Balogh Tamás volt a "miskolci ős-barlangászok" egyik utolsó nagy alakja. Egész életében vezéregyéniség volt anélkül, hogy ehhez írott címe, rangja lett volna. De ott volt ezzel szemben a barlangos társadalomban kivívott osztatlan tekintélye, amit barlangos munkával, kutatások támogatásával, bölcs meglátásokkal, a barlangászat minél nagyobb szervezettségére való törekvésével ért el. Az igen aktív barlangos élet néhány fontos állomásának felvillantásával be szeretnénk mutatni az egyik életcéljaként kitűzött tevékenységét. A II. világháború utáni nehéz időszakban kezdett a barlangok kutatásával foglalkozni. 1948-ban fel-tárta a Kő-lyuk II-t, amit ma a benne talált régészeti leletek miatt Hillebrandt Jenő-barlangnak neveznek. (Az már a sors fintora, hogy a régészek a feltárás dicsőségét másnak adták, de a régészeti leleteket szerintük is Balogh Tamás 1948-as bejelentése alapján találták meg.) Az 1950-es években néhány társával megalakította a SAO-t, ami a Societas Antrorum Obscurorum = Sötét Barlangok Kutatóinak Szövetsége rövidítése volt. Járták a Bükk akkor ismert barlangjait, s később a szervezett miskolci barlangkutatásnak az egyik "ős-sejtjeivé" váltak. 1952-ben aktív szervezője volt az első miskolci szervezett barlangkutató csoport, a Magyar Hidroló-giai Társaság Nagymiskolci Csoportja keretében megalakult "Zsombolykutató Munkabizottság"-nak. Lelkes és fáradhatatlan résztvevője volt az 1950-es évek elején történt barlangfeltárásoknak (Bolhás, Jávorkút, Vártetői, Hársas stb.) s a csoport egyéb barlangos tevékenységének. Ezek közül a lillafüredi idegenforgalmi barlangok újranyitásáért végzett munkája és a Barlangfürdő megnyitása érdekében vég-zett tevékenysége emelhető ki. Mindig határozottan és következetesen támogatta, valamint munkájával is segítette a csoport dokumentációs és publikációs törekvéseit. 1958-ban nagy lelkesedéssel vett részt az országos barlangos társadalmi szerv létrehozásának szerve-zési munkálataiban, az az év decemberében megalakult MKBT-ben az övé lett a 179-es számú tagsági könyv. 1966-ban országos karsztankétot tartottak Miskolcon. Itt bemutatták a barlangkutató szakosztály Sza-bó László által és vezetésével végzett karsztos és barlangos adatgyűjtő-adatfeltáró tevékenységét, amely szakmai feldolgozás eredménye ma a Bükk legfontosabb barlangos területének klasszikus szakmai doku-mentációjaként ismert. Ezt a munkát Balogh Tamás alapvető fontosságúnak tartotta és minden erejével segítette. Ezen az országos szakmai konferencián Balogh Tamás tartotta a megnyitó előadást, s ott az elő-adásának a következő szavaival nyitotta meg a szakmai tanácskozást: ..."Ne mondhassa rólunk az utá-nunk következő nemzedék, hogy itt éltünk a Bükkben és nem csináltunk semmit, vagy ha ilyet mondanak is, akkor ne legyen igazuk"... Az 1960-as évek végétől az aktív barlangkutatástól visszavonult, de jó tanácsokkal, a régebbi tevé-kenység ős-forrásként történő ismertetésével mindig rendelkezésére állt a számára egyre fiatalabb bar-langkutatóknak. Ezt a hatalmas "segítő adatbankot" használtam ki 1977-ben, amikor csoportunk 25 éves történetét írtam meg, ill. Kovács Attila, aki a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület és jogelődjei tevé-kenységéről írt egy országosan elismert könyvet. (Ez utóbbi kiadványban a képi és dokumentatív mellék-letek között számtalanszor olvashatjuk: "Balogh Tamás archívumából".) Túl sok hivatalos elismerésben nem részesült élete során. A kevés közül viszont mindenképpen meg-említendő az MKBT 2007-ben egyszeri alkalomra kiadott Kessler érme, melyet Balogh Tamás egyetlen miskolciként kapott meg. Mindig a háttérben próbált maradni, de a csoport megemlékező összejövetelein mindig ott volt. Érde-kességként említem meg, hogy a 30 éves találkozó "nem hivatalos jelenléti ív"-ének első aláírója ő volt, a barlangászok között ismert "Bakkhangya" néven. Kedves gyászoló barlangos társaim! A barlangos érdemek felsorolása után engedjetek meg számomra néhány személyes megjegyzést. Mindketten barlangkutatóknak tartottuk magunkat, de a megváltozott helyzetünkben áttértünk másik kedvenc tevékenységünk közös művelésére, a bélyeggyűjtésre. Tomi bácsi hangya szorgalommal sok éven keresztül segített a bélyeggyűjteményem rendezgetésében - de szerencsémre ezt azért ő is élvezte! Az utolsó években a miskolci ásványbörze rendszeres kiállító-árúsítója volt, ahol a saját gyűjtemé-nyének darabjai szerepeltek az asztalán, mindig az én egyetemi szobámmal szemben. Barátságát sok egyéb formában is kifejezésre juttatta. 1996-ban ő volt az egyik házassági tanúnk mind a polgári esküvőn, mind az Anna-mésztufabarlangban tartott egyházi esküvőnkön. A kórházi ágyán napokon keresztül próbáltunk rajta erőnkhöz mérten mi is segíteni, de ezt már ő sem akarta igazán. Készült az utolsó nagy útra. Az egyik nővérkét megkérte, hogy a nevét feltétlenül írja fel arra listára, mely a szoba lakóit tartalmazza. A nővérke nemigen értette a helyzetet, de mi megmagyaráz-tuk neki, hogy Tomi bácsi megszokta: a barlangi túra előtt minden résztvevőnek fel kell iratkozni a kuta-tási jelentésre, s erről halálos ágyán, az utolsó leszállása előtt sem kívánt megfeledkezni. Régen készült a nagy útra, tudta, karbidlámpájának a fénye előbb-utóbb kilobban. De ebben is óvatos és előrelátó volt: számtalan barlangkutató karbidlámpáját gyújtotta meg, hogy őrizze tovább a barlangokat feltáró-bevilágító lángot, a barlangkutatás és a barlangos életfelfogás jelképét. Én is kaptam tőle lángot, őrzöm és ígérem, tovább fogom adni. Mint barlangászok, a barlangász himnuszunk strófáival búcsúzzunk el tőle, megkérve a jelenlévőket, hogy magában mindenki dúdolja az oly kedves énekünket.

Fönt már kigyúlt az éjszaka,
messzi fények ragyognak szerte szét,
de a patak nem hozza le nekünk
a csillagok neszét.

Ott fent barátok alszanak
s talán ránk gondolnak még,
itt a mélyben sötétek a falak,
s csak a karbidlámpa ég.

Foltos ruhájú víg legény
próbaútján nem kíséri gond,
hegykirálynő csodabirodalmát
két kezével túrja a bolond.

Cseppkőpalástban élete
ő lesz majd e világrész ura,
ó, de addig sokezerszer gyúlik ki
fönn a külszínen az éjszaka.

Kedves Tomi bácsi!
Ígérjük, a tőled kapott lánggal utat mutatunk a jövő barlangkutatóinak: ..."Ne mondhassa rólunk az utánunk következő nemzedék, hogy itt éltünk a Bükkben és nem csináltunk semmit, vagy ha ilyet mon-danak is, akkor ne legyen igazuk"...

Dr. Lénárt László