FELSŐ-BARLANG
    (Miskolc-Tapolca, Várhegyi 2. sz. barlang)
    5392/28

Megközelítés, helyszín
    A barlang a miskolc-tapolcai felhagyott várhegyi kőfejtő keleti falvonulatának legfelső szintjén, majdnem a Várhegy csúcsa alatt, attól kissé északra nyílik, a robbantott sziklafal közepe táján, 200 méter tszf. magasságban. A szabálytalan formájú robbantott bejárat egy félig lerobbantott kürtő maradványából nyílik, a kürtőmaradvány a barlangbejárat fölé nyúlik mintegy 5 méter magasságba. A bejárat a legfelső fejtési szint udvaráról meredek, agyagos törmeléklejtőn kb. 6 métert felmászva közelíthető meg. A barlangbejárat baloldali falán egy festett kettes számjegy látható. A barlang bejárata kb. 2 méter magas és 1,3 m széles, szabálytalan formájú, felfelé csökkenő szélességű nyílás.

Kutatástörténet
    A Bükk-hegység keleti peremén, a miskolc-tapolcai Várhegy nyugati oldalában, mintegy 600x600 négyzetméternyi területen helyezkedik el a felhagyott mészkőfejtő, melyet az 1891. évvel kezdődően alakítottak ki. Az egykor a munkácsi görög-katolikus püspökség tulajdonában álló bánya évi termelése több ezer m³ volt, melynek legnagyobb része cukorgyárakba került (Papp K., 1907.). Az első világháborút követően a M.Á.K. RT üzemeltette, felhagyása 1936-ra tehető.
    Mivel területe elhanyagolt volt, és mert pihenőövezet peremén, illetve a tapolcai karsztforrások közelében fekszik, rendezésének, hasznosításának igénye már az 1970-es években felmerült. 1976-ban Szlabóczky Pál geológusmérnök geológiai bemutatópark létesítését javasolta a bánya területén. A Magyarhoni Földtani Társulat egy munkabizottsága 1981-ben elkészítette a tervezett park földtani-műszaki tervét, de a kivitelezésére akkor nem került sor. A leendő park barlangjainak számbavétele, kataszterezése és térképezése Lénárt László vezetésével zajlott 1982-ben. Ennek keretében készült el a barlang vázlatos felmérése, térképe, leírása.
    A barlang mélypontján bontásos kutatási hely látható, a kutatók kiléte nem ismert.

A barlangjáratok kiterjedése, jellemző méretei, a barlang térképei
    A barlangról Lénárt László vezetésével készült alaprajz és hosszmetszet 1982-ben. A térképek a barlang kontúrvonalait tartalmazzák. A vázlatos felmérés bányászkompasz használatával készült. A barlang összhosszát a mérést követően kb. 90 m-ben, a legmagasabb és a legmélyebb pontjai közötti szintkülönbséget 26 m-ben adták meg. Mivel a barlang a bánya egyik legjelentősebb barlangja (a Fecske-lyuk mellett), érdemes lenne a barlangot újramérni és részletes térképeit elkészíteni.

A barlang földtani és morfogenetikai jellemzői
    A barlangot magába foglaló kőzet középső-felső-triász kori mészkő (Bükkfennsíki Mészkő Formáció). A kőzet világosszürke, világosssárgás színű, ritkán márgagumós. Törések mentén blokkosan tagolt, sűrűn repedezett. Törések mentén gyakoriak az egykori feláramló melegvíz által létrehozott korróziós jelenségek (oldott hasadékok, gömbfülke sorok).
    Genetika jellemzőit tekintve a barlang posztgenetikus, preformáló tényezője a területre jellemző erős tektonika. A barlang járatainak kialakításában kezdetben a felszálló meleg karsztvíz oldó, üregtágító hatása játszott szerepet. Meleg karsztvíz ma a közeli Tavas-barlang forrását táplálja. A korróziós barlangképződési folyamatot követően a járatok felszíni befolyó vizekkel is kapcsolatba kerültek, ezt a folyamatot jelzi a barlangba került csillámos homok és agyagkitöltés. Jelenleg időszakosan leszálló szivárgó vizek jelennek meg a barlangban, gyér cseppkövesedést előidézve.
    A barlang térformája szerint egytagú aknabarlang, az akna aljából induló termekkel. A lejtésviszonyok lépcsősek, függőlegesek, alárendelten vízszintesek vagy lejtősek. Jellemző szelvénytípus az aknában és a mellékkürtőkben kör vagy ellipszis, a termekben szabálytalan, oldott profil.
    Nagyformák közül a barlang jellemzője a központi, kb. 18-20 méter mély akna és az akna alatti járatrész kürtői, illetve a barlang bejárati termében és az akna alatti termekben látható gömbfülkék. Simára koptatott járattalpú szakaszok és tört-omlott felületek foltokban előfordulnak.
    Morfológiai kisformák közül a barlang jellemzői a gömbüstök, amelyek főként a mélyponti teremben találhatók. Mennyezeti csatorna, hieroglifás falrészletek helyenként észlelhetők, szintén az alsó termekben.
    A befoglaló kőzethez kapcsolható formakincs között a törésekkel átjárt, néhol vetőfelületként értelmezhető és breccsás felületek (nem a kőzetszövet breccsássága) észlelhetők. Törések mentén kipreparálódott felületek, sziklabordák is jellemzőek a barlangjáratokra.
    Az üledékkitöltés morfológiai elemei között száradási repedések, kicsepegéses kutak, vermikuláció említhető, főként a barlang alsó részén.

Szilárd kitöltés
    A barlang cseppkőképződményekben szegény, néhány helyen gyér cseppkőbekérgezésekkel találkozhatunk. Montmilch kis felületen a végponti teremben található. Szintén itt ép, gömbös borsókő is megjelenik 1-3 mm-es átmérővel. Fennőtt szkalenoéderes kalcit az alsó teremben több helyen megjelenik, repedésekhez kapcsolódva. A barlang bejáratánál mangándendrites falrészletek észlelhetők.
    Helyben keletkezett üledékként a befoglaló kőzet anyagából és repedéseiből származó agyag vehető figyelembe. A mélyponti teremben több helyen vörösagyag felhalmozódás észlelhető. A barlangi törmelékes üledék egy része a bányaművelés során és azt követően bepergett robbantási mészkőtörmelék. Jellemző üledéke a barlangnak a sárga csillámos homok, amely feltehetően a Várhegyet övező miocén kori üledékek áthalmozott maradványa. A barlangi agyag egy része is feltehetően bemosott üledék. A barlangi kitöltés azt mutatja, hogy a barlangnak a bányanyitás előtt is volt kapcsolata felszíni vizekkel.
    A bejárati szakaszban a járattalpon csekély mennyiségű talaj, bepergett ág és levéldarabok, avar fordulnak elő. A bejáratnál algásodás, mohás falrészletek, gyér haraszt és lágyszárúak fordulnak elő.
    Fosszilizálódott állati maradványok nincsenek a barlangban. Feltételesen szórványos denevércsont maradványok sorolhatók ebbe a kategóriába.
    A barlang élővilága gyér. Esetenként denevérek, nem fosszilis denevércsont, a bejárati szakasz rovarvilága, bepergő barlangi vendégek említhetők meg. Guanó kupacok a végponti teremben csekély számban fordulnak elő.
    Fosszilis és recens-történelmi emberi maradvány, tárgy nem került elő a barlangból. Jelenkori maradvány az akna aljára bepergett, bedobált hulladék, a bejáratnál néhány felirat.

Hidrológia, klimatológia
    A barlangban gyér csepegő vizeken kívül más vízfolyás nem észlelhető. Klímamérések a barlangban nem történtek. Széndioxid feldúsulásra utaló jelek nem észlelhetőek.

Mesterséges létesítmények
    A barlangban beépített mesterséges létesítmény nincs. Az akna alsó részén korhadt falétra, bedobott vassín található.

A barlang és környezete természeti állapota, veszélyeztetettsége
    A barlang Miskolc város közigazgatási területén nyílik, rekultivált, bemutatóparkká fejlesztett mészkőfejtésben. A bányaterület környezete részben családi házas övezet, részben kiskertes terület, részben sétautakkal sűrűn behálózott erdő (Várhegy). A bányaterület turisták, kirándulók által gyakran látogatott, a fejtési szintek fűvel, cserjékkel benőttek, a fejtésperemeken biztonsági fakorlátok védik a látogatókat.
    A barlang közvetlen előtere a legfelső bányaszintre lejtő meredek, mészkőtörmelékes-agyagos, cserjés terület. A barlangbejárat nehezen közelíthető meg, de környezetében gyakoriak a látogatók, főként kalandkereső fiatalok, szórványosan alvó vagy búvóhelyet kereső kétes egyének. Ennek köszönhetően a barlang aknájának alján közepes mennyiségű hulladék (sörösrekesz, üvegtörmelék, tornacipő, papírdarabok, használt ruhák) halmozódott fel. A barlangra leginkább veszélyt jelentő tényezők ezek a bedobált hulladékok. A barlang értékes és sérülékeny képződményei, a mélyponti terem borsókő és kalcitkiválásai, szinte teljesen épek. Járás, taposás nyomai több helyen látszanak az aljzaton és az oldalfalakon.
    Az akna mélységét felülről nem lehet megbecsülni, az aknaszájhoz viszonylag meredek lejtő vezet, ami a gyanútlan látogatóra veszélyt jelenthet.

A barlang bejárása
    A barlang alapfelszereléssel, kötéltechnikai eszközök segítségével járható. Átlagos bejárási időtartam 2-3 óra.
    A barlang közvetlen bejáratánál kötélkikötési pont nincsen, az aknába ereszkedéshez szükséges kb. 40 m-nyi kötelet a barlang szájától kb. 10 méterre fához köthetjük ki. A barlangszájnál csak két ember számára van elég kényelmetlen hely, így a barlangász öltözéket és az eszközöket célszerű a felső bányaszint kényelmesebb helyén felvenni, előkészíteni. A bejárat közvetlen környezete kőpergéses, omlásveszélyes hely.
    A két méter széles, egy méternél alig magasabb bejáraton átbújva rögtön lejtős folyosóba jutunk, amely közvetlenül ezután kb. 4x4 méteres teremmé tágul. A teremből oldalkürtő nyílik felfelé. A lejárati akna a termecske közepén nyílik, szabályos körszelvénnyel, 1-1,5 m átmérővel. Felső része ferdén lejtős, majd függőlegesbe fordul. Az aknaszáj környéke csillámos finomhomokos, agyagos. Az akna alja lejtősbe forduló, nedves, bepergett hulladékkal, agyagos talajjal.
    Az aknatalpon korhadt falétra maradványaira, eldőlt vassínre találunk. A továbbvezető út hulladékkal borított, meredek, mészkőtörmelékes lejtő, amely kissé szűk átbújáshoz vezet. Az átbújás után kis terem következik, melyből kb. 10 méter magasságig belátható tágas kürtő indul felfelé. Újabb átbújás vezet a végponti teremig, amely kb. 10x5 méter alapterületű, behajló sziklabordával tagolt, agyagos-törmelékes aljzatú. A bebújással szemközt bontási hely látszik, sziklában lefelé haladó szűk járattal. A teremből kis oldalkürtők, emelkedő jellegű járatok indulnak, felületükön vékony, foltszerű agyagmaradványokkal, helyenként cseppkőkéreggel. A terem egyik oldalfülkéjében pár centiméter vastag vörösagyagos kitöltés, a kőzetet tagoló hasadékok némelyikében 0,5-1 cm-es fennőtt kalcitkristályok láthatók.
    A barlangból a már megismert útvonalon juthatunk vissza a felszínre.

Javasolható tudományos kutatási témák a barlangban

Irodalom

Javasolható tudományos kutatási témák barlangban