attila
2004. április 20.