BALLA-VÖLGYI-VÍZNYELŐ
(Békás-nyelő, Csúnya-völgyi-feltárás)
5381/29
Megközelítés
A barlang Répáshuta község közigazgatási területén, a Balla-völgyben, a Csúnya-völgy betorkollásától É-ra 50-m-re nyílik az úttól két méterre, 386 méter tengerszint feletti magasságban. Bejárati függőleges hasadéka vasajtóval lezárt.
Kutatástörténet
Szentes György 1965-ben az MKBT Tájékoztatóban közölt leírása és térképe szerint 10 méter mélységig ismert keskeny hasadékbarlang. Bontása 1964-ben kezdődött, ekkor 3 m mély volt.
Szilvássy Gyula (1967) a Pénzügyőr S.E. barlangkutatóinak jelentésében számol be a barlang bontásos kutatásáról (1966 során), annak 15 m-ig történő mélyítéséről, a folytatás szándékáról.
A barlangot 1976-79 között az OSC kutatta, ahol 17 méterig jutottak le. Beszámolnak róla, hogy 1977 nyarán a barlangot teljesen elöntötte a víz, dolgozni nem tudtak benne.
Az ÚSE Pannónia Csoport kutatói 1980-ban kiácsolták a bejáratot, majd 1981-es nyári táborukon a főhasadékból nyíló oldalrepedésen keresztül tártak fel új járatrészt, amivel a barlang hosszát 35 méterre növelték, mélységét 20 méterben adták meg és elkészítették a barlang térképét. A további kutatások később abbamaradtak.
Az 1990-es években a barlangot ismeretlenek dögkútnak használták, benne hulladék és állati maradványok halmozódtak fel. A BNP 2002-ben a barlangot kitakaríttatta, majd vasajtóval lezáratta.
A takarítás és lezárás óta a barlang kutatása újraindult, feltehetően budapesti kutatók munkájával. A barlang mélypontjának kutatásához villanyvezetéket, levegőztetőcsövet, sínpályát építettek be. A kutatás jelenleg is folyamatban van.
A barlangjáratok kiterjedése, jellemző méretei, a barlang térképei
A barlang hossza 35 méter, mélysége 20 méter az ÚSE Pannónia csoport 1981-es felmérése alapján. Az említett csoport tagjai (Kardos L., Kiss S., Sági P., Hopoczky L.) a barlangról vázlatos alaprajzot és oldalnézetet készítettek. A térkép az akkor feltárt oldaljáratot és a belőle nyíló aknát is ábrázolja. A térkép jól mutatja a barlang hasadékjellegét. A járatok horizontális kiterjedése É-D-i irányban 15 méter. A barlang bejárata 0,5x1,0 m-es szabálytalan alakú, hasadékszerű függőleges tengelyű lejárat.
A barlang földtani és morfogenetikai jellemzői
A barlang befoglaló kőzete középső-felső-triász korú, sötétszürke, kalciteres, kristályos szövetű mészkő (Bükkfennsíki Mészkő). A kőzetrétegek dőlése meredek (ÉÉK/50-60°). Erős tektonikus preformációt tükröző hasadékbarlang. Kialakulásában a kezdeti nem túl markánsan észlelhető korróziós barlangalakulás után a befolyó vizek eróziója játszhatott szerepet. A barlang időnként egy (feltehetően a közeli patakkal kapcsolatban levő) oldalhasadékból ma is kap vizet, amely a barlang alján gyűlik össze.
A barlang morfológiai szempontból nem túl változatos. A domináns hasadékjellegű aknák, néhány kürtő, alárendelten néhol észlelhető mennyezeti csatorna, csorga, színlő és üstszerű formaelemek mellett leginkább a lesimított falfelületek láthatók.
Szilárd kitöltés
A barlang ásványkitöltése igen gyér, a korrodált, lesimított felületeken cseppkőbekérgezés foszlányok, kevés gömbös, 1-3 mm-es borsókő említhető.
Helyben keletkezett kitöltésként mészkőtömbök, mészkőtörmelék található a barlangban. A barlang üledékkitöltésében domináns a barna, homokos agyag, amely a barlang alsó szintes részén és a falak párkányain rakódott le. A kitöltésben gyakori a behordott, bepergett mészkőtörmelék valamint 0,2-1,0 cm-es pirosas, zöldes, barnás színű, lapos, kerekített agyagpala és vulkanit kavicsok.
A bejárati szakaszban a zsombolyakna aljáig gyakori a járattalpon a bepergett, bemosott talaj, bepergett ág és levéldarabok, avar. A bejáratnál a fal algás, mohás.
Fosszilizálódott állati maradványok nincsenek a barlangban.
A mai élővilág képviselői az esetenként bepergett békák, a pókok és a berepülő hártyás szárnyú rovarok, főként szúnyogok és lepkék, néhány bogár. Denevérek is előfordulnak a barlangban, faji összetételük és példányszámuk nem ismert.
Fosszilis emberi maradvány, tárgy nem került elő a barlangból. Kevés hulladék észlelhető.
Hidrológia, klimatológia
A bejárattól 10 méterre folyik el a Balla-völgy Répáshuta felett eredő patakja, amely időnként jelentős mennyiségű vizet szállít. A barlang végpontja a patakmeder alá húzódik, a víz azonban nem folyik be a barlangba. Az ÚSE Pannónia csoport beszámolója szerint 1977-ben a víz elöntötte a barlangot, eredete azonban nem tisztázott. Csepegő, szivárgó vizek jelen vannak a barlangban, amelyek a főakna alján 5-8 m2-es, fél méter mély tavacskában gyűlnek össze. A főaknából szűk oldaljáraton elérhető oldalhasadék iszapos lerakódásai is időszakos magas állóvízre engednek következtetni.
Klímamérések a barlangban nem történtek. A hőmérséklet a külszíni átlaghőmérsékletnek megfelelően alakul. Enyhe légáramlás érzékelhető a barlangban, széndioxid feldúsulása nem jellemző.
Mesterséges létesítmények
A barlang 2002 óta 0,6x0,6 m-es vasajtóval le van zárva, nyitása-zárása sok ügyességet és leleményességet igénylő feladat (készítette Bátori Károly). A vasajtó esetleges szerencsés kinyitása után a fedél alá kivezetett 15 cm-es átmérőjű műanyag gégecső látható, mely a végponti levegőztetést szolgálja bontásos kutatási események során. A barlangi munkahely megvilágításához vezeték, halogénlámpa van beszerelve. A bontási végpontnál vaskeret, I-tartó van részben fixen beszerelve, részben kötélgyűrűkkel felfüggesztve. A barlangjárást két új nittfül segíti.
A barlang és környezete természeti állapota, veszélyeztetettsége
A tágas zsombolyakna a lezárás előtt az 1990-es években illegális dögkútként szolgált. 2002-ben a Nemzeti Park kitisztíttatta és lezáratta. A bejárat környezete gyakran járt, a bejárattól 3 m-re vezet a Répáshutáról Tebepuszta felé vezető kavicsút, az út barlanggal átellenes oldalán patak folyik. A barlangot a bejárati vasajtó a környező forgalomtól, bedobálásoktól, bepergéstől megfelelően védi. A barlang képződményekben szegényes, a feltáró barlangkutatás kevéssé veszélyezteti.
A barlang bejárása
A látogatás barlangász alapfelszereléssel, kötéltechnika alkalmazásával, technikai eszközökkel lehetséges. A barlang jellege miatt négy főnél több látogató barlangtúrája nem javasolható. A bejárás időtartama 1-2 óra.
A leereszkedéshez szükséges kb. 25 m-es kötelet a bejáratnál fához, illetve kötélgyűrűvel a lezárást biztosító vaskerethez rögzíthetjük. A biztonságos lejutást két fix nitt segíti az aknában. A kötélen leereszkedve a beépített vaskeretre érkezünk, ahonnan már látható az aknatalpi kis tavacska. Az oldalfalból a talp felett nyíló oldaljárat szűk, ezen keresztül lehet átmászni az oldalhasadékba, majd leereszkedni az itteni talppontra.
Javasolható tudományos kutatási témák barlangban
Irodalom