BODZÁS-OLDALI 2. SZ. ZSOMBOLY
(Bodzási-zsomboly)
5391/46
Megközelítés, helyszín
A barlang Miskolc város közigazgatási területén, a Miskolc-Diósgyőrbe lefutó Polyánka-völgyben nyílik, amelyet gyalogosan a miskolci Eper utcáról turistaúton 1 km-t meredeken felfelé haladva, vagy gépkocsival a Papírgyár derítőmedencéitől DK-re 200 m-re, a kisvasút sínén áthaladó, a Kálvinista-völgy torkolatától induló kavicsolt úton lehet megközelíteni a legkönnyebben. A bejárat tengerszint feletti magassága 390 méter. A 88-133 EOV térkép a barlang helyét viszonylag jól jelzi, viszont a felírt "Poloska-völgy" megnevezés helytelen! A barlang a Polyánka-völgy völgyfőjének ellaposodó, csemetekerti részén, közvetlenül a kavicsút nyugati oldalán nyíló Útmenti-zsombolytól az úton észak felé indulva található meg a legkönnyebben. A kavicsos úton kb. 100 métert kell megtenni, amíg az út szintje fölött 5 méterrel a hegyoldalban sziklákkal övezett beszakadás nem látható.
Innen lefelé indulva, az út szintje alatt kb. 20 m-rel található egymás közelében a Bodzás-oldali 1. sz., 2. sz. és 3. sz. zsomboly. Az 1. sz. zsomboly bejárata viszonylag tágas, a 2. számúé szűk, hasadékszerű (0,3x0,7 m), a 3. sz. zsomboly bejárata el van tömődve. A barlang környezete karros, sziklakibúvásos terület.
Kutatástörténet
A Bodzás-oldali 2. sz. zsombolyt irodalmi források (Kadic O. 1932., Schőnviszky L. 1937.) szerint Sebős Károly tárta fel, aki hágcsón 40 méteres mélységig hatolt le a barlangba. A barlangról Kadic Ottokár (Barlangvilág II. 1., 10-17. oldal, 1932.) számolt be írásban elsőként. Eszerint a m. kir. Földtani Intézet a Büdöspestben és a Forrásvölgyi-barlangban végzett ásatásaival párhuzamosan más bükkvidéki barlangokban is folytak kutatások, mivel Schőnviszky László és Sebős Károly expedíciószerű körülmények között vizsgáltak át barlangokat 1931 nyarán. "Sebős Károly egyedül 1-1 munkás segítségével a Királykúti sziklaüreget, a Szeleta, a Nagykőmázsai, a Fényeskői, a Nagyárki, a Gulicskai, a Bodzási, a Létrási és a Bolhási zsombolyt, az Alabástrom barlangot, négy háromkúti sziklaüreget és két háromkúti sziklakaput dolgozott fel."
Schőnviszky László "A Bükk-hegység barlangjai (Második közlemény)" című, a Turisták Lapja folyóiratban (1937) megjelent írásában a következők olvashatók: "Bodzási zsomboly. Diósgyőr határában, a Hermann Miksa-teleptől D-re, a Bodzás-lapostól ÉNy-ra levő kis, mohás mészkőszirtek között. A rendkívül szűk nyílás függőleges járatba vezet. Az egész járat mindenhol szűk, csak néhol szélesedik ki kissé. A zsombolyt feltáró Sebős K. a hágcsók rövidsége miatt csak 40 m-ig ereszkedhetett."
Az 1950-es években miskolci barlangkutatók járták be a zsombolyt, ahol 52 m mélységig jutottak (Borbély S., 1962.).
A Herman Ottó Barlangkutató Csoport 1974-ben dolgozott a barlangban. A zsombolyt felmérték, mélységét 52 m-ről 40 m mélységre korrigálták. A mélyponton egy kis oldalteremből lefelé induló járatot bontottak ki, jelentésük szerint 19 leszállással 65 m mélységig jutottak le, ahol a további feltárást levegőhiány, agyagos eltömődés akadályozta. A barlang bontásos kutatása ekkor abbamaradt, az akkori végponton máig sem folyt további kutatás.
A KVI Barlangtani Osztály munkatársai 1984 szeptemberében bejárták a barlangot, amelyről hossz-szelvényt is készítettek. A térkép szerint a bontott járat mélypontja kb. -48 m mélységig nyúlik le. A szelvény a barlang -45 m-es szintjén található központi terméből a lemeneti zsombolyaknával szemközti oldalon induló, felszín felé tartó tágas oldalágat is ábrázol.
|
A barlangjáratok kiterjedése, jellemző méretei, a barlang térképei
A barlangot a Herman Ottó Barlangkutató Csoport 1974-ben felmérte, mélységét -65 m-ben állapították meg. A KVI Barlangtani Osztálya (Genersich Gy., Kárpát J., Takácsné Bolner K.) 1984 szeptemberében geológus kompasz és mérőszalag használatával újramérték a zsombolyt, mely szerint a járatok összes hossza 132 méter, bejárat alatti mélysége 49 méter. A járatokról kiterített hossz-szelvény készült, jellemző keresztmetszetekkel kiegészítve. A szelvény a járatokat mérethelyesen, részletgazdagon ábrázolja, bár helyenként leegyszerűsítve. A járatrendszer irányítottságának bemutatásához az alaprajz elkészítésére is szükség lenne.
A barlang földtani és morfogenetikai jellemzői
A barlang befoglaló kőzete középső-felső-triász (ladini - alsó-karni) szürke, márványos rajzolatú, kristályos szövetű mészkő (Fehérkői Mészkő Formáció).
A barlang posztgenetikus, preformáló tényezője erős tektonika. A töréses formaelemek jól észlelhetők mind a zsombolyaknában, mind a barlang központi termében. Az utóbbi helyen nagy felületen kipreparálódott törési (vető?) felület látható. Az észlelhető törési felületek paralelepipedon szerűen tagolják a kőzetet.
A barlang kialakulásában a kezdeti, törések mentén végbement korróziós üregtágulás után befolyó patak eróziója játszott szerepet. A barlang bejáratának mai környezete, vízgyűjtő területe karsztterület, az egykori, a barlangalakulás fő időszakának vízgyűjtője a területet ért feltehetően erős erózió miatt nehezen nyomozható. A korróziós barlangalakulás nyomai a mennyezeti csatornák és a nagyszámú gömbüst. A későbbi eróziós fejlődési szakaszt a kitöltő üledék, szórványosan kannelurák, hullámkagyló, kisebb csorgák jelzik. Kisebb omlások, kőpergések is alakították a járatokat. A leszivárgó víz több helyen visszaoldotta a barlang falát borító cseppkőkérget. A járatok egyes részein, főként a zsombolyaknában, szivárgó vizek korróziós tevékenysége ma is észlehető, más szakaszokon változatos cseppkövesedés tapasztalható.
A barlang lejárati szakasza -40 m-ig lépcsős/függőleges aknasor, lényegében 0,5-2 m széles hasadék, felülről becsatlakozó kisebb ikeraknákkal. Az akna alatti, -40-45 m szintben elhelyezkedő terem több törési felület mentén oldódott ki. A további járatrész felszín felé tartó, lépcsős kürtőrendszer több becsatlakozó ikerkürtővel. A barlang jellemző szelvénytípusa a változatosan oldott hasadék.
Jellemző morfológia nagyformák a barlangban a bejárati zsombolyakna és annak oldalkürtői, valamint és az aknaalji terem és abból a felszín felé tartó kürtőrendszer. A központi teremben néhány gömbfülke is kialakult. Kevés omladék, foltokban szálkőtalp észlelhető.
Korróziós morfológia kisformák főként a zsombolyakna alji teremben tanulmányozhatóak, igen jellegzetesek a változatosan megjelenő gömbüstök, üstsorok, üst az üstben formakombinációk. Anasztomotikus oldás nyomai és mennyezeti csatorna megjelenése alárendelt. Az eróziós formakincs lokálisan megjelenő csorgák, karrok, hullámkagylók megjelenésében tükröződik.
A befoglaló kőzetanyaghoz kapcsolódó formaelemek közül nagyméretű kipreparálódott törési felületek, lokálisan elmozduláshoz kapcsolódó breccsásodás említhető. A befoglaló kőzetanyagban 1-2 mm vastag kalciterek észlelhetők. A kőzet erős átkristályosodása a leülepedett mészanyag egykori struktúráját, szöveti jellemzőit, ősmaradványait felismerhetetlenné tette.
Az üledékkitöltés morfológiai elemei között kisebb mészkőtörmelékes-agyagos teraszok, az agyagos aljzaton nyitott száradási repedések, néhol kicsepegéses kutak jelentkeznek. Vermikuláció lokálisan, kis felületen észlehető.
Szilárd kitöltés
A barlang ásványkitöltését változatos, szép cseppkövesedés jellemzi, amely főként a zsombolyakna aljából nyíló teremben és az abból felfelé nyúló kürtőkben tanulmányozható. A cseppkövek nagyobb része ma is fejlődő. Az álló és függőcseppkövek gyakoriak. Jelentős felületet borít cseppkőkéreg és lefolyás. A cseppkőkérgek egy része visszaoldott, ez a jelenség a zsombolyakna alsó részére és a terem bejáratára korlátozódik, ahol helyenként 3-4 cm-es kiterjedésű, 1-2 cm vastag, 3-4 rétegből álló kalcitkristályos kéregmaradványok észlelhetők. Kisebb cseppkőoszlop, cseppkőzászlók, farkasfogas cseppkőléc, heliktit, cseppkőszínlő, tetaratás felületek ritkábban fordulnak elő. Egy cseppkőbaldachin roncs látható a zsombolyaknában, kb. félúton a kijárat felé. A teremből felfelé vezető kürtősor aljában kis cseppkőmedencék is kialakultak. A cseppkövek, lefolyások egy része sárgásra, barnásra színeződött.
Borsókövek a zsombolyaknában és a teremben is előfordulnak, a barlangban lefelé haladva méretük tűhegynyiről 2-5 mm-es gömbösre növekszik.
Omladék és kőzettörmelék előfordulása gyér a barlangban. A zsombolyaknában és a teremből felfelé tartó kürtőrendszerben összeállt, fennakadt és járattalpi kőzettömbök, a teremben kevés legurult szögletes vagy gyengén kerekített kőzettörmelék észlelhető. Kevés letört cseppkő a teremben található.
A barlangba a felszínről bekerült kitöltésben domináns az agyag, amely döntően barna színű, lokálisan vörösesbarna. A durvább kőzettörmelék döntő része 0,5-2 cm-es mészkőtörmelék, kevés agyagpala töredék. A zsombolyakna lépcsői, a terem alja és a végponti bontáshoz vezető járat alja is agyagos. A terem egyik oldalában 1-2 cm-es gömbösen összetöredező agyaghalmaz borítja a talpat.
A bejárati szakaszban a zsombolyakna aljáig gyakori a járattalpon a bepergett, bemosott talaj, bepergett ág és levéldarabok, avar. A bejáratnál a fal algás, mohás.
Fosszilizálódott állati maradványok nincsenek a barlangban.
A mai élővilág képviselői az esetenként bepergett békák, a pókok és a berepülő hártyás szárnyú rovarok, főként szúnyogok és lepkék, néhány bogár. A bejárati szakaszon több házatlan csiga is előfordul. Denevérek is előfordulnak a barlangban, faji összetételük és példányszámuk nem ismert. Guanó és denevércsont is előfordul. A teremben több helyen friss guanó kupacok, guanóval borított felületek láthatók (áprilisi időszak). Egyéb kisemlősök ideiglenes barlangi előfordulása szórványos csontmaradványokból következtethető.
Fosszilis emberi maradvány, tárgy nem került elő a barlangból. Hulladék nem észlelhető.
Hidrológia, klimatológia
Csepegő vizek állandóan észlelhetők, a külszíni csapadék függvényében. A becsepegő víz a barlang központi termében jellegzetes kicsepegéses formákat hozott létre, máshol a képződmények egy részét visszaoldotta. A barlang jellemzően nyirkos, helyenként nedves.
A barlang állandó vízfolyást nem vezet. Nagyobb esőzések után a bejáraton a barlangkörnyéki víz befolyhat.
A helyi karsztvízszint mélyen a barlangjáratok alatt feltételezhető (a diósgyőri forráscsoport fakadási szintje a helyi erózióbázis).
Klímamérések a barlangban nem történtek. A hőmérséklet a külszíni átlaghőmérsékletnek megfelelően alakul. Enyhe légáramlás érzékelhető a barlangban, széndioxid feldúsulása nem jellemző.
Mesterséges létesítmények
A barlangban beépített mesterséges létesítmény nincsen.
A barlang és környezete természeti állapota, veszélyeztetettsége
A barlang Miskolc város közigazgatási területén nyílik, a Bükki Nemzeti Park határához közel, de azon kívül. A terület feltehetően erdészeti kezelésben van, és beleesik a diósgyőri források védőterületébe. A barlang környezete sziklás, erdős terület. A barlangtól 15-20 méterre kavicsos erdészeti út húzódik. A területen időszakosan erdőművelés folyik.
A barlangban rongálás nyomai nem látszanak, állapota a felfedezés óta keveset romlott. Képződményei épeknek mondhatók, 1-2 letört cseppkő, agyagos, taposott cseppkőlefolyás észlelhető. Szűk bejárata, a bejárás technikai feltételei, a területnek a fő barlangjárási területektől való távolsága miatt ritkán járt üreg, veszélyeztetettsége a potenciális kategóriába sorolható.
A barlang bejárása
A látogatás barlangász alapfelszereléssel, kötéltechnika alkalmazásával, technikai eszközökkel lehetséges. A barlang jellege miatt négy főnél több látogató barlangtúrája nem javasolható. A bejárás időtartama a teremből induló kürtősor kimászásának függvényében 1-4 óra. A bejáratnál és lejjebb sincsenek beépített nittek, a leereszkedéshez szükséges 55-60 méter hosszú kötél a bejárattól 1 méterre álló fához köthető.
A barlang 30 cm széles hasadékszerű bejárata jelentősen megnehezíti a beereszkedést, és a kiszállást, ezt az ereszkedő- és mászóeszközök elhelyezésénél is figyelembe érdemes venni. Lejjebb a zsombolyakna már egyre kényelmesebben járható. A bejárat alatt 10 méterrel érdemes egy természetes megosztást elhelyezni. Az ereszkedést és felmászást kissé nehezítik az akna agyagos lépcsői. A zsombolyakna alsó harmadában egy törmelékhalmon kell átereszkedni, majd kis agyagos lejtő után újabb ereszkedéssel érhetünk be az aknaalji terembe. Innen egy balra nyíló oldalteremből vezet szűk, agyagos járat a végponti bontásig, ahol a lefelé folytatódó folyosó járhatatlanul beszűkül.
A teremből a zsombolyakna becsatlakozásával átellenesen több kürtő is indul a felszín felé. A terem hátsó falán felmászva közelíthetőek meg a további, lépcsősen a felszín felé tartó járatok. A biztonságos bejáráshoz kötélbiztosítás szükséges.
Javasolható tudományos kutatási témák barlangban
Irodalom