Hágó Kupa - Lakatos Kupa
    (Horváth Ibolya)

    Megpróbáltam összeszedni az emlékeimet a Hágó Kupáról. Ennek ellenére sem sikerült a csapat nevét felidéznem. Arra viszont emlékszem, hogy nagyon élveztük a srácokkal (Pico és Tebe) a dolgot. Persze mondogattuk egymásnak, hogy ez nem igazi versenyre megy, csak szórakozni akarunk, de azért mégis elkapott minket a versenyláz. Az első feladat a Vizesben volt. Az 1-es - 4-es utat kellett megtenni. Közben volt egy olyan játék, hogy két részre osztották a csapatot a barlangban, adtak nekünk egy-egy ugyanolyan képet, amin volt néhány eltérés, és meg kellett ezeket keresnünk. Mi egész jó taktikát választottunk, mert azt csináltuk, hogy az egyikünk elkezdte leírni részletesen, mit lát a lapján, akinél meg a másik lap volt, az mindig szólt, ha nála eltérés volt ahhoz képest. Ez időre ment és azt hiszem, elég sok találatunk volt. Aztán időre kellett kijönni a barlangból és közben még valami golyókat is meg kellett találni a földön és megenni. Persze ezeknek a közepébe sarat meg egyéb kedvességeket gyúrtak. Itt az eredményünk a legjobbak között volt, olyan 20-22 perc rémlik, de ez nem biztos adat. Volt még valami rajzos feladat is a barlang előtt, meg ezen kívül elmélet. Na, ezzel voltak gondjaink. Egy másik feladat szerint bele kellett nézni egy kis lyukon egy papírdobozba, ahol különböző barlangok térképei voltak feltüntetve. Ez sem ment igazán, de igazság szerint nem is oldották meg valami jól a technikai részét a feladatnak, mert alig lehetett látni a térképeket a lyukon át. Ami még nem sikerült fényesen, az egy húzórendszer építése volt időre, ahol is a csapat legkönnyebb tagját (jelen esetben engem) kellett ezzel bizonyos magasságig felhúzni. Itt elég sok idő eltelt. Viszont ami igazán lehúzta a dolgot, az az volt, hogy a Lánerben volt egy köteles feladat, ahol a stopcsigám "szerencsésen" fennakadt a kötélen és végül Picónak kellett utánam másznia, hogy kiszabadítsa. Eddig elég jók voltak az esélyeink és kicsit elkenődtem, hogy én rontottam el azokat, de a fiúk rendesek voltak és győzködtek, hogy ne vegyem komolyan az egészet, ez csak játék. A végén következett a táborban kiépített kötélpálya közös teljesítése. Emlékeim szerint itt is nagyon jó eredményt értünk el. A végeredmény talán azért sem rémlik, mert olyan későre tették az eredményhirdetést, hogy el sem mentünk. A fiúk talán aludtak már akkor, én meg mással voltam elfoglalva, meg nem is vártam túl sokat tőle.

    Még szeretnék írni valamiről, ami nem tudom, mennyire ismert dolog. Az a Lakatos Kupa, amelyen részt vettem, részünkről nagyon rendhagyó módon zajlott. Pico elhatározta, hogy ő mindenképpen versenyezni akar. Viszont a társai (nem emlékszem már kik voltak) másnapra kidőltek, vagy csak nem akartak indulni. Addig járkált az emberek között, míg engem meg Lácét rávett, hogy alkossunk csapatot és menjünk vele. Csakhogy itt egyedül ő volt az, aki versenyzett, mi csak kísérők voltunk. Át sem öltöztünk barlangos cuccba, csak sima nadrágban, polárban és bakancsban mentünk vele. Jóval az után, hogy a "komolyan" versenyzők felszáguldottak a hegyre, mi is elindultunk és kényelmesen felsétáltunk. Gyönyörű volt az idő, párafelhők lebegtek a hegyek között és se nem hideg, se nem meleg volt, szóval ideális időjárás a túrázáshoz. Még arra is emlékszem, hogy felfelé könyvekről beszélgettünk és Balzacot taglaltuk, aki ugye Láce kedvenc szerzője. A Karácsony volt a kiinduló barlang. Mikor odaértünk, kedélyesen magunk elé engedtünk egy másik csapatot és hozzáláttunk reggelizni. Ez is mutatja, hogy inkább a túra és az élvezet miatt csináltuk az egészet. Így ment tovább a nap. Megkerestük a barlangokat, Pico leereszkedett, mi meg elvégeztük Lácéval a háttérmunkákat, kötélösszeszedést, a közelben lévő barlang megkeresését, amíg ő lenn volt. Egy idő után nagyon úgy tűnt, hogy hiába a laza tempó, mégis egész sok barlanghoz sikerül eljutnunk és akkor már elkezdtük tervezgetni, hogy na még akkor csak ezt meg ezt stb. és akkor elégedettek is leszünk. Végül Pico eléggé elfáradt és csak úgy ruhástul Láce is bevállalt vagy két barlangot (ha jól emlékszem), és én is egyet. A nap nagyon kellemesen telt, nem hajtottuk magunkat, de nem is henyéltük el a napot, túráztunk, mozogtunk végig, és sokat beszélgettünk közben. Azt is jó volt látni, hogy míg mások csak cikáztak barlangba be, onnan ki és tovább, mi tényleg élveztük az egészet. És ami még ráadás, hogy Pico végül kilencedik helyezést ért el! Ez nem rossz a fentiek ismeretében, nem? Ő akkor már régen aludt a sátrában, érthető módon elég kimerült volt. Én vettem át helyette a jutalmát.