Amikor a barlangi mentőt is menteni kell
(Herczeg Zsuzsa, Hajdú-Bihari Napló, 2001. április)
Nap mint nap az életüket kockáztatják, hol másokért, hol egy titokzatos, feltárásra váró barlang kedvéért. De mi történik, amikor őket is menteni kell? Pedig ez történt a közelmúltban a Debreceni Orvostudományi Egyetem Szívsebészeti osztályára beszállított Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület egyik vezetőjével. A "baleset" a debreceni barlangászok által is előszeretettel látogatott, Lillafüred fölötti fennsíkon található Létrási-Vizes-barlangban történt. Kovács Attila mentésekor a Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesülete rendkívüli felkészültségéről adott ismét tanúbizonyságot.
- A barlang feltérképezése és fotók készítése céljából indultunk útnak - számol be a történtekről a "sérült". A 85 méter mélységbe vezető, 600 méter hosszan levezető Létrási-barlang nem sorolható a tipikus bükkiek közé. Azok ugyanis általában lépcsőzetesen, függőleges szakaszokkal kezdődnek, majd egy vízszintes, patakos ágba torkollnak. Utóbbi azonban inkább egy hosszú lejtőre hasonlít összekötő kürtőkkel. A barlangászok tanbarlangnak használják, hiszen rengeteg tudományos kutatás folyt itt, s a szükséges helyeken kiépítették mászást könnyítő létrákkal.
- A bejárattól számított 20 méter mélységben, fejünk fölött 40 méter vastagságú kőzettel, 150 méternyire voltunk a bejárattól, s egy szifonon próbáltam keresztülkúszni, mikor nyomást éreztem a mellkasomban, elöntött a hideg veríték, a karjaim pedig elzsibbadtak. Ekkor már láttam, hogy nem vagyok képes saját lábamon kijutni, ezért infarktusra gyanakodva segítséget kértem. Ilyen esetekben a Barlangi Mentők Egyesületét - melynek én is tagja vagyok - riasztjuk. Ők Miskolcról érkeznek fel. A riasztásvezető bepakolja az egyesületi raktárból a felszerelést, s egy másik riasztásvezetővel összetoborozza az önkéntes csapatot. Most is kb. 20-an érkeztek a riasztástól számított egy óra múlva. A két barlangász mentőorvos egy speciális, ilyen mentésekhez kifejlesztett hordággyal, infúzióval, oxigénnel és kisméretű EKG-készülékkel leereszkedett. Hogy ki ne hűljek hálózsákba csomagoltak, s megvizsgáltak. A többiek mindeközben kiépítették a mentésemhez szükséges kötélpályát. Ehhez azonban rengeteg eszközre, aggregátorra, fúrógépekre, kábelekre, húzórendszerekre van szükség. S ha mindez megvan, a "mindössze" 150 métert még így is rendkívül komplikált velem megtenniük. A hordágyba kötésemtől másfél óráig tartott az út. A szűkületeket ugyanis mikro-robbantásokkal kellett tágítani, hogy a hordágy átférjen rajtuk, ráadásul a sérültnek, azaz nekem, mindig vízszintesen vagy fejjel felfelé kellett utaznia. Emiatt az ágyat sokszor kell forgatni, ami rengeteg időt vett igénybe. Közben infúziót kaptam, s állandó megfigyelés alatt álltam.
A barlangi mentők rendkívül felkészültek
A 30 fős csapat azonban rendkívül képzett, évente több mentőgyakorlatuk is van. Legutoljára 1992-ben történt hasonló mentést igénylő baleset, amikor is egy 70 és 40 méter mélységben rekedt két barlangászt kellett kihozni ily módon. Általában azonban kőbányákban rekedt túrázókat mentünk, akik felmásznak ugyan a hegyoldalon, de lejönni már nem képesek. Olyan esetek is előfordulnak, hogy kis kamaszok egy szál, tortáról elcsent gyertyával indulnak meghódítani a mélységeket, a gyertya azonban még befelé elég. Ilyenkor kétségbe esett szülők riasztanak bennünket, s a mi feladatunk megkeresni, s épségen kihozni a gyerekeket a barlangból.
Infarktus helyett aortarepedés
Odafent kiderült, hogy szó sincs infarktusról, hanem a magas vérnyomásom a fizikai megterhelés hatására hosszanti irányú aortarepedést "produkált", s a vér elöntötte a szívemet. Így mentővel beszállítottak az ilyen eseteket ellátó Debreceni Orvostudományi Egyetem Szívsebészeti osztályára, ahol dr. Galajda Zoltán szívsebész és dr. Hegedűs Ida kardiológus 4 órás műtéttel mentették meg az életemet. Óriási szerencsém volt, hiszen akár már a barlangban is elvérezhettem volna.
Hogy legközelebb mikor barlangászok? Az orvosom szerint még pár hónapig bizonyosan nem tehetem, de a nyáron már szeretném magam felszíni túrákkal felkészíteni rá.