Borito

BARLANGOLÁSOK A BÜKKBEN

Túraajánlatok a barlangokat is kedvelő természetjáróknak

Második, javított kiadás.


Szerkesztette:
Balogh Anikó, F. Nagy Zsuzsanna

Fotók:
Balogh Anikó, F. Nagy Zsuzsanna, Kovács Attila

Karikatúrák:
Oláh Sándor

Köszönet a munkához nyújtott segítségért:
Burdiga Zsolt, dr. Lénárt László, Ferenczy Gergely, Gombkötő Péter, Kovács Attila, Vadász István

Az eredeti kiadvány a
Központi
Környezetvédelmi
Alap
az AlpinSPORT és a FEHERKO
támogatásával készült
1997-98-ban

Nyomdai előkészítés és nyomás:
MicroPress Kft.

Tipográfia és képfeldogozás:
Funák András

Példányszám:
2000

Az Internetes változatot készítette:
Kovács Attila
1998. december


Tartalom

  1. A barlangok védelme
  2. A barlangok élővilága (szpeleobiológia)
  3. A Bükki Nemzeti Park
  4. A Bükk-hegység földtana, karsztja
  5. Felszerelések a barlangi túrázáshoz
  6. Túraajánlatok
    1. Miskolc - Lillafüred - Szeleta-barlang - Szeleta-oldali 1. és 2. sz. folyosóbarlang - Büdös-pest - Kecske-lyuk - Királykúti-sziklaodú és sziklaüreg - Miskolc
    2. Csanyik-völgy - Forrás-völgyi-sziklaüreg - Forrás-völgyi-barlang - Forrás-völgyi-sziklaodú - Bronzika-barlang - Udvarkő - Csókási-barlang - Garadna-völgy - Pisztráng-telep
    3. Miskolc - Lillafüred - Anna-mésztufa-barlang - Szent István-barlang - Herman Ottó Emlékház - Miskolc
    4. Miskolc - Mályinka - Odvaskői-sziklaüreg - Remete-barlang
    5. Miskolc - Garadna - Sebes-oldali-barlang - Sebes-vízi 1. és 2. számú forrásbarlang - Sebesvízi-odú - Létrási-Vizes-barlang - Egyenes-barlang - Bivak-barlang - Torlódásos-barlang
    6. Répáshuta - Balla-barlang - Varangy-barlang - Balla-völgyi sziklaüregek - Csúnya-barlang - Hollóstető
    7. Miskolc-tapolcai-tavasbarlang - Görömböly-tapolcai-sziklaüreg
    8. Cserépfalu - Suba-lyuk - Odorvári-hasadékbarlang - Füzérkői-átjáró
    9. Szilvásvárad - Istállóskői-barlang - Kőrös-bérci-barlang - Szilvásvárad
    10. Felsőtárkány - Lök-völgyi-barlang - Lök-völgyi-kőfülke - Imókői-forrásbarlang - Vöröskői-barlang - Felsőtárkány
  7. Mit kell tudni a szervezett barlangkutatásról?
  8. Praktikus információk
  9. Ajánlott irodalom


Bevezető

Sokaktól hallani, hogy az egyetlen ok, amiért az országnak ezen az északi égtáján maradtak, a Bükk-hegység. Máshol is vannak hegyek, mégis a Bükk, változatos földtani és természeti értékeivel, megunhatatlanul kínálja a sokféleséget. Sokféleség felszínen és felszín alatt. Jelen kiadványunkkal ez utóbbira, a talán kevésbé ismert földalatti világra szeretnénk felhívni a figyelmet. Hiszen, ha csak felszíni túrázás is a célunk, előbb utóbb az utunk mellett ráakadunk egy-egy sejtelmes barlangbejáratra, vagy mélyedésre. Több mint ezer a már ismert, barlangnak nevezhető üreg a hegységben. Képződött mészkőben, dolomitban, mésztufában, diabázban, ezért illik a barlangokra is a sokféleség jelzője.

A barlangkutatók számára rendkívül örvendetes, hogy egyre népszerűbb a barlangjárás, hiszen ezáltal ismertebbé, s talán elismertebbé is válik az az igen nehéz körülmények között végzett munka, melynek szabadidejükben hódolnak a barlangkutató csoportok tagjai. Azonban éppen a szaporodó, az egyesületek által ma már nem koordinálható laikus érdeklődők csapatai, a technikailag és magatartásukat tekintve is felkészületlen barlangjárók egyre többször kerülnek veszélybe, egyre több problémát hagynak maguk mögött, maradandó károkat okoznak a földtani képződményekben, vagy éppen sportpályának tekintik azt. Fel sem mérik, hogy a természet valóban egyedülálló, ebben a változatban soha többé kialakulni nem tudó értékeit teszik tönkre, zavarják meg, egyéni, önző érdekeikért. Pedig a vitrin üvege mögött a képződmények elveszítik fényüket, környezetükről mit sem mondanak. Holott talán ez utóbbi a legizgalmasabb a barlangjárásban: figyelni és elgondolkodni azon, hogy egy-egy járatszakasz miként alakulhatott ki, kitöltése milyen eredetű, képződményeit a szivárgó víz mellett a huzat, esetleg más rejtélyes körülmény alakította, vagy éppen milyen állat, növény élőhelye lehet.

*
Kis barlangász
(F. Nagy Zsuzsanna)

Miután egyértelmű, hogy nem foghatják mindig szervezett barlangkutatók a barlangolni kívánók százainak a kezét, jelen ismeretterjesztő kiadványunkkal szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a tántoríthatatlanul felszín alá vágyók, minden veszélyt nélkülözve, a természetvédelem érdekeit maximálisan figyelembe véve, a szabályokat betartva tájékozódhassanak a Bükk-hegység bizonyos üregeiben.

Az általunk ajánlott barlangok:

  • Biztonsággal, kötéltechnika alkalmazása nélkül is könnyen járhatók.
  • Többnyire nem a Bükki Nemzeti Park fokozottan védett zónáiban találhatók.
  • Nem folyik bennük feltárás.
  • Mesterséges kiépítései (bejárat, ácsolat, támfal) jó állapotban vannak.

Reméljük, hogy aki velünk tart e barlangolásokban, nem veszélyezteti sem a maga, sem a társai biztonságát. Elsősorban a túrázó fiatalok, csoportok, természetjáró tanárok, szülők felkészüléséhez, tájékozódásához szolgálhat segítségként a kiadvány. Nem csupán útvonalat kínálunk számukra, hanem a természettudományos érdeklődés kielégítése végett megfigyelni érdemes jelenségekre, az élő természeti értékekre is felhívjuk a figyelmet, csakúgy mint védelmük fontosságára. Kiadványunk egy része szerkesztett válogatás a már megjelent szakirodalmakból, idézetek egy-egy tudományterületről, melyeket az irodalomjegyzék alapján további böngészére ajánlunk.

Azok, akik végigjárták a kínált útvonalakat, s még mindig, sőt még inkább érdeklődnek a barlangkutatás iránt, ajánlható, hogy keressenek fel egy egyesületet, ahol szervezett keretek között remélhetően a barlangkutatás, s nem csupán a barlangjárás megszállottai közé kerülhetnek.

Élményekben gazdag barlangolást kívánunk!

Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület

*

... és most a tapasztalt barlangász bácsi megmutatja, hogyan kell gyorsan felmászni egy ilyen létrán!

1. A barlangok védelme

A barlang a földkérget alkotó kőzetben kialakult olyan természetes üreg, melynek hossztengelye meghaladja a két métert és - jelenlegi vagy természetes kitöltésének eltávolítása utáni - mérete egy ember számára lehetővé teszi a behatolást.

Hazánkban, a világon egyedülálló módon, minden barlang védelem alatt áll. A védelem a barlang egészére kiterjed. Ezek az élettelen természeti-táji értékek kategóriájába tartozó természeti objektumok a földtörténet gazdag eseménysorának, a Kárpát-medencét ért szerkezeti mozgások, éghajlatváltozások, akkumulációs és eróziós-deflációs folyamatok, az élővilág változásának epizódjait őrzik a szaktudományok, s általuk a gazdasági-termelő szféra, illetve az oktatás és a tudományos ismeretterjesztés számára. Tudományos adatbankok, egyúttal a természetvédelem és a földtudományok gazdag eszköztárának (ősföldrajzi rekonstrukció, paleoökológia, -antropológia, őslénytan, paleoklimatológia, -botanika, -zoológia, ásványtan stb.) objektumai.

A barlangok jelentősége:

Közös tulajdonságuk helyhez kötöttségük, át nem telepíthetőségük. Meg nem újuló, helyre nem állítható, végzetes sérülésük esetén végleges pusztulásnak kitett, zömmel egyedi képződmények, formák, formaegyüttesek, rétegszelvények, egyúttal élőhelyek, sajátos élőhelyek. Számottevő részük tényleges vagy potenciális természeti erőforrás.

Védelmük sajátos és feloldhatatlan kettősség hordozója, s ezáltal a természetvédelem gyakorlatának egyik rendkívül kényes és összetett területe (szervesen összefügg a tájvédelmi tevékenységgel, és az élőhely-védelemmel): a barlangok, kövületek, ősmaradványok, ásványok lelőhelyeinek zöme emberi beavatkozás, bányászat vagy építkezés során kerül felszínre. Ugyanakkor védett és tájképileg is kiemelkedően értékes hegy- és dombvidéki élőhelyeink zöme, az ásványi nyersanyagok tényleges és potenciális előfordulási helyei is egyúttal.

A magyarországi barlangok teljes körű védelmét 1961-től törvény szavatolja. E magas szintű jogi védelmet a jelenleg ismert csaknem 3.000 barlang természettudományos (földtani, ásványtani, hidrológiai, őslénytani, régészeti, növény- és állattani, klimatológiai stb.), történeti és esztétikai értékei, vízgazdálkodási, idegenforgalmi és gyógyászati jelentősége indokolja.

A barlang különösen érzékeny, összetett és bonyolult rendszer és környezeti indikátor. Olyan komplex információforrás, melyek a földtani, ásványtani, morfológiai jelentésen túl a múltra vonatkozó egyéb adatok gazdag tárházát is magában rejti. A barlangok evolúciós biológiai, őslénytani, ősrégészeti jelentőségük mellett az emberiség kultúrájában is igen mély nyomot hagytak. Jogi védelmük kiterjed a bejárattól a barlang egészére, a befoglaló kőzetre, formákra, formaegyüttesekre, a képződményekre, a szilárd, folyékony és légnemű kitöltésre, őslénytani és régészeti leletanyagára, a bejárat és a sötét szakaszok növényzetére, a barlangkedvelő és barlanglakó állatokra, függetlenül azok védettségétől.

A barlangok védelmének hatékonyságát egyes, a felszíni vízgyűjtőn folyó tevékenységek (pl. külszíni bányászat), illetőleg a vízgyűjtőt, a karsztot, vagy közvetlen környezetét ért szennyezések (szakszerűtlen vagy hiányos szennyvízelvezetés és hulladék-elhelyezés, rosszul megválasztott és alkalmazott mezőgazdasági művelési módok, a kemikáliák túlzott adagolása stb.) és a barlangon belüli engedély nélküli vagy szakszerűtlen beavatkozások (növekvő sportturizmus, barlangjárás, illetéktelen behatolás, illegális leletgyűjtés stb.) rontják.

A természetvédelem célja a barlangok (illetőleg szilárd és légnemű kitöltésük, vizeik és élőviláguk) természetes állapotának fenntartása, a változások megakadályozása, illetve a veszélyeztetések minimalizálása. Ennek érdekében jogszabályok gondoskodnak, vagy fognak gondoskodni a következőkről:

  • a barlangok teljes körű értékfelméréséről, az állapot-felmérési és monitorozási program folytatásáról, az országos barlangkataszter folyamatos kezeléséről,
  • barlanghasznosítási és rekonstrukciós-védelmi koncepció és programok kidolgozásáról,
  • a barlanghasznosítás polgárjogi feltételeinek kidolgozásáról,
  • a tudományos értéket képező mesterséges felszín alatti üregek (egyes felhagyott bányatárók stb.) országos számbavételéről, szükség szerinti védelmi és hasznosítási koncepció kidolgozásáról, a meglévő adatbázis korszerűsítéséről,
  • a barlangok ingatlan-nyilvántartásba vétele érdekében a bejáratok beméréséről,
  • az idegenforgalmi barlangok, mint oktatóközpontok egységes működtetési feltételeinek kidolgozásáról,
  • az Aggteleki Karszt, a budai termálkarszt és a Bükk barlangjainak kiemelt védelméről,
  • a földtani és felszínalaktani értékek országos kataszterének elkészítéséről,
  • védelmi, bemutatási, hasznosítási koncepciók kidolgozásáról.

A barlangok jogi védelme:

A barlang védettsége kiterjed bejáratára, teljes járatrendszerére, befoglaló kőzetére, képződményeire, formakincsére, bármilyen halmazállapotú kitöltésére, természetes élővilágára, továbbá a mesterségesen létrehozott, bejárati vagy barlangrészeket összekötő szakaszára. Barlang védettségét, vagy fokozott védettségét az illetékes miniszter rendeletben feloldhatja, ha védelmének, fokozott védelmének fenntartásához természetvédelmi érdek többé nem fűződik. Ha a barlang természetes állapotának fenntartása szükségessé teszi, felszíni területére jogszabály, a területileg illetékes természetvédelmi igazgatóság (érintett területünkön a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság), vagy az igazgatóság kezdeményezésére más, hatáskörrel rendelkező hatóság korlátozást rendelhet el, illetve az védett természeti területté nyilvánítható. Felszíni területnek minősül a földfelszínnek az a része, amely a barlang természetes állapotára közvetlen kihatással van. Barlang védőövezetét a felszíni területen a miniszter jogszabályban állapítja meg, és ebben rendelkezik a védőövezetre irányadó korlátozásokról is.

Barlang, illetve barlangszakasz felfedezését nyolc napon belül be kell jelenteni az igazgatóságnak. Az ingatlan tulajdonosa (vagyonkezelője, használója) tűrni köteles, hogy az igazgatóság, illetve az általa erre feljogosított személyek, továbbá az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv felhatalmazásával eljáró személyek a barlangot megközelítsék, az idegenforgalom számára kiépített barlangot meglátogassák. A barlangbejáratot az ingatlantulajdonos (vagyonkezelő, használó) nem veszélyeztetheti, nem rongálhatja meg, nem tömheti el, nem zavarhatja a barlangot élőhelyül használó állatokat, és nem akadályozhatja a barlang hasznosítását. A barlang bejáratának biztonságáról, ha szükséges szakszerű lezárásáról az igazgatóság gondoskodik.

*
Barlangi szemétszedők a Létrási-Vizes előtt
(F. Nagy Zsuzsanna)

A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium engedélye szükséges:

  1. barlang, barlangszakasz hasznosításához, illetve a hasznosítási mód megváltoztatásához;
  2. barlang, barlangszakasz kiépítéséhez;
  3. barlangi képződmények kimentéséhez, hasznosításához, értékesítéséhez, külföldre juttatásához.

A területi igazgatóság (esetünkben Bükki Nemzeti Park Igazgatóság) engedélye szükséges:

a barlangban végzett tevékenységhez, továbbá a barlang állagára, állapotára, természetes élővilágára kiható valamennyi tevékenység megkezdéséhez, így különösen:

  1. jogszabályban meghatározott barlangok látogatásához;
  2. barlangban, barlangszakaszban végzendő kutatáshoz, kísérlethez, gyűjtéshez;
  3. barlangi búvármerüléshez;
  4. műszaki beavatkozás (bejárat vagy barlangszakasz lezárásához, műtárgy elhelyezéséhez, azok felújításához, helyreállításához);
  5. filmezéshez, elektronikus képrögzítéshez;

Barlangban végzendő robbantáshoz, vízjogi engedélyhez kötött tevékenység megkezdéséhez az igazgatóság szakhatósági hozzájárulását be kell szerezni.

Osszebontas
Összebontás!!!

"Természetvédelmi szabálysértést" követ el, aki a barlangi képződményt jogellenesen elpusztítja, megrongálja, illetőleg védett állatfaj egyedét élettevékenységében jelentős mértékben zavarja. Feltéve, hogy a cselekmény nem bűncselekmény, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. A szabálysértés elkövetőjére a természetvédelmi őr, valamint a természetvédelmi hatóság részéről eljáró és erre felhatalmazott személy helyszíni bírságot szabhat ki. A nemzeti park, illetve természetvédelmi igazgatóság a jogellenesen szerzett, illetőleg birtokban tartott barlangi képződményt határozattal elkobozza és szabálysértési eljárást folytat le az ügyben.

Mit tehetünk a barlangokért?

Mottó:
Ne hagyj hátra semmit csak a lábnyomodat,
ne vigyél magaddal semmit, csak emlékképeket,
ne csapj agyon semmit, csak az idődet!

  • Új barlang feltárásáról, kőfejtés, építkezés során megnyíló barlangokról, lezárt barlangok feltöréséről, rongálásról, károsításról értesítsük a természetvédelmi hatóságot!
  • A barlangban állapotváltozással járó tevékenységet csak engedély alapján végezzünk.
  • A barlang nem hulladéktároló, nem csatorna és nem dögtemető; ne szemeteljünk, ne eresszünk bele szennyvizet, ne dobjuk oda elhullott állatokat, ne helyezzünk el ott háztartási- vagy veszélyes hulladékot!
  • Barlangban csak a kijelölt útvonalon közlekedjünk! - Óvjuk a képződmények tisztaságát, épségét; ne fogdossuk, ne szennyezzük, ne törjük le azokat, ne járkáljunk rajtuk!
  • A barlang nem emlékkönyv, látogatását se firkálással, se véséssel ne örökítsük meg; tűzgyújtással ne kormozzuk be a falakat!
  • Ne zavarjuk a barlang állatvilágának nyugalmát, téli álmát, szaporodását!
  • Ne kutassunk kincsek után; ne ássuk fel a barlang talaját, az ott talált régészeti, őslénytani leleteket ne vigyük haza, arról értesítsük a helyi múzeumot!

A karsztjelenségek

*
Fehérkő-lápa
(F. Nagy Zsuzsanna)

A bükki barlangok karsztban alakultak ki. A karszt szóval ma általánosan olyan tájakat jelölünk, melyek karsztosodó kőzetből (mészkő, dolomit, gipsz, só, stb.) állnak, és megtalálható rajtuk azok a különleges jelenségek, amelyek a horvátországi és dalmáciai Karsztot is jellemzik. Az átszivárgó csapadékvíz feloldja a mészkövet, és az oldott anyagot el is szállítja, így a kőzetben oldási üregek, mélyedések jönnek létre. Lényegében ezeket a barázdától a barlangig, a lyuktól a töbörig változó nagyságú üregeket nevezzük karsztjelenségeknek. Ezen jelenségek jellemző formái többek között a víznyelők, töbrök, zsombolyok, uvalák, lápák, ördögszántások, poljék, és maguk az oldásos barlangok, illetve a karsztforrások.

A bükki felszín legfőbb jellegzetességei a hatalmas kiterjedésű karsztplatók. (Kis- és Nagy-fennsík). A fennsíkon talajtani okokból vagy emberi beavatkozás következtében fátlan, erdősületlen területek nagy kiterjedésű sztyeppekkel, bokorerdőkkel váltakoznak. A felszín egyenetlenségét a rengeteg töbör, a szép kifejlődésű karr-mezők, karsztos formakincsekben gazdag hegyoldalak adják.

A karsztfennsíkok tövében állandó jellegű, kristálytiszta, bővizű patakok folynak, melyeket karsztforrások táplálnak (Szinva-, Garadna-forrás). Vízhozamuk évszakonként változó, a tavaszi, olvadásos áradások idején átlagos vízmennyiségüknek többszörösét adják. Az Imó- és Vöröskői-forrás talán a két legérdekesebb, ugyanis csak időszakosan működnek. Az Imókői-forrás - általában a tavaszi hóolvadást követően, esetleg nagyobb esőzések után - hangos robajjal tör a felszínre. Időszakos működése azzal is magyarázható, hogy a hegy belsejében egy nagyobb víztározó medence rejtőzik, amely a külvilággal csak egy szivornyaszerű forrásjáraton át van összeköttetésben. Amikor a tárolómedence vízszintje annyira megemelkedik, hogy a szivornyacső felső könyökén is átbukik, akkor a cső a medence vizét fenékig csapolja. Ezután a forrás működése mindaddig szünetel, ameddig a tároló újra meg nem telik.

Az időszakos működésre lényegesen kevésbé bonyolult magyarázat az, hogy az Imó-forrás egyszerűen csak túlfolyása az erősen felduzzadó nagy karsztvíztömegnek.

A fennsíkokon fakadó források vize egyébként néhány száz métert követően, többnyire víznyelőkben el is tűnik, (Csipkés-kút, Jávor-kút, Barátság-kert). Azt a helyet ahol eltűnnek, a Bükk vidékén visszafolyónak, vagy ravaszlyuknak is nevezik (Bánkúti-, Kaszás-réti-visszafolyó).

*
Karrmező
(F. Nagy Zsuzsanna)
*
Forrás az Ablakoskő-völgyben
(F. Nagy Zsuzsanna)

Feltűnő jelenség, hogy a nem-karsztos vízgyűjtőről karsztos területre érkező víz vakon végződő völgyekben, ún. víznyelőkben tűnik el. Az oldásos töbrök, vagy dolinák különböző nagyságú és mélységű, többnyire tál formájú bemélyedések. A kisebbek átmérője 10-12 méter, mélységük csupán 1-3 méter, de a nagyobbak elérik a 150-200 méteres átmérőt is és mélységük meghaladja a 30-40 métert. A töbrök a kőzetfelületen a szivárgó víz évezredes oldómunkája nyomán alakulnak ki.

A függőlegesen lefelé tartó, a mélység felé általában tölcsérszerűen szélesedő aknabarlangok a zsombolyok. Ezek nem egy esetben több száz méter mélységbe is lehatolnak a felszín alá. Bejárásuk majd minden esetben csak speciális kötéltechnikával, képzett barlangászoknak ajánlott.

*
Lusta-völgy
(F. Nagy Zsuzsanna)

A barlangok keletkezése

A kőzetben lévő üreg kialakulhat a kőzet keletkezésével egyidőben vagy később. Az előbbi esetben úgynevezett szingenetikus, a másodikban posztgenetikus barlangokról beszélünk. Szingenetikus barlang jön létre például a lávában, a korallban annak fejlődése közben, valamint a víz által lerakott mésztufában. Ilyen barlang számszerűen sokkal kevesebb van, mint posztgenetikus, amely a föld kérgének mozgásai (tektonikai mozgások), a víz oldó (korróziós) és koptató (eróziós) hatására, kisebb mértékben a szél munkája következtében jött létre.

  • A szingenetikus barlangok általában kisebb méretűek. A lávabarlangok egy része akkor keletkezik, amikor a kiömlő láva, amelynek felszíne a kihűlés miatt hamarabb szilárdul meg, mint a belseje, áttöri a lávafolyam megkeményedett homlokzatát és kifolyik a kéreg alól, alagútszerű üreget hagyva maga után. Lávakéreg-csatornának is nevezik. A keletkezés másik formája: a lávába zárványként rekedt gázbuborékok nagyjából gömb alakú, szobányi nagyságú üreget képeznek, amelynek falán legtöbbször lávaanyagból szép kristálytűk nőnek.
  • A korallbarlangok úgy képződnek, hogy a koralltelepeket építő apró tengeri állatkák időnként kisebb-nagyobb üregeket építenek körbe. Nyilvánvaló, hogy az ilyenfajta üregek java része a tengerszint alatt van.
  • A mésztufa a mésszel telített karsztpatakok vízéből csapódik ki, főleg vízesések aljától pár méter távolságra, kis dombot, gátat alkotva a patak útjába. Tovább fejlődve, emelkedve, a gát elérheti a vízesés magasságát, s a vízesés aljának hátravágódása, valamint a vízesés szélén fennakadó ágak, moszatok elmeszesedése folytán lassan valósággal "átöleli" a vízesést, üreget zárva körbe.

A posztgenetikus barlangok közül a kőzethasadék vagy tektonikus barlangokat kezdetben a hegyképző erők alakítják, amelyek több méter széles és több kilométer hosszú hasadékokkal szabdalják keresztül-kasul a föld kérgét. Előfordul, hogy ez a repedés a mélyben nyílik szét, ilyenkor ott barlangüreg keletkezik, amelyet az esetleg behatoló hideg vagy termálvíz még tovább szélesíthet, alakíthat. A tektonikus barlangok legtovább a mészkőben maradnak meg, mivel a mészkőnek gyakorlatilag nincs szilárd málladéka, ami a felszínről az üregbe jutva eltömné a barlangot. Alaprajzuk rendszerint rácsos szerkezetű, folyosóik vagy függőlegesen a magasba nyúlnak, vagy réteglap mentiek, alacsonyak, de szélesek.

Szélvájta barlangok főleg homokkőben képződnek, méreteik jelentéktelenek. Érdekes a gipszbarlangok keletkezése, amelyek az anhidrid vízfelvétele folytán, annak gipsszé válásakor púposodnak föl. Az eddig fölsorolt barlangfajták a világ ismert barlangjainak csupán jelentéktelen hányadát alkotják. A legtöbb barlangüreg a víz munkájának köszönheti létét.

A víz oldó (korróziós) hatása leginkább a mélyből feltörő hévizek esetében nagy. Az így kialakult üregeket korróziós barlangoknak nevezzük. Ezek legtöbbször mészkőben, ritkábban dolomitban, kősóban, gipszben képződnek. A hideg víz is oldja a karsztkőzet repedéshálózatának falát, de ilyen esetben általában az erózió jut nagyobb szerephez. Kivételt képeznek a jégben képződött üregek, valamint azok, amelyekben hosszú ideig állt a víz.

A hévizek magas szénsavtartalmuk miatt könnyen oldják a mészkövet vagy az előbb említett többi kőzetet. Ha a meleg víz kénsavat is tartalmaz, az a mészkővel (CaCO3) érintkezve gipszet (CaSO4+H2O), magasabb hőmérsékleten anhidritet (CaSO4 vízmentesen) alkot. Az anhidrit aztán a hőhatás megszűntével vízfelvétellel gipsszé alakul, de közben térfogata 33%-kal megnő. Ha ez hajszálrepedésekben történik, a megduzzadó gipsz széjjelrepeszti a repedés mentén az anyakőzetet is, ezzel is fokozva az oldással induló üregképző folyamatot. Szintén porlasztja a kőzetet a 30 °C-nál melegebb vízből a repedésekbe lerakódott aragonit, amely a CaCO3 rombos változata. Az aragonit idővel kalcittá (CaCO3 hexagonális kristályrendszerbeli változata) alakul át 8,35%-os térfogat-növekedés közben. Az ilyen barlangok általában roppant szeszélyesen, a legkülönbözőbb irányok felé ágazó járatszövevénnyel és gömb vagy félgömb alakú fülkékkel rendelkeznek. A hévizes barlangokban sokszor található anhidrit-, gipsz-, aragonit-, kalcit-, barit-, fluorit-, hidrokalcit-, lublinit-, piritkristály vagy alakzat.

A legtöbb víz képezte barlang viszont nemcsak annak oldó hatására, hanem inkább a víz hozta törmelék koptatásának nyomán alakult ki. Ezek az úgynevezett eróziós barlangok. Két csoportjuk ismeretes: a tenger hullámzása és a föld alatti folyóvizek eróziója által vájt barlangüregek.

A tenger hullámzó vize és az általa mozgatott, szinte kalapácsszerűen felhasznált törmelékanyag a mai vagy a valamikori tengerek sziklás, meredeken a tengerbe bukó partvidékeken úgynevezett abráziós barlangokat véshet ki. Ilyen a világhírű Capri-szigeti Kék-barlang (Grotta Azurra). A tengerhullámzás fantasztikus ereje következtében gyakorlatilag mindenféle kőzetben kialakulhat abráziós barlang.

A föld alatti folyóvizek eróziója vájta barlangot eróziós barlangnak nevezzük. A barlangok döntő többsége ilyen, és elméletileg mindenféle kőzetben keletkezhetnek, dolomitban, homokkőben stb., de a mészkőre a legjellemzőbb ez a barlangfajta. Ennek oka a kőzet aránylag jó állékonysága (nem omlik be könnyen a képződött üreg), valamint a mészkő nyitott hasadékrendszere, amely más kőzetekkel ellentétben nincs eltömődve a kőzetmállás törmelékével. Nagyméretű barlangot csak olyan folyóvíz vájhat, amely nem karsztos területről folyik a mészkővidékre, a mészkőtől keményebb törmeléket szállít magával, amely aztán a víz sodrásával a föld alá jutva - elsősorban a nagy áradások alkalmával - mint sok kis véső koptatja-alakítja a föld alatti üreget. A legtöbb szakember véleménye szerint az ilyen típusú barlangok kialakulásában is nagy szerepet játszik a korrózió. Az alakítja ki a kezdeti üreget, amelyben utat talál majd magának a föld alatti patak, az erózió pedig a barlangüreg méreteit növeli.

  • A barlangok kialakulásának fontos része az üreg kialakulása mellett azok kitöltése. Ez olyan nagyméretű is lehet, hogy az erózió vagy más tényező által létrehozott barlang teljesen eltömődik, "elhal". Tulajdonképpen ez minden barlangüreg sorsa: előbb-utóbb vagy teljesen feltöltődik, vagy olyan nagyméretűvé válik, hogy beomlik. Persze ez az "előbb-utóbb" lehet több százezer év is.
  • A karsztban képződő barlangokat kitöltő anyagokat két csoportba sorolhatjuk: autochton - vagyis barlangban keletkezett - és allochton - máshonnan bekerült - üledékekre.
  • Az barlangban keletkezett üledékek közül a legismertebbek a cseppkövek, a mésztufa, a jég.
  • Máshonnan bekerült kitöltésnek számítanak a mennyezetről leszakadó omlások, a felhalmozódott denevértrágya vagy guano, amely esetenként több méter vastagságot is elérhet, a gázfelhalmozódások. (A karsztvízből származó széndioxid, valamint a behulló szerves anyagok rothadásakor keletkezett mérges gázok komoly veszélyt jelentenek egy légcsere nélküli barlangban.) Röviden szólunk még az idegen eredetű barlangi kitöltésekről. Ide tartozik az előbbiek folyamán már többször emlegetett karsztvíz, amely tulajdonképpen a mészkő repedésein át a barlangba jutó csapadék. Az áradmányvíz, amely nem karsztos eredetű ugyan, de ilyen jellegű hordalékot hoz magával, tágítja az üreget és ugyanakkor allochton kitöltőanyagot képez. A karsztvíz a repedéseken át agyagot is hoz magával a mészkő feszínéről. Ez az úgynevezett valódi barlangi agyag: színe barnás, vöröses, sárgás. Az áradmányiszapot viszont a nem karsztos területről sodorja be az áradmányvíz. A barlangokban lévő homokot és kavicsot, valamint kőgörgetegeket szintén az áradmányvíz szállítja a külső vízgyűjtő területről.
  • Gyakoriságukról és szemcsenagyságukról elméleti következtetések vonhatók le az őket szállító víz bőségére és folyási sebességére vonatkozóan. Allochton kitöltésnek számít még a külszínről behullott különféle szerves vagy szervetlen eredetű üledék, amely különösen nyitott szájú aknabarlangok esetében jelentős. Ehhez időnként az ember is hozzájárul, amikor farönkkel, szeméttel tömi el barlangok, zsombolyok bejárati részét.
  • A barlangban található csontok lehetnek autochton vagy allochton eredetűek aszerint, hogy bent elpusztult vagy a víz által besodort állat maradványairól van szó.

Amit a cseppkövekről tudni kell:

A Bükk-hegységben is millió repedésen szivárog le a csapadékvíz, mely tulajdonképpen gyengén szénsavas, oldja a mészkövet, így a repedések állandóan bővülnek. A legtöbb bükki barlang cseppkőbarlang.

A cseppkő tágabb értelemben az üregben szivárgó, vagy csepegő vizekből kivált változatos alakú kristályos képződmény neve. Szűkebb értelemben a mészkőhegységek barlangjaiban csepegő, szivárgó, esetleg folyó vizekből kivált réteges-kristályos szerkezetű, változatos alakú kalcit (CaCO3) anyagú képződmény. Keletkezésének fő oka, hogy a barlangi vízben oldott CO2 nyomása nagyobb mint a levegő CO2 tartalmának nyomása, ezért az előbbi egy része a vízből a légtérbe áramlik. Mivel így a víz mészoldó képessége a CO2 veszteség miatt csökken, a benne oldott mész egy része kiválik. A barlangok mennyezeti repedéseiből kilépő vízcseppből a mennyezetre vékony, gyűrű alakú mészhártya válik ki, ami az ismétlődő csepegés következtében hosszú, vékony üreges cseppkővé, ún. szalmacseppkővé növekszik.

*
Farkasfogas csepkőzászló
(F. Nagy Zsuzsanna)

Az esetek többségében a mennyezeti repedésekből a szalmacseppkő felületére is érkezik víz, és az abból kicsapódó mész, a szalmacseppkövet függőcseppkővé, vagy sztalagtittá vastagítja.

A lehulló vízcsepp a barlang padozatára érve szétporlik, CO2 tartalmának újabb része illan a levegőbe, maradék mésztartalmának a java pedig a lecsöppenés helyén válik ki. E folyamat ismétlődése következtében egy felfelé növekvő cseppkőgyertya, állócseppkő, vagy sztalagmit keletkezik.

Az egymással szemben gyarapodó függő- és állócseppkövek összenövéséből cseppkőoszlopok, sztalagnátok jönnek létre. A ferde lefutású barlangmennyezetekre, falakra a szivárgó vizekből kiváló mészkőből, cseppkőkérgek, cseppkőzászlók, cseppkőfüggönyök képződnek.

Sebes barlangi patakok vizéből az üreg fenekének küszöb, vagy lépcsőszerű egyenetlenségei fölött cseppkőgátak épülnek. A barlangi medencék nagy mésztartalmú pangó vizéből, azok falára változatos alakú borsókő képződmények válnak ki.

*

2. A barlangok élővilága (szpeleobiológia)

A biológiának rendkívül érdekes munkaterülete nyílik a barlangokban, mivel legtöbbjében az élet alapfeltételei, az állandó fagypont feletti hőmérséklet, a nedvesség, a víz, az oxigén és a táplálék együtt van, "csupán" a fény hiányzik.

Ennek a rejtélyes állatvilágnak több képviselője - melyet természetesen csak a szakember tud felismerni - a jégkorszakban került vagy húzódott a barlangokba, és itt alkalmazkodott az állandó, az azóta változatlan földalatti, fénytelen körülményekhez, szinte változatlan formában. Ezek az úgynevezett reliktumfajok. A barlangokban nagyjából megmaradtak az akkori életfeltételek, tehát nem kellett jelentősen megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodni.

A barlangok mai állatvilágát több csoportra osztják aszerint, hogy mennyire kapcsolódik életük a barlangokhoz. Dudich Endre, aki az aggteleki Baradla-barlang élővilágát nemzetközi viszonylatban is egyedülálló alapossággal kutatta, a következő csoportokat állapította meg:

Barlangi vendégek (Tychotroglobiontok). Ezek csak véletlenül kerültek a barlangba, mint például a békák, egerek, kígyók stb. A barlangkedvelők (Pseudotroglobiontok) esetről esetre önként húzódnak meg a barlangokban, hogy ott átteleljenek, vagy éppen nyári időszakban szülőhelyként használják. Ilyen többek között a denevér is. Nem mutatnak különös alkalmazkodást a barlangi környezethez, legfeljebb a szaporodásuk évszakos szakaszossága szűnik meg. A tudomány számára legérdekesebbek azonban az igazi barlanglakók (Troglobiontok). Ezek az állatok, amelyek kizárólag barlangokban élnek, teljesen a barlangi környezethez kötöttek. Alkalmazkodásuk folytán vagy fehérek, vagy színtelenek, szemük csökevényes, esetleg teljesen hiányzik. Szaporodásukban megszűnik a szakaszosság, mert a barlangi életkörülményekben nincsen változás.

Az említett csoportok előfordulásának aránya a barlangok élővilágában nem egyenlő. Legtöbb a barlangi vendégek és a barlangkedvelők száma. Ezek főleg a bejárati szakaszokban találhatók meg. Legkevesebb mindig az igazi barlanglakó faj, amely a kutatóknak a legtöbb, még megoldandó feladatot adja.

A valódi barlanglakók többségét csak szakember ismeri fel. A nagyközönség talán legtöbbet a barlangi gőtéről (Anguineus proteus) hallott. Ennek hossza a 30 cm-t is eléri. Az egyébként fehér vagy halvány rózsaszínű bőrén csak kopoltyúinak élénkebb piros színe tűnik fel. Négy lába egészen csökevényes, erős farka segítségével tud mozogni. Szemei teljesen visszafejlődtek a barlangok örök sötétségében, de fiatal példányokon még felismerhetők, az állat idősebb korában azonban a bőr teljesen befedi. A barlangi gőte belső szerveinek érdekessége, hogy 3 pajzsmirigye van. A barlangi gőtét Európában eddig csak a Karszt-hegységbeli (Szlovénia) állandó vízfolyású barlangjaiban találták meg, de néha előfordul e vidék nagyobb karsztforrásaiban is. Egy rokon fajtája Észak-Amerika és Kuba barlangjaiban is él. Ugyanott és Afrika némely barlangjában vak barlangi halakat is találtak.

Magyarországon nem fordul elő barlangi gőte vagy hal. A számos, nálunk megismert valódi barlanglakó közül talán az egyetlen említésre méltó, a nem szakértő barlanglátogató számára is látható barlangi vakrák. Különböző fajaik a (Niphargus aggtelekiensis, Stanasellus hungaricus, Microcharon acherontis stb.) főleg az aggteleki Baradla-barlang és az Abaligeti-barlang jellegzetes lakói. E fajok közül egyesek reliktumfajok.

A valódi barlanglakók táplálékát a vízzel és széllel a barlangba kerülő szerves anyag, apró, korhadó faágak, levelek, magok, valamint az időszakosan ott tartózkodó állatok behurcolt táplálékának maradványa, ürülékük adja. A barlangok élővilágához sorolhatjuk a nitrogén-, kén- és vasbaktériumokat is, amelyek alkalmasak arra, hogy szervetlen anyagból a napfény nélkül, oxidáció útján állítsanak elő szerves anyagot. A barlanglakó állatvilág táplálásában ezeknek a baktériumoknak is fontos szerepük van.

Barlangok nyílása körül, de belsőbb szakaszaiban is, különböző páfrányok, mohák, zuzmók és kis fényigényű moszatok is megtelepedhetnek. Sőt teljes sötétségben élő algák és gombák is találhatók a barlangok belsejében. Villanyvilágítással ellátott barlangokban néha zöldnövény-együttesek (lámpaflóra) is kialakulnak.

A barlangkedvelők közül talán legközismertebb a denevér, épp ezért nem árt, ha ezzel a hasznos és sajnos túlságosan üldözött állattal közelebbről megismerkedünk. A denevérek még mindig sokat szenvednek az emberek tudatlansága és babonás félelme miatt. Nem egy falusi ház ajtaján még ma is ott látni a gonoszűző céllal, babonából kiszögezett denevért.

Sokan irtóznak tőlük, és még ma is vannak nők, akik attól félnek, hogy a denevér a hajukba kapaszkodik. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy még a légynek sem árt, mert éppen abban rejlik nagy haszna, hogy tömegesen pusztítja a rovarokat, de embert sohasem bántott, a mesékkel ellentétben még senkinek a vérét nem szívta ki, egyetlen nőnek a hajába sem kapaszkodott bele.

A káros rovarok tömeges pusztításával olyan szolgálatokat tesz a gazdaságnak, hogy például Bajorországban a második világháború után fecskéket és denevéreket telepítettek a nagy gazdaságok közelébe. Ilyen helyen a legyek mennyisége olyan mértékben csökkent, hogy a tehenek tejhozama lényegesen megnövekedett.

*

A tudományos körök egyre nagyobb figyelmet szentelnek a denevérek életmódjának tanulmányozására. Ezerszámra gyűrűzik meg őket, hogy vonulásuk útját, idejét megfigyelhessék. A gyűrűzések alapján megállapították, hogy a denevérek életkora a 19 évet is elérheti. A téli álmuk alatt nagy csoportokban barlangokban alvó állatok között több a hím, mint a nőstény, ami arra utal, hogy az utóbbiak barlangokon kívül is tölthetik a telet. Nagyon érdekes eredményekre vezettek a vonulási távolságra vonatkozó megfigyelések. Például egy Dnyepropetrovszkban (Ukrajna) gyűrűzött denevért 70 nappal később Dél-Bulgária egyik, a gyűrűzés helyétől 1150 km-nyire levő barlangjában találtak meg.

Repülésüket, hasonlóan a repülőgépek radarral irányított vakrepüléséhez, ultrahanggal irányítják. A denevérek az emberi fül számára nem hallható igen magas rezgésszámú ultrahangimpulzusokat adnak le és érzékelnek. A visszaverődésből következtetnek az akadályokra és a szabad útirányra. Minden barlangkutató tudja és a gyakorlatban is tapasztalta, hogy még a legszűkebb járatokban sem fordult elő, hogy a vele szembe repülő denevér hozzáért volna, hanem teljes biztonságban elsuhant mellette. A magas, csipogó hang, amit ilyenkor hallat, valószínűleg az ultrahangimpulzusnak az emberi fül számára még észlelhető kezdete.

Denevérvédelem

Az európai 30 denevérfaj közül egyelőre 26 hazánkban is előfordul. Kolóniáik végveszélyben vannak és fennmaradásuk rajtunk, barlangászokon, barlangjárókon is múlik. Az egyik speciális búvóhelyük a barlang, mely a legtöbb faj életében fontos szerepet játszik. Néhány faj (kereknyergű patkósdenevér, hosszúszárnyú denevér) télen-nyáron kizárólag barlangban tartózkodik. Más fajok csak télen vagy a párzásidőben vonulnak a föld alá. A barlangban pihenő denevéreket leginkább a vandál pusztítás, tűzgyújtás a barlangbejáratnál, a barlang fokozott látogatása, a nem szakszerű lezárása és esetenként a bányák terjeszkedése veszélyezteti.

Az éjjeli rovarok legfontosabb pusztítói a denevérek. Rendkívüli hasznosságuk azonban csak az egyik szempont, amiért fokozottan kell rájuk figyelni. Az utóbbi évtizedekben ugyanis valamennyi fajuk egyedszáma jelentősen csökkent és az elterjedési területük is beszűkült. Megfogyatkozásuk - mint a legtöbb állat esetében - náluk is az élőhelyek eltűnésére vezethető vissza, melyhez hozzájárul még a speciális búvóhely iránti igényük és a koncentrált előfordulásuk miatti sebezhetőségük.

*
Patkós orrú denevér
(F. Nagy Zsuzsanna)

Miért veszélyes, ha felébresztjük a denevért?

A téli álom idején az életjelenségek lelassulnak. A légzésszám a percenkénti 4-6-ról, óránkénti 1-re csökken. A szívverés 15-20-ra csökken a nyugalmi, de éber állapotban mérhető 400-ról és a repülés közben mérhető 800-ról. Emésztési folyamataik megszűnnek, és csak a testtömegük 1/3-át kitevő felhalmozott zsírkészlet lassú bontása folyik. A denevérek teste aktív, éber állapotban 38-40 °C hőmérsékletű. Ezt a magas hőfokot akár a környezet szintjére is le tudják csökkenteni. Az alacsony hőmérséklet előnye hogy ilyenkor lelassul az anyagcsere és ez energiamegtakarítással jár. A denevérek testhőmérséklete a téli álom alatt, akár 0-3 °Cra is leszállhat. A hőmérséklet ilyen mértékű csökkenése nélkül nem lennének képesek átvészelni a táplálékhiányos téli hónapokat.

A denevérek természetes körülmények között is többször megszakítják a téli álmukat így nem történik tragédia (gondolhatnánk), ha egyszer véletlenül barlangászat közben felébred az állat. Egy tél során azonban többször is megtörténhet ez az ébresztő, hisz a népszerűbb barlangokat egy év alatt több százan is felkeresik. A denevér a lehűlt test "felfűtésére" óriási energiát von el a szervezettől és így a gondosan elraktározott zsírpárnák túlságosan elfogynak a tél végére.

A denevér megjegyzi, hogy abban a barlangban nem jó telelni és a következő télen másikat választ. Ha a legyengült állatokra kora tavasszal hűvös időjárás köszönt be, és így nem jutnak elegendő táplálékhoz, először azok pusztulnak el, melyek a tél során túlságosan lefogytak. Templompadláson, kora tavasszal van a legnagyobb pusztulás a kifejlett egyedek körében.

Néhány faj viszonylag jól tűri a zavarást és ezek kisebb csoportjai erősen látogatott barlangban is megfigyelhetők. A hazánkban élő 26 fajból azonban éppen a legritkább, régen sok ezres kolóniát alkotó fajok tűntek el, amellett, hogy a gyakoribb fajaink óriási kolóniái is összezsugorodtak.

Mit tehetnek a barlangjárók a denevérekért?

Messze a legfontosabb dolog, hogy betartják a normális viselkedés néhány szabályát. Sajnos, a legóvatosabb viselkedés is zavarja a denevérfajok többségét, hiszen minden barlangász tudja, hogy - különösen szűk járatokban - több fokkal is emelkedhet a hőmérséklet az áthaladó csoportok nyomán. Az izzadt test kipárolgásai különböző szaganyagokkal telítik a levegőt. A lépések nyomán megcsikorduló kő ultrahangokat kelt. A mozgó ember légmozgást gerjeszt, a lámpák fénye zavarja az állatokat. Ezeket a hatásokat a legnagyobb óvatossággal sem lehet elkerülni. Az egyetlen igazán hatékony védelmi megoldás, a denevérek által lakott barlangok látogatásának korlátozása.

A látogathatóságot a bennlévő denevérek fajától és azok szokásaitól függően kellene megállapítani. Szinte minden barlang látogatására megfelelő az augusztus 1. - szeptember 30. közötti időszak.

Ha a barlangot csak szülőkolónia használja, akkor az augusztus 1. - május1. között látogatható. A téli szállásként szolgáló barlang május 1. - szeptember 30. között látogatható.

Mit tehetünk a denevérekért?

Ha nem látunk a barlangban denevért, attól még lehet, hogy van néhány a repedésekben elbújva, vagy magasan a sziklakiszögellések mögött. Ezért a következő tanácsokat mindenképpen tartsuk be:

  • Ne rakjunk tüzet a barlangban vagy előtte!
  • Ne használjunk karbidlámpát olyan helyen, ahol denevérek pihennek!
  • Pihenőt olyan teremben tartsunk, ahol nincs denevér, és ha leülünk, mindenképpen nézzük meg lóg-e fent denevér (különösen, ha ég a karbidlámpa)!
  • Barlangászás előtt ne fújjuk be magunkat dezodorokkal!
  • Barlangban sose cigarettázzunk!
  • Barlangban ne hangoskodjunk!
  • Denevérre csak rövid ideig világítsunk rá!
  • Vigyázzunk, ne leheljünk a denevérre!
  • Ha lehetséges, akkor oldalról kerüljük meg a denevért, s ne alatta haladjunk el!
  • Lassan járjunk, hogy ne keltsünk légáramlást!
  • Téli időszakban denevérek észlelése esetén azonnal hagyjuk el a helyszínt, társainkat is figyelmeztetve!
  • Tíz főnél nagyobb csoportokban ne menjünk barlangba!
  • Fotózáskor csak 1-2 kockát készítsünk egy denevérről, de ha az állat megmozdul, ne kísérletezzünk tovább!
  • Téli időszakban egyáltalán ne zavarjuk fényképezéssel a denevéreket!
  • Soha ne érintsünk, ne fogjunk meg denevért!

A denevérek ugyanúgy hozzátartoznak a barlanghoz, mint a cseppkövek, vagy a többi geológiai képződmény. Egy kis odafigyeléssel denevér és ember jól megférhet egymással még a barlangokban is!

3. A Bükki Nemzeti Park

A Bükki Nemzeti Park Magyarország északkeleti részén, az Északi-középhegységben elhelyezkedő Bükk-hegység tömbjét foglalja magába. 1976. december 28-án alapították, területe ma 42.600 ha. A Bükk-hegység helyén a földtörténeti ókorban és középkorban hosszú időn át tenger hullámzott, a karbontól a triász végéig (kb. 200 millió évvel ezelőtt) mintegy 70 millió éven keresztül folyamatosan. E tengerben hatalmas mennyiségű üledék halmozódott fel. Ebből a tengeri üledékből, az évmilliók során jött létre a hegység, amelynek felépítésében vulkáni kitörések is többször szerepet játszottak. Így a hegység kőzettömegében nemcsak mészkövek, dolomitok és palák, hanem változatos vulkáni kőzetek is előfordulnak. A karbonátos üledékes kőzetek bővelkednek karsztjelenségekben. Az évmilliók felszínformáló erői töbrökkel tagolt jellegzetes karsztfennsíkokat, víznyelőket, barlangokat, mély szurdokvölgyeket, kiemelkedő sziklabérceket (köveket) hoztak létre. A Bükk-hegység hazánk barlangokban leggazdagabb vidéke: területén jelenleg több mint ezer barlang ismert, amelyek közül 46 fokozottan védett. Itt található az ország legmélyebb barlangja is, a 253 m mélységű, 6 km hosszúságú István-lápai-barlang. A hírneves bükki "ősemberbarlangok" (pl. Suba-lyuk, Szeleta-barlang, Istállóskői-barlang) kitöltéséből kiemelkedő jelentőségű ősrégészeti leletek kerültek elő.

A hazánkban átlagmagasságát tekintve kiemelkedően magas hegységben változatos növénytakaró alakulhatott ki. A növényzet legértékesebb részei azok a speciális ökológiai viszonyok között kialakult növénytársulások, amelyekben fennmaradhattak az utolsó jégkorszak és az azt követő klímakorszakok egyes növényfajai. Ezért számos olyan növény található a Bükkben, amely az országban máshol nem fordul elő. Ilyen például a mészkőtörmeléken élő, alhavasi sárga ibolya, vagy a fagyzugos töbrök oldalában élő kékvirágú északi sárkányfű. A változatos növénytakaróhoz igen nagy fajgazdagságú állatvilág kötődik, amelyből tudományos szempontból sok gerinctelen (például puhatestű, rovar) és gerinces képvisel kiemelkedő értéket. A madár és emlősfauna számos ritkasága mellett a gerincesek közül érdemes megemlíteni az apró termetű pannongyíkot, a hegyi patakok egyik veszélyeztetett halfaját a Petényi márnát, vagy az alpesi gőtét. A Bükk-fennsík karsztformái, a fennsíkot körülvevő meredek sziklaszirtek, a "Kövek" vonulata, a mély szurdokvölgyek, a középkori várak maradványai, a lillafüredi idegenforgalmi barlangok (Szent István-barlang, Anna-barlang) nagy számban vonzzák a hazai és külföldi kirándulókat, a hegyvidéki üdülésre, pihenésre vágyókat.

A Bükki Nemzeti Park védett területe a hazai védettségi kategóriák szerint két csoportba sorolható: védett és fokozottan védett jogi státuszúba. A jelenlegi viszonyok között a fokozott védettségi kategória ad lehetőséget a természetvédelem célkitűzéseinek a maximális érvényesítésére, de ez nem jelenti feltétlenül a teljes érintetlenség biztosítását. A fokozottan védett területek kialakítása a Bükki Nemzeti Park legjelentősebb értékeinek fokozottabb védelme érdekében történt, amely területeken ezek az értékek jobban koncentrálódnak. Ezek a területek 12 nagyobb és 7 kisebb tömbben helyezkednek el. A fokozottan védett területek csak a nemzeti park engedélyével és korlátozottan látogathatók. Az utóbbi években megjelent turistatérképeken is jelölt fokozottan védett területhez tartozik: Dédesi vár környéke, Csondró-völgy, Látó-kövek, Garadna-oldal, Háromkúti-völgy, Köpüskő környéke, a lillafüredi Szent István-barlang felszíne, Szinva-oldal, Sebes-víz völgye, Jávorkút környéke, Nagymező, Balla-völgy, Csúnya-völgy, a cserépváraljai Kő-völgy, Hór-völgy, Ablakoskő-völgy, Leány-völgy, a Kövek vonulata, Szalajka-völgy, a felsőtárkányi Várhegy, Szarvaskő és Imókő, Jávor-hegy.

A nemzeti park területén és azon belül a fokozottan védett területeken található állat- és növényvilágot, geológiai értékeket megőrizni, azok zavartalanságát biztosítani közös érdekünk és feladatunk. Kérünk minden kedves kirándulót, hogy kerülje a növények, állatok gyűjtését, a természet károsítását, a fokozottan védett területek zavarását. A Bükki Nemzeti Park egyenruhás természetvédelmi őrszolgálata természetkárosító cselekmény észlelése esetén felszólítja az elkövetőt annak megszüntetésére, illetve súlyos esetben jogosult helyszíni bírság kiszabására.

4. A Bükk-hegység földtana, karsztja

A Bükk-hegység földtani fejlődése

  • A Bükk-hegység - jóllehet legmagasabb csúcsa nem éri el az ezer métert - Magyarország legnagyobb átlagmagasságú hegysége.
  • A hegység nagy részét tengeri üledékes eredetű kőzetek építik fel (mészkő, agyagpala, alárendelten homokkő). Legidősebb kőzetei a paleozoikum végén, a karbon és perm folyamán ülepedtek le sekély-tengeri környezetben, melyek a hegység ÉNY-i peremén található meg (például a szilvásváradi agyagpala, szentléleki homokkő, nagyvisnyói mészkő). Ezt követően a mezozoikumban szintén sekélytengeri, illetve nyílttengeri üledékek képződtek. A triász során mintegy 3.500 méter összvastagságú karbonátos összlet keletkezett, mely a teljes triászt átfogja. Az ekkor képződött karbonátos rétegek alkotják a Bükk-hegység központi tömegét (például hámori dolomit, fehérkői mészkő, bükk-fennsíki mészkő). A hegység triászidőszaki üledékei kőzetanyaguk, ősmaradványaik alapján nem a Kárpátok, hanem a Dinaridák és a Déli-Alpok kőzetével mutatnak rokonságot, azokkal egy tengeri ősföldrajzi környezetben keletkeztek. A Bükk jelenlegi helyzetébe a Közép-magyarországi Eltolódási Öv mentén a paleogénban végbemenő többszáz kilométeres vízszintes elmozdulás következtében került. A júra során a hegység területe feltehetően mélyebbre süllyedt, itt ülepedett kőzet például a mélytengeri eredetű kisgyőri aleurolitpala. A triász folyamán végbement tengeralatti vulkánosság következtében jöttek létre a Lillafüred és Hármaskút között megtalálható porfiroid kőzetek, a jurában pedig a szarvaskői ultrabázitok.
  • Ezt követően a krétában a hegységet felépítő kőzettömeg 3-7 kilométer mélységre süllyedt, ahol alacsony fokú átalakuláson ment keresztül. Ezzel párhuzamosan a kőzetanyag erősen meggyűrődött, pikkelyek és redők kialakulása következett be.
  • A kréta végén a hegység környezetében tönkfelszínné alakult (a Bükk legmagasabb bércei ennek az egységes sík felszínnek a maradványai).
  • A harmad-negyedidőszak során a Bükk-hegység többlépcsős kiemelkedésen-süllyedésen ment keresztül. Ezalatt tengeri és szárazföldi üledékképződési időszakok váltották egymást. Ennek eredménye például a kisgyőri eocén mészkő.
  • A miocénban képződött agyagos kőzetek nagy része a Bükk-fennsíkról a pliocén-pleisztocénben lepusztult az alapkőzetről, a miocén vulkánosság riolittufájával együtt. A Bükk-hegység végleges magasságát a pleisztocénban érte el.

A Bükk legnagyobb víznyelőbarlangjai ahhoz a Nagy-fennsík É-i részén végighúzódó középsőtriász anizuszi mészkősávhoz kapcsolódnak, melyet Északon porfirit, Délen pedig agyagpala és diabáz határol. A mészkősáv nyugati része a Nagy- és Kis-fennsíkot elválasztó Garadna-völgy forrásaihoz, K-i része pedig a Lillafüred környékén fakadó forrásokhoz vezeti le a vizet.

A Nagy-fennsíkot főleg tiszta, gyakorlatilag szennyeződésmentes jól karsztosodó mészkő építi fel. Ennek köszönhetően a Bükk Magyarország egyik legjelentősebb karszthegysége.

A karsztosodás első nyomai feltehetően az utolsó teljes tengerelöntés (középső miocén) előtti időből származnak. A transzgresszió következtében vastag agyagos-kavicsos üledék fedte be a hegységet, ezért az intenzív karsztosodás az üledék elvékonyodásáig szünetelt. Ekkor (alsó-pliocén) kezdődött el a ma is jól megfigyelhető karsztosodás. A mára inaktvizálódott víznyelő- és forrásbarlangok többségének fejlődése ekkor kezdődött el. A jelenleg inaktív, vizet vezető üregek kialakulásának ideje a pleisztocénra tehető, s jelenlegi fejlődésük ma is tart.

A hegység nagy barlangsűrűsége az alkotó kőzet bonyolult törésrendszerének köszönhető. A felszínre hulló csapadék az erős tektonizmus következtében gyakorlatilag bárhol képes elszivárogni, s az esetek többségében meghatározó jelentőségű vető, repedés hiánya miatt hosszabb, nagy szelvényű járatok kialakulása nem túl gyakori. A nagy barlangsűrűség így viszonylag kis járathosszakat eredményez, a barlangok önállóak, ritkán alkotnak egy rendszert. Ennek ellenére először miskolci, majd a pár évre rá budapesti barlangkutatóknak is sikerült találni barlang-összeköttetéseket (1993: Szepesi-Láner-barlangrendszer, 1998: Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer).

A Bükk-fennsíkon elnyelődő csapadékvíz a hegylábaknál bővizű karsztforrásokban lát ismét napvilágot, melyek foglalása révén közel félmillió ember jut ivóvízhez.

A Bükkben három idegenforgalom számára megnyitott barlang található: a lillafüredi Anna-mésztufa-, és Szent István-barlang, illetve a hévizes eredetű Miskolctapolcai-Tavasbarlang.

*
Szuper srácok!
Karesz átbontotta az agyagdugót!

A bükki barlangok neveinek eredete:

  • A magyarság már a honfoglalás idején letelepedett a Bükk vidékén és a maga nyelvén nevezte el a hegység barlangjait. Az ősi magyar nyelv a barlangot odúnak, odornak, kőlyuknak vagy egyszerűen csak lyuknak nevezi. A hely amelynek az oldalában barlang tátong: Odvaskő, Odvas-bükk, Odor-hegy, Lyukas-gerinc, Kőlyuk-galya, Farkas-lyuk-tető. Azt a barlangot amely állati lakóhelyül szolgált, eredetileg kőistállónak nevezték, a hegyet pedig, amelynek oldalában ez az üreg nyílott, Istállóskőnek. Később, a magyarság körében is elterjedt és teljesen meghonosodott a szláv eredetű barlang szó.
  • Az ugyancsak barlangot jelentő, bolgár eredetű pest elnevezés ma már csak földrajzi nevekben él.
  • A pest=barlang szóból ered a Peskő (eredetileg Pest-kő) neve, ami azonos értelmű az Odvaskő vagy Odor-hegy nevével, vagyis olyan hegyet jelöl, amelynek oldalában barlang nyílik. A Büdös-pest név büdösbarlangot jelent.
  • Helytelen tehát ha valaki Büdös-pest barlangnak nevezi, mert a pest szó ugyanazt jelenti, mint a barlang. Ugyancsak helytelen Kőlyuk-barlangról vagy Subalyuk-barlangról írni vagy beszélni, hiszen a lyuk, illetve kőlyuk szavunk éppen a barlang egyik ősi magyar neve.

5. Felszerelések a barlangi túrázáshoz

A megfelelő felszerelés nem csak a hosszabb, de a rövidebb felszíni túrákon is fontos. Egy korty víz hiánya, vagy az alkalmatlan lábbeli hamar elveheti a kedvét egész napra a csapatnak. A barlangbejárásokon pedig különösen oda kell figyelni a megfelelő öltözékre. A magas szárú bakancs a vizes barlangokban is megfelelő, azonban a ruházathoz kiegészítésként legalább két rétegnyi plusz ruhát vigyünk magunkkal, hiszen a bükki barlangok hőmérséklete 4-10 fok körüli. Alsóöltözetként két-három réteg pamut öltözet, felsőruházatként pedig vízpergető, de nem műanyag, s teljesen zárt overál a legkényelmesebb és legpraktikusabb a tapasztalatok szerint.

A szűkebb, hasadék jellegű üregek bejárása esetén gondoskodjunk fejvédő sisakról, erre érdemes helyezni a fejlámpát (elektromos lámpa gumírozott szalaggal már majdnem minden sportboltban beszerezhető), így a kezünket szabadon használhatjuk. A lezárt és barlangkutató egyesületek segítségét igénylő barlangok bejárásához szükséges ereszkedő, mászó, kötéltechnikai eszközök ismertetése nem célunk, forduljunk a csoportokhoz tanácsért.

*
Már csak öt percig kell
tartanod, míg elmennek a többiek!

6. Túraajánlatok:

1. Miskolc - Lillafüred - Szeleta-barlang - Szeleta-oldali 1. és 2. sz. folyosóbarlang - Büdöspest - Kecske-lyuk - Királykúti-sziklaodú és sziklaüreg - Miskolc

*
Bükki túra
(F. Nagy Zsuzsanna)

Lillafüredre kisvonattal, vagy az 5-ös autóbusszal utazhatunk, majd a műúton Miskolc felé visszafelé indulunk a P* jelzés mentén az alagútig, majd ezt elhagyva (balra) meredek ösvényen a kapaszkodunk fel a hegyoldalon. Sziklás karsztbokorerdőn vezet utunk, körültekintően közlekedjünk. A gerincen haladva egy szép kilátópontnál jobbra megpillantjuk a sziklára festett barlangjelzést: P*. A pihenőnek kialakított tetőről csodálatos látvány tárul elénk: a lillafüredi Palota Szálló és alatta a függőkert, illetve a kanyargó Szinva-völgy. A sziklás, kijárt ösvényen lefelé haladva elérjük a Szeleta-barlang hatalmas D-felé néző nyílását.

Tágas szádáján (bejárati nyílásán) át 20 m hosszú, 15 m széles, 8 m magas, kupolaszerű boltozatú előcsarnokba jutunk, amelyből északnyugat felé szélesebb, 40 m hosszú, nyugatra keskenyebb, 30 m hosszú folyosó indul.

A nagyobb folyosó elkanyarodó belső részeinek megtekintéséhez már lámpa szükséges. 1906-ban Herman Ottó kezdeményezésére itt végezte Kadic Ottokár az első eredményes bükki barlangkutató ásatást.

  • Herman Ottó élete legnagyobb vitáját vívta az ásatás érdekében, csaknem másfél évtizeden át. Győzelmével végül is megteremtődött a hazai barlang- és ősemberkutatás. 1891-ben Miskolc belvárosában a Bársony-féle ház alapjainak ásása közben két olyan jókora tenyérnyi nagyságú kődarabot találnak a munkások, amely szélein gyanús nyomokat vélnek felfedezni. Mintha emberi kéz munkálta, formálta alakította volna ezeket. Megmutatják Hermannak, akiről az élt a köztudatban, hogy mindent tud és mindent ismer. Első látásra kijelenti, hogy ez a jégkor után itt élt ember, az ősember eszköze - szakócája - volt. Ez a tősgyökeres zamatos kifejezés tőle származik, amit azóta átvett és használ a szakirodalom.
  • A leleteket 1893-ban ismerteti és reá támad az ország összes régésze, geológusa, mondván, hogy a jégkor Magyarországra nem terjedt ki, diluviális réteg a lelet közelében nem mutatható ki, így a leletek nem lehetnek ősember eszközei.
  • Az ádáz vita tart egészen 1906-ig, amikor a kormányzat biztosítja a hitelesítő ásatásokhoz szükséges összeget. Az ásatások helyéül tökéletes biztonsággal a hámori-völgy felé emelkedő Dolka-tető szikláin meghúzódó Szeleta-barlangot jelöli ki. Gyermekkorában már gyűjtött itt barlangi medve csontokat és éles szemmel azt is megfigyelte, hogy hol és merre vezetnek azok a sűrű vadcsapások, amelyek mentén lesbe ülhetett az ősember, hogy a számára szükséges vadat elejtse, és ahol tanyát verhetett. A felismerés helyességét bizonyította a meginduló feltáró és kutató munka, amit pont e hely leletanyaga alapján ismert meg az egész tudományos világ és tette híressé Kadic Ottokár geológus és Hillebrand Jenő ősrégész nevét - amit a Szeleta-barlang falán ma már emléktábla is hirdet. A kutatás első szakaszában a jégkor utáni állatfauna nagy tömegű csontlelete került felszínre, majd az alsóbb rétegekből azok a gyönyörű, babérlevél alakú, kalcedonból - mai ismereteink szerint üveges kvarcporfirból - hasított és nem "pattintott" lándzsahegyek. Szerinte kőből eszközt hasítani lehet és nem pattintani.
  • A Szeleta-barlangi leletek leginkább a franciaországi Solutrei kultúrához hasonlítanak. Azóta kiderült, hogy attól szebbek, finomabban megmunkáltak, úgy, hogy ma már ezt az anyagot mint önálló kultúrkört tartják számon - Szeleta kultúra néven. Ezzel nemcsak az ősrégészet indul el hazánk határain belül virágzó útjára, hanem a paleoantropológia is! Még Herman Ottó életében 1911-ben a répáshutai Balla-barlangból felszínre kerülnek magyar földből az első diluviális gyermekcsontok is. Ezek a kutatások vezetnek a későbbi nagy sikerhez, a cserépfalui neander-völgyi és a vértesszőllősi előemberleletek újabb világsikeréhez. Jellemző, hogy a bécsi, Osztrák Anthropológiai Társaság Herman Ottót még a vita elején, 1893-ban rendes tagjává választja.

(H. Szabó Béla: Herman Ottó és Lillafüred)

1906-tól 1947-ig több mint tíz nagyszabású ásatás folyt a Szeleta-barlangban. Egy helyen a sziklafenékig hatoltak, föltárva a több mint 12 m vastag kitöltés rétegsorát. Ennek alsó szintjéből barlangi medve-, barlangi oroszlán-, barlangi hiéna-, tarándszarvas- és mamut-csontokkal együtt, valószínűleg a würm-eljegesedés idejéből származó és a moustieri kultúra körébe sorolható őskőkori eszközök kerültek elő. A fölötte sorakozó rétegekből átmeneti formákat, majd pompás babérlevél alakú kőeszközök tömegét hozták felszínre. Ezt, a Bükk számos barlangjára jellemző "kőipart" ma világszerte Szeleta-kultúrának nevezik. Alsóbb korai szintje még középső paleolit jellegű, a felsőbb, fejlett szint már határozottan felső paleolit ipar. Feltekintve az előcsarnokban, látható az ásatások előtti kitöltési szint, hiszen ezt akkoriban korommal körberajzolták.

A Szeleta-oldalban még öt kis üreg található, ezek közül említésre a Szeleta-oldali 1. és 2. sz. folyosóbarlang méltó.

*
Szeleta-barlang
(F. Nagy Zsuzsanna)

*
Büdös-pest
(F. Nagy Zsuzsanna)

A barlangtól a P*-re visszatérve, a csak barlangászok által járható Szeleta-zsomboly kis víznyelőtöbre mellett elhaladva rövidesen elérjük a P jelzést, ahol jobbra, majd nemsokára ismét a P* jelzésen balra fordulunk. Lefelé, néhány száz méter után balra megtaláljuk az omegával (*) jelzett ösvényt, amely újabb barlanghoz vezet fel. A Büdös-pest hatalmas, ívelt szádája a Forrás-völgy déli (jobb) oldalán, 42 m-rel a völgytalp felett nyílik.

A barlang egyetlen, széles teremnek beillő, 36 m hosszú, átlag 5 m széles, 3 m magas csarnok, a végén felszínre nyíló kürtővel. Kadic 1906-ban ebben a barlangban végezte első próbaásatását, akkor eredménytelenül. Az 1913-tól 1927-ig tartó újabb ásatások annál több sikert hoztak. A barlangi medve, barlangi hiéna, mamut, ősbölény és óriásgím csontleletei mellett a jégkori kitöltésben talált két kultúr-szintből ezerszám ásták ki az ősember keze-nyomát viselő kovaszilánkokat. 250 kidolgozott kőeszköz mellett körülbelül 10.000 megmunkált szilánk került elő.

Az eszközök a moustieri kultúrát képviselik, de már megjelennek köztük a Szeleta-kultúra egyes vonásai is. A kitöltés felsőbb szintjeiből az újabb kőkori bükki kultúra cserépedény- és csonteszközök maradványai mellett egy meglehetősen teljes, neolit kori női csontváz is napvilágra került.

Innen leereszkedve jobbra a Forrás-völgyben (P*), néhány percnyire, egy nagyobb sziklafal aljában (balra) nyílik a Kecske-lyuk háromszög alakú bejárata. Az időszakosan működő patakos barlang hátrafelé egyre szűkülő folyosója 400 méternyire nyúlik a Csanyik háta alá, a bejárati terem 30 méter hosszú. A terem végéből induló 100-150 m barlangszakasz kellő világítással járható, csak a mésztufagátak lépcsőire kell vigyázni. A további szakasz kevésbé látványos, már csak kúszva-mászva, néhol csak hasoncsúszva "járható". Ebben a barlangban él Magyarország egyik vak barlangi rovara, a csökevényes szemű Gebhardt futrinka (Duvalites gebhardti). A barlangfolyosó falain színlőket, a mennyezeten kecsketőgy alakú cseppköveket figyelhetünk meg. A barlang végét törmelék zárja le. Az előcsarnokban Kadic Ottokár ásatásai az újabb kőkori, úgynevezett bükki kultúra ritka szép, vonaldíszes edénymaradványait és csonteszközeit hozták felszínre.

*
Kecske-lyuk
(F. Nagy Zsuzsanna)

Barlangos túránkat a Forrás-völgyön lefelé haladva folytassuk, melynek alsó szakaszának jobb oldalában egymás közelében találjuk a Királykúti-sziklaodút és sziklaüreget, amelyből állati csontmaradványok mellett díszítés nélküli cseréptöredékek is előkerültek.

A megtett úton a Bükk csaknem valamennyi természetes erdőtípusát megfigyelhettük: tölgyeseket, csereseket, karsztbokorerdőt, bükköst. Tavasszal hóvirág, tavaszi lednek és a védett csillagvirág díszlik, nyáron a ritkának számító, s védett turbán liliom, ősszel az erdei aggófű, a nenyúljhozzám és számos fajta harangvirág. A nagyvadak közül az őzzel találkozhatunk, a puhatestűek közül pedig a feltűnően kék (védett) meztelen csiga kerülhet utunkba.

Lillafüredről indított túránkat a Forrás-völgyön át a Chinoin gyár épületeit elhagyva a Csanyik-völgybe érkezve fejezhetjük be.

2. Csanyik-völgy - Forrás-völgyi-sziklaüreg - Forrás-völgyi-barlang - Forrás-völgyi-sziklaodú - Bronzika-barlang - Udvarkő - Csókási-barlang - Garadna-völgy - Pisztráng-telep

*
Forrásvölgyi-sziklaüreg
(F. Nagy Zsuzsanna)

A Majális-parki 1-es autóbusz végállomásáról a Szinva-patak menti égeresben alig kétszáz métert haladva, a főúton átmegyünk, s körülbelül egy kilométer után, a Chinoin gyár épületei mellett turistaútra térünk. A Forrás-völgyben követjük a P* jelzést, s (elhaladva a Királykút, a Király-kúti-sziklaüreg, a Kecske-lyuk mellett) mintegy 40 perc után a (vízművek által eléggé tájképrontó módon) bekerített Felső-forráshoz érünk. Fölötte, balra találjuk meg a meredek mészkőfal aljában nyíló Forrás-völgyi-sziklaüreget, amelynek alacsony nyílásán át juthatunk be a barlang kiszélesedő részébe (24 méter hosszú).

20 m-rel magasabban, a forrástól DNy-ra nyílik a Felső-forrási- vagy Forrás-völgyi-barlang. Széles nyílása egyetlen, 25 m hosszú, 15 m széles terembe vezet, amelyből öt kürtő szakad fel a felszínre. Kadic ásatásai csak a kitöltés felső szintjére terjedtek ki, ahonnan újabb kőkori cserépedény-maradványok kerültek elő.

A barlang szádája alatt találjuk a mindössze 7 m hosszú, 2 m magas Forrás-völgyi-sziklaodú lejtős bejáratát. A Felső-forrás környezetében még mintegy 15 kisebb barlang és kőfülke búvik meg.

E barlangok felett, az enyhe lejtésű hegyoldalban jobbra, egykori víznyelőbarlang található, a Bronzika-barlang. Hossza 15 m, mélysége 8 m, nevét az itt talált bronzkori női koponyatetőről kapta.

*
Felső-forrási-barlang
(F. Nagy Zsuzsanna)
*
Udvarkő
(Kovács Attila)

A P*-en a Z jelzéssel együtt haladunk néhány száz métert, majd ismét elágazik a P*, melyet jobbra követve az Udvarkőhöz jutunk. Ez a Bükk leghatalmasabb szakadékdolinája, mely egykor víznyelő volt. Ma kürtői, kisebb üregei, sziklakapu alakú egykori barlangszádája bizonyítja barlang mivoltát. A 10 m-t meghaladó meredek falakon, valamint a lent összegyűlt, bedőlt fatörzseken, ágakon a különleges mikroklímának köszönhetően védett növényritkaságok sora látható. A barlang másik neve Sziklakapus-víznyelő, de a Dante-pokla nevet is megtalálhatjuk térképeken.

A P* turistaúton tovább haladva nyugat felé, igen szép töbrök mellett visz el utunk. A műút előtti utolsó töbör alján található az 55 m hosszú Csókási-barlang, melybe egykor (míg szét nem korhadt) létrával lehetett bejutni. A kuszodáig viszonylag könnyen járható, s egy szép cseppkőlefolyás is utunkba akad. További részei mindig sárosak, néhány kis cseppkő és tufamedence található benne.

*
Csókási-barlang
(Balogh Anikó)

A Csókás-rétről továbbhaladva a P* meredek ösvényén, a Pisztrángtelepnél ereszkedünk le a Garadna-völgybe, utunk végállomásaként. Amennyiben a műúton jobbra, Ómassa felé megteszünk néhány métert, az esővízelvezető csatorna feletti kőzetben piritkiválást figyelhetünk meg. A sárgás, apró piritkockákkal máshol nemigen találkozhatunk túráink során a Bükkben. A Pisztrángtelepnél az 5-ös autóbusz megállójánál dönthetünk, hogy Ómassára, vagy Miskolcra utazunk.

3. Miskolc - Lillafüred - Anna-mésztufabarlang - Szent István-barlang - Herman Ottó Emlékház - Miskolc

*
Az Anna-barlang bejárata
(Kovács Attila)

A hazai barlangok között különleges, keletkezését és anyagát tekintve is ritkaság az Anna-mésztufabarlang. Üregeit nem utólag oldotta ki a víz, hanem a barlangot alkotó mésztufa kőzettel egyidőben keletkezett.

A karsztforrások által táplált Szinva-patak már a jégkorszak óta szállítja a Bükk-fennsík barlangjain átfolyó, azok oldásanyagát tartalmazó vizet. A patak a vízeséses szakaszon, ahol a víz szén-dioxid tartalma hirtelen csökken, oldott mésztartalmát elveszíti. A mészkiválás folyamatosan halmozódik, egymásra rakódva szilárd mésztufagátat képez. A Lillafüred felett felszínre törő Szinva-forrás vizéből kivált, a völgytalpat kitöltő mésztufalerakódás mintegy két kilométer hosszúságban, a barlangnál 40 métert meghaladó vastagságban fejlődött ki. Gyakorlatilag egész Lillafüred - a Palotaszállóval együtt - erre az üregekben gazdag édesvízi mészkőre (más néven mésztufa, vagy forrásmészkő) épült.

A mésztufa képződése a növényzethez is kötődik. A télen-nyáron közel azonos hőmérsékletű bővizű karsztforrások medrében megtelepedő mohák és algák, élettevékenységük során széndioxidot vonnak el a vízből, mely elősegíti a vízben oldott mész kiválását. A mészkéreg a vízbe hullt szerves és szervetlen anyagot (falevelek, termések, kavicsok) vékony kéreggel vonja be, majd teljesen befedi, így a mésztufabarlangban számos lenyomatot, megkövesedett ágat, fatörzseket figyelhetünk meg a falakon. A növénymaradványok elkorhadása után a kőzet likacsossá válik. Erre utal bükki elnevezése is: darázskő.

Az Anna-barlang kialakulása szorosan összefügg a lillafüredi vízeséssel és a barlangban fakadó forrásokkal.

A vízesés lezuhanási helyén a tufadomb széle kissé mindig túlhajlott. Ezen a túlhajló peremen a vízfolyás irányában növekedő moha és alga növényzet él, mely a mészkiválást elősegíti. Így a perem szélességében és lefelé fokozatosan vastagodik, tetővé alakul, később az alatta lévő tér teljesen beboltozódhat. A barlangban járva megfigyelhetjük a beboltozódással keletkezett termek mennyezetét, ahol a bekérgezett mohafonatok lógnak.

*
Korall-szerű képződmények
(Kovács Attila)

A Szent István-barlangénál jóval szűkebb, kisebb folyosókban, termekben megkövesedett mohafonatok, fűszálak, falevelek, termések, faágak utalnak a 40 ezer évvel ezelőtti növényvilágra. A barlangot 1830-ban találták meg, amikor a Szinva-völgyi vashámorok vízellátásának biztosítására vízkutató tárót hajtottak. Az üregeket falépcsőkkel összekötve járhatóvá tették a barlangot. (Maga Petőfi is járt itt 1847-ben, ezért Petőfi-barlang néven is említik) A Palotaszálló építésekor, 1926-ban további barlangszakaszokat tártak fel és tettek látogathatóvá. A 34 üregből álló barlangrendszert Anna-barlang néven nyitották meg, majd a II. világháborús károk következtében, kényszerszünet után az ötvenes években vált újra látogathatóvá.

A lillafüredi sétányon felfelé haladva a Szinva-völgy nyugati oldalán, a műút mellett nyílik az idegenforgalom számára szintén megnyitott Szent István-barlang mesterséges bejárata. A ma 710 méter hosszan ismert, dúsan cseppköves barlang első részét, egy kb. 15 méterrel magasabban található természetes nyíláson át fedezték fel, egy beesett kutya nyomán. 1913-ban Kadic Ottokár mérte fel a barlangot, melyet 1914-ben Szent István-barlang néven említett. 1927-ben az Erdőkincstár nagyszabású feltárást és kiépítést kezdett, melynek során a barlang újabb szakaszait ismerték meg. Stabil járófelület épült s elkészült a mai bejárat 52 m hosszú mesterséges folyosója. A villanyvilágítással ellátott barlang 1931-ben nyílt meg a látogatók számára. A II. világháború idején óvóhelyként használták a barlangot. Ekkor a képződményeinek egy része komoly károkat szenvedett, melyek helyreállítása 1955-ig húzódott. 1974-ben volt egy újabb korszerűsítés, ekkor épült a pénztár terme és kőépülete. A cseppkőképződményekkel dúsan díszített barlang igen népszerű a látogatók körében, a látogatottság a '80-as évek végére megközelítette az évi 100 ezer főt. Ennek következtében az ezzel járó erős és tartós világítás hatására a legszebb képződményeken mohaképződési folyamat indult meg. Ezt figyelembe véve 1989-ben az elektromos felújítás során korszerű, kis hőértékű világító testeket építettek be és a látogatási turnusokat felére csökkentették.

*
Szent István-barlang
(Kovács Attila)

A barlang közel kiegyenlített páratartalma és állandó, 11 °C körüli hőmérséklete a légúti betegségekben szenvedőkre gyógyhatással van. Ennek hasznosítására a barlang egyik, látogatóktól elzárt termében (Fekete-terem) lélegeztető terápiás kezelés folyik a miskolci Szent Ferenc Kórház betegei részére.

Előszeretettel keresik fel a barlangot telente a denevérek. Az egymás után nyíló termek képződményei rendkívül szépek, némelyik hangját is hallatja (Orgona), de a gyermekeket figyelmeztessük, hogy hozzányúlni nem szabad.

Érdemes utunkat tovább folytatnunk a Herman Ottó Emlékház felé. Herman Ottó 1890-ben építtette "Pele-ház"-nak elnevezett nyaralóját. Ma, a favázas épületben, a nagy magyar természettudós munkásságáról látható kiállítás. Gyűjteményében a bükki növény és állatvilág kipreparált példányai is megtalálhatók, és az általa kezdeményezett kutatások Szeleta-barlangból kikerült leletei is megtekinthetők.

4. Miskolc - Mályinka - Odvaskői-sziklaüreg - Remete-barlang

*
Odvaskői barlangszállás
(Kovács Attila)

Mályinkáról a K*-en indulunk, majd a Csondró-völgy sziklaszorosának felső végénél forrást, pihenőhelyet találunk. Az Odvaskői-sziklaüreget a forrással szemközti sziklafalban, magasan fent találjuk. A barlangszállássá kiépített kőfülke lentről nem látható bejáratához keskeny, meredek ösvény vezet fel.

A K*-en Szentlélek felé folytatjuk utunkat, ahol a turistaház szomszédságában állnak a szentléleki kolostortemplom csúcsíves romjai. Szentlélek és környéke a XIII. században Dédes határához tartozott. 1240-től remeték lakták, majd Ákos nembéli István nádor a pálosoknak adományozta, akik 1313-ban kezdtek hozzá a kolostor és templom építéséhez. 1346-ban Poha Benedek pálos barát vezette a munkálatokat. 1526 után Dédes várával együtt Szapolyai birtoka volt, de Serédy Gáspár, I. Ferdinánd kapitánya szerzeteseit elűzte, épületeit fölégette. Azóta csak pusztul.

A romok alatti K-re lejtő réten forrást találunk. Környékén tavasszal hegyi gólyahír sárga virága látható. Sokszínű erdő öleli körbe Szentléleket, bükk, tölgy, cser mellett nyíresek teszik változatossá a tájat.

A romoktól DK-i irányban a Kis-Hetemér Ny-i végében magasodó Látókő sziklafalának lábánál nyílik a Remete-barlang. Délre néző bejáratán át alacsony, avarral vastagon feltöltött aljú, egyre szűkülő folyosóba juthatunk, melynek végső, visszakanyarodó, laposkúszás-sal "járható" szakasza után egy másik szűk nyíláson ismét a felszínre érkezünk. A bejárat felett egy szűk, hasadékjellegű kürtőmaradvány vezet fel a Látókő tetejére.

A Remete-barlangtól választhatunk, hogy a kényelmesebb (a Jubileum-forrást is érintő, a romok mellől induló) K jelzésen, vagy a sokkal rövidebb K* jelzésen érjük el túránk végpontját, az ómassai autóbusz végállomást.

*
Látókő
(Kovács Attila)

5. Miskolc - Garadna - Sebes-oldali-barlang - Sebes-vízi 1. és 2. számú forrásbarlang - Sebesvízi-odú - Létrási-Vizes-barlang - Egyenes-barlang - Bivak-barlang - Torlódásos-barlang - Lillafüred

*
Sebes-víz-völgy
(Kovács Attila)

A kisvonat Garadna végállomásán, (ahová az Ómassára közlekedő 15-ös autóbusszal is eljuthatunk) a Z jelzésen elindulunk felfelé a műúton. Az elágazásnál a régi, balra tartó, meredekebben emelkedő műútra térünk, majd 300 méter után bal kézre felfelé ágazik le a Sebes-víz meredek turistaútja. A Sebes-völgyben a balra levő sziklafal felső végének lábánál (a völgytalp fölött 40 m-rel) van a Sebes-oldali-barlang 50 m hosszú, lejtős, sáros ürege.

A völgy látványos mésztufalépcsőin nagyobb esőzést követően a Szalajka-völgyéhez hasonló szépségű látvány tárul elénk. Ilyenkor a turistaút számos szakasza is csak vízhatlan cipőben járható. A patak vize a Huba-források barlangjaiból származik. A Sebes-vízi 1. és 2. barlangot mesterségesen tárták fel a '70-es évek elején. A nagyobb mennyiségű vizet - gyakran a teljes vízhozamot - adó 2. sz. barlang néhány méternyi járata mára a hegyoldal törmelékével eltömődött, járhatatlan. Vize a törmelékből tör elő, mint korábban mindkét forrásé. E törmelékbe - több mint 180 köbméter anyag eltávolításával mélyített kutatóakna tárta fel az 1. sz. barlangot, melyet mindig víz tölt ki és valamivel több, mint 10 méter hosszban "járható". A mennyezetéből kürtők húzódnak a források fölött balra, 20 méterrel magasabban található lapos, aknaszerű oldaljáratú Sebes-vízi-odú irányába. E forrásbarlangon keresztül szerették volna feltárni azt a néhány kilométernyi feltételezett patakos cseppkőbarlangot, amelynek felső vége a Felső-Sebesi Szivárvány-barlang. Vízfestéssel azóta a két barlang közötti kapcsolatot igazolták, de ember által is járható útvonalat nem sikerült találni.

*
Huba-forrásbarlang
(Balogh Anikó)
*

A völgyfőnél a Jávorkúti műúton bal kéz felé fordulunk, 30 perc alatt elérjük a Létrás-tetőt jobb kézre jelző fa táblácskát. A P* jelzésen a létrási rétre vezető bekötő-utat találjuk s a mellette kanyargó Disznós-patakot halljuk csörgedezni. A fenyvest lassan nyíres, majd egy tisztás váltja fel, melynek jobb oldalán a Bükki Nemzeti Park kutatóházánál pihenhetünk meg. Virágzásuk megfelelő évszakában rátalálhatunk itt a Bükk jellemző növényeire: őszi kikerics, cickafark, kakukkfű, szurokfű, stb.

A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület kezelésében lévő BNP-kutatóháznál, amennyiben előzetesen egyeztettünk a barlangászokkal, s van megfelelő felszerelésünk, alkalmunk nyílhat (az egyébként lezárt) Létrási-Vizes-barlang egyes szakaszainak bejárására.

*
Bejárati jégképződmény
(F. Nagy Zsuzsanna)
*
Létrási-Vizes-barlang, Kőhidas-terem
(Kovács Attila)

A Létrási-Vizes-barlang

  • A Létrási-Vizes-barlang természetes víznyelőszádája régóta nyitott, ennek ellenére az 1937-es, Schönviszky-féle barlangleltárban még nem szerepel, s a korabeli katonai térképek sem tüntetik fel. Az első írásos említése (név nélkül, a "Margit-forrás 8-11 km-es emeletes barlangrendszere"-ként) Jakucs László 1951-es munkájában olvasható. Csoportunk jogelődjének, a Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Csoportja Karsztvízkutató Szakosztályának tagjai - naplóbejegyzésük alapján - 1955. március 20-án jártak először a barlangban. Munkájuk nyomán 1963-tól kezdődően a barlang egyre nagyobb részét tárták fel, de azért napjainkban is történt még új rész feltárása. Térképezés, geológiai felmérés, csepegés-, víz-, léghőmérséklet- és vízszintmérés, denevérszámlálás és legújabban radiológiai vizsgálati eredmények születtek a Marcel Loubens Barlangkutató Csoport (ma Egyesület) tevékenysége nyomán. Bükki (és országos) viszonylatban a legjobban kutatott barlangok közé soroljuk.
  • A barlangot magába foglaló mészkőtömeg a Bükk-hegységben, a Nagy-fennsíkon van. Maga a barlang Lillafüredtől Ny-ra kb. 4 km-re nyílik, a területen áthaladó Lillafüred-Jávorkút-Szilvásvárad műút D-i oldalán. A barlang hossza kb. 2.200 m feltérképezett járatból és mintegy 6-800 méternyi ismert, de fel nem mért szakaszból tevődik össze. Így a magyarországi barlangok hossz-szerinti rangsorában a 6. helyen áll. A természetes bejárat és a barlang ismert végpontját képező Tó között 85 m szintkülönbség van. A mesterséges bejárat 5 m-el magasabban nyílik, így a barlang összmélysége 90 m.
  • A barlang bejáratai és első szakasza a K-Ny-i irányú Létrási-lápában található. Talpszintje 550-610, környezete pedig 630-800 mtf-i magasságra emelkedik. A terület oldalvölgyei D felől vezetik a nem karsztos térszín csapadékvizeit az e barlangot is magába foglaló Szárdóka mészkőtömegének. A Szárdóka mészkő- és porfirittömegének lejtőhajlása zömében 5-10, a nem karsztos vízgyűjtőterületének viszont általában 0-5 fok közötti. A barlang emeletes víznyelő barlangrendszer. Járatai elsősorban eróziós jellegűek, melyeket az embrionális szakaszban, majd utólag alakított a korrózió és kis mértékben a gravitáció. A barlang legnagyobb termei és jelentősebb kürtői több szintet kötnek össze.
  • A barlang a Fehérkői Mészkő Formáció mészkövében van, természetes bejárata a mészkő-agyagpala határon nyílik. Az agyagpalát és az agyagpala mészkő váltakozásából álló összletet I. rétegnek véve, az azt követő kb. 20 m vastag, lemezes "határmészkövet" három részre lehetett bontani színe és kifejlődése alapján. (II) 1-2-3 rétegek.) Az ezt követő 30 m vastag vörös és sárga sávos, vékonyréteges mészkövet (III. réteg) könnyen el lehet különíteni a formáció fő tömegét adó, 350-400 m vastag, közepes és világos szürke, vastag réteges mészkőtől, mely színe alapján volt tovább bontható. (IV/l-2 rétegek). A barlangjáratok döntő többsége ebben a mészkőtípusban húzódik. A barlangot magába foglaló kőzetek kalciumkarbonát tartalma erősen változó. A II. réteg átlagértéke 76, a III.-é 87, a IV.-é pedig 91 %. A törmelék kb. 90 %-a a jelenlegi vízgyűjtő területről származó agyagpala, homokkő, diabáztufa, kvarcit, diabáz, porfirit, mintegy 10 %-a pedig a helyi mészkő és málladéka, valamint mészképződmény -töredék és bevonat. A barlang belsőbb részein a miocénüledéktakaró maradványaként értékelt gömbölyű kvarckavicsok és csillámok is nagyobb mennyiségben fordulnak elő.
  • A területen meglévő érintkezési zónák és az elmozdulások felületi, szerkezeti gyöngülésként foghatók fel, melyek különösen hidrológiai szempontból jelentősek. Döntő mértékben a K-Ny-i, ill. ÉNy-DK-i csapásirány a jellemző, de a barlang környezetében az É-D-i, ill. ÉÉK-DDNy-i irányok válnak kifejezetté.
  • A barlang bejáratánál a rétegek dőlésszöge 18-22 fok, mely fokozatosan meredekebbé válik, s a barlangnak kb. felétől már tartósan 52-55 fok. (A dőlésirány tartósan É-ÉÉK-i) A járatok kb. 60 %-a ÉÉK-DDNy-i csapásirányú. A rétegek dőlésiránya és a törések csapásiránya együttesen alakították ki a barlang fő irányát a pleisztocénben és a holocénben. Az alárendeltebb mértékű NyÉNy-KDK-i csapású haránttörések a labirintusok és a nagy termek kialakulását tették lehetővé. A külszíni és a barlangi mérések a rétegek és a törések esetében is szoros kapcsolatot bizonyítanak.
  • A barlang környezetét is figyelembe véve a V. szinten folyó (időszakos) barlangi patakok és a Tó a maximális karsztvízszintet jelölik. A barlang felszíni (morfológiai) vízgyűjtőterülete 1,83 km2. A vízgyűjtő területen csak kis számú pala- ill. törmelékforrások (szivárgók) vannak. Az innen származó vizeket a Létrási-Vizes-barlang egy nyitott és három törmelékkel zárt víznyelőn keresztül a föld alatt gyűjti össze. A Tóból távozó víz a nyomjelzések tanúsága szerint a garadna-völgyi Margit- és Eszperantó, valamint a szinva-völgyi Anna-, Soltész-kerti- és Szinva-fő-forrásokban jelenik meg.
  • A barlangban álló, folyó vagy csepegő vizeket különíthetünk el. A legnagyobb állóvíz a Tó. Felülete kb. 10 m2, víztömege maximális vízállás esetében mintegy 30 m3. Eddigi legnagyobb vízszintingadozása 2,8 m volt, de a tavaszi-téli vízszintek különbsége általában 1,0 m körüli. Folyóvizekkel általában 3-6 hónapos időtartamban (téltől nyárig) találkozunk a barlangnak kb. a negyedében.
  • A természetes bejárat vize (átlaghozama 5-10 1/p) elsősorban a legalsó, embrionális résrendszeren (5. szint), valamint annak megtelése után a Fő-ág-Kuszoda-Patakos-ág (4. szint) útvonalon ömlik a Tóba. Ugyanide jut a Tavi-nyelőben eltűnő víz a Búvár-(Tavi-)ágon át (átlaghozama 300-400 l/p.) A Létrási-patak medrében az ezután eltűnő víz a Kapás-ágon és a Kereszt-ágon (együttes átlaghozamuk 10-15 l/p) át ömlik a Kuszodán keresztül a Tóba.
  • A barlangnak csaknem minden részén vannak csepegő vizek. Beszivárgás az év minden szakában észlelhető. A barlangból és a külszínről származó vízminták elemzési eredményei egyszerű kalciumhidrogénkarbonátos vizeket jeleznek, a karsztvizekhez képest esetenként magas szulfáttartalommal.
  • A barlangban a földtani jellegű kutatások mellett számottevő klimatológiai, biológiai, radiológiai vizsgálatok és megfigyelések folytak. A barlang belsőbb, vízfolyástól nem zavart légterű részein a hőingadozás 1-2 °C. Ahol viszont a vízfolyások hűtő-fűtő hatása érvényesül, ott az amplitudó az 5-6 °C-t is elérheti. A biológiai kutatások közül elsősorban a denevér-megfigyelések említhetők.

(dr. Lénárt László publikációi alapján)

A kutatóháztól felfelé indulva, 3-400 métert követően rátalálunk a piros jelzésű kereszteződésre, de innen nem a jelzett úton, hanem a velünk szemben lévőn kell utunkat folytatni. Folyamatosan D-felé haldva, körülbelül 4 kilométer után a K jelzéssel ellátott Lendeczky útra térünk, innen balra fordulunk, a Lusta-völgyben hazafelé. Még a bejárati őrház előtt 1 km-rel, a szurdokká mélyülő völgyszakasz kezdetén, egy kettős útkanyar előtt hatalmas, majdnem a völgytalpig lenyúló sziklaborda látható apró üregekkel. A kanyar előtti meredek sziklafalban, az út felett 25 m-rel a lusta-völgyi Egyenes-barlang található, hossza 15 m. Tőle nem messze, a 3 m hosszú Bivak-barlang. A kanyarban, a műút mellett 8 m-rel, az út bal oldalán, alacsony, lapos, genetikailag érdekes karsztobjektum, a Torlódásos-barlang tűnik elő. A Lendeczky-útról kiérve, a műúton balra, lefelé tartva juthatunk el az 5-ös busz, lillafüredi végállomásához.

6. Répáshuta - Balla-barlang - Varangy-barlang - Balla-völgyi-sziklaüregek - Csúnya-völgy - Kapu-barlang - Csúnya-völgyi 2. sz. barlang - Hollóstető

Autóval, vagy a Répáshutára tartó távolsági autóbusszal közelíthetjük meg következő barlangolásunk kiinduló állomását. Répáshutától keletre, a Hór-völgy (Tebe-puszta) felé tartó műútról jobbra elágazó barlang jelzésen, a Balla-bérc oldalában 300 méter után találjuk meg a Bükk egyik legnevezetesebb barlangjának, a Balla-barlangnak a bejáratát. A 35 m hosszú, 10 m széles és 4 m magas csarnokszerű üreg kitöltésének alsó szintjéből Hillebrand Jenő barlangi medve, barlangi hiéna, ősbölény és tarándszarvas csontjai mellett a korai Szeleta-kultúra jellegzetes kőeszközeit tárta fel. A kitöltés felsőbb szintjéből ugyancsak barlangi medve, valamint szibériai pocok és tarándszarvas csontjait, a felső paleolit ember apró kőeszközeit és egy kőkorszaki gyermek koponyáját ásta ki.

*
Balla-barlang
(F. Nagy Zsuzsanna)
*
Kapu-barlang
(Kovács Attila)

A völgy sziklafalában több, kisebb-nagyobb üreg található, közülük a 19 méter hosszú Varangy-barlang érdemel említést. A Pongor-lyuk-tető (vagy Köves-várad) oldalában számos kisebb barlangot és barlangroncsot találunk. A Balla- és a Csúnya-völgy találkozása előtt 100 méterrel a bal oldalban a völgytalp fölött 10 méterrel a Balla-völgyi sziklaüreget találjuk. Egy nagy teremből áll. Hossza 10 méter. A Csúnya-völgy torkolati szakaszának Ny-i sziklafalában 8 méter magasan a Kapu-barlangot, illetve a Csúnya-völgyi 2. sz. barlangot találjuk. A Balla-völgyben tovább lefelé a Tebe-pusztára érünk. Balra fordulva a P jelzésen eljuthatunk Hollóstetőre. Ha még bírjuk szusszal, innen továbbra is a P* jelzésen juthatunk el Lillafüredre.

7. Miskolc-tapolcai-tavasbarlang - Görömböly-tapolcai-sziklaüreg

A Bükk DK-i előterében a mélyfúrások több helyen is hévizet tártak fel. E termálkarsztos vízáramlási rendszer természetes megcsapolási pontja található Miskolc-Tapolcán, amely nevét is a hegy lábánál fakadó melegforrás-csoporttól kapta. A Vár-hegy aljában nyíló forrásbarlangból, a Miskolc-tapolcai-tavasbarlangból vagy Görömböly-tapolcai-barlangból 28 °C-os melegvíz folyik ki. Térképünkön nem jelöljük könnyű megközelíthetősége miatt: a 2-es autóbusz végállomásán leszállva a helyi védettségű park sétányán lefelé haladva, jobb kézre pillantjuk meg a Barlangfürdő épületét. A több hatalmas kürtő összekapcsolódásából álló barlangot 1957-ben alakították barlangfürdővé. Saád A. ásatásai itt szépszámú jégkorszakbeli kőeszközt és állati maradványokat eredményeztek. A termálvíz vonzereje hatalmas, évente mintegy 130 ezer látogatót fogad. Napjainkban bővítik és átalakítják az Európában egyedülálló természeti adottságokkal rendelkező fürdőt. Több száz négyzetméternyi vízfelületet nyernek majd a néhány feltárt, ám eddig hasznosítatlan járat kiépítésével. A fizikoterápiás és balneoterápiás kezelések a gyógyulni vágyókat a jövőben várhatóan még inkább vonzani fogják.

*
Miskolc-tapolcai-tavasbarlang
(Kovács Attila)
*
Görömböly-tapolcai-sziklaüreg
(Kovács Attila)

A Miskolc-tapolcai-tavasbarlang feletti hegyoldalban a fürdő kerítése mentén egy kis ösvényen felfelé haladva, a tetőn, a kerítésen belül találjuk a jelentéktelennek látszó Görömböly-tapolcai-sziklaüreget vagy Miskolc-tapolcai-kőfülkét. Megay Géza itt végzett ásatása nyomán az alsó, ősi kultúrrétegből barlangi medve, barlangi kutya és bölény csontmaradványai mellől késő moustieri kőeszközök, a felső, fiatalabb, valószínűleg felső paleolit kultúrrétegből három kőpenge, egy emberi tarkócsontdarab és talán annak idején ékszerként használt, három átfúrt szarvasfog került elő.

8. Cserépfalu - Suba-lyuk - Odorvári-hasadékbarlang - Füzérkői átjáró - Füzérkői sziklaüreg - Cserépfalu

Cserépfaluból indulva a K*-en bal kézre, a Hór-völgy talpa felett találjuk a Bükk egyik legnevezetesebb barlangját, a híres bükki betyárról elnevezett Suba-lyukat. Keletre néző, széles nyílásán át hosszúkás, tágas terembe jutunk, amelyet a felszínnel kürtő köt össze. 1932-ben Dancza János ásatása moustieri kőeszközök mellett itt hozta felszínre az első magyarországi neandervölgyi ősemberleletet: egy felnőtt nő csontjait és egy kb. 6 éves gyermek koponyáját. A barlang kitöltését azután Kadic Ottokár teljesen kiásatta és abból barlangi medve, barlangi oroszlán, barlangi hiéna, kőszáli kecske, tarándszarvas, mamut, ősbölény és ősorrszarvú csontmaradványai mellől a Riss-Würm jégközi korszak végéről származó java moustieri, a felsőbb kultúrrétegből pedig a würm-eljegesedés korszakából származó késői moustieri kőeszközök gazdag leletanyagát tárta fel.

*
Füzérkői-barlang
(Balogh Anikó)
*
Csúnya-völgyi Kapu-barlang
(F. Nagy Zsuzsanna)

A K*-en tovább, 3 kilométernyire balra ágazik el a K*-en jelzés, mely hosszú kaptatóval vezet fel az Odorvárhoz. A vár alatt, 546 méter tengeszint feletti magasságban az Odorvári-hasadékbarlangot találjuk. Szűk, eldugott bejárati nyílása többszintes barlangba vezet. Könnyen járható, éppen ezért képződményeit gátlástalan látogatók már elpusztították. Felmért hossza több mint 200 méter. A Hór-patak völgyében észak felé haladva a K*-en, az úttól nyugatra emelkedő Füzérkőhöz érünk, ahol a két összefüggő kőfülkéből álló, kétnyílású Füzérkői-átjárót találjuk. Csak felülről, kötélen lehet megközelíteni. A barlangban a régészeti ásatás történelem előtti cserépmaradványokat hozott felszínre. A közelben rálelhetünk a Füzérkői-sziklaüregre is.

Ha van időnk, a Hosszú-völgynek tartva Felsőtárkányba juthatunk. Ha nincs, ugyanezen az úton térjünk vissza Cserépfaluba.

9. Szilvásvárad - Istállóskői-barlang - Kőrös-bérci-barlang - Szilvásvárad

Szilvásváradról a Z, a SZ, majd balra a Z* jelzésen haladunk a Szalajka-völgyön át. Fölötte emelkedik a Bükk legmagasabb "köve", az Istállóskő, amelynek nyugati oldalában (amint a neve is mutatja) kőistálló, azaz valaha állatok által lakott barlang tátong. A hatalmas háromszögletű szádájú Istállóskői-barlang 46 m hosszú csarnokában Hillebrand Jenő, Kadic Ottokár, majd Vértes László évekig tartó ásatásai a jégkor állatvilágának csontleleteit tárták fel, sok más között a barlangi és barna medve, a barlangi oroszlán és barlangi hiéna, az ősbivaly, a tarándszarvas és a mamut csontjait is. Az ásatások kiderítették, hogy ez a jól védhető és lakóhelynek kiválóan alkalmas barlang az őskor emberének sok ezer éven át adott szállást. Vértes László kiásta és Budapestre, a Nemzeti Múzeumba szállíttatta az ősember kövekkel körülrakott, feltört állatcsontokkal, elhullajtott kőeszközökkel teleszórt tűzhelyét, amely most a Történeti Múzeum egyik érdekes látványossága. Az ismételt ásatások felszínre hoztak egy fiatal barlangi medve csontjából készített háromlyukú fuvolát, amelyen öt hangot lehetett megszólaltatni. A hangszer nyilván kultikus célt szolgált, akárcsak az a három barlangi medve-koponya, amelyet kőkorszaki emberősünk a barlang legbelső részének egy szűk fülkéjében helyezett egymás tetejére.

*
Peskői-barlang
F. Nagy Zsuzsanna

Az Istállóskői ősember barlang

  • "És jó lenne, ha elmondanád egyszer, mit jelent az, hogy orinyáki kultúra, orinyáki tűzhely! - riaszt fel gondolataimból az egyik munkás. ... A gyűjtődobozból barlangimedve-állkapcsot és egy jókora tarándagancs-töredéket szedek elő. A bányászok közé telepedve mutatom a két csontot:
  • Vágtak már disznót, ismerik a marha, a ló csontjait. Az erdőn gyakran találnak vaddisznókoponyát, szarvasagancsot. Nézzék meg ezeket a csontokat. Él-e ilyen állat itt a környéken manapság? Nem él. Ez a barlangimedve állkapcsa. A barlangimedve évezredekkel ezelőtt kipusztult az egész földkerekségen. Itt, a barlangban mázsaszám találjuk a csontjait. Ez a másik szarvasagancs, de nem a mi erdei szarvasunké. Tarándagancs. A tarándszarvas ma Szibériában, Észak-Európában, Észak-Amerikában él. Mindenütt a sarkkör közelében. Hidegégövi állat.
  • A Bükk barlangjainak agyagában az ősállatcsontok azt jelentik, hogy évezredekkel, majdnem százezer évvel ezelőtt ezen a tájon merőben más világ volt, mint ma. Jégkorszak volt. Hidegégövi állatok laktak, hidegtűrő növények nőttek a Bükk hegyein. Mamut, hosszú bundájú orrszarvú kóborolt a völgyben, oroszlán, barlangimedve vadászott a hegyek lábainál.
  • S nézzék most a faszenes, kormos réteget az agyag között. Nézzék meg a kőeszközt, amit a hamu között találtunk. Ezekkel az állatokkal egyidőben ember is élt a Bükkben. Itt lakott a barlangban. Jól gondolják: nyomorúságos ember volt. Máshoz sem értett, csak a kőeszköz készítéshez és a vadászathoz. Hátha még tudnák, hogy valójában milyen küzdelmes volt élete a hegyek, sziklák között, völgyek, barlangok mélyén! A jégkor hidegével is meg kellett birkóznia.
  • Nem volt törpe. Termete alig volt alacsonyabb a mienknél. Izmait, szívósságát azonban megirigyelnénk. Kevésbé irigylésre méltó az, ahogyan életét fenntartotta. Vadászott, de nem puskával, hanem kőhegyű lándzsával, erre ni! a barlangimedvére. Meg a nagyfogú barlangioroszlánra és mamutra. Ha fázott, szőrmeruhát eszkábált össze magának. Nem a szűcstől vásárolta, nem vargával csereztette, nem acéltűvel, gyári fonallal varrta. Maga ejtette el a vadat, kőpengével nyúzta le bőrét, bőrvakaróval tisztította, talán rágással puhította, hamuval, vizelettel cserezte, és durván magára csavarta. Legfeljebb néhol rögzítette állati bélből sodort fonallal.
  • Mindenki a maga mesterembere volt. Úgy készítette az eszközt, ahogyan apjától, bátyjától tanulta, ahogyan az öregasszonyok tanították rá a tűz mellett. Lassan tanult az ember. Évezredek teltek el, amíg egy-egy újabb felfedezést tett: hogy élesebb szerszámot nyer, ha vékony, keskeny, késpenge alakú szilánkot pattint le a kődarabról s nem széles, vaskos kőlapot, mint régen. A gerely biztosabban talál célba, ha a nehéz kő helyett csontból farag rá csúcsot. Ha pedig valami újat felfedezett, megtanította rá fiát, öccsét, vérszerződéses barátait, törzstársait. Felfedezéséhez, mely életét mákszemnyivel is könnyebbé tette, szigorúan ragaszkodott. Az újonnan tanult műfogástól hajszálnyira sem tért el a következő felfedezésig. Ma azt mondanánk: ragaszkodott az eszközkészítés éppen uralkodó divatjához.
  • Az ősember idején 20.000-30.000 évig is eltartott, amíg a fahegyű lándzsát kőhegyűre cserélték, amíg a szúrólándzsa hajítódárdává, gerellyé fejlődött, s amíg a hajítódárda csúcsára kő helyett csonthegyet szereltek.
  • A régész megfigyeli a rétegeket. Itt, ebben az alsóban csak durva, vaskos kőlándzsahegyek vannak. Ebben pedig, amelyik évezredek alatt rakódott föléje, már könnyű kőgerelyhegyek. A még későbben keletkezett agyagrétegben csontdárdahegyeket találunk. A legalsó réteg eszközeit a muestiéri kultúra eszközeinek nevezi, mert az ugyanígy elkészített eszközöket legelőször a franciaországi Le Moustier nevű lelőhelyen találták meg. A felső rétegek eszközeit aurignaci kultúrának nevezik ... Azoknak az eszközöknek a hasonmásait viszont, amelyeket legelőször - 1907-ben - a közeli Szeleta-barlangban találtak, egész Európában a Szeleta-kultúra eszközeinek nevezik. Amikor ezek az eszközök voltak "divatban", hajszálnyira hasonlóképpen készítették őket évezredeken át Közép-Európa nagy területén. Az Istállóskői-barlang emberét aurignaci embernek nevezzük, eszközei alkotják az aurignaci kultúrát. Nem tudunk túlságosan sokat erről az emberről. Csak az maradt fenn életéből, mindabból, amit keze munkájával elkészített, minek anyaga időtálló: kő vagy csont. Fa-, bőr-, szarukészítményeit, növényi rostokból, állati inakból, bélből készült tárgyait, gyümölcshéjból, vastag levelekből készült edényeit elpusztította az idő. Hagyatékuk tehát szegényes. Néhány helyen azonban megtalálták csontvázukat, s így azt is tudjuk, milyen volt külsejük, mekkora volt agyvelejük. Bizonyos megfigyelésekből tudjuk, milyen éghajlat alatt éltek, milyen állatok, növények vették őket körül. Azt is megmondhatjuk, mit ettek: elárulják a tűzhelyek megpörkölt, feltört csontjai. Az istállóskői ember kedvenc eledele a barlangimedve-bocs volt, s ezt csonthegyű gerellyel terítette le. Azonfelül, amit a tárgyi emlékekből közvetlenül megtudhattunk, újabb adatokat nyerhetünk következtetéssel, és azzal, hogy az ősi barlanglakók életét összehasonlítjuk a ma élő természeti népekével. Következtetéssel tudhatjuk meg, hogy a barlangban élő csoport szorosan összefonódó, közösen vadászó, közösen fogyasztó egységet képviselt. A kezdetleges ősközösség szabályai között élt. Ennek az ismeretünknek egyik bizonyítékát éppen most szerezzük meg nehéz munka és sok veríték árán: az a tűzhely, amellyel itt birkózunk nem egy ember hasznára szolgált. Nem is csak egy kicsi család: a szülők és néhány gyermek, ülte körül. Azért rakták ilyen nagyra, mert az egész barlangi közösségé volt. Annak a legősibb közösen termelő, közösen fogyasztó embercsoportnak életét könnyítette, zsákmányát sütötte ez a hatalmas tűzhely, amelyből a későbbi, fejlettebb társadalmak kialakultak.
    Gyakran töltötték ki ilyen beszélgetések a pihenőidőnket. ..."

Vértes László: Medveemberek krónikája

A K* és a Z* kereszteződésénél még mindig a K*-et követjük és kb. egy kilométer után jobbra letérünk egy jelzetlen földútra. Néhány száz méter után egy bükkösben találhatunk rá a Kőrös-bérci-barlangra. A Kőrös-bérci-barlang, más néven Nyáj barlangja, széles ívű bejáratát követően egy 38 méter hosszú teremsorozatba vezet. Az elaggott barlang első terme hatalmas felszakadt körtővel nyílik az égre. A barlang nevének megfelelően egykor állatok tanyájául is szolgált.

Hazafelé visszatérhetünk a K* és Z* kereszteződéséhez, majd a S*-ű utat válasszuk. Ezután balra a S* és S elágazásnál a S jelzést, amely néhány km után találkozik a Z jelzéssel. Az úton jobbra visszatérhetünk Szilvásváradra.

*
Kőrös-bérci-barlang
(F. Nagy Zsuzsanna)

10. Felsőtárkány - Lök-völgyi barlang - Lök-völgyi-kőfülke - Imókői-forrásbarlang - Vöröskői-barlang - Felsőtárkány

Valószínűsíthető, hogy Felsőtárkány a honfoglalás után Tárkány vezér szállásbirtokai közé tartozott. Okleveleink először 1261-ben említik, az egri püspökség egyik legrégebbi birtoka. Felsőtárkány a környező hegyek erdőiből, valamint a tárkányi-medence szántóiból és szőlőiből élt. Szén és mészégetéssel még ma is foglalkoznak.

A tárkányi-völgyet a hegység felé sziklaszoros zárja. A szorosban található Szikla-forrás vizét már a XVIII. században tóvá duzzasztották, patakja még a századfordulón is vízimalmot hajtott. A tavat fűzfák, öreg tölgyek szegélyezik. A forrásból eredő erecskében vörösmoszat él a kövekre, kavicsokra tapadva. A vörösmoszat hazánkban ritka, gyűjtése tilos. A kifolyó körül forrásmohát, a sziklafalon májmoha telepeket, a vízben időnként kékmoszat telepeket, kék és zöld algát láthatunk. A tó É-i oldalán, közvetlenül a gyalogút mellett több lombosmohafaj és zuzmótelep van. Tavasszal az aranyveselke díszlik a talajon és az avaron. A hegyoldalt hatalmas kocsánytalan tölgyek fedik.

*
Lök-völgyi-barlang
(Balogh Anikó)

*
Imókői-forrás
(Kovács Attila)

Felsőtárkányból a Vöröskő-völgyet és a Lök-völgyet elválasztó gerincen vezető, Z jelzésen indulhatunk el. A Vaskapu mészkőszurdokának jobb oldalán, útvonalunktól lejjebb, az * jelzésen megközelíthetően, magasan a völgytalp fölött tátong a Lök-völgyi-barlang. Délre néző ívelt nyílása több irányba elágazó, terjedelmes üregbe vezet. Kadic Ottokár ásatása barlangi medve, barlangi oroszlán, barlangi hiéna és ősbivaly csontleletei mellet a korai Szeleta-kultúrára jellemző kőeszközöket tárt fel. Délnyugati szomszédságában, lent, csaknem a völgytalpon található a Lök-völgyi-kőfülke, amely eredetileg odú jellegű üreg volt, de miután a hátsó nyílását elzáró kitöltést eltávolították, természetes sziklakapu került napvilágra.

A Z jelzésen Lambot-lápán a K jelzésre fordulunk jobbra, amin néhány száz méter után leérünk a Lök-völgy talpán haladó, az Imókőhöz tartó K* jelzésű útra. A Lök-völgy felső végén, az Imókő sziklafalának tövében nyílik az időszakosan működő Imókői-forrásbarlang összesen 70 m hosszúságban feltárt, több ágra szakadó befelé szűkülő járatrendszere. Az üreg az év nagy részében száraz, de a tavaszi hóolvadások idején lökésszerűen nagy vizet vezet le. A K*-ön továbbhaladva 1,5 km után a K* jelzéssel találkozunk balra. Ezen az úton 2 kilométert megtéve a Toldi-kunyhóhoz érünk.

Itt ÉNy-i irányba induló, majd D felé forduló jelzetlen szekérúton lemegyünk a Vöröskő-völgybe. A források közül először a jobb oldalban, a völgytalp fölött pár méterre egy ma már sohasem működő régi forrásbarlang száját pillanthatjuk meg. Mögötte 43 méter hosszan járható a Vöröskői-barlang folyosója.

*
Vöröskői-alsó-forrás
(Kovács Attila)

Alatta 60 méternyi távolságra a Vöröskői-felső-forrás kőtörmelékbe mélyülő medencéből tör a felszínre. A völgytalpon tovább 300 méterre található a Vöröskői-alsó-forrás látványos szökőkútja. Mindkettő időszakos, az Imó-forráshoz hasonlóan általában csak a hóolvadás után működik. A völgytalpon tovább jelzetlen úton a Stimecz-házig gyalogolhatunk, majd onnan a K jelzés visszavezet bennünket Felsőtárkányba.

7. Mit kell tudni a szervezett barlangkutatásról?

Amennyiben végigjárták az útikalauz által kínált túralehetőségeket, s még mindig, vagy még nagyobb kíváncsiság hajtja Önöket, vagy ismerőseiket a sötétség titkai felé, azt ajánljuk, keressenek meg egy olyan csoportot, ahol felkészült barlangászok segíthetnek a továbblépésben. Az országban majdnem ötven barlangkutató egyesület, csoport működik, az ő tevékenységüket a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat (MKBT) fogja össze.

A társulat, illetve a Magyar Természetbarát Szövetség Barlang Bizottsága (MTSz BB) közösen szervezi azokat a képzéseket, melyek vizsgabizonyítványt nyújtanak az érdeklődők számára. A tanfolyamok elvégzéséhez meghatározott idejű barlangi bejárás, elméleti, gyakorlati tudás szükséges.

Tanfolyamok rendezésének megoszlása:

TanfolyamSzervezőKözreműködő
Barlangjáró 1 (alapfokú) tanfolyamMTSz BB
és a helyi barlangkutató
egyesületek
MKBT
Barlangjáró 2 (biztonságtechnikai) tanfolyamMTSz BBMKBT
Barlangi túravezetői tanfolyam (200 óra)MTSz BBMKBT
Barlangi kutatásvezetői tanfolyam (300 óra)MKBTMTSz BB
Barlangkutató szaktanfolyamokMKBTMTSz BB
Szintentartó szaktanfolyamokMKBTMTSz BB
Barlangi idegenvezetői tanfolyamokMKBTMTSz BB

A miskolci barlangkutatók tevékenysége a kezdetektől a legjelentősebbek közé tartozik a hazai karszt és barlangkutató csoportok munkája között. Jelenleg a Bükkben alkalmanként kutatnak a Herman Ottó Speleo Club tagjai, azonban aktív egyesületi élet tapasztalható a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületben. Minden héten csütörtökön, este 7 órától, csoportgyűlésen beszélik meg a hétvégi, vagy az aktuális tábori programot, gyakoriak ebben az időpontban a diavetítéssel kísért előadások, videofilm vetítések. Amennyiben az éjszakát is a Bükk-fennsíkon kívánják tölteni, itt lehet bejelentkezni a Létrás-tetői kutatóház vendégszobájába is.

*
Hajnóczy-barlang
(F. Nagy Zsuzsanna, Kovács Attila, Galán Mihály, Ónodi László)

A miskolci kutatók tapasztalva a szaporodó baleseteket, már a kilencvenes évek elején létrehoztak egy alapítványt, majd egy egyesületet a barlangi mentések szakszerűbb kivitelezése és az ehhez szükséges speciális és igen drága felszerelések beszerzése érdekében. Baleset esetén központjukat (vagy a polgárvédelmet, rendőrséget, mentőket) riasszuk.

A barlangkutatás hivatalos, szakmai szervezete a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának Barlangtani és Földtani Osztálya (Barlangtani Intézet). A területi hatósági munkát az illetékes természetvédelmi igazgatóságok végzik, azaz esetünkben a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága. Kutatási, vagy túraengedély kérelmeinket, jelentéseinket egri irodájukba kell benyújtani. A lezárt barlangok bejárásához szükséges engedélyek, illetve kulcsok ügyében a miskolci irodán kell egyeztetni. Csakis kutatásvezetői, vagy túravezetői engedéllyel rendelkezők, írásos kérelem útján vezethetnek ezekbe a barlangokba túrákat. Az engedéllyel látogatható barlangok körét miniszteri rendelet szabályozza.

Csoportos túrákat vezetőknek érdemes tudni, hogy kiskorú csak szüleivel, vagy szülei írásos beleegyezésével indulhat barlangba.


Az említett szervezetek címei, telefonszámai:

Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesülete:
3535 Miskolc, Hegyalja u. 7. 3/6. Tel: (46) 336-003
speleo@chello.hu

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság:
3304 Eger, Sánc u. 6. Tel: (36) 411-581

Bükki Nemzeti Park Igazgatósága, Miskolci Iroda:
3535 Miskolc, Árpád u. 90. Tel: (46) 334-104
miroda10@axelero.hu

Barlangtani Intézet:
(KVM TVH Barlangtani osztály)
1025 Budapest, Szépvölgyi út 162/b. Tel: (1) 325-9503, 325-9504

Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat:
1025 Budapest, Pusztaszeri út 35. Tel: (1) 346-0494, 346-0495
mkbt@axelero.hu

Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület:
3517 Miskolc-Lillafüred, Erzsébet sétány 39. Tel: (70) 369-9002, (46) 333-146
Heti csoportgyűlés: Tudomány és Technika Háza,
3530 Miskolc, Görgey Artúr út 5., 18-19 óráig, szerdánként.
mlbe@mlbe.hu

Denevérész területi csoportok:
Budapesti Denevérvédelmi Csoport: 1134 Budapest, Apály u. 2/F.
Denevérvédelmi Akciócsoport: 4010 Debrecen, Egyetem tér 1/2.

Barlangi baleset esetén riasztandó:

(Miskolcon) a Katasztrófavédelmi ügyelet:
a (46) 412-500 számon vagy a Tűzoltóság hívószámán (105),
esetleg a Mentők (104) vagy a Rendőrség (107).
Végső esetben pedig hívható a 112 általános segélykérő szám.

Természetkárosítás esetén

értesítsük a hatóságokat (lásd fent),
vagy a Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózatának miskolci irodáját:
3525 Miskolc, Kossuth u. 13.,
Tel: (46) 382-095, Fax: (46) 507-044
ecolinst@kothalo.hu
www.kothalo.hu

8. Praktikus információk:

Bükki szálláshelyek

Erdei iskola adatbázis (1998)

További szálláshelyek:

Idegenforgalmi barlangok (1998):

Miskolc városi buszjáratok

A Diósgyőrből induló 5-ös busz végállomása Lillafüreden van, a Vesszős-völgy torkolatánál. Menetideje 16, indulási gyakorisága 15-30 perc, hétvégeken, napközben a gyakoribb. A szintén Diósgyőrből induló 15-ös busz 26 perc alatt ér Ómassára, 15-60 percenként indul, ugyancsak hétvégeken sűrűbb időközönként. Diósgyőrbe a Tiszai pályaudvarról legegyszerűbben az 1-es villamossal lehet eljutni, aminek ez a végállomása, de az 1-es, 101-es, 1A, 101B jelű autóbuszokkal is lehetséges. Ezek menetideje kb. 29 perc, és elég sűrűn indulnak ahhoz (5-10 percenként), hogy külön menetrendben nem érdemes részletezni.

Távolsági buszjáratok

A Miskolcra, Bükkszentkeresztre, Répáshutára, Egerbe, Szilvásváradra, Bélapátfalvára, Mályinkára, Kazinbarcikára, Bükkzsércre, Cserépfalura ... közlekedő járatokról a Volánnál lehet érdeklődni a (46) 340-288 (miskolci) telefonszámon.

Bükki kisvasutak

Az általában naponta 9.00-18.00 között óránként közlekedő járatok adott időszakban érvényes indulási idejéről az alábbi helyeken lehetséges adatot találni az Interneten:

MÁV-ELVIRA (321, 323, 330, 331-es vonalak) vagy Kisvasút menetrend

Telefon: (46) 530-593, 530-594, 530-595

Olvasni itt lehet róluk: kisvasut.hu

9. Ajánlott irodalom: