ILONA-KÚTI-VÍZNYELŐ
    (Ilonakúti-barlang, Ilonakúti-zsomboly)
    5394/17

Megközelítés, helyszín
    A víznyelő Kisgyőr község közigazgatási területén, a Délkeleti-Bükkben található, közelítően 540 méter tengerszint feletti magasságban. Bejárata a Kisbodzás hegy déli oldalánál, a Hollóstetőről Dorongóson keresztül vezető erdészeti műút mellett épült Ilonaháztól indulva közelíthető meg a legkönnyebben. A háztól erdei úton észak felé indulva 400 méter megtétele után az út az Ilonakúttól északkeletre futó kis völgy talpára ér. Itt keletnek fordulva 100 méter után érhető el a markánsan kiemelkedő sziklafal, amelynél a patak vize elnyelődik. Az Ilonakút felől érkező vízfolyás a nyelő mélypontján bontott mélyedésben folyik el. A nyelőtől balra (É-ra) kb. 5 m-re, befelé dőlő réteglap mögött kis barlang nyílik lapos, hasadékszerű bejárattal.

Kutatástörténet
    A víznyelő kutatásának első említése a Herman Ottó Barlangkutató Csoport jelentésében olvasható, amelyben az 1963. évi kutatótáborukról számolnak be (Gyenge Lajos, 1963., Tájékoztató 7-8.). Eszerint "Az Ilonakúti- és a Szarvaskúti-víznyelőkben is folytatjuk a bontási munkákat. Itt is szeretnénk a tavaszi hóolvadás idejére olyan állapotba hozni a munkahelyeket, hogy a tavaszra tervezett vizsgálatokat azokban akadálytalanul elvégezhessük." Az 1964-ben és később folytatott kutatások azonban nem jártak számottevő eredménnyel. A kutatók megtalálták a nyelő fölött a sziklafalban nyíló barlangot és bejárták a pár méternyi járatot, de az elszűkülő járatvégződések miatt nem jutottak tovább. A munkálatokról Balogh Tamás 1967-ben így írt: "A víznyelő barlang beomlott szádájának kibontása igen nagy nehézségekbe ütközik, mivel nagyobb csapadék esetén a kiszedett törmeléket a bezúduló víz visszahordja. Az eddig elvégzett munka sajnos eredménytelen volt, mert az arra járó ismeretlen erdei munkások a kiemelt kőtömböket visszahengergették. Az itteni munkahelyen befektetett munkaidő 160 munkaóra volt."
    A Herman Ottó Csoport 1974 és 1978 között folytatta a barlang feltáró kutatását, számottevő új eredmény nélkül: "A feltételezett eredmény elmaradt, mivel a felső járatok mind elszűkülnek, továbbjutás a vízfolyás után lehetséges." (Mészáros Károly, 1976); "A feltárást rendkívül megnehezíti a több tonnás kövek kitermelése, szétverése. ... A továbbjutáshoz a továbbiakban még nagyarányú kutatómunka szükséges." (Szikszai Tibor, 1982).
    A bontásos kutatás 1978 után abbamaradt, a patak azóta a kitermelt törmelék egy részét visszahordta.

A barlangjáratok kiterjedése, jellemző méretei, a barlang térképei
    A barlang becsült hossza 20 méter, mélysége kb. 10 méter a barlangnyilvántartás szerint. Ez az adat feltehetően a víznyelőre vonatkozik, ennek bontott része már visszatömedékelődött. A nyelő felett nyíló barlang mélysége kb. 5 méter lehet, hossza kb. 20 méter. A Herman Ottó Csoport a hetvenes években térképezte a barlangot, az adatok azonban nem hozzáférhetők.
    Kárpát József 1984-ben készített hossz- és keresztmetszete a víznyelő bejáratot ábrázolja, az attól 5 méterre nyíló felső barlangjáratokat nem. Így a jelenlegi helyzet szerint a barlangról nem áll rendelkezésre semmilyen komplett térképanyag.

A barlang földtani és morfogenetikai jellemzői
    A nyelő és a barlang befoglaló kőzete középső-felső-triász korú, sötétszürke, márványos rajzolatú, kalciteres, kristályos szövetű mészkő (Bükkfennsíki Mészkő). A kőzet jellegzetesen pados, törésekkel, repedésekkel sűrűn átjárt. A barlang morfológiáját alapvetően meghatározó dőlés 175/40-45°. A barlang bejárati termét egy 195/85° dőlésű, álló hasadék uralja.
    A víznyelő bejárat feletti barlangrész réteglapok mentén kialakult hasadékbarlang, a réteglapok és a törések a barlangjáratok morfológiáját nagymértékben megszabják. A korróziós üregtágulás nyomai gyengén észlelhetők, egy-két gömbüst, mennyezeti csatorna maradványok formájában. Az erózió nyomai is bizonytalanul észlelhetők a fenti járatrészben. A barlangfalak lesimítottak. A beszivárgó vizek egykor bekérgezték a falakat, de a bekérgezések visszaoldódtak. Foltokban észlelhető a falakon néhány cm-nyi felületen kb. 1 cm vastag barnás, mm-es rétegekben kivált, felületén sejtesen oldott, kristályos bevonat. A bejárati rész fagy hatására erősen aprózódott.
    Az alsó aktív nyelőt határoló falszakaszok intenzíven töredezettek. A közvetlenül a jelenlegi víznyelési hely felett kisméretű, oldásos vakjárat látható. A nyelőbe igen jelentős mennyiségű, változatos méretű mészkőtörmelék, mészkőtömb gurult, omlott be a bejárati szálkőfalból.

Szilárd kitöltés
    A barlang ásványkitöltése igen gyér. A sejtesen visszaoldott kalcitkéreg roncsok mellett kb. 1 m2-nyi felületet borító hófehér montmilch kiválás és 1-2 mm-es gömbös borsókövek említhetők.
    Helyben keletkezett kitöltésként mészkőtömbök, mészkőtörmelék található, főként a patak nyelési pontján. A barlang üledékkitöltése barna agyag, amely szárazon morzsolódik és helyenként limonitos. A kitöltésben gyakori a behordott, bepergett mészkőtörmelék valamint 0,2-1,0 cm-es pirosas, zöldes, barnás színű, lapos, kerekített agyagpala és vulkanit kavicsok.
    A barlang bejárati szakaszban a nyílás jellege miatt bepergett növényzet nincs. A tágas nyelő környezete a vegetációs időszakban növényekkel dúsan borított. A nyelőben bepergett, bemosott növények, faágak, levelek fordulnak elő.
    Fosszilizálódott állati maradványok nincsenek a barlangban. A felső, barlangi részben pókok, hártyás szárnyú rovarok rendszeresen előfordulnak. Denevérek jelenlétére utalnak a guanókupacok. Nyomokból, csontok alapján feltételezhető, hogy időszakosan ragadozó kis- és nagyemlősök (nyest, róka) jelennek meg a barlangban. Egy alkalommal kutatók muflontetemre akadtak a felső barlang bejárati szakaszában. A víznyelőbe feltehetően gyakran peregnek be barlangi vendégek (béka, szalamandra).
    Fosszilis emberi maradvány, tárgy nem került elő a barlangból. A barlang bejárattal szemközti oldaljáratának végén "Gyenge Lajos" felirat, a víznyelő felett jobbra (délre) sziklába vésett "Ilonakúti barlang" felirat látható.

Hidrológia, klimatológia
    A felső, barlangi szakasz száraz, csepegő, szivárgó vizektől helyenként nedves. A víznyelőbe időszakosan kiszáradó patak folyik, feltehetően igen változó vízhozammal, az ún. Ilona-kút felől.
    Klímamérések a barlangban nem történtek. A hőmérséklet a külszíni hőmérsékletnek megfelelően alakul. Téli és tavaszi időszakban jegesedés, jégoszlopok fejlődnek a barlang bejárati zónájában. Enyhe légáramlás érzékelhető a barlangban, széndioxid feldúsulása nem jellemző.

Mesterséges létesítmények
    A barlangban és a víznyelőben mesterséges létesítmények nincsenek.

A barlang és a víznyelő környezete természeti állapota, veszélyeztetettsége
    A víznyelő felszíni környezete sziklás, erdős terület. A turisták által gyakran látogatott Ilona-kúti forrás és pihenőhely felől kap vizet a nyelő, a patak esetleges szennyeződése így bejut a karsztba. Szintén közel fekszik a víznyelőhöz az Ilona ház, a Dorongós felől erre tartó műút mentén. A barlang előterében rendszeres erdészeti tevékenység folyik. A víznyelő feletti barlangrész bejárata nem a földfelszínen nyílik, hanem afölött kb. 1 m-rel, aláhajló sziklafalban, a bejáratot nehéz észrevenni. Ez némi védelmet jelent a barlangnak. A barlangrész ásványkiválásokban szegényes, képződményei nem veszélyeztetettek. Hulladék nincs a barlangban.

A barlang bejárása
    A látogatás barlangász alapfelszereléssel kényelmesen megvalósítható. A víznyelőrész a felszínről megtekinthető. A sziklafallal szemben állva a nyelő felett balra nyílik a felszín felett kb. 1 m-re, kifelé hajló sziklaborda mögött a barlang hasadékszerű bejárata. A fal aláhajlása miatt a bemászás kissé körülményes, de nem veszélyes. A bejárat mögött kis terem nyílik, amely tulajdonképpen egy 3-4 méter magas markáns hasadék. A teremből a kőzetrétegek csapása és dőlése mentén is nyílik egy-egy hasadékszerű járat, mindkettő néhány méter után elszűkül.

Javasolható tudományos kutatási témák barlangban

Irodalom