50 éves találkozó
    (Kovács Attila)

2004-08-10

    Augusztus 9-11. között rendeztük meg az egyesület és a szervezett bükki barlangkutatás 50 éves évfordulóját megünneplő találkozót. Az 50 évvel ezelőtti dátum 1952. június 30-a, a Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoportja Zsombolykutató Munkabizottságának alakuló ülése, ezt valljuk mind az egyesület, mind a szervezett bükki barlangkutatás megszületésének dátumaként. Bár a csoportot a korábbi fenntartó szervei többször is megszüntették, az újraszerveződő, újrainduló barlangkutató csoportokat a teljes személyi átfedés és azonosság miatt a korábbi társaságok jogutódjának lehet tekinteni. Ezért gondoljuk úgy, hogy a mai MLBE az egykori Zsombolyosok utódja, örököse. Ezt bizonyítja, hogy a Zsombolyosok alapító tagjai közül többen ma is (tiszteletbeli) tagjai az egyesületnek, és a (szellemi) örökségünk is megvan: az alapítási jegyzőkönyv, az egykori túrajelentések, térképek, vázlatrajzok, naplók, vízfestési jegyzőkönyvek, jelenléti ívek, mind-mind megtalálhatók az egyesület irattárában.
    Az 50 év alatt 450 nyilvántartott tag fordult meg a változatos (munkabizottság, hidrológiai szakosztály, TDK csoport, sportszakosztály, majd egyesület) szervezeti formájú csoportban, a tagnyilvántartásba soha be nem került, rövid ideig a csoporthoz tartozó személyek, szimpatizánsok számát pedig becsülni sem próbáltuk. Ezért nagy létszámú találkozóra számítottunk. A készülődés már évekkel korábban elkezdődött, a szervezés azonban az év elején indult be igazán. A név és címlisták összeírása, a meghívók megfogalmazása és postai elküldése mellett Burdiga Ottó jóvoltából (az általa készített elektronikus adatlap kitöltésével) az Interneten is lehetett jelentkezni. Az évek óta húzódó barlangász emlékmű tervezése is megkezdődött, és kivitelezése is sikerült a találkozó idejére.
    A Kovács Attila szerkesztésében készülő, a csoport történetét feldolgozó kiadvány összeállítása is végső fázisába került, de végül a találkozóra nem készült el.
    Az 50 éves találkozóra és kiadványra F. Nagy Zsuzsanna pályázati tapasztalatával próbáltunk pénzt szerezni. Pályázata sikeres lett, a 225 eFt saját erő mellé kaptunk még 1 mFt-ot, amit a nyár közepén meg is szavaztak (KvVM, KAC G-keret), de sajnos csak az év végén kaptunk róla értesítést. A pénzt azonban még az év végéig sem tudtuk felvenni, az átvétellel kapcsolatos adminisztratív problémák (különböző igazolások beszerzése arról, hogy létezünk, és nem tartozunk fűnek-fának) miatt.

Emlekmu
    A találkozó előtti héten felpörögtek az események. Többen felköltöztek Létrásra: készült az emlékmű, épült a büfé, felújítottunk árnyékszéket, padokat, asztalokat ... csak sajnos végig esett az eső. Ez ijeszthette el a vendégeket is, mert a várt 250-450 vendég helyett csak kb. 100 egykori és jelenlegi tag érkezett meg a találkozó csúcsponti napjának számító (és hihetetlen, de esőmentes) szombatra, és a velük tartó családtagokkal és egyéb vendégekkel együtt is csak kb. 180-an voltunk. A résztvevők az eltelt 50 év minden korosztályát képviselték, az alapító tagoktól a jelenlegi tagjelöltekig. A vendégek között jelen voltak más bükki csoportok képviselői is, valamint számos külföldi vendég, elsősorban a több évtizedes közös múlttal rendelkező lengyelországi Bobry klubtól, valamint a friss kapcsolatnak számító kielcei és gorzowi kutatóktól. (Gyúró Lehelt a kielcei Speleoklub Swietokrzyski - Szentkereszthegyi Barlangász Klub tiszteletbeli taggá választotta. Az erről szóló oklevelet és a tagsági igazolványt a találkozón nyújtották át neki.) Rimaszombati barlangász barátainkat Pászer István és Tibor (Füles) képviselte. A viszonylag kis létszám ellenére szokatlanul sok nevezője volt a Maxi Kupa gyorsasági barlangász versenynek, amely a nevéhez méltóan vizes, rendkívüli patakot nyelő Létrási-Vizes-barlangban zajlott. A barlangban a lengyel csapatoknak a megfelelő útvonal megkeresése jelentette a nehezebb feladatot. A verseny győztese a Ferenczy Gergely - Oláh Tamás páros lett, 17´ 55" idővel. Késő délután került sor a barlangász emlékmű felavatására a Láner Olivér-barlang bejárata mellett. Az egyesület saját költségén létrehozott emlékfal és emléktábla régi óhajunk megvalósulása, ahol ezentúl jelképesen is eltemethetjük halottainkat. Este Kovács Attilának szavazta meg a csapat a Láner Kupát. A tábortűzi nótázás mellett az idei Mamet túrán készült (és még pár másik) filmet nézhetett aki akart a videó kivetítőn, és a szombati nap záróeseményének, az esti tábortűznek is csak a végét mosta el az eső.
    Mindhárom napon kevés számú, nosztalgia-jellegű barlangtúrák indultak. A találkozó igazi jelentősége az, hogy van egy olyan barlangkutató egyesület, amely a sok probléma ellenére is meg tudta ünnepelni fennállásának ötvenedik évfordulóját, jó hangulatban úgy, hogy azon a kezdetektől napjainkig minden korosztály képviseltette magát.

Lénárt Lászlónak az emlékfal avatásán elhangzott beszéde:

Kedves Kutatótársak!
 
    Régi adóságunk törlesztésére gyűltünk most össze. Amikor 1977-ben elkészítettük csoportunk első 25 évéről a kiadványunkat, abban még csak három név mellé kellett keresztet tennünk. Már ekkor felvetődött, hogy halottaink tiszteletére egy barlangász emlékművet kellene építenünk. Beszéltünk róla, de nem történt semmi.
    A miskolci szervezett barlangkutatásról szóló 1987-es MTESZ kiadványban a halottak száma 11-re emelkedett. De az idő még ekkor is haladt a maga tempójában, az élők inkább magukkal foglalkoztak, az emlékmű továbbra is csak terv és beszédtéma maradt.
    Közben a Láner-barlang bejárati sziklafalán spontán módon egyre szaporodtak az emléktáblák, s azok természetvédelmi, esztétikai és kegyeleti okok miatt sem tölthették be eredeti hivatásukat.
    Ilyen előzmények után az önálló, szervezett miskolci barlangkutatás megindulásának 50. évfordulója kapcsán az MLBE saját költségén elkészítette ezt az emlékművet, melyet most avatunk fel.
    Az emlékművön pillanatnyilag 34 név szerepel. Egy részük az 1952-ben megalakult "Zsombolykutató Munkabizottság" tagja volt, másik részük a "Zsombolyosok"-nál is dolgozott, de utána más miskolci barlangkutató csoportban (Hermanosoknál, Bányászoknál) fejtett ki aktív barlangkutató tevékenységet.
    Sajnos, sok olyan, fiatalon meghalt kutatótárs neve is szerepel a listán, akik csak a "Zsombolyosok"-ból kinőtt Marcel Loubens Barlangkutató Csoportnak (később Egyesületnek) voltak tagjai.
    A 34 kutatótársunknak halálukban is különböző sors jutott. Sokuk még ma is dús virágcsokrok alatt nyugszik, másnak a sírján halottak napján is csak egy-két, barlangkutatók által gyújtott gyertya világít. Vannak, akikre kopjafa emlékeztet, van, akinek hamva a Létrási-patakon keresztül a Létrási-Vizes-barlangban nyert örök nyugodalmat. És vannak olyanok, akiknek haláluk sem tisztázott, nyughelyük máig is ismeretlen.
    Egyet viszont emelt fővel mondhatunk el: egyetlen kutatótársunkat sem kellett barlangi baleset miatt a temetőbe vinnünk. Azt hiszem, a sokezer barlangi leszállás, a soktízezer barlangi munkaóra után erre méltán büszkék lehetünk, bár sokszor csapkodtak a fejünk felett villámok ...
    Barlangkutató társaink zöme egyszerű ember volt, de mind nagyon szerette a barlangokat, a csend világát. Jól érezték magukat a barlangkutató társaik között, szívesen mentek együtt barlangot kutatni, túrázni. Sokukról sehol, semmiféle méltatás soha nem jelent meg. Ezért engedjétek meg, hogy az emlékművön szereplőkről egy-egy gondolatot elmondjak, egy kicsit mindenkiben tudatosítva, kit is takar igazán az ott szereplő név.
    A tábla készítésének pillanatában ismert halottaink ABC sorrendben a következők:
Balás Anna
    A 70-es évek elejétől sokat járt a marcelesekkel barlangba. Debrecenbe kerülésekor ott önálló barlangkutató csoportot hozott létre, de régi kapcsolatait akkor sem adta fel. Gyermeket várva halt meg.
Balogh Ferenc a. Tuta
    A Zsombolykutató Munkabizottság első elnöke. Hatalmas termete miatt barlangban sosem volt, de a feltárásoknál a kötelet igen sokszor tartotta.
Borbély Sándor a. Kepi
    A Zsombolykutató Munkabizottság első titkára, a szervezett miskolci barlangkutatás létrehozója. Az MKBT létrehozásának harcosa, első miskolci társelnöke. A miskolci barlangkutatók munkáját mindenhol érdemének megfelelően igyekezett elismertetni. Irodalmi, szervező, vezető és tudományos munkássága országosan is kiemelkedő mértékű volt, de azt csak részben ismerték el. A fiatal barlangkutatókat szívesen látta el tanáccsal, információval, saját maga mért adattal, régi publikációval.
Borka Attila
    Sokat járt a marcelesekkel barlangba, ill. egyéb tevékenységükben is gyakran részt vett. Több MKBT szervezésű tanulmányúton is képviselte egyesületünket. Otthoni balesetben halt meg fiatalon.
Csontos Sándor a. Partizán
    Régi zsombolyos volt, sok barlangjáró és feltáró munkában vett részt. A Bányász Barlangkutató Csoport megalakulása után ott barlangászott. Mint régi barlangász, Létráson később is igen gyakran megfordult, megözvegyülten második feleségét is a létrási öreg természetjárók közül választotta.
ifj. Csontos Sándor a. Cumis
    Régi zsombolyos volt, sok barlangjáró és feltáró munkában vett részt. A Bányász Barlangkutató Csoport megalakulása után ott barlangászott.
Danó László
    Sasvári Ferenccel együtt igazi barlangos partizán volt, de gyakran bekapcsolódtak a zsombolyosok munkájába. Nevét a Danó-lyuk őrzi.
Fabó Tamás
    Ő már a 70-es évek végén aktivizálódott korosztály tagja volt. Lelkes, nagy munkabírású, jó barlangászt ismertük meg benne. Komoly betegségben, fiatalon halt meg.
Farkas János
    Régi zsombolyos volt, sok barlangjáró és feltáró munkában vett részt. A Bányász Barlangkutató Csoport megalakulása után ott barlangászott.
Gonda Gyula
    Viszonylag idősen került a csoporthoz akkor, amikor az egyetemről 1977-ben mennünk kellett. Álma az volt, hogy önálló egyesületté alakítsa a csoportunkat. Hatalmas munkával, sok külső és belső ellenállást legyőzve hozta létre a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületet, melynek első elnöke lett. Tervét én is elleneztem, de azóta sokszor rájöttem, mennyire igaza volt. Sokéves, kegyetlen szenvedés után halt meg.
Gyenge Lajos a. Apuh
    Régi zsombolyos volt, sok barlangjáró és feltáró munkában vett részt. A Bányász Barlangkutató Csoport megalakulása után ott is barlangászott, de végül a Herman Ottó Barlangkutató Csoportnak lett meghatározó vezetője. Az István-lápai-barlang feltárásában szerzett elévülhetetlen érdemeket.
Jurek Sándor a. Mancsi
    Régi zsombolyos volt, sok barlangjáró és feltáró munkában több évig igen aktívan vett részt.
Király Lajos
    Erdőmérnök, az MHT Borsodi Csoportja elnöke, a zsombolyosok igazi támogatója, patrónusa. A Forrás-völgyi víztározó tervének lelkes szószólója volt.
Kiss Attila a. Lajhár
    Hosszú éveken keresztül a csoport egyik leglelkesebb barlangásza volt, pedig mindkét lába paralízises volt. Világosan gondolkodó, segítőkész társunknak bizonyult a külszínen is. Kegyetlen betegségben halt meg.
Korbacska Katalin a. Troppauer Hümér
    Régi zsombolyos volt, inkább a külszíni munkákkal segítette a csoport tevékenységét. Argentínában, máig ismeretlen körülmények között eltűnt.
dr. Krompaszky Géza a. Gézaó
    Régi zsombolyos volt, barlangba keveset járt, inkább a külszínen segített. Jogászként a csoport ügyes-bajos dolgait intézte. Az Anna- és az István-barlang háború utáni megnyitásában szakmai tudásával sokat segített.
Láner Olivér
    A SAO-nak (Societas Antrorum Obscurorum = Sötét Barlangok Kutatóinak Szövetségének) a megalapítója, mely a szervezett miskolci barlangkutatás egyik nem hivatalos elődje volt. A zsombolyosok egyik, hosszú időn keresztül legaktívabb tagja, később meghatározó vezetője lett. Leromlott egészségi állapota miatt a barlangkutatást ugyan már egy idő után már nem tudta csinálni, de a csoport tagjaival az utolsó pillanatáig rendkívül aktív volt a kapcsolata.
Lukácsik József a. Sógor
    Régi zsombolyos volt, sok barlangjáró és feltáró munkában vett részt. A Bányász Barlangkutató Csoport megalakulása után ott barlangászott. Mint régi barlangász, Létráson később is igen gyakran megfordult.
Lukácsik Józsefné
    A Zsombolyosokhoz tartozott, sok éven keresztül ő volt az első számú tábori szakács.
Molnár Gyula a. Csufi
    A legelső időtől igen aktívan vett részt a Zsombolyosok munkájában. Elsősorban a feltáró kutatás érdekelte, a Szepessy-barlang első bejárásánál ő volt az egyik a "három aranyásó" közül.
Nagy Flórián a. Fofó
    A nyolcvanas évek elejének fiataljai közül való. Kiemelkedő munkát végzett a Lakatos Iván nevével fémjelzett bükki és aggteleki barlangokat bemutató film több hónapig tartó elkészítésében. Szívesen vett részt a tudományos barlangkutató munkákban is. Nagyon fiatalon, önhibáján kívüli üzemi balesetben halt meg.
Nahalka Ferenc a. Nahalgó
    Rövid ideig dolgozott a csoportban, de addig nagyon aktív, meghatározó személyiség volt.
Podhorszky István
    Erdőmérnök, a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület első titkára volt. Néhány éves barlangász tevékenysége után, fiatalon, súlyos betegségben halt meg.
Prahács Katalin, Borbély Sándorné
    A Zsombolyosok alapító tagja, sokat járt barlangban, elsősorban férjével, Borbély Sándorral. Külszínen és a szervezési munkákban is sokat segítette a csoportot, ill. férjét. A barlangászokat férjével együtt idős korában is igen nagy szeretettel fogadta, szívesen elevenítette fel a régmúltat is.
Sasvári Ferenc
    Danó Lászlóval együtt igazi barlangos partizán volt, de gyakran bekapcsolódtak a zsombolyosok munkájába.
Sebestyén István a. Sebi
    Geológusmérnök, a barlangokat a hetvenes évek elején, egyetemista korában kezdte el kutatni. A feltáró munkán kívül a csoport tudományos barlangkutatásában is jelentős részt vállalt. Nevét a Barlangász Himnusz megírásával örökre beírta a miskolci és a magyar barlangkutatás emlékkönyvébe. Hamvait a létrási patak vitte örökre a "csend világába".
dr. Somogyi György
    Fizikus, az ATOMKI nemzetközi hírnevű kutatójaként foglalkozott a bükki barlangok radontartalmának mérésével. A nyolcvanas évek közepétől csaknem egy évtizedig járt Létrásra detektort cserélni, gyakran külföldi, szakmai vendégeivel. A Hajnóczy-barlangban egy detektorcsere végén, a bejárati ajtón kikúszva szívinfarktusban halt meg.
Soós István
    Régi zsombolyos volt, az alapításkori időből.
Szabadkay Béla
    Régi zsombolyos volt, sok barlangjáró és feltáró munkában vett részt. A Bányász Barlangkutató Csoport megalakulása után ott barlangászott. Mint régi barlangász, Létráson később is igen gyakran megfordult.
Szepessy Zoltán
    A zsombolyosokkal sokat járt együtt a feltáró túrákra. A Szepessy-barlang bontásánál a felesége jelölte ki a barlang mai helyét. Mivel ott sikeres is volt a feltárás, a barlangot róluk nevezték el.
Szomorú Zsuzsanna, a. Kukac, Kiss Attiláné
    A hatvanas évek közepétől a csoport egyik meghatározó embere volt. Szívesen és sokat járt barlangba, de elsősorban a külszínen szükséges munkáknál segített. Kitűnő kajákat főzött, igyekezett a nem túl rendszerető barlangászok között valami rendet tartani. Tragikus körülmények között tűnt el, valószínűleg a Tiszában.
Tóth József a. Szőrös
    Bányamérnök hallgatóként aktív feltáró, felmérő és dokumentáló barlangkutatóként dolgozott az ötvenes évek közepétől. A Sopron környéki barlangok első kutatójaként és dokumentálójaként jelentősen emelte a "Zsombolyosok" hírnevét.
Veit Sándor a. Öcsi
    Régi zsombolyos, hosszú ideig aktív feltáró kutató volt.
Vincze Ferenc a. Maxi
    A hatvanas évek közepétől haláláig a csoport egyik meghatározó embere. Szívesen és sokat ment barlangba, kedvence a Speizi-barlang volt, mindent megtett a feltárásáért, kutatásáért. Igazi, mindenki által rendkívül nagyra tartott emberi értékét feledhetetlen humora, a barlangos közösségért kifejtett rendkívül sokirányú tevékenysége adta meg. Kiemelkedően sokat foglalkozott az utánpótlás nevelésével külszínen és barlangban is. Az ország barlangosai közül is igen sokan ismerték és becsülték. Létráson, barlangos gyerektábor végén halt meg szívinfarktusban, Létráson szerzett felesége karjaiban.
 
Utólagos kiegészítés: a táblán nem szereplő halottaink:
 
Gera László
    Fiatal barlangos partizánként csatlakozott a "Zsombolyosokhoz" az alakuló ülésen. Rövid ideig dolgozott a csoporttal, inkább - mint már megelőzően is - Jakucs László bükki feltárásainál tevékenykedett, majd a Béke-barlang felfedezésének egyik legaktívabb résztvevője volt. 1956-ban, Budapesten, felesége mellett, kenyérért sorban állva, 20 évesen találta el a halálos puskalövés.
Kiss Mária a. (CSÖ) Mózi
    Régi zsombolyos, a Hortobágyra való kitelepítésben szerzett betegségben fiatalon halt meg.
Lukács György
    Az Y-barlang újrafeldolgozását végezte a közelmúltban középiskolásként. Ifjúsági tagunkként halt meg súlyos betegségben.
Szeghy Béla
    Régi zsombolyos volt, az alapításkori időkből.
 
Szomorú György a. Zahar
    Szomorú Zsuzsanna bátyja, a hatvanas évek közepén volt aktív barlangkutató. Novemberben halt meg, a találkozón még részt vehetett volna, de egészségi állapota ezt már nem engedte meg.

    A találkozó mérlege: A nyilvántartott 449 egykori és jelenkori tag közül jelen volt (hacsak tíz percre is) 103 fő. Regisztrált vendég 45 fő volt, ebből lengyel 30 (Bobry 13, Swietokrzyski 9, Gorzow 8), szlovákiai magyar 2, magyar 13. Egyéb, vendégnek számító családtagok (házastárs, gyerekek, stb.) kb. 30 fő. Az összes résztvevők száma így kb. 180 fő volt. A házon kívül alvók kb. 25 sátort állítottak a réten, az őrzött tekenősi parkolóban kb. 30-40 autóra kellett vigyáznunk.
    A találkozón megettünk kb. 30 kg húst, a 60 kg kenyérből kb. 20-25 kg megmaradt. Megittunk 2 hordó és nyolc tálca sört, a tömény italról nincs pontos kimutatás, de egy szerencsétlen döntés miatt a büfé (nem túl jelentős, de) teljes nyeresége tömény italban maradt, amit utólag kellett valahogyan értékesíteni.

Emleklap
Kepeslap
    Az érkezéskor mindenki kapott egy emléklapot és egy képeslapot a találkozó emblémájával, illetve amíg jutott, egy emblémás kitűzőt is. Ebből csak 150 darab volt, gyorsan elfogyott, de szerencsére a kielceiek is osztogatták a saját csoportjuk emblémás kitűzőjét is, azzal vigasztalódhatott, akinek nem jutott. (Ígértük, hogy a kitűzőből később csináltatunk még, de erre azóta sem került sor.) Az emléklap és a képeslap 500-500 példányából még ma is van, pedig a végén már több példányban is osztogattuk. Ugyancsak sok megmaradt a jubileumi emblémával díszített pólóból is. Ezt 1000 Ft-ért adtuk, ennek árába kb. 200 Ft támogatás is be volt építve. Kifejezetten a találkozón való részvételért nem kellett fizetni a résztvevőknek, de két gyűjtődobozt is kihelyeztünk a regisztrációhoz. Az egyikbe a találkozó megrendezéséhez és a vacsora elkészítéséhez lehetett beletenni az önkéntes hozzájárulásokat, a másikba helyezett összeggel a jubileumi évkönyv megjelenését lehetett támogatni. Aki akarta előre befizethette az évkönyv árát is, ami egy korábbi közös szerkesztőbizottsági-vezetőségi döntés alapján jelképesnek tekinthető 500 Ft-ban lett meghatározva. (Eddig összesen 4000 Ft-ot fizettek be előzetesen.) A támogatások (vacsora és évkönyv), a póló eladások és a büfé nyeresége együttes összegéről ma (2004 augusztusában) már nem lehetett találni pontos kimutatást, a 2004. évi gazdasági beszámoló írásos anyagának birtokában sem. A kiadásokról van részletes lista, ennek összege (a jubileumi évkönyv nélkül!) 871eFt. (Ez az emlékmű, emléktábla, faanyag, koszorú, főzés, utánfutó, benzin, posta, fénymásolás, stb. költségeiből adódik össze.) A találkozót egy pillanatig sem terveztük nyereségesre, azonban ehhez képest sem túl sok a kb. 150eFt (60-70eFt támogatás + 80-90eFt büfé) összbevétel. A megmaradt pólókat eddig többnyire reprezentációs célra használtuk fel (pl.: ajándék túravezetésért, szóróajándék külföldön, stb.), és a jubileumi évkönyv is további (tervezett!) veszteséget fog "termelni", hiszen az 500 Ft-os ára mellett kb. 1600 Ft-ba kerül az előállítása az egyesületnek. Ezen felül sok tiszteletpéldányt fogunk kiadni, és számos helyre küldünk majd ajándékba belőle.
    Ha az egész heti esőzés helyett végig napos, száraz idő lett volna, valószínűleg sokkal többen vállalkoztak volna a hétvégét Létráson tölteni, és a találkozó anyagi mérlege is sokkal kedvezőbben alakulhatott volna. Azonban a célját így is elérte: megépült végre a barlangász emlékmű, a teljes 50 év korosztálya találkozhatott egymással, felfrissültek és megújultak nemzetközi kapcsolataink, régi tagok kezdtek újra érdeklődni az egyesület után, és általában felpezsdült az egész egyesületi élet. Ez utóbbi mutatója és eredménye a tagjelöltek számának növekedése, a lelkes feltáró és térképező túrák és a lendületes, szép eredményeket elérő kutatótáborok. Mindezekről azonban már a következő évkönyveinkben lehet majd olvasni.